Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
V Hippi voltam a Balatonnál Szekszárd legújabb lakótelepe a Munkácsy utca feletti területen épül. Ezen a részen íöleg társasházakat építenek, melyek alaposan megváltoztatják a Kálvária-oldal eddigi képét. A szőlők helyén egy közművesített terület áll az építkezni szándékozók rendelkezésére. Elkészült az új út, melynek két oldalán rohamosan épülnek a városképi szempontból igen tetszetős épületek. Foto: Bakó Jenő Ebben a szakmában mindig érik az embert meglepetések. Az elmúlt hét szombat—vasárnapján hippi voltam a Balatonnál. így történt: WALD JÓSKA LEVELE Wald Jóskát 1944 novemberében Sárváron láttam utoljára, amikor a leventéket honvéddé minősítő sorozó bizottság előtt arra a történelmi lehetőségre vártunk, hogy mi legyünk az a csodafegyver, amivel a hadvezetés meggátolja a szovjet csapatok akkor már jó néhány ezer kilométeren át tartó előnyomulását. Aztán ő Nyugatra ment. én nem. Váltottunk néhány levelet és a hátunk mögött gyarapodó évtizedek egyre szebbé varázsolták azokat a matematika órákat, amelyek során egy padban ültünk és közös erővel rettegtünk Bay Károly tanár úr feleletre hívó szavától. Wald Jóskától váratlanul befutott egy lap. mely szerint Balatonszepezden van a kempingben családostól, sátorszáma 185 és kér, hogy szenteljek neki egy órát. Szenteltem. Szekszárd és Balatonszepezd között meglehetősen bonyolult a közlekedés, így a különböző átszállási, várakozási idők nem kevés élményt, megfigyelési lehetőséget kínáltak. Az ember többnyire a saját mércéje szerint ítél. így az el- mondandók se akarnak kötelező érvényűek lenni, csupán személyes benyomásokat ösz- szegeznek. A FÜREDI ÁLLOMÁSON Az új balatonfüredi vasútállomás fehér épülete valósággal reszketni látszott a melegben. A hőség tikkasztó volt, a sör hűvös, átszállási időm bőséges, így boldogan kortyoltam és figyeltem a resti körülöttem zajló, hullámzó életét. A szomszéd asztalnál négy fiatalember ült, debrecenit ettek, sört ittak hozzá. Békésen. mint bármelyik utasember. Viseletűk farmernadrág. hajuk hosszú. Mögöttük egy látnivalóan ősfüredi atyafi háborgott, riasztóan ünnepi sötét ruhában és enyhén kapatosán : ,— Az ilyenekkel van a legtöbb baj! A múltkor igazoltatott a rendőr nyolcat. Nyolcuknál volt tizenhárom forint hatvan fillér! És egy hétre jöttek ...-Itt hozzám fordult: — Magának tetszenek? — És magának az én bajuszom? Az öreg meghökkent: — Az olyat meg lehet szokni! — Az ilyen hajat is — keltem hívatlan ősprókátorként az ismeretlenek védelmére. Az atyafi távozott, a fiatalok szintén. Kifizették a számlát és búcsúzóul bemutatkoztak. Két egyetemi tanársegéd volt köztük és két utolsó éves műszaki egyetemi hallgató. KEMPINGEZŐ ÉLETFORMA A Balatonszepezdhez tartozó valamikori Viriusz-telepen létesült kemping nagy. Aligha a táj szépsége miatt épült épp ezen a ponton, hanem azért, mert itt akadt legalkalmasabb hely. Talán százötvenszer ötven méteres területen árnyas fák. a fák alatt háromszáz körüli sátorban községnyi lé- leltszámmai felérő embertömeg. Van iroda, elkészítették a szükséges egészségügyi létesítményeket, főzőfülkéket, van bolt és a gondnokságon gázpalackot is lehet tölteni. Csak éppen megtudni bajos valamit. — Herr Josef Wald. — olvasta ki barátságosan egykori osztálytársam újra visszané- metesült nevét könyvéből a gondnok. — Igen. itt van a feleségével és három gyerekével. Sátorszám 185. a gépkocsi rendszáma. RV—ST 22. — Pompás! És hol találom a 185-ös sátrat? — A kempingben. Mindenki ott veri fél a sajátját, ahol helyet talál. — A számokat kiírják? — Nem mindenki! Wald Jóska már harmincöt évvel ezelőtt se akart a „mindenkik” táborába tartozni. Nem tette ki a táblát. Végigbóklászva a sátrak sorát, és megállapítva, hogy a 32. mellett a 308. lelhető, a 217- szomszédságában a 113. és így tovább, az embernek bőségesen maradt ideje ezen az újsütetű népvándorlási szenvedélyen eltöprengeni. Magyar, a két Németország, ból származó, csehszlovák, lengyel, bolgár, román rendszámú gépkocsik között egy-két francia és olasz. Sátorlégiók. Kutyaólnyitól a kívülről legalább húszszemélyesnek tűnő körsátorig, melybe talán még a padisah is szívesen szállt volna a mohácsi csatatéren. Lakókocsik sátorral bővítve és anélkül. Itt-ott tökéletes összkomfort. Amikor már második órája mászkáltam az egymást harctéri drótakadályok módjára keresztező zsinegek és kötelek között, két német a segítségemre sietett és együtt portyáztunk tovább. Eredménytelenül. Utána meghívtak lakókocsijukba. A hely- kihasználás csodája. A felhajtható lépcső belsejében cipőkefék foglalnak helyet, az asztallap éjszakára átveszi a háromszemélyes fekhely középső része ágydeszkájának funkcióját. Természetesen van hűtőszekrény, háromlapos gáz. tűzhely, ventillátor és a villanyvilágítást az Opel szolgáltatja. A tulajdonosoknak otthon hatszobás házuk van, de nyaranta boldogan kelnek útra. hogy „a természet lágy ölén” másoktól húsz centiméterre még csak nem is valamiféle cserkésztáborra emlékeztető körülmények között éljenek, hanem élvezzék az otthoni luxust. A napon egymás mellett fekszenek, a vízben együtt szoronganak, ami kétségtelenül változatosság, bár én nem igénylem. Sötétedés után vissza az irodához. A Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal gondnoka változatlanul kedvesen vigasztalt: — Uram, mi néha a táviratot sem tudjuk két-három napon keresztül kézbesíteni, mert nem találjuk a címzettet. Most jut eszembe, úgy rémlik, hogy azok. akiket maga keres, elmentek kirándulni! Adnék magának helyet, de még csak sátorlapom sincs! A HIPPIÉLET KEZDETE Vigasztaló! Kitört rajtam a konokság és egykor volt tüzér - felderítői ismereteimet összeszedve kiválasztottam a legmegfelelőbbnek ígérkező harc- álláspontot, a tábor bejáratásnál. ahol a vasúti sorompó . minden gépkocsit megállásra kényszerít. A lapulevelek között, két könyéken mélázva lestem a forgalmat. Éjfél előt- tig jött-ment vagy negyven kocsi. Amikor olykor-olykor elnyomott az álom. a reflektorok fénye szerencsére mindig felébresztett. Ilyen tájban még az augusztusi éjszaka is hűvössé válik, a borzongás visszakérhetett a táborba. A helyzet annyiban változott, hogy egy rózsás hangulatban lévő lengyel házaspár, akik már elejétől észlelték szepez- di canossajárásomat, ünnepélyesen meghívott egy pohár vodkára. Áldást rebegtem Jo. zef Subatowicz és Krystyna nevű hitvese, olsztyni tanítók fejére, akik szerencsére németül is tudtak. így olyannyira megértették helyzetemet, hogy további három pohár konyak után felajánlottak egy pokrócot és szabad helyet lakókocsijuk alatt a fűben. Fél négykor a közben megeredt eső beszivárgó patakocskái ébresztettek és az éjjeliőr: — Egy órája megjöttek a barátai. Pesten voltak. Már lefeküdtek! Az olvasó feltehetőleg nem kíváncsi valamennyi többi részletre. Az egykori osztály-' társi kapcsolat és a több, mint negyedszázados távoliét sem jogosít fej valakit arra. hogy a fővárost járt vendéget felzavarja hajnali álmából. Por- tyázni kezdtem a szemerkélő esőben. Hatkor nyitott a tábor egyszemélyes vegyesboltja, fél hétkor már kígyózott előtte a bevásárló házi... azaz kempingasszonyok sora. (További adalék a kempingélet örömeihez !) Kilenckor felébresztettem és tízkor otthagytam Wald Jóskáékat, akiknek a kötelező viharos öröm után, híven tanúskodva egy átmulatott pesti éjszaka örömeiről, majdnem leragadt a szeme. Forró kézszorítások, annak megállapítása, hogy természetesen „semmit nem változtunk” 1945 óta. végül az ígéret, hogy ha „véletlenül” Plochingen bei Neckarba visz az utam. feltétlenül meglátogatom őket. — Kemping van? — Nálunk nincs! IGAZI HIPPIK Amikor az ember közelebb jár élete ötvenedik évéhez, mint a negyvenedikhez, olykor bevallja önmagának, amit a fiatalabbak elől igyekszik (meddőn) eltitkolni, hogy állóképessége nem a régi. Az állomásra vánszorogva két tüsszentés közben, epekedve gondoltam a régi jó időkre, amikor a gödöllői sportpályán két méterrel megelőztem a százas síkfutásban Wald Jóskát. Most legfeljebb egy teknősbékát sikerülne. Alkalmas vonat még nem indult, rajtam viszont a rosszullét határáig erőt vett a fáradtság és eltökéltem, hogy ha mogyorónyi jég esne is, lefekszem és alszom. Legmegfelelőbb helynek egy nagy szomorúfűz töve kínálkozott a part menti sétány szélén. Táskámmá] a fejem alatt, fürdőköpenyemmel betakarózva álomba zuhantam. Fél óra múlva tapintatosan oldalba rúgtak. Ez az a Pillanat. amikor még csukott szemmel eltökéli az ember, hogy ha nem rehdőr az ébresztő, nyomban behajítja a Balatonba. Nem rendőr volt. Hosszú hajú. magas, szakállas fiatalember, kanásztarsolyra emlékeztető alkalmatossággal az oldalán. Kissé bizonytalanul imbolygóit és sugárzott a jó szándéktól. — Apóka! — mondta kedvesen. — Ne itt szundizzon, apóka! Ilyentájt sűrűn járnak a yardok és begyűjtik. Jöjjön oda hozzánk! A régi csónakház mögött sűrűbbek a bokrok, szebb a pázsit, kék az ég! Na jöjjön, apóka! Az utolsó előtti mondatot csakugyan így fogalmazta, lehetetlen volt ellenállni. Mentem. Még két hasonló jelenség hevert a fűben és kissé mulyán mosolyogva fogadott. — Apóka, kér .. .-t? — nyújtott felém egyikük egy marék tablettát. — Nekünk még van elég! Ne tessék LSD-re gondolni. Közismert gyógyszernevet mondtak, de ilyen irányú fel. használását mégsem az újságírónak illik népszerűsíteni. Persze nem értettem. — Köszönöm — mondtam — most éppen nem azt kívánok! Vállat vontak, lenyeltek fejenként öt-hat tablettát és egy nagy, csatosüvegből Ittak rá. Nem vizet. Tíz perc leforgása alatt révült részeg volt mindhárom. Most már nem illett retirálni. hiszen életkor ide- oda, az emberben van annyi hiúság, hogy nem szereti, ha gyávának nézik. Fejem alá raktam a pénztárcámat előbb — udvariasságból — körömtisztításra használtam, majd határozott mozdulattal magam mellé szúrtam a földbe a bicskámat és elaludtam. Amikor jó két óra múlva, viszonylag kipihenten, véget vetettem hippi-pályafutásomnak, a szakállasoknak hűlt helye volt. (Semmim se tűnt el.) MANSON ÉS FILOZÓFIÁJA Visszaúton a vonaton egy rendőrőrmester ült mellettem. Nem csodálkozott a kalandjaimon. — Sok a bajunk velük — mondta. — És tudja, sokszor nagyon nehéz különbséget tenni. Igazoltattam én már olyan kinézésűt is, akiről azt hihette volna, hogy valamelyik karikaturistával külön terveztette a ruháját, de a személyi igazolványa, munkahelye rendben volt, pénze bőven és az egyik legjobb vállalati üdülőben lakott. A befejező színhely nem változott, maradt a vasúti res- *ti. Szomszédomban leült — egy pillanatra csakugyan azt hittem, hogy az USA börtönéből fizetéses, szabadságra engedett — Manson személyesen. Színházi maszkmesternek is becsületére váló hűséggel utánozta a sötét „apostol” küllemét. Mellette sugárzóan szép, szőke lány. aki a kinyilatkoztatásnak járó áhítattal hall. gáttá szavait. Magnóm nem lévén kéznél, csak a lényegét tudom sűríteni: FELVÉTELRE KERESÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL FÉRFI ÉS NŐI DOLGOZÓKAT betanított munkára. Jelentkezni lehet a Főv. Óra- és Ékszeripari V. szekszárdi gyáregységénél Keselyűsi út. (339) — Az életben csak centrumok vannak és erővonalak, amelyek a kis pontokat a centrumok kötik össze. Én sosem voltam se kis pont, se erővonal. Ha hozzám akarod kötni magad, én nem bánom, de legfeljebb csak három hónapig tűrlek meg. Ha nem parírozol, megpofozlak. írtál már haza pénzért? írtál, jó. A legközelebbi lapon megírod, hogy nagyszerű zenekarok vannak, odavagy értük, de drága a belépő, küldjenek még stexet. A szüleid úgysem tudják, hogy a mi zenénk nem időtöltés. hanem filozófia. Szeptemberben még lesz egy nagy bedobás a Sportcsarnokba, oda befizethetsz. Most fizesd ki a sörömet, meg a kóládat. A környező asztaloknál csend volt. fiatalok és öregek kigúvadt szemekkel lesték a párt és hallgatták a kinyilatkoztatást. Közben elment egy vonat, a vendégeiket kikísérők integettek, a tá. vozók pedig az ablakból visz- sza. Manson megrázkódott az undortól: — Micsoda hülye, sallangos kispolgári giccs! Integetni! Gyere, most elsétálunk a nádas felé. Elmentek. Nem integetett utánuk senki. ORDAS IVAN Bizományi Áruház FELVÉTELRE KERES BECSÜST ANULŐT. Jelentkezés feltételei: középiskolai érettségi bizonyítvány vagy szakmunkás-bizonyítvány, 2 év kereskedelmi gyakorlat, 21—40 év korhatár, erkölcsi bizonyítvány. Bővebb felvilágosítás BÁV Szekszárd, Garay tér 10. Jelentkezés csak személyesen. (324) /
