Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
1 Aztán: aratás, kaszakalapálás, asztágrakás, cséplés, szüret. Ahogy régen volt. Érdekes, disznóölést, perzselést, kolbász-, hurkatöltést megörökítő fényképpel nagyon ritkán találkoztam. Olvasgató munkással, téesztaggal, soha. Hogy mit tartanak érdekesnek, fontosnak, megörökítésre, megőrzésre méltónak, azt régebben nem mindig a téma döntötte el. Sokkal inkább az, hogy volt-e éppen kéznél fényképezőgép. De napjainkban már szinte nincs is olyan család, ahol ne művelnék amatőr fokon a fotózást. A régebbi képek szinte kivétel nélkül búcsúkban, vagy a fényképész műtermében készültek; A legények, a lányok összefogódzkodva. összenyalábódzkodva komoran, komolyan figyelik, hogy mikor repül a kismadár. Az új felvételek egy-egy eseményről, családi ünnepségről sorozatban készülnek és valóban beszámolnak mondjuk a vígasság minden mozzanatáról. Megmarad. Sokszor eszembe jut, jó lenne tudni, hallani: hogyan nézik majd ezeket a fényképeket száz esztendő múlva unokáink unokái. Érdekes, sok a munkagép. Meg jól látható, hogy közösségi emberek vagyunk, sokkal inkább mint gondolnánk. Tes- . sék csak megnézni itt ezt a két oldalt... La rajtam múlna, hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára a főváros legnagyobb .kiállítótermében ezer magyar család családi albumából kiállítást rendeznék. Csak kiraknám a tablókra a maguk készítette képeket. ZELK ZOLTÁN: BOLOND SZÁJÁBÓL BOLOND DAL FÚJ Kelj föl öreg fú a szél elviszi a házad! Nem kelek én leiek én életet még százat van egy házam a hegyen ■ másik meg a tengeren úszó laputevelen abban is meg ebben is píroslik a kályha tepsiben sül a kalács színe mint a mályva ha visz a szél odavisz vagy holnap vagy máma! Kelj föl öreg itt a tél olyan felhő támad kéményig lepi a hó betemeti házad! Jártam nyakig hóban én olyan . utat jártam télből nyárba merre visz megtanulta lábam! öreg öreg mit beszélsz tenger már az éved tán a tavalyi nyarat azt még utoléred megjött az idei hó porolni mondd mire jó ha téllel ha nyárral hát még a halállal! Pörlök vele holtomig még holtom után is hogyha eddig éltem én élek ezután is hull a hó és ég a nyár varjú fecske párba jár párban száll az égen de ha mégis a halál de ha mégis úgy muszáj ha másképp nincs hogyha kell mint egy gombot dobom el valamennyi évem! > > — Sz. P. —
