Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-11 / 187. szám
—- Szóval mondhatjuk azt, Hogy a vállalatnál a demokráciának ez a része egyenes úton van. — Demokrácia az utasítás kimondásáig van. utána pedig már végrehajtás. Ilyen nagy vállalatnál nem lehet másként. Gondolom másutt sem. A gépkocsik javításánál például, én abba nem avatkozom bele, — Gyerekei vannak? — Úgy tudom egy gyereke van, vagy kettő? A feleségét nem ismerem. Sokét ismerem, de az ő felesége kivétel ez alól. — Sokat beteg ei ai ember? — Nem. Mindig ilyen friss, fürge. Én mindig itt látom a vállalatnál. Népi cserépkultúránkat bemutató kiállítás nyílt Szekszárdon A Népművészeti és Háziipari Vállalat rendezésében — egy, a tavasszal elkezdődött népművészeti kiállítássorozat befejezéseként — tegnap délután a szekszárdi népművészeti boltban nyitották meg azt a kiállítást, amely népi cserépkultúránkat mutatja be. A megye, a város társadalmi életének képviselői és az érdeklődők előtt dr. Nagy László. a vállalat igazgatója elmondotta, hogy nem véletlenül rendezték éppen Szekszárdon ezt a kiállítást, hiszen a városban és környékén több évszázados, gazdag hagyományai vannak népi díszítőművészetünknek. A bemutatót Vida Jánosné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője nyitotta meg. A dr. Boros Marietta mú- zeológus által berendezett kiállításon augusztu, 23-ig lesznek láthatók többek között a karcagi, a kaposvári és a sárospataki agyagipari szövetkezetben készült gömöri korsók. habán vázák, bokályok, tányérok, szilkék. mokkás- készletek. A látogatók ezenkívül megtekinthetik több mester alkotását is. így például a karcagi Kántor Sándorét, a tófeii (Vas megye) Cugh Dezsőét, a hódmezővásárhelyi Vékony Sándorét és az ugyancsak idevaló Mónus-családét. A szekszárdi cserépkultúrát Steig Istvánnak, a népművészet mesterének szép alkotásai reprezentálják. Munkás a vezetőkről, vezető a munkásokról A 11-es Volán Vállalat igazgatójával és esztergályosával beszélgettünk: milyen a kapcsolat a vezetők és a munkások között. Piegl Ferenc igazgató és Rences József esztergályos majdnem azonos kérdésekre válaszol. 2. — Nehéz-e az igazságot érvényesiteni? — Hát, ennek két oldala van. Nehéz is, meg nem is. Nehéz akkor érvényesíteni az igazságot, ha nem akarják megérteni a döntést, tehát olyan emberek esetében, akiknek más volt a véleménye. Az viszont gyakorlat nálunk, hogy a döntés után a végrehajtás egységes. függetlenül a döntés előtti személyi, egyéni vélemény, tői. — Van-e valami szervezett forma arra, hogy a bírálót védjék? — Véleményem szerint őszinték az emberek. Nagyon sok példát tudnék erre mondani. Termelési tanácskozáson, egyéni beszélgetés során elmondják az emberek véleményüket. Nem egy alkalommal összehívom a munkahelyen a brigádokat, aztán megkérdezem az emberektől, mi a véleményük erről vagy arról az intézkedésről, a vállalati munkáról, stb. Legutóbb például Domboriba vittünk ki egy bri_ gádot és ott beszélgettünk a legkényesebb kérdésekről: jutalmazás, kitüntetés, előléptetés, melyik milyen gépkocsin fog ülni, ki kapja az új gépkocsit, milyen a bérezés. Egyszer összehívtam a MÁVAUT és a TEFU-brigádokat, és véleményüket kértem a bérezés kialakításához, őszintén akar. tutik beszélni. Először nehezen mént a dolog, az emberek nem ákártak szólni, akkor én bedobáltam az összes kényes kérdést, a jutalmazásról, meg mindenről. Ekkor az emberek is mondták a véleményüket. A végén kialakult olyan álláspont, hogy ők addig sok mindent nem láttak tisztán, összefüggésében. Mindenki csak az ő maga részkérdését ismerte, azzal volt tisztában, az foglalkoztatta. Akkor ott az emberek azt mondták: nem gondoltuk igazgató elvtárs, hogy ilyen nehéz ez a vállalati ügy, ez a bérezés, meg minden. Olyan elvem van, ha én megtudom, hogy valakinek a munkáját