Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
A kínai külpolitika ösvényein Középpontban a szovjetelienesség A nemzetközi kapcsolatokban kibontakozó kedvező változások anyagi alapja az erőviszonyoknak az az eltolódása, amely a szocialista és kapitalista világ között, ezen belül pedig a Szovjetunió és az Egyesült Államok között lezajlik, s amely végső elemzésképpen a vezető tőkés hatalmakat egy józanabb, realistább külpolitikai irányvonal felé szorítja. Különös módon mindez olyan körülmények között jött létre, amikor a világ lélek- számra legnagyobb országának, Kínának a politikája voltaképpen hátba támadja a szocialista közösség külpolitikai irányvonalát. A szovjet politika természetesen tisztában van azzal, hogy a nemzetközi osztályharcban még nagyobb szabású eredményeket lehetne elérni a szovjet—kínai viszony rendezésével. Joggal írja azonban a nagy tekintélyű szovjet külpolitikai folyóirat, a Mezsdu- narodnaja Zsizny legutóbbi számának tanulmánya: „Kína vezetői egyik konstruktív javaslatot a másik után utasították el, a meglévő nézetkülönbségek élesítésére törekedtek és új akadályokat emeltek a kapcsolatok megjavításának útjába.” Amikor tehát a jelenlegi kínai külpolitika alapvonásainak feltárására törekszünk — egyértelműen a szovj etellenessé- get kell a külpolitika vezérelvének nyilvánítani. Brezs- nyev, az SZKP főtitkára a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulóján mondott beszédében ezt így foglalta össze: „Jelenleg a kínai vezetők minden nagyobb nemzetközi kérdést abból a szempontból közelítenek meg, hogy miképpen lehet a lehető legnagyobb kárt okozni a Szovjetuniónak és a szocialista közösségnek.” Természetszerűen felvetődik a kérdés, hogy miért bontakoztatta ki az 1950-es évek vége óta fokozatosan a pekingi vezetés ezt a politikai vonalat. . I. Alekszejev, a kínai problémák egyik szovjet szakértője legutóbbi tanulmányában azt írja, hogy „a magyarázat: a pekingi vezetők szerint a Szovjetunió és más szocialista országok a kínai soviniszta, nagyhatalmi hegemóniára törő politika legfőbb akadályai. Ez az oka annak, hogy a maoisták eredetileg ideológiai és párton belüli ellentétekre hivatkoztak. Ezt követően azon. bán lépésről lépésre kiterjesztették az ellentmondások körét és ma már erőfeszítéseik középpontjában az áll. hogy állami szinten törekedjenek konfliktusra Kína és a Szovjetunió között”. Ezt az elemzést egyébként messzemenően alátámasztja a az Ősz. Hirdetése is kínai vezetés úgynevezett „munkásmozgalmi” tevékenysége is. A szovjet tanulmány által említett első szakaszban még a kínai külpolitika szerves része volt. hogy igyekeztek maoista szakadárpártokat létrehozni, mindenekelőtt a legfontosabb tőkés országokban. Ez a törekvés az események tanúsága szerint nem járt sikerrel: az úgynevezett maoista „pártok” mindenütt lényeges tömegbefolyás nélküli csoportocskák maradtak, amelyek más, általában troc- kista „ihletésű” szélsőbaloldali csoportokkal is harcban állottak. A kínai külpolitika új szakaszában részben e kudarc miatt, részben pedig a szovjet- ellenesség középpontba állítása és a tőkés országokkal létesített szélesebb kapcsolatok miatt ez a fajta szakadár tevékenység viszonylagosain veszített jelentőségéből. (Sőt: Csou En-laj egyik legutóbbi nyilatkozata már a lehető legélesebb hangon ítélte el a különböző maoista csoportok tevékenységét és határolta el a kínai politikát ezektől a csoportoktól.) . A szakadár tevékenység eb. ben az új szakaszban — híven ahhoz, hogy a szovjetellenesség abszolút elsőséget kapott a kínai külpolitikában — a szocialista tábor egységének megbontására irányuló törekvésekben fejeződik ki. Rendkívül sokatmondó fogalmazásban fejti ezt ki a Mezsduna- rodnaja Zsizny idézett tanulmánya: „A maoista vezetés fő célja, hogy szembefordítsa egymással a szocialista országokat ... Ennek a célnak a szolgálatában a kacérkodás, a hízelgés, és a zsarolás módszereit alkalmazza. Nemrégiben a kínai vezetés nagylelkűen úgy döntött, hogy Kína és Albánia mellett más országokat is hajlandó szocialista országnak tekinteni.. Természetszerűen a szovjet- ellenesség legdurvább és á kínai hatalmi célokat legvilágosabban leleplező megnyilvánulása a Szovjetunióval szemben támasztott kínai területi követelések. Legutóbb 1973. márciusában a Zsenmin Zsi- pao provokatív cikket közölt arról, hogy a szovjet Távol- Kelet milyen városainak kell „visszanyerniük kínai nevüket”, s ebből az alkalomból a maoisták újra hangoztatták igényüket az Amur folyótól északra és az Usszuritól keletre fekvő területekre. Mindezt annak ellenére tették, hogy a Szovjetunió vezetői több ízben kimutatták ezeknek a kínai követeléseknek az abszurditását. hangsúlyozták, hogy nincs „területi kérdés” a két ország között — ami pedig a kisebb helyi jelentőségű határkiigazításokat illeti, azoknak a rendezésére immár évek óta szovjet küldöttség tartózkodik Pe- kingben. Ennek a munkáját azonban a kínai kormány következetesen szabotálja. Végső elemzésképpen tehát — mint Alekszejev tanulmánya fogalmazza — „a kínai vezetés egész politikáját átitatja a világ-hegemóniára való törekvés.” A szovj etellen esség azért került a kínai politika előterébe, mert a Szovjetunió és a szocialista országok* ereje, nemzetközi befolyása és politikája a legnagyobb akadály az ilyen törekvések útjában. Az „ideológiai” okokra való hivatkozás Peking részéről nem egyéb, mint az említett törekvések takarója. Az a tény. hogy Peking politikájának középpontjába a szovjetelienesség és a szocialista közösség elleni aknamunka került — természetesen változásokat tett szükségessé Pekingnek a világ más részeivel fenntartott külpolitikai kapcsolataiban is. í-i -e) Tv-napló Zenés *».«*»*» Az Interfórum egyik külföldi résztvevője jegyezte meg, hogy meg kellene végre oldani a tv zenei ismeretterjesztésének kérdését, amiből nyilvánvalóvá vált. hogy a tv és a zene kapcsolata nemcsak a mi gondunk. A zenebarátok örvendetesen növekvő tábora joggal érzi úgy, hogy a tv nem él azzal a lehetőségével, amit a néző számára a személyes jelenlét jelenthetne egy-egy hangverseny, vagy operaelőadás kapcsán, jó néhányon vannak viszont olyanok, akiknek a jelenlegi kevés komolyzene is sok. A kérdés tehát továbbra is a zenei ismeret- terjesztés körül forog, viszont a múlt heti Trubadur-előadás aligha szolgálta az opera megszerettetését. Mert ne feledjük, vidéken százezrével élnek emberek, akik életükben nem láttak operát, tehát magát a műfajt kell megismertetni velük, hogy így eljussanak a megszereléshez. A Magyar Operaházban a legdrágább jegy 40 forint, amennyiért a Margitszigeten egy marhapörköltet sem- adnak. De ez az olcsóság a magyar falvakban nem érezteti hatását, tehát a tv-nek kellene pótolnia a hajdani staggio- ne-előadásokat, amilyeneket hajdanában, ugyancsak az Opera jóvoltából, Szekszárdon is láthattunk. Ez a Trubadur- előadás azonban nem szolgálta ezt a célt, egyáltalában vitatható, hogy bármilyen célt is szolgált volna. Mert hiába népszerű a Trubadúr (egyes részeit kocsmai zenekarok is játsszák, hogy hogyan, az más kérdés), ha a néző belegabalyodik az egyébként is bonyolult mesébe, nem tudja nyomon követni, tehát teljesen érdektelenné válik számára. Az opera-keresztmetszetek helyett tehát inkább a teljes opera közvetítését kellene vállalni, olyan bevezetéssel, ami nemcsak az operairodalomban Sugár István : Merénylet „Prága hóhéra” ellen 1942-ben (4.) Menekülés a kriptába példányban jelejaiJ* meg A két Angliából érkezett cseh hazafinak, aki végzett Prága véres kezű hóhérával, sikerült elmenekülnie a tett színhelyéről. Eleinte család, jaiknál, majd egy időre barátaiknál, a földalatti ellenállási mozgalom résztvevőinél találtak menedéket. A helyzet azonban egyre forróbbá vált, mert a Führert a szokásos dühroham fogta el cseh—morva helytartója elleni jól sikerült merénylet hírére. Kiadta a parancsot a Gestapó- nak, valamint az SS-nek, hogy a tetteseket tűzön-vízen át, de minden áron kerítsék hurokra. Karl Hermann Frank, Heyd- rich személyi szárnysegédje veszi át a kegyetlen hajsza irányítását. S teszi ezt annál lelkesebben, mivel Adolf Hitler teljesen szabad kezet adott részére! Sőt mi több, a csehek elleni terror féktelen fokozására, 60 ezer SS érkezik a Cseh—Mór*». Protektorátus területére. Karl Hermann Frank nem kevesebb, mint 20 millió cseh korona vérdíjat tűzött ki a merénylők fejére, és ezt szerte a protektorátus területén ezrével plakátozták ki. \Mit lefessen tudni? A pénz nagy úr! Könnyen akadhat netán, aki '-'ajlandó lesz a jókora summa hallatára az árulásra... Jan Kubist és Jozef Gab- cikpt végül is Vladimir Petrek lelkész veszi eondiajba ér f> borrómei Szent Károly tiszteletére szentelt templom kriptájában rejtette el a két bátor hazafit. A kriptában, a hosz- szú évszázadok alatt eltemetett hullák csontvázainak barátságosnak éppen nem mondható társaságában nincsenek egyedül, mert Vladimir atya négy másik bújdosó csehszlovák katonának adott biztosnak vélt menedéket. AZ IRGALMATLAN BOSSZÜ A Gestapo és az SS jól kipróbált teljes apparátusával hasztalan keres-kutat. Nincs eredmény! S ekkor az újabb- kori történelem legborzalmasabb gaztettével próbálkoznak térdre kényszeríteni és terrorizálni a cseh népet. 1942. június 9-én, öt nappal Heydrich halála után éjnek idején egy erős SS-különít- mény szállta meg a LIDICE nevű kis falut. Hajnalban a helység összeterelt férfiait, szám szerint 172-t agyonlőtték és egy közös sírba dobták hulláikat. Még a 73 esztendős Sternbeck tisztelendőt is kivégezték, mert a becsületes öreg pap nem volt hajlandó megtagadni a falu lakosaival való közösségvállalást! — A nők egy részét Prágába szállították és ott végeztek velük, 195 nőt pedig a ravensbrücki koncentrációs táborba hurcoltak ahol nagyobb részük részben a gázkamrákban végezte életét, részben pedig a kegyetlen bánásmódnak lett halálos áldozata. — Kilencven gyermek a gneisenaui koncentrációs táborban nyert elhelyezést, ahol a németek „kiváló faji szakértői” vizsgálatnak vetették alá a kis ártatlanokat. A lidicei gyermekeket két csoportra osztották végül is. Akikről a „szakértői vélemény” megállapította, hogy „megütik az árja felsőbbrendű faj mértékét”, nevük elvesztésével Németországba szállították és ott „fajtiszta árja családoknál helyezték el”, hogy azokból ízig-vérig németeket neveljenek. (Ezekből a kicsinyekből egyetlen egy sem került elő a világháború