Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-08 / 184. szám
A góró Is imént a divatból Több száz vagonnal bővül az idén a mezőgazdasági üzemek magtárkapaciíása Ä Minisztertanács határozata értelmében a mezőgazdasági üzemek a 30 vagonnál kisebb kapacitású, nem ideiglenes megoldású szemester- mény-tárolók építéséhez is igényelhetik a 30 százalékos ártámogatást, azzal a feltétellel. hogy az építést augusztus 15-ig megkezdik és legkésőbb ez év december 31-ig befejezik. A mezőgazdaság sok éves gondja, hogy a terméseredmények növekedését nem követte a raktárak építése, a termést ideiglenesen kellett tárolni, kisebb-nagyobb veszteséggel, tápértékének csökkenésével. A kormányhatározat éppen ezért terjesztette ki az állami támogatást a kisebb befogadóképességű tárolók építésére is. A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága Tolna megyei hivatalában az iránt érdeklődtünk, hogyan használják ki ezt a lehetőséget a megye mezőgazdasági üzemei. Haász László mezőgazdasági osztályvezető válasza meglepő. — ilyen, kisebb befogadó- képességű tárolók építésére alig jelentkezett igény, illetve ártámogatási kérelem. Külön lehet ártámogatást kérni szárítók és terménytárolók építésére, viszont a megye Akadozó anyagellátás — kényszerszabadság Az egyik Tolna megyei ipari szövetkezetben a hét végére elfogy a termeléshez szükséges anyag. Ha csütörtök délig nem érkezik meg a Bőrellátótól a cipőkészítéshez szükséges alapanyag, akkor a dolgozók hatvan százalékát a jövő héten szabadságra kell küldeni. A szekszárdi üzem —1 több, mint félezren dolgoznak Itt — gyakorlatához tartozik, hogy havonta egy-egy műhely, üzemrész munkásait kényszer- szabadságra küldik — két- három napra — szintén anyaghiány miatt. Egy másik üzemben meg ahhoz a szokatlan dologhoz folyamodtak, hogy hétfőn reggel a dolgozókat be sem engedték a műhelybe — mondván, nincs anyag, menjenek vissza fizetés nélküli szabadságra. Amint korszerűsítik Tolna megye üzemeiben a termelést, nagy kapacitású gépeket állítanak munkába, a termelésben jelentős szervező munkát hajtanak végre — egyre több panasz hangzik el az anyagellátásról. Az okot legtöbb esetben nem a gyárban kell keresni. Elsősorban azért nem. mert a szóban forgó gyárak többsége leányvállalat, a termeléshez szükséges anyagot az anyagyár küldi. Az ipari szövetkezetek sem hibásak, hisz a rendelés felvételekor. tehát még a múlt évben, amikor az idei év munkaszerződéseit kötötték, elküldték a termeléshez szükséges anyagok listáját is — a megrendelést — az elosztónak. A szállításokkal van a baj. Nem tudni mi lehet az oka, egyre több a panasz. Amint közeleg az év vége, súlvosbodnRk a gondok: a termelőüzemeket szorítja a készárúszállítási szerződés, anyaghiány miatt nem tudják a határidőket tartani. A termeléshez szükséges anyagok legnagyobb része fölött nagyvállalatok rendelkeznek. Ezek bonyolítják la az ipar és a külföld közötti vásárlást és a hazai fogyasztók között az elosztást. Lehetséges, hogy a nemzetközi piacon is gond a megfelelő anyag beszerzése, úgyszintén problémák lehetnek a hazai nyers- és alapanyagot termelő üzemekben is. Úgy véljük azonban. hogy bizonypq sZervezési- korszerűsítési munkát kellene végrehajtani — éppen a párt és a kormány idevonatkozó határozatai értelmében az anyagellátó szervezetekben. Az iparban a munka szervezése- korszerűsításe terén jelentős sikereket ércünk el — az ipart ellátó kereskedelem azonban még a régi, merev rendszerben működik. Nem tud a gyorsan változó anyagigények teljesítéséhez igazodni. Lassú az ügyintézés; nincs kellő anyagi alap ahhoz, hogy a nagykereskedelmi vállalatok — az ipart ellátó vállalatok — kellő készletet tudnának tartani. Az állami ipar ellátása tulajdonképpen jó, csupán a szövetkezeti és a tanácsi ipar szorul háttérbe. Akkor kaphatnak a legtöbb anyagból — vas- és bőráru — amikor az állami ipart kielégítették. így aztán a kis termelőegységek nem tudnak rugalmasan alkalmazkodni a lakossági fogyasztás változásához. Az ipari szövetkezetek szövetségei, a tanácsok ipariműszaki osztályai megragadnak minden alkalmat, hogy a kisüzemek panaszát eljuttassák illetékes fórumhoz. Úgy tűnik, nem sok változás történik. Tavaly is hasonló gondok voltak, mint idén. Tavaly is előfordult, hogy szabadságra küldték a bőrdíszmű egy-egy brigádját, az óra- és ékszeripamál is gyakorta mondták, és mondják most is — sajnos nincs nyersanyag, nem tudunk tervszerűen, egyenletesen dolgozni. A bonyhádi ipari szövetkezetek mindegyikében tudnak példát mondani aj-ra. milyen nehéz kés. akadozó a termeléshez szükséges anyagokból az ellátás. Tudjuk, az anyagellátást írásunk nem fogja holnap megjavítani. De reméljük, hogy támogatva a szövetkeze ti és tanácsi ipar kérését, mielőbb korszerűsítik, gyor sítják az anyagellátást az elosztó vállalatok.- P.i mezőgazdasági üzemei együtt építik a szárítókat a tárolószínekkel, harminc vagonnál jóval nagyobb befogadóképességgel. A tavaly benyújtott ártámogatási kérelem alapján az idén több 60—70 vagonos, vagy még nagyobb termény- tároló épült, illetve épül, har- mincvagonos, vagy kisebb csak három. A bonyhádvarasdi Aranykalász Tsz 64 vagonos. a paksi Dunamenti Egyesülés Tsz 250 vagonos, a kajdacsi termelő- szövetkezet 25 vagonos, a nagydorogi 150 vagonos, a du- naföldváfi Aranykalász, a pálfai Egyetértés 70—70 vagonos, a faddi Lenin 150 vagonos. a szedresi Petőfi 35 vagonos, az iregszemcsei Rákóczi 20 vagonos, a nagyszo- kolyj szövetkezet 30 vagonos tárolót épít. Az idén eddig benyújtott ártámogatási kérelmek arra utalnak, hogy több közös gazdaság bővíti eddigi tárolóterét, és a bővítést még ez évben be is fejezi. A decsi termelőszövetkezet 800 vagonra, az őcsényi 200 vagonra. a várongi 100 vagonra, a pincehelyi Vörösmarty 600 vagonra növeli terménytárolójának befogadóképességét, a tolnai Aranykalász viszont szárítót épít. A tárolókat a közismert dunaújvárosi, elemekből építik, az eredetileg nyitott színeket befalazzák, lebetonozzák, alkalmassá teszik tisztító-, rakodógépek használatára. Három állami gazdaság — a dalmandi, a hőgyészi, a paksi — óránként tizenöt tonna teljesítményű szárítót épít, illetve növeli a meglevő telje- jesítményét. Mint Haász László elmondotta, a nagy befogadóképességű tárolókat elsősorban azok a gazdagságok építik, amelyek tagjai valamelyik kukoricatermesztési rendszernek. Ideiglenes tárolót már nem építenek a gazdaságok, és mondhatni, a Söré is kimegy a divatból. B. I. Munkaruha, védőruha A szoknya hosszát, a nadrágszár szélességét, a ruha fazonját nem kívánja szabályozni a Művelődésügyi Minisztérium a középiskolákban — adja hírül egy közlemény. Bár — mint írja —, el kell érni, hogy ne forduljon elő a szülők jó anyagi helyzetével visszaélő, ízléstelen, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen, másokat sértő és megalázó vetélkedés a ruházkodásban. A középiskolákban kötelezővé kívánják tenni az iskolai köpeny viselését. Kívánják persze — hisz nemrégiben iskolaköpeny-divatbe- mutatót is tartottak. Ebben a látszólag pitiáner ügyben mostanában gyakran „csapnak össze" a puritán hajlamú egyenruhahívek és azok, akik azt vallják: az iskolai öltözködésben is hangsúlyozódjék ki a diák egyénisége. Jómagam az egyenruha hívei közé tartozom, s valószínű nem én lennék az egyedüli, aki örülne, ha nemcsak kívánnák kötelezővé tenni, hanem valóban kötelezővé is tennék az iskolában a köpeny hordását. Azért is, hogy a diák ne külsejével legyen különb a többinél. És azért is, hogy az emeletes talpú cipőben és hasítottbőr miniszoknyában közlekedő ipari tanuló és középiskolás apja vagy anyja ne kényszerüljön bizományiba adni az újonnan kapott munkaruhát, hogy jusson a gyereknek olyan öltözékre, amilyenben a többiek is az iskolapadban ülnek. Mert munkaruhát is sok munkahelyen kapnak, de viselni nem mindenütt kötelező, és nem is hordják, legfeljebb ott, ahol mindenképpen elengedhetetlen: az élelmiszerekkel foglalkozók, az öntödei műhelyek munkásai, a balesetveszélyes munkahelyek dolgozói, mérgező növényvédő szerekkel foglalkozó mezőgazdasági munkások. Gyakran hallani: hiába tartanak rendszeres baleset- védelmi oktatást, a dolgozók mégsem viselik a munkaruhát, a védőöltözetet. A mezőgazdaságban dolgozó növényvédelmi szökés betanított munkások — hála az egyre szaporodó okos tanfolyamoknak — tudják, hogy melyik növényvédő szer mérgező és milyen következményekkel jár, ha nem megfelelően öltözködnek fel. Mégis —, hogy ennél a példánál maradjunk — sokszor nem veszik fel az impregnált kezeslábast, mert: „úgy nézek ki benne, mint egy madárijesztő", mert „a gázálarcban meg lehet fulladni”, és a szemüveg bepárásodik. A gázálarcos, kalapos permetező munkás tényleg nem a legszebb látvány, de hát a permetezés nem szépségverseny és végül is saját egészségünk még a növényvédelemnél is fontosabb. A munkaruhák csinosságán, választékán lehet — lehetne — változtatni, s a védőruhákat is úgy megkonstruálni, hogy a viseletűk lehetőleg ne legyen kibírhatatlan. Mert ami azt illeti, olykor mutatóba itt-ott látunk többek között francia védőszemüveget, ami nem párásodik, s osztrák gázálarcot, amiben rendesen lehet lélegzethez jutrú. A munka- és védőruha-kiállításokon örül az ember, hogy lám, a tervezők gondolnak a tűző napfényre, a hófúvásra, a telt- karcsúakra, a választékosságra. S mégis mire a tervezőasztaltól a ruhák oda jutnak, ahová szánták, addigra soványak lesznek a teltkarcsúak, a kék helyett sárga vászon jön a divatba és persze újabb gázálarcbetéteket kísérleteznek ki, akiknek ez a dolguk. A munka- és védőruha viselésére szigorú eszközökkel kellene rábírni azokat, akik képtelenek belátni, hogy ez elsősorban az ő érdekük. S ne védje magát egyetlen brigádvezető, művezető sem, ha történetesen valami baj adódik azzal, hogy hiába kiabáltam, az istennek se akarják felvenni. Mert akkor már késő. V. M. Szekszárdi szüreti napok 1973. szeptember 15—16 Á városi tanács kiadásában rendkívül ízléses formában elkészült az idei szüreti napok programfüzete. A füzet borítójának belsején a városközpont térképe segíti az eligazodást. Rövid, tömör ismertető összegezi a város múltját. A szüreti napok rendezvénysorozatát Császár József, a városi tanács elnöke nyitja meg szeptember 14-én, csütörtökön este hét órakor a régi megyeháza udvarán felállítandó szabadtéri színpadon. Ezután ugyanitt a városi fúvószenekar szabadtéri koncertje következik Véghelyi Miklós vezényletével. (Őszintén reméljük, hogy ezzel megindul a lapunkban már többször szóvá *ett régi hagyomány felújítása. aa ómegyeháza kitűnő akusztikájú udvarának koncertek célNegyvenöt csikót nevelnek a pálfai Egyetértés Termel "szövetkezet kerített legelőjén. Rövidesen ide kerül a szopóskorból kinövő további huszonkét csikó is. A kisbéri félvér törzstenyészetből származó jószágok iránt állandó az érdeklődés, már rsok került Pálfáról nyugati, elsősorban osztrák exportra. foto: Gottvald jáira való hasznosítása!) ’Á' szüreti napok jegyében több tanácskozásra kerül sor, ezek közül az országos fotós-alkotótábor és -tanácskozás azontúl is terjed, egészen 21-ig tart. Tanácskoznak még az ország fotószakkör-vezetői,. népművészeti és iparművészeti szakkörvezetői, néptáncoktatók és szőlész-borász szakemberek. Nyolc kiállítás lesz. Ezek: a VI. országos fotókiállítás, a sárközi népművészeti kiállítás, n nemzetközi egzotikusmadár-kiállítás, az országos vörösbor-bemutató és a szőlőművelő eszközök kiállítása, a népművészet mestereinek és a népi iparművészek bemutatója, a megyénkből elszármazott festőművészek tárlata, a Gemenc élővilága, valamint az országos Vadászkutya-kiállítás és munkakutya-bemutató. A szeptember 15-i első napon Sportversenyekre, fogatos díjhajtásra és szépségversenyre, a VI. szekszárdi néptáncfesztiválra és megyei folklórműsorra kerül sor. Mindezek részben folytatódnak vasárnap is, kiegészítve térzenével, az Au- gusz-házból felcsendülő toronyzenével, szüreti részvétellel és bállal. A hagyományos felvonulás délután három órakor kezdődik. A gálaesten a megyei művelődési központ színháztermében osztják ki a különböző versenyek díjait.