bírálják, legyen az bármilyen beosztású vezető, ha az ezt a bíráló személyt, ha még nincs is. igaza teljes egészében, bántódás éri, és ha az hozzám eljut, akkor az a vezető megnézheti magát. De nem volt erre még példa, nem tudok róla. — Érdekelt abban, hogy egy tévedés ne derüljön ki? — Én úgy érzem, soha ner- szégyeltem saját utasításomat visszavonni. Ha kiadtam egy igazgatói utasítást és közben utólag beigazolódott — kiegészítő információt kaptam, vagy változott a helyzet —, hogy az első döntés a továbbiakban már nem tartható fenn, minden további nélkül kiadtam az új utasítást. Egy vezető nem szégyelheti a saját utasítását visszavonni. Nekem azért még nem volt lelkifurdalásom, hogy valamely utasításomat visszavontam. Tudtam, hogy a visz- szavonásnál még alaposabb vizsgálódás volt, mint az előzőnél. hogy milyen anyagot vásároljanak. Az igazgatói döntés úgy szólt, hogy ennyi motort kell megjavítani, akkor a műszak már tudja, ahhoz milyen és mennyi anyag kell, a pénzügy meg gondoskodik az elszámolásról. Mindenkinek ismerni kell a maga területét, önállóan tevékenykedik, hozzáértően, és minél igazságosabb döntést kell hozni. Mondom, a szakértelem, az nagyon fontos minden területen, minden vezetői poszton. — Mit tart jó emberi tulajdonságnak? — Elsősorban a szerénységet. Tehát akármilyen vezető beosztású legyen egy ember, vagy fizikai dolgozó, ha megvan a szakmai hozzáértése, vezetői készsége, megvan a politikai képzettsége, megvan az a képessége, hogy a párt politikájának szellemében irányítson, és még szerény, az jó emberi tulajdonság. — és a rossz tulajdonság? — Elsősorban társadalmi szempontból is azt tartom, ha valaki beszél és nem cselekszik. Ennél rosszabb tulajdonságot nem tudnék mondani, csak mondja a magáét és nem tesz semmit, a munkája nem ér semmit. — Haragosa van? — Nincs. Legalábbis tudomásom nincs róla. Egy dolgozó volt, aki két vagy három hete elment, valami kártérítés miatt. Kiabált az irodában, én szépen mondtam neki, barátom ilyen alapon nem tárgyalunk. Menjen a jogi osztályra, aztán keresse az igazát. Ez az ember már elment a cégtől. De nem hiszem, hogy ez is haragosommá vált volna, mert ha egyedül lesz, és, majd , gondolkodik, rájön, hogy ha valaki vétkezik, azt meg kell büntetni. — Ismeri Rences Józsefet? — Ismerem a Jóskát, amióta itt vagyok, tizenhárom éve. — Jól ismeri ezt az embert, gyakorta találkoznak? — Gyakran találkozunk, szakszervezeti tanácstag is. A műhelyben is. az udvaron is gyakran találkozom vele. Hol ő szólít meg, hol én, amelyőnk észreveszi a másikat. Általában műhelyproblémáról beszélgetünk, a munkaellátásról, anyagkérdésről, meg ilyesmiről. Sok ilyen emberünk van, sokat tudnék mondani. Az 1900 ember közül két csoportot ismerek, őket jól ismerem. Az egyik csoport, mint ahova a Józsi is tartozik, akik példásan, kiválóan dolgoznak. Másik csoport, akik csapnivalóan, azokat is jól ismerem. A középső réteg között már nehezebben igazodom el. De engem mindenki ismer. Legalább is úgy gondolom, hogy mindenki ismer. — Ismeri ennek az esztergályos embernek a lakáskörülményeit? — Igen. Annyiból ismerem, hogy kölcsönt kért, mert a lakását akarta bővíteni, de hát megmondtuk, hogy elsősorban azok kapnak pénzt, akik lakást építenek. Rences elvtárs megértette. Innen a buszkaraván az óbirodi halastavak mellé vitte a műszaki napok résztvevőit, ahol délután a fahasználati, erdőművelési és erdővédelmi bemutatókra került sor. Láthatták az érdeklődők a korszerű erdőtelepítési techno, lógia során alkalmazott Finn- forester típusú talajmaró és egyben ültető berendezést, az. ÉRTI új vágástakarító gépét. Az utóbbi a vágásban maradó gallyakat, favégeket felaprítja, és közben a talajt is mintegy 10—15 centi mélyen fellazítja. Legnagyobb sikere a Magyarországon először bemutatott döntőrakásoló agregátok- nak. vagy más szóval fakitermelő kombájnoknak volt. A Djatel—1 és Djatel—2 szovjet gyártmányú kerekes, illetve lánctalpas kitermelőegységeket működés közben láthatták az érdeklődők. Nagy érdeklődés nyilvánult meg az LKT—75-ös csehszlovák csuklós traktor iránt is. A darabo- lópad. az osztályozó transzportőr nagyban csökkenti a, fafeldolgozás során szükséges élőmunka nagyságát. Részt vett a bemutatón a Repülőgépes Növényvédő Állomás is. Egy helikoptere a vegyszeres talaj előkészítést, a növényzet ápolását és a rovarkár elhárítását mutatta be. A bemutatósorozat a vegyszeres vadkárelhárítás bemutatásával ért véget. Ezután a résztvevők megtekintették a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság értékes trófeáit. Délután hat órakor a hosszúréti vadászháznál, á vacsora során ismerkedtek meg a hazai szakemberek a külföldi kollégákkal. Estébe nyúló szakmai megbeszélés kezdődött a fagazdasági műszaki napokra hazánkba érkezett csehszlovák szakemberekből álló küldöttséggel, amelyet Augustin Mist- rik, a magyar—csehszlovák erdőgazdasági munkabizottság csehszlovák tagozatának elnöke, a szlovák erdő- és vízgazdálkodási miniszterhelyettes vezetett. Részt vettek a megbeszéléseken az Országos Erdészeti Egyesület meghívására hazánkba érkezett francia, jugoszláv. lengyel erdészek, és a korszerű gépeket bemutató NSZK-beli. finn, osztrák és román szakemberek. A II. fagazdasági műszaki napok befejező rendezvényeire holnap a Mohácsi Farostlemezgyárban kerül sor. — Miről szoktak beszélgetni, ha találkoznak? — Általában az anyagellátás az, ami őt érdekli. Mindig ezek a problémák vetődnek föl. Mindig azt mondja, hoe jó volna ezt is beszerezni, meg azt is mert kellene a munkához. Én mondom: Józsikám ez nincs, megvennénk, de egyszerűen nincs a piacon, akkor együtt mérgelődünk, hogy miért nincs. Pillanatnyilag sok ilyen problémánk van, pénzünk van, de nem tudjuk megvásárolni, ami a munkához kellene. Most kimentünk Csehszlovákiába fuvarozni, alig tudtunk alkatrészt adni. Ezzel a csehszlovákiai úttal kapcsolatban még térjünk vissza az első kérdéshez, a szakértelem kérdéséhez. Hat 16 tonnás pótkocsis szerelvény van Prága mellett, az útépítésnél. Tizenöt dolgozónk van ott. Egy gépkocsivezetőt emeltünk ki oszlopvezetőnek. Ez az ember Kesjár Mihály gépkocsivezető. Azért neveztem ki az oszlop vezetőjének, mert érti a szakmáját. kollégái elismerik tudását, vezetőkészsége is van. Szóval belőle lesz valamikor egy jó vezető, lehet hogy magasabb poszton. Ez az ember ott parancsol, intézkedik, olyan emberekkel szemben, akikkel együtt sofőrködött, de szakértelme alkalmassá tette, hogy középvezető legyen. (Folytatjuk) PVSZ (Folytatás az 1. oldalról) meg a cementstabilizációs technológiával utat építő gépsort. Az igen egyszerű eljárás lényege az, hogy a simára megmunkált földsáv felső rétegébe víz adagolása mellett cementet kevernek, majd hengerléssel tömörítik a talajréteget. A szilárd felületre ezután kerül vékony rétegben a hagyományos zúzott kő, illetve aszfaltréteg. Az építésre amellett, hogy olcsóbb, mint a korábban alkalmazott módszerek. jellemző, hogy azoknál gyorsabb is. A bemutatott egykilométeres útszakasz például három nap alatt készült el. Bár a szakemberek szerint korántsem olyan időtálló. mint a napjainkban épülő nagy teherbírású közutak, — ami egyébként itt nem is elsőrendű feladat, hisz az ily módon elkészített úton csak az erdőrész kivágása idején járnak a szállító járművek — simasága, teherbírása vetekszik azokéval. Az útépítéstől a több mint ezer szakember a cserkaszálói vad- és takarmányföldhöz ment, ahol megtekintették á vadgazdálkodásban egyre nagyobb jelentőségű takarmánytermesztési kísérleteket, valamint az etetőrendszert és a vadbefogót. Megkezdődtek a Gyulaji Erdő- és Vadgazdaságban a fagazdasági műszaki napok
