Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-26 / 199. szám
Korszerű műveltség Sokan emlékeznek még rá, micsoda országos vita kerekedett Kund Abigél tőréből. Néhány esztendeje történt, hogy a televízió Kicsoda-Micsoda vetélkedőjén egy kislány már majdnem mindent kitalált ahhoz. hogy rájöjjön a kérdésre: Kund Abigél hosszú, hegyes tőre a megfejtés, amely kioltotta Bérezi Benő életét. Tudta már a kislány, hogy egy versben szereplő tárgyról van szó, sőt azt is, hogy egy Aranyballadában szerepel ez a tárgy de ennél tovább nem jutott. S amikor — már vesztesként — elárulták neki. hogy a Te- temrehívás című Arany-balladáról van szó. akkor megmondta, hogy ő bizony ezt nem is ismeri. Az már korábban kiderült, hogy több Aranyballadát ismer, de ezt nem. •1 Az esetből hírlapi vita robbant ki, volt aki úgy érezte: szegényebb lesz az anyanyelve annak, aki például ezt a balladát nem ismeri. Mások éppen a Tetemrehívást nem hiányolták, de sok más verset, regényt, szerzőt igen, és elpanaszolták, hogy iskoláinkban úgyis túlsúlyba kerültek a természettudományos tárgyak; a matematika, a kémia, a biológia, a fizika, és a humán tárgyak háttérbe szorultak. Ezzel pedig éppen a fiatalok érzelmi nevelése marad el. ezért is sivárodik el annyi ifjú leány és fiú érzelmi élete. Nosza, felhördültek — írásban. s még inkább a szóbeli vitákon — a természettudományok hívei és a siránkozók- nak szegezték a kérdést: mi Newton harmadik törvénye? S bizony, amúgy műveltnek, tájékozottnak ismert emberek is ijedten kapkodtak emlékezetükben. hátha sikerül felidézni, hogy is van az, ha A test hatást gyakorol B testre? Nem sok embernek sikerült a válasz, még azoknak sem, akik gimnáziumi érettségi bizonyítványt őriznek odahaza, tehát egyszer erről már hallaniuk is kellett. — S még maga követeli Kund Abigél tőrét?! Amikor a világ alapvető mechanikai mozgástörvényeiről sincsenek pontos fogalmai? — szólt ilyenkor az ítélet. — Pedig hol vagyunk már a mechanikától a fizikában. Az atomfizikát kellene megértenie a korszerűen gondolkodó ember- bernek. Nemcsak azért, mert illik, hanem azért, mert a világot, hétköznapjainkat, munkánkat sem érthetjük enélkül igazán. Téves elképzeléseink vannak a valóságról, ha nem értjük az atomfizikát. No de végül is mire van szüksége a ma emberének ahhoz. hogy műveltségét korszerűnek, megfelelőnek; az ország és a társadalom igényei szerint is megfelelőnek tartsuk? (Szándékosan nem a gyerekek. a fiatalok korszerű műveltségét említettem, mert nekik nem a ma, hanem a holnap igényeinek kell megfelelni.) Arról kell tehát a jelenben beszélni: mi a mai felnőttek korszerű műveltsége, mi az. ami fontos a felnőtt ember számára: Kund Abigél Népújság 8 tőre, vagy Newton harmadik törvénye? Vannak, akik erre a kérdésre megkerülik a választ és azt mondják: semmiféle adat nem fontos. Az évszámokat. a történeti adatokat, a verseket és a fizikai törvényeket meg lehet keresni a könyvekben, a lexikonokban. Az a fontos, hogy ezeket a könyveket meg tudjuk találni, a szükséges adatokat ki tudjuk keresni belőlük. Az igazán fontos az. hogy gondolkodni tudjunk. Felismerjük a dolgok lényeges összefüggéseit, az ellentmondásokat és feloldásuk lehetőségeit. Az ilyen vélemények jegyében azután roham indul az évszámok ellen, az adatok ellen, a versidézetek ellen. Csak hát az a baj ebben az érvrendszerben, hogy elfeledkezik arról: gondolkodni nem lehet konkrét tények, adatok nélkül. Az egyszeregy ismerete nélkül nem lehet sem szorozni. sem osztani, sem hatványozni, sem gyököt vonni. Az egyszeregyet pedig nem lehet alkalmanként matematikai lexikonból kinézni. Gondolkodni se nagyon lehet rajta. csak tudomásul venni, hogy a mennyiségeknek ilyen összefüggései vannak. Ezeket az összefüggéseket pedig be kell biflázni, s (legalább' a negyedik általános iskolai osztály végére, ha álmából verik fel azt a gyereket, akkor is rá kell. hogy vágja: 9x7 az 63. Enélkül nem megy. No, persze, az egyszeregy megtanulását senki sem akarja lexikonokkal helyettesíteni, csak éppen arról feledkeznek meg sokan, hogy nemcsak a matematikának van egyszeregye. A földrajzé például az, hogy ha ránézünk egy színes térképre, akkor tudjuk: mit jelent a zöld. a kék, a barna, s ez, valamint az egyenlítőtől és a sarkoktól való távolság milyen kihatással lehet az adott terület időjárására, mezőgazdaságára. A magyar történelem egyszeregye, hogy mikor koronázták meg Istvánt, mikor volt Dózsa felkelése, a mohácsi vész. Buda visszafoglalása a töröktől, a márciusi forradalom, a kiegyezés, az első világháborút, a Tanács- köztársaság. a második világháború és a felszabadulás. A magyar nyelv egyszeregye a helyesírás. S így lehetne végigmenni az iskolai tantárgyakon, jelezve csupán: mennyi minden van, amire nem lphet gondolkodással „rájönni”, amit meg kell tanulni, adott esetben „bebiflázni”. Bernáth László (Folytatjuk) FODOR ANDRÁS: KÖZÖS KENYÉR Szimatoló esőben kesernyés bodzaszag. A forgandó időből kisüt megint a nyár. Gazdátlan bűnbocsánat ujja illeti arcomat, az idő fölnyílt rácsa közt másképp köszönt a sors. Nem én lettem különb, nem! Törvénye változott. Ti jöttetek hozzám közel, kik elkerültetek. Ti, kik testvéretekké sosem fogadtatok, mostantól bármi érjen, feleltek értem is. Győzködni, bukni többé nem tudtok nélkülem. Ha újra kényre, kínra dobnátok, az se fáj, míg bennünk őrzi romló kincsét a végtelen, mindegy kié az érdem, kié az áldozat. Téka Á Kritérion Könyvkiadó jelentős vállalkozása A romániai magyar nyelvű könyvkiadás számos meglepetéssel szolgált az elmúlt években. Borsos Tamás, Rettegi • György, Kotsi Patkó János visszaemlékezései. Csehi Gyula. Jancsó Elemér tanulmányai szellemi életünk eseményeit jelentették. A sort sokáig folytathatnánk. Most mégis inkább a Kritérion Könyvkiadó Téka-sorozatáról ejtsünk néhánv szót, amelynek kis köteteit mindig örömmel fogadjuk. Legutóbb Plini- ust kaptuk, a Naturális históriát. előtte Fábry Zoltán tanulmányaiból egy kötetre valót, még előbb Grotius könyvének A háború és a béke jogáról bő szemelvényeit. Már ez a hárem név is sejteti. hogy a sorozat szerkesztőit (Csehi Gyula és Mikó Irrtre) nem meghatározott szempont vezeti, hanem a kalandozó és mindig kielégítetlen érdeklődést akarják szolgálni, s éppen azzal válik sorozatuk egységessé, hogy különböző korok, s egymásnak néha ellentmondó témák találkoznak a gondolat testvériségében. Az olyan kitűnő antológiák, mint az Antik anekdoták, a Gondolatok a könyvről, vagy a Kóbor poéta vallomása általános érdeklődést elégítenek ki, a sorozat szerkesztői azonban attól sem félnek, hogy 1973. augusztus 36. Szergej Zvancev : A nagy nyeremény Éppen munkába indultam, amikor feleségem orrom alá lökte a háromszázalékos békekölcsön nyereményjegyzékét. Egy szempillantás alatt átfutottam a kötvényszámok kavalkádját, s azonnal észrevettem: egyszem békekölcsönömmel kerek száz rubelt nyertem! Útközben beugrottam a takarékpénztárba, felvettem a nyereményt. Ahogy odaértem a munkahelyemre, telefonált egyik ismerősöm, s hivatkozva az ő ismerősére, aki látta a nyereményem átvételét — kölcsönkért hetvenöt rubelt. — Neked most annyi pénzed van, mint a halnak... Én azt mondtam, ez túlzás, de ismerősöm, fent említett ismerőse állítására hivatkozva, megsértődött: — Ne sopánkodj, ezer rubelt vágtál zsebre, abból igazán adhatsz I — Óriási tévedés, ' nem ezer, hanem csak száz! — kiá'tottam dühösen. — Nem érdekes, mindössze 75 rubel kell. Ebédszünetben beugróm hozzád. És felkeresett. Száz rubelemből huszonöt maradt, amihez én tíz körömmel ragaszkodtam. A fenti szituációnak valaki szem- és fültanúja lehetett, mert nyomban rám szállt Másztáboo a tervező. Orrom e'őti meglengetett egy névsorokkal teli papírt, s megkért: írjam alá és pénzben járuljak hozzá az egyin nyugdíjba vonuló kartársunk részére indított ajándékakcióhoz. Nyereményem megmaradt részét Másztábov tette zsebre. Délután hivatott az igazgató. — Nem viselném el — mondta ha mellőzöttnek érezné magát... ön ugyebár, jóielkű, érzelemgazdag ember? — Hogyne — bólintottam, valami cseles fogásra gondolva. — Nos, meggyőződésem, hogy a múlt havi jutalmat megérdemelten kapta, de ugyebár most, hogy busás nyeremény üti a markát, meg se kottyan magának az a néhány rubelecske? Mert tudja, Milkina, az árukezelő jobban rá van utalva, hisz újra ikrei születtek. Amikor mindezek után magamhoz tértem, felhívtam a feleségemet: — Ejnye, ejnye — mondta rosszaióan —, amíg én reggeltől estig itt rostokolok, te eiiszoa a nyereményt.» — Esküszöm neked, én egy kortyot se... Azt a szerencsétlen száz rubelt» — Ah, szóval már csak száz maradt? És hol van ezen kívül még kétszáz? Becsület szavamra, ha nekem nem hozod haza azt a háromszáz rubelt, akko- le is út, fel is út! Uram teremtőm! Honncn a fellegből varázsoljak elő háromszáz rubelt? Azaz csak kétszázhuszonötöt, mert hetvenötöt az ismerősöm vitt el és ő bizonyíthatja a feleségem előtt, hogy nála van. Felhívom! — Drága Misám, könyörgök. telefonálj a feleségemnek, mondd meg neki, hogy te tartozol nekem hetvenöt rubellel. Valamelyik hülye azt mondta neki, hogy háromszázat nyertem, s most ennyit kell letenni az asztalra. Dehát honnan kerítsek? A zsebemben mindössze 50 rubel van, amit a fizetésemből kisporoltam. — Először is — mondtá Misa, — egy fél órán belül ide adod nekem azt az ötvenest! Értem? Másodszor: beszélek a nejeddel és megmondom, hogy a háromszázat kölcsön adtad nekem fél évre. Harminc perc múlva Misa nálam volt, eltette az ötvenest, visszaadott belőle húsz kopejkát, kiadási költségekre. Három óra múlva magam is otthon voltam. Feleségem kitörő örömmel fogadott: — Felkeresett Misa barátod — újságolta. — Azt mondta kölcsön adtad neki a háromszáz rubelt, hogy befizethessen a fiókszövetkezetbe... Ismerem én az ilyen szövetkezeteket! Egy szó, mint Száz, megmondtam neki, hogy ha egy órán be'ül nem adja vissza azt a háromszáz rubelt, telefonálok a feleségének... Tessék, itt a pénz! És, el ne felejtsem: bocsánatot kért, c miért ilyen kis címletekben fizetett. Fordította: Baraté Rozália járatlan úton induljanak el.' s először szólaltassanak meg magyarul remekműveket. Elsősorban Richard de Bjuryne- mekm-ivére. a Philobiblonra gondolok, amelyben az európai könyvkultúra kezdetén szólal meg a szellem könyvekben hívő embere. A könyvhöz csatolt jegyzetek — bár ez mindegyik kiadványra vonatkozik — kitűnő eligazítást adnak a maga ismeretlenségében is ismerős és ro-1 konszenves világban. A sorozat különös á£>hdot fordít az erdélyi magyar irodalom kiadására, ha nem kellene éppen feltárásról beszélnünk. Mert Bölöni Farkas Sándor Naplója. Deák Farkas Fogságom története vagy éppen Torma Zsófia válogatott levelei gyűjteményének kiadása olyan feltáró munka eredménye, ami valamennyiünk gazdagítását szolgálja. Deák Farkas visszaemlékezése a szabadságharc leverése utáni Makk-féle összeesküvés ' hűséges története, mely fontos kortörténeti adatokkal is szolgál, amint Bölöni Farkas Sándor ma már jó^zerint hozzáférhetetlen naplója is. Ugyanezt kell elmondanunk a Körösi Csorna Sándor-kötet- ről is, amely Hunter angol kutató tanulmányán kívül közli Kőrös! Csorna írásait a buddhizmusról. S ne feledkezzünk meg egy korábbi kötetről sem, amely József Attila és a román költészet kapcsolatát mutatja be egy kétnyelvű antológia keretében, kiegészítve a József Attiláról írt román versekkel, a múzsák testvériségével példázva a népeink közötti barátságot. Qsak címekre utalunk, anélkül, hogy felsoroltuk volna a gazdag és egyre gazdagodó sorozat. valamennyi kötetét. Reméljük, s az eddigiek alapján teljes joggal, hogy a Téka könnyen forgatható, ízléses kötetei ezután is sűrűn követbe egymást, a szellem szolgálatán túl szolgálva a magyar—román kulturális kapcsolatok mindnyájunk számára fontos ügyét is. Cs. L. *
