Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-16 / 191. szám
Kincsünk és gondunk: a szabad idő Közös keringő Üssük fel az 1972-ben megjelent „Magyaroszág” útikönyvet a 271. oldalon, s azt olvashatjuk: „A hagyomány szerint itt élt a Toldi szerelmében említett ’pokoljéró Tar Lőrinc’, a középkori kóborlo- vagvilág regényes alakja ...” Hol élt? A_ Mátra nyugati lejtőjén fekvő Tar községben. Miért érdemes elmenni Nagy- cenkre? (Itt áll a Széchenyi család kastélya.) Melyik község lapul az 515 méter magas Kopasz-hegy tövében? (Tokaj.) Nem utazási Ki mit tud-ot kívánunk játszani az olvasóval, pusztán parányi gyöngyöt emeltünk ki abból a kincsesládából, amely hazánk szépségeit, érdekességeit, jeles helyeit tárja elénk. Az utazás, az ország- és világjárás ma tömegmozgalom. A szabad idő egy része ma egyenlő az utazással. VEZET A JÜLIUS Merre, s mennyien indulunk útnak? 1906-ban 9.53 000 magyar ment külföldre — hárommillió idegen érkezett hazánkba —, 1972-ben 1 366 000 volt a világjárók száma. s 6 386 000 látogató érkezett hozzánk. A magyar turisták legtöbbjének útiránya Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia, de például Ausztriában is 102 000 járt belőlük 1972-ben. Újkori népvándorlás — mondják a szakemberek. Igaz. Hiszen a szezonban egyetlen hónap alatt — júliusban — 250 000, majd augusztusban 240 000 magyar állampolgár ment külföldre. Ami érdekesség: az utazási irodák forgalma ugyan tíz év alatt az ötszörösére növekedett, de a magyar turisták többsége maszek alapon kívánja fölfedezni az ismeretlent, újra megcsodálni az ismertet. ÉS IDEHAZA? r' z. r. Az országon belüli turistás* kodás adatai sem szerényebbek. Igaz, az öt év alatt fölépült 44 szálloda, a tíz év alatt 13 ezerrel gyarapodott szállodai helyek kevésbé csalogatják a közepes és kis jövedelműeket, mert mi tagadás, drágák. A szállodákban tavaly — s ebből vonjuk le a hivatalos kiküldetéseket! — 1,2 millió hazánkfia szállt meg, de átlagosan csak két napot — 2,4 millió vendégnapot töltött ott. Az egyéb szálláshelyeken viszont — s itt már igazi turisták, országjárók lelhetők —, ahová a turistaszállások, kempingek, nyaralóházak és a fizetővendéglátás tartozik, 1,3 millióan fordultak meg. ám 7,4 millió vendégnapot töltöttek ott. Nem nehéz kiszámítani, mi, melyik forma dominál, azaz a fejlesztésnél mit kell előtérbe tolni. Mert igaz. hogy ezeknek a szálláshelyeknek a száma — itt jóval szerényebbek a beruházási költségek, mint a Magánosok, közületek, figyelem ! E 400-as UNIVERZÁL ESZTERGAPADRA MUNKÁT VÁLLAT. RÖVID HATÁRIDŐVEL A DOMBÓVÁRI UNIVERZÁL SZÖVETKEZET. Dombóvár. Fő u. 22. (volt AKÖV-telep). Ügyintéző: Broczky Imre. (261) szállodáknál — egy évtized alStt tízezerrel, az egyszerre befogadható személyeké 84 ezerrel növekedett, de a Balaton mellett, s más nagy forgalmú területeken sűrűn hiába kopogtat a „bennszülött”, nem nyer bebocsáttatást. A külföldiek ezeknek a helyeknek a jórészét is lefoglalták. (A Balaton mellett például hatvan százalékát.) Holott a törzsvendégek tábora mégiscsak azokból alakulhat ki. s erősödhet, akik itthon vannak, s akik egész évi szabad idejük legértékesebb, .mert ösz- szefüggö részét, a szabadságukat szeretnék értelmesen, pihenve, a megszokott környezettől eltávolodva eltölteni. A SZERENCSÉSEK Ök azok, akik valamilyen formában kedvezményes beutalóhoz jutottak, kevés pénzért megfelelő vagy éppen jó körülmények között pihenhetnek. Egyszerre 85 000 főnek van erre lehetősége az ország 1700 üdülőjében, s egy év alatt — a szezon jelleget nem feledve, s azt sem, hogy sajnos, az üdülők jórésze nem is alkalmas teljes esztendőn át a használatra — 9D0 ezren jutnak üdülőjegyhez, tízmillió napot töltve el. Közülük a legtöbben a Balaton déli partján fordulnak meg, mert az itteni üdülők a legnagyobbak: egy-egy turnusban 33 000 vendéget fogadhatnak. A további rangsor: a Balaton másik Partja és a Mátra. S miként sáfárkodnak azok szabadságukkal, egyéb szabad ideiükkel, akik négy kerékre ülhetnek? 1972-ben a megkérdezett autótulajdonosok 70 százaléka tett nagyobb hazai turistautat — ebben a hétvégi kiruccanások nem szerepelnek! —, s száz autós közül 30 külföldre is elment kocsijával. NEM KÉTSZERKETTŐ 1955-ben mindössze kétezer magángépkocsi futott hazánkban. 1960-ban 18 500, idén április 30-án már 335 000. 1975- re 600 000, 1980-ra egymillió gépkocsival számolnak a szakemberek. Évente egy gépkocsi átlagosan 13 000 kilométert tesz meg, s e teljesítmény 60 százaléka szórakozási, turisztikai célokat szolgál. Szorozzuk be egymillióval... Aligha kétszerkettő belátni, megtervezni, miféle változásokkal jár a motorizáció! Ed- difí eldugott, de valami érdekességet kínáló falvak válnak elérhetővé, ám egy-egy étterem konyhája, befogadóképessége igazodik-e majd ehhez? (A leeutóbbi két évben 150 benzinkút létesült. 1975- ig további 140-et állítanak fel, de a kiszolgálás előreláthatóan nem lesz fennakadás- mentes.) Utak, forgalmi csomópontok, éttermek... s ez maroknyi csak az utazással, a szabad idő eltöltésének a legjellegzetesebb. s ma legáltalánosabb formájával összefüggő teendőkből. S persze, jó néhány marokkal tartogatnak cselekedni valót más területek szintén, ahol ugyancsak a lehetőségek előtt járnak az igények. MÉSZÁROS OTTŐ KÖVETKEZIK: AZ ÉGŐ GYŰJTÖZSINÓR Múzeumok, kiállítótermek a Balaton mellett A Balaton-part nagyobb üdülőtelepein és a közvetlen környék kiránduióközpontjai- ban több mint húsz múzeum és kiállitóhelyiség várja a látogatókat. A múzeumok anyagát felfrissítették, kiállították az utóbbi időkben előkerült leletanyagokat és az új szerzeményeket. A nyári idény. ben 2—3 hetenként újabb képzőművészeti, helytörténeti és idegenforgalmi jellegű kiállításokat nyitnak a nagyobb múzeumokban. A Balaton egyik leglátogatottabb múzeumában, a tihanyiban, az állandó anyagon és a hajózástörténeti kiállításon kívül, egész nyáron megtekinthető a Kondor Béla grafikáiból és képeiből rendezett emlékkiállítás. Rendkívül nagy az érdeklő- dés a badacsonyi Egry-ház- ban nemrégen megnyitott kiállítás iránt. A déli parti emlékmúzeumok közül a somogytúri Kun- fi-képtár, a siófoki Kálmán Imre, valamint a Beszédes József múzeum, a balatonszár- szóí József Attila múzeum a leglátogatottabb. Balatonsze mesen, az egykori lóváltó állomáson, a hírközlés történetét mutatják be eredeti tárgyak és szemléltető anyagok segítségével. A Balaton-felvidéken és a Bakonyban ezenkívül tucatnyi helytörténeti és emlékmúzeum várja az érdeklődőket. Szeptembertől két nappal korábban kezdődik a nyugdíjak kifizetése A posta-vezérigazgató utasítást adott ki a nyugellátási és a gyermekgondozási utalványok kifizetésének új rendjéről. A vezérigazgató rendelkezésére szeptembertől — decembert kivéve — havonta két nappal korábban, 22-e helyett már 20-án megkezdik a kifizetést, amely a hónap végén fejeződik be. Decemberben — mint ismeretes — a csúcsforgalom tehermentesítésére évek óta már 14-én kezdődik a nyugdíjutalványok kézbesítése. Amennyiben az utalványok kézbesítésének első napja, vagyis 20-a vasárnapra, vagy munkaszüneti napra esik. akkor a kézbesítést már 19én megkezdik. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság egyébként már az új kézbesítési rendnek megfelelően adja át a postásoknak az utalványokat. Az utasítás külön felhívja a figyelmet, hogy a kifizetési rendszer átszervezésével, illetve a kifizetési időszak előrehozásával kapcsolatos átsorolásokat — a SZOT erre vonatkozó irányelveinek megfelelően — a legkörültekintőbb gondossággal hajtsák végre a postahivatalok. Az új kifizetési rendszer bevezetéséről, a megváltozott kifizetési napokról a kézbesítők még ebben a hónapban értesítik az igény- jogosultakat. (MTI). V. Jegorov dokumentumregénye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Ilai'as Ervin 21. Ivadék gonosz szemekkel nézett körül, hiszen ezek az emberek az ő birtokán nyert olajat dolgozták fel. Igen, bá- csikája végrendelete szerint ezt az egész környező területet neki kellett volna örökölnie. De az örökséget elvitte a forradalom .., Az egyik pamlag mellett elhaladva lelassította a lépteit. Két fiatal, szőke férfi és egy barna, azerbajdzsán lány ült rajta élénken beszélgetve. A mondatokból Ivadék nem tudta megállapítani, hogy a beszélgető partnerek mérnökök. Keserűen gondolt saját diákéveire, s arra, hogy a bácsiké ja mindenáron el akarta végeztetni vele az olajmérnöki kart, hogy majd eredményesen vezethesse a gyárat. Ez sem sikerült neki. Még az egyetem befejezése előtt külföldön kellett letelepednie. E pillanatokban úgy érezte, hogy mindaz a harag és keserűség, ami az elmúlt esztendőkben összegyűlt benne, most egyszerre felfakadt. Megszólalt a csengő, a tanácskozóterembe hívta a résztvevőket. Ivadék is sürgölődni kezdett, meg kellett találnia Peszcov irodáját. Ez nem okozott különösebb gondot, az éPület nem volt nagy. csak végig kellett mennie a folyosón, hogy meglelje az ajtót a felírással: „Klubvezető”. Benyitva látta, hogy a helyiség Ivadék szitkozódott. Ha ez a Peszcov végigüli a tanácskozást, akkor nem várhatja meg. Idegesen töprengett, hogy mit tegyen. Még egy csengetés hallatszott, az előcsarnoki zaj elcsendesedett, a folyosón egy siető ember alakja tűnt fel. Ivadék figyelmesen megnézte a közeledő, sovány férfit, aki úgy ötven esztendős lehetett, ovális arcát ritkuló ősz haj foglalta keretbe. „Nyíl Tyimofejevics, persze hogy ő az.” Ivadék még ifjú éveiből emlékezett rá. Nyil Tyimofejevics akkoriban gyakran járt hozzájuk. Mon- tasev hű embereként elsősorban a munkásokat és az alkalmazottakat tartotta szemmel, hogy minden rendellenességet azonnal jelentsen neki. Arra is emlékezett, hogy mindig hozott neki, a fiatal Monta- sevnak, vagy ahogy ő nevezte: Racsiknak ajándékot — láncba fűzött, apró pereceket. Ezek a száraz, ropogós perecek jobban ízlettek neki a legfinomabb otthoni pirognál is. — Nyil Tyimofejevics! — lépett Peszcov elé a félhomályból Ivadék. összerezzent a váratlan szó- lítástól és megállt. — Miben lehetek a szolgálatára? — Nem ismer meg, Nyil bácsi? Peszcov közelebb lépett. — Nem. nincs szerencsém ismerni — jelentette ki határozottan. — Ráesik Montasev vagyok. Akinek annyi perecet hozott ajándékba. — Csak nem?! Ráesik, de megnőttél — és Peszcov átkarolva volt főnökének unoka- öccsét beinvitálta az irodába. — Ülj le, mesélj, hogy él a bácsikád? — Kért, hogy adjam át az üdvözletét, Nyil Tyimofejevics. — Ertnyi év után is hálával gondolok rá. Ráesik. Soha nem felejtem el, milyen jó volt hozzám. S veled mi van? Befejezted a tanulmányaidat külföldön? — Igen. Nyil Tyimofejevics — hazudta a Montasev-csemete és belemerült a párizsi „szabad élet” ecsetelésébe, elhallgatva természetesen szenvedélyét a kártya iránt, s azt is, hogy rokonai már régen nem hajlandók kifizetni adósságait, s vég nélküli tivornyáinak költségeit. Arról sem beszélt, hogy új pénzforrások után kutatva, hogyan került a német kémügynökség hálójába, s egyéb szennyes ügyek mellett, a németek megbízásából miként mérgezett meg egy ismert francia tábornokot, hogy azután Franciaországból Iránba menekülve mentse az irháját. — Hát maga hogy él itt, Nyil Tyimofejevics? — A telepről el kellett jörf- nöm, sokan tudták, milyen kapcsolat fűzött a nagybácsikádhoz. Beálltam a gyárba, itt van az út túlsó oldalán — mutatta Peszcov az ablakon át. — Hogyan lett magából klubvezető? — Volt egy szenvedélyem, Ráesik — mindig szerettem énekelni. A bácsikád is gyakran tréfálkozott velem emiatt. A gyárban azután gyakori vendége lettem a klubnak, énekeltem a kórusban, mígnem felajánlották, hogy vegyem át a klub vezetését. A fizetés több, gondoltam elvállalom. De ez nem fontos. Azt mondd el inkább, mi szél hozott Bakuba? — Nagy ügyben járok. Nyil Tyimofejevics, Fontos ügyben. — Ez természetes. Visszatérnek a régi, szép idők. A németek már nincsenek messze: Szmolenszk és Odessza alatt folynak a harcok. Már nem sokáig kell várnunk. — De segítenünk kell, hogy gyorsabban ideérjenek. — Hogyan? Ezt nem értem. — A bácsikám azt mondta, hogy nyíltan beszélhetek magával. — Rám Számíthatsz. — Be kell juttatni egy kis csomagot az üzembe, hogy leálljon a termelés. Kevesebb benzin a vörösöknek — gyorsabb német győzelem! — Ez — pokolgép? — suttogta Peszcov. — Persze, hogy az, Nyil bácsi. Segítenie kell, hogy elhelyezzük a gyárban. AZ AKNA NEM ROBBAN Peszcov elgondolkodott, a válaszra várva Ivadék is hallgatott. — Úgy... úgy... — szólalt meg végül Peszcov elnyújtva a szavakat. — A dolog valóban komoly és szükséges, másként nem kockáztatnád az életedet. Csakhogy te nem mehetsz be az üzembe, a csomagot magam helyezem el a vörösöknek. Tudom, hol a gyár érzékeny pontja. Azonkívül senkinek se jutna eszébe, hogy rám gyanakodjon. — Azt hiszem, igaza van, Nyil Tyimofejevics. — Adj egy kis időt, alaposan meg kell rágni a dolgot. Soha nem vállalnám el, ha nem érezném: a vörösöknek hamarosan végük. (Folytatjuk.)
