Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-14 / 189. szám

Munkás a vezetőkről, vezető a munkásokról mikor, miért van rossz kedve, vagy jó kedve, mi bántja? A 11-es Volán Vállalat igaz­gatójával és esztergályosával beszélgettünk: milyen a kap­csolat a vezetők és a munká­sok között. Piegl Ferenc igaz­gató és Rences József eszter­gályos majdnem azonos kér­désekre válaszol. — Olykor előfordul, hogy maga­sabb rendű érdekekre hivatkozva a bírálatot elutasítják. —■ Megint egy példával tu­dok válaszolni. Az anyagosztá­lyon például megvásárolnak egy olyan alapanyagot, ami megfelel a követelménynek, mert él lehet készíteni belőle az alkatrészt, de gazdaságta­lan, mert rettenetes nagy mennyiségű forgács keletkezik. Gondolok itt a rézre, ami na­gyon drága, vagy éppen mű­anyagra. Ilyenkor azt mondják, hogy ezt lehetett vásárolni, ezt lehetett kapni. Nemrégiben egy 21 kilós bronzrudat vásárol­tak, aminek 50 százaléka az alkatrészkészítés során forgács lett. A bronznak pedig kilója 90—95 forint. Szóvá tettük, azt mondták, hogy csak ezt kap­ták. de intézkedtek, hogy más anyagot szerezzenek helyette. Ezt másképp is meg lehetett volna oldani. Először is nem­csak egy helyen kellett volna megnézni, hanem más vállala­tokhoz is elmenni, utánajárni, s helyette olyan anyagot ven­ni, ami átmenetileg megfelelt volna a követelményeknek. — Maga személy szerint abban érdekelt-e, hogy valamilyen tévedése ne derüljön ki, vagy pedig abban, hogy ne kövessen el tévedést? — Az emberek, ha tudato­san csinálnak valamit, akkor is tévedhetnek. Aki dolgozik az téved; Nálunk a szakmában elég egy tizedmilliméter is ahhoz, hogy selejtet gyártsunk. Ezt legtöbbször az ember nem tudatosan csinálja, hanem a géppel van valami hiba. Ez nálunk ritkán fordul elő, mert a minőségre vigyázunk. Én például kihozok a raktárból ötven' darab dugattyút, nekem arról számot kell adni. Ha va­lami hibát követek el, akkor az a vállalat terhére megy, mert egy dugattyúval keve­sebbet lehet felhasználni. Ha valaki sorozatosan rosszul dol­gozik, azért szólnak. Főleg precízebb munkáknál, gondo­lok itt olajszivattyúra, ami több ezer forintba kerül. Ha az ember azt elszúrja, még fe­gyelmit is kaphat érte. Egyik kollégámmal előfordult, hogy figyelmeztették, mert rosszul végezte el egv pótkocsi ten­gelymegmunkálását. Ez az ő hibája volt: rosszul mérte be a csapágyat. — Mit tud az igazgatóról, Piegl Ferencről? — Együtt kerültünk ide a vállalathoz. Én a magam ré­széről és a munkatársaim ré­széről is csak azt tudom mon­dani. hogy mióta ő itt van, minden évben fizettek nyere­séget. A pénz az olyan dolog, amit az emberek figyelembe vesznek. Az utóbbi időben ke­veset jár le a műhelybe, be­tegségére hivatkozva, azelőtt nagyon sokat lent volt a mű­helyben, és beszélgetett velünk. — Miről szoktak beszélni? — Hogy őszinte legyek az utóbbi hónapokban havonta egyszer jön a műhelybe, ré­gebben hetente lent volt ná­lunk. Van, mikor munkavédel­mi előadáson találkozunk, vagy szb.-ülésen, tanácskozáson. De mondom, személyesen is le szokott járni a műhelybe, és ott is találkozunk. Vállalati dolgokról beszélgetünk. Több­ször említettem már neki, hogy ki kellene cserélni a forgá­csológépeket és azt mondta, ha engedi a keret, akkor ki lesznek cserélve. Beszélgetünk még a javítórészleg problémái­ról. Én az emberekkel minde­nütt találkozom. Jól ismerem a problémáikat, megbeszéljük, miként lehetne azokon segíte­ni. Amióta a tanulólétszám megnövekedett, romlottak a szociális körülmények, s ígér­ték, hogy 75-re elkészítik 3 tanműhelyt. Zsúfoltak a szo­ciális helyiségeink. Napirendre kerül az ans’agellátás, de er­ről 6 sem tud túl sokat mon­dani, az anyagi problémákra hivatkozik, és arra, hogy a kurrens áruhoz nehéz hozzá­jutni. Ezzel az anyagellátással nagyon nagy baj van. Az anyaghiány meghosszabbítja a javítások idejét. — A válHIat többi dolgozójának milyen a viszonya az igazgató elv* társsal? — Általános véleményem az, hogy mióta itt van a vállalat­nál, lassan, szépen emelked­nek az órabérek, ahogy az anyagi helyzet megengedi, és minden évben fizetnek nyere­séget. — Vannak-e a vezetők és a dol­gozók között súrlódások? — Nekem senkivel nincs rossz viszonyom, én minden­kivel jó viszonyban vagyok. Már csak azért is, mert sok esetben, főleg a műszaki veze. tőkhöz jövök segítséget kérni, s rosszul nézne az ki, ha nem lennénk jóban egymással. Egy­szer én jövök, máskor meg ők jönnek hozzám, hogy valamit meg kellene csinálni. — Van-e a vezetők között olyan, aki magának, mint ember, nem szimpatikus? — Én ilyen vezetővel még nem találkoztam a vállalat te­rületén. Annyi biztos, hogy emberismerőnek kell lenni, és tudni kell, hogy kivel hogyan kell beszélni. Sokat vagyok a? Mindnyájan kenyérfogyasz­tók vagyunk. így valamennyi­ünket érintő kérdés az. ho­gyan fejlesztik a sütőipart, mi történik annak érdeké­ben, hogy termékeivel való ellátásunk egyre jobb legyen. Kérdésünkkel Farkas Istvánt, a Tolna megyei Tanács VB kereskedelmi osztályának ve­zetőjét kