Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-31 / 203. szám
/ Sándor István házal épít Sándor István zombai ' traktoros egy azok közül, : akik házat építenek, építet- ^ lek, vagy építeni fognak. ^ Gondja, kínja, öröme és keserve azonos a mostani és későbbi otthantteremtökkel. A statisztika számadatai szerint, Sándor István nevét is ott jegyzik, ahol mindazo- két, akik „a tervezettől eltérően, 1971-ben és 1972-ben 20 ezerrel több állami segítséggel épülő családi házat építettek” számadatba beleférnek. Vele beszélgetünk, eggyel, a húszezer közül. 5. — Mióta önkéntes rendőr? — Tizenhárom éve. yfc — Szereti csinálni? T — Igen. Kaptam ott is hatszáz forint jutalmait, meg kitüntetést is. Ez olyan dolog, hogy nem vagyok párttag, de a pártonkívüli is tud jó munkát csinálni. Sokszor jobbat mint egy párttag, őszintén mondom: így van. Az utóbbi két évben már csak vasárnaponként tudok szolgálni, mert építkezünk, de azelőtt hetenként kétszer mentünk. Például én vasárnap este szoktam menni, meg szerdán esté. Ha valami van, szolgálatot kell adni, akkor megyek. Ha valami rendellenességet látunk. szólunk ,a körzeti felelős elvtársnak, és azonnal intézkedünk. — Maga tsz-tag és közben három hold földön maszekok — Probléma is volt. hogy miért vállalok földet. De mondtam; a tsz-ben is eleget teszek, az asszony meg vállalhat munkát, s ha nékem időm van, akkor besegítek. így aztán elcsendesedett a dolog. Ez akkor volt, amikor a tsz megalakult. Hívattak a tanácsházára. Én azt mondtam a tanácselnöknek, meg a párttitkárnak, hogy nem a lábnál büdösödik a bal. — Erre mit válaszoltak? — Én nem vártam meg, otthagytam őket. Nem volt értelme vitatkozni. Munkámat elvégzem, feleségem nem tag, nekem tilos, őneki nem, habár ő is besegített a tsz-be. — A féle® földet, az Avarét most hogyan munkálja? — Befizetem a szántást. Amennyit kell. ahogy mindenki befizeti. Egyenes út. — Megéri ezzel a földdel foglalkozni ? — Meg. Közel van, jó kukorica terem rajta. — Mikor trágyázza? — Van jószág, nem probléma. Három hold az egész és feles. Azé a szekszárdi emberé. az Avaré. Szólok a brigádvezetőnek. hogy má a kérelmem. Ha lehet, akkor azt mondja, hogy jól van Pista bácsi, áztán megcsinálom a dolgom, befizetem és kész. Mint mások. — Elismert munkás maga a tsz-ben? — A munkámat becsülik, tisztelnek. Géppel kétszer belecsúsztam az árokba, pem volt sérülés, különben sein mi baj. Sem a vezetőmmel, sem másokkal nem volt még vitám. Én annyit tudok mondani. meg vagyok becsülve úgy. mint azok a tsz-tagok, akik rendesen dolgoznak. Nálunk ez megvan. De jobb volna erről a tsz vezetőit kérdezni. Ök tudnának nyilatkozni, hogy mi a helyzet — Túljutott a házépítés nehezén. Belekezdene még egyszer? — Nem. Három éve még könnyén vittem a lépcsőn a maltert, ma már nehezebben. — Ha majd kész lesz a ház, elmennek valahova pihenni? Egyenjogú állampolgárok ■— Akkor lehet róla szó. — Mit szeretne látni az országból ? — Ez nagyon nehéz, úgy volt hogy a tssz-szel is megyünk országot járni, aztán valami miatt elmaradt. — Merre járt az országban? — Harkányban. Siófokon, Szakszárdan, Veszprémben, azon a környéken. — Pesten? — Pesten negyvennyolc óta nem voltom. Azelőtt voltam, mert Aszódon szolgáltam katonaságnál. — Ei tudja képzelni milyen? — El. látom a tévében, nagyon sokat fejlődött az is, minden város. Maga az ország is sokát fejlődött. — Vallásos ember maga? — A?, én is az voltam. De most valahogy elmaradt az is. Nem érek rá. Mióta építkezek. talán háromszor jártam templomban. Karácsonykor, meg húsvétikor. Áz ember egész héten dolgozik, vasárnap délelőtt meg itthon a munka. Kót-három hét múlva kezdődik az őszi szezon, akkor meg megint nem lesz idő. — Mikor gyónt utoljára? — Nem tudom, nagyon régen. — A papot ismeri? — Látásból. — Hogy hívják? — Én azt meg nem mondom magának. Nem tudom. — A községi párttitkárt hogy hívják? — A községi párttitkárt ? 1.. Várjon, na hirtelen ki akartam mondani. Török János. — Őt ismeri? — Hogyne, tegnapelőtt is beszélgettem vele. — Miről beszélgettek? — Itt épít fent, a kocsmába mentünk egy sörre. Az építkezésről beszélgettünk. A A szüreti bálok mulatságai közé tartozik, amikor a csőszlegények elfogják a szőlőlopó. virtuskodó legényeket A csőszlegényekből azonban csak a szüreti bálokon van elegendő. napjainkban alig-alig. A szekszárdi hegyen — a tsz- birtokon kívül — mindössze két mezőőr vigyázza a kiskerteket. őrködik, amennyiben tud a más vagyona fölött — mi- utárf ez a dolga. A tulajdonos fizeti a mezőőrdíjat nyugodt lehet tehát, hogy vigyáznak termésére... De ha minden dűlő végébe állítanának egy mezőőrt, akkor is kevés volna. Napjainkban egyre több panaszt hallani a szekszárdi hegyekből: a gyümölcs — őszibarack, szilva, alma — akkor is fogy, ha a tulajdonos nem szedi, tolvajok dézsmálják. Elfogni nagyon keveset lehet. Tegnap azonban1 mi is meggyőződtünk róla. hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek szőlőit az autósok is lopják... Egy Zsiguli gépkocsi nyolcvanezer forintba kerül, egy kiló szőlő tíz forintba. Becsületes úton. Lopva ingyen van, bármennyit is kopaszt le a tőkéről. Hiába a szőlőcsősz, nem éri utol a gyors autón száguldó tolvajt. Még a rendszámot sem tudja fölírni. A paksi úton, a szőlőskertek mellett, szinte mindig látni egy-két luxus autót, utasai meg a szőlőben bujkálva csupálják, szedik, vágják a termést. Hiába kürtöl rájuk. aki szégyelli, hogy autós kartársai lopnak. Hiába, feljelentési kötelezettsége ugyan van, de a tárgyalás, disznószállításról is. Azt mondták. fél hatra jönnek, merthogy most ő veszi át más valaki helyett. Itt voltam háromnegyed hétig, nem jöttek, aztán mérges voltam. A segítség elment, mire küldték a kocsit, én meg elküldtem a kocsit, ne jöjjenek, nincs segítség. — A párttitkárt magázza? — Magázni szoktam. Fiatalabb, de még nem ittuk meg a pertut, pedig megihattuk volna, volt rá alkalom. Aratáskor, meg minden ilyen nagy munka után, van egy kis ösz- sze jőve tel a tsz-ben. Aztán ott lehetett volna pertut is inni. Még neng került rá sor. , — Egészséges ember maga? — Hála istennek nincs semmi bajom. Nem dohányzom. Valamikor pedig dohányoztam. mikor katona voltam. De a fogságban megfogadtam, hogy többet a dohányt nem veszem a szájamba. Elhiheti, sok ember azzal tette ott magát tönkre. Inkább eladta az utolsó falat kenyerét a dohányért. — Maga mindig ilyen sovány volt? , 1 — Én mindig ilyen voltam. Nem fogytam le. Életemben egyszer voltam kövér, mikor a Szovjetunióba két hétig hadifogolyként szanatóriumban voltam, a jó munkámért. Akkor nem kellett semmit csinálni. és két hét alatt 12 kilót híztam. Naponta egy kilót felvettem. Aztán megint visz- szaálltam. Ötvenöt kiló vagyok, volt mikor felmentem hatvanra, de körülbelül mindig így voltam. — Mi azt kívánjuk maguknak. sokáig használják jó erővel, egészséggel ezt a szép új házat. — Köszönjük szépen. P. V. Sz. bizonyítás annyi huzavonával jár, hogy aki tehetné, az is továbbhajt. mintsem bajlódjon a rendszámok felírásával, a feljelentő levél elküldésével. A csőszök is egy- egy szezonban négy-öt tolvajt jelentenek fel. Kevés. Véleményünk szerint nem ártana egyszer-egyszer a szőlőskertek közé 'is elbújni egy rendőrautónak, x Ez év szeptemberében küldöttválasztó gyűléseket tartanak a nemzetiségi községekben. A hazánkban élő négy nemzetiség — a délszláv a német, a szlovák és a román — ugyanis ősszel tartja kongresszusát. Már tavasszal a kongresz- szus jegyében került sor szerte az országban