után, — s felmerült a kérdés, hogy vajon sikerült-e a modern janicsárnevelés?) Azokat a p-er- mekeket pedig, akiket méltatlannak tartottak a továbbélésre, a lengyelországi híres treb- linkai koncentrációs tábor gázkamráiban pusztították el. 1942. június 10-én estére egyetlen emberi élőlény sem maradt Lidice falai között! Ezután az SS-legények és tisztjeik kifosztották a falu házait, majd pedig az egész falut lerombolták, s a falmaradványokat is elhordták. Sőt még a falu helyét fel is szántották, hogv mindörökre kopár pusztaság maradjon: figyelmeztetőül a német fasisztáknak engedetlen cseh nép számára. nem ritka, komplikált mest szövevényeiben igazít el, hinnem a zenei elemeket is ért-j hetővé, világossá teszi. Úgy, ahogy Ferencsik Já~ nőstől hallottuk Bartók: MoJ gyár képek előadása kapcsán), Korábban áhítattal hallgattuk Brenstein előadásait egy-egy zeneműről, s most Ferencsik bebizonyította, hogy nem kell a tengerentúlra mennünk a, jó zenei ismeretterjesztésértj arról nem is beszélve, hogy Ferencsik legalább olyan tekintély a zene világában, mint amerikai karmester-kollégája. Miért volt jó a Bartók-mű? Ferencsik derűsen, közvetlenül beszélt a századnak erről a remekművéről, egyes részeket zongorázott, másokat a zenekarral mutatott be, s a zenében és Bartók világában teljesen járatlan hallgató is érezhette, hogy ismerős világba került, amelynek egyes részletei most világosodtak meg előtte. így kell, mondhatjuk, s hozzátehetjük, így kellene, minél többször. Mert ne felejtsük el: Bartók és Kodály kortársai vagyunk, s a magyar zenei oktatás ma olyan színvonalon áll, hogy öt világrész szakemberei jönnek hozzánk tanulni. A hazai zenei elmaradottságon — amit kár lenne letagadnunk — sokat javíthat a tv, sőt egyedülálló lehetősége, hogy a vidéki embert akár hetenként beültesse az Opera nézőterére, nagy a hangversenytermekbe. Egyelőre erre ritkán kerül sor. Pedig, ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a magyar zenei élet eseményei mégiscsak könnyebben elérhetők, mint mondjuk a wimbledoni teniszbajnokság . . . Cs. Csu h raj-sorosa t a képernyőn Az őszi televíziós „mozis évad” egyik legérdekesebb vállalkozásának ígérkezik az a sorozat, amelyben Grigorij Csuhraj legismertebb alkotásait tekinthetjük meg a szombat éjszakai előadások keretében. így ismét képernyőre kerül A negyvenegyedik, a Tiszta égbolt, a Ballada a katonáról, a Volt egyszer egy öregember, valamint az Emlékezés. Ugyancsak szovjet stúdiókban forgatták Az árnyak délben tűnnek el című hét, egyenként mintegy egyórás epizódokból álló sorozatot is. amelynek története a polgárháború éveiben játszódik. Tizenkét részes NDK filmsorozat a Salut German. A film kerete a francia ellenállási mozgalom és az azzal együttműködő német antifasiszta ellenállók harca. Henry James magyarul is megjelent regénye nyomán Egy hölgy arcképe címmel a BBC készíttetett hatrészes filmet, amelyet hamarosan láthatunk. Négyrészes olasz film mutatja be az Amazonas mellékén élő indiánok életét, szokásait. Címe: A föld szíve. A csehszlovák televízió munkatársai távol-keleti útjukról nyolc, egyenként 20—25 perces epizódokból álló sorozatban számolnak be a magyar tv-nézöknek is Japán titkos földjén címmel. Olasz filmesek munkája Az iszlám, amely az iszlámnak mint vallásnak és ideológiának a létrejöttét, társadalmi, történelmi okait boncolgatja. Ismét jelentkezik — ezúttal szombat délutánonként — a Salto mortale círhil nyugatnémet sorozat.