azokra a tájértekezletekre is, amelyeken á nemzetiségi lakosság megtárgyalta az elmúlt négy év tapasztalatait, számba vették a helyi eredményeket és gondokat. E tájértekezletek vitáiból, állásfoglalásaiból egyértelműen kicsendül, hogy a Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja a teljes egyenjogúságot, és az anyanyelv használatát. A magyar és a nemzetiségi lakosság között már hosszú évek óta nincs semmilyen feszültség. A felmérések arra is rávilágítanak, hogy bár hazánkban az 1970-es népszámláláskor 155 ezer lakos vallotta magát valamelyik nemzetiséghez tartozónak, — az összlakosság 1,5 százaléka — a valóságban azonban sokkal több, ennek háromszorosára tehető azoknak az embereknek a száma, akikben még él a nemzetiségi származás tudata, s még jelentkeznek sajátos nemzetiségi igényekkel. Hazánk nemzetiségeire az is jellemző, hogy eléggé szétszórtan élnek az országban; Szolnok megye az egyetlen kivétel, ahol még szórványosan sem találhatók. A legfontosabb hivatalos okmányokba nem jegyzik be nálunk az állampolgárok nemzetiségét, ami szintén elősegíti, hogy az élet különböző területein minden lakos egyenlő elbánásban részesüljön, azonos jogokat élvezzen. A gyárakban, vállalatoknál, termelőszövetkezeteknél sem tartják sehol külön számon, ki milyen nemzetiségű, és ily módon a szlovákok, a németek, a délszlávok, a románok beleolvadnak a ki- sebb-nagyobb közösségekbe. A magyar állam nemzetiségi politikájában rtagy figyelmet szentel a nemzetiségek sajátos igényeinek, (szükségleteinek kielégítésére. A választásoknál is például ma már mindenütt ügyelnek arra, hogy a különböző testületekben a nemzetiségek képviselői megfelelő számban foglaljanak helyet, bátorítást kapnak, hogy éljenek alkotmányos jogaikkal, és azt se hallgassák el, ha valamit sérelmeznek. Ez a politika igen jó légkört teremtett a nemzetiségi falvakban, erősítette az ott élőkben a bizalmat, és az állampolgári kötelességtudatot. Messzemenő támogatást élveznek jelenleg a nemzetiségiek minden megyében, hogy fejlesszék, őrizzék hagyományaikat, anyanyelvűket. Azokban a községekben, városokban, amelyekben jelentősebb számú nemzetiségi lakik, általánossá Váltak a kettős vagy a hármas föliratok az intézményeken, az üzletekben, a tanácsoknál pedig apanyelvükön intézhetik ügyeiket. Gondoskodnak arról, hogv a nemzetiségiek megfelelő könyvekhez, folyóiratokhoz jussanak. Az utóbbi évek kedvező változásait jelzik a következő adatok is. A nemzetiségi óvodák száma az elmúlt öt esztendő alatt megduplázódott- Nőtt az általános iskolákban anyanyelvükön tanuló nemzetiségi gyerekek aránya, megháromszorozódott a tanítóképzőkbe járó nemzetiségi fiatalok száma. Az országban mintegy 400 nemzetiségi klub, együttes, népművészeti csoport található. Az MSZMP helyes nemzetiségi politikáját az élet nap mint nap igazolja. A jó határozatok gyakorlatba való átültetése azonban még finomítható. és ebben a vonatkozásban a helyi vezetőkre nagy felelősség hárul, A velük szemben támasztott legfontosabb követelmény ebben a vonatkozásban az, hogy állandóan figyelemmel kísérjék a nemzetiségiek helyzetét, és mindent tegyenek meg azért, hogy igényeiket messzemenően kielégítsék. Az ősszel sorra kerülő nemzetiségi kongresszusok várhatóan olyan javaslatokban,’ gondolatokban gazdag fórumok lesznek, amelyek jó hatást gyakorolnak a nemzetiségek demokratikus szövetségeinek a tevékenységére is. Segítik majd a szövetségeket abban, hogy a nemzetiségi politika elveit helyesen értelmezve és alkalmazva, még jobban szolgálhassák szocializmust építő hazánkban a nemzeti egység erősödését. KESERŰ ERNŐ A Sárköz—Völgységi Víztársulat erőgépei szélesítik a hidaspetrei csapadékvíz-elvezetőt. Lopják a szőlőt — az autósok is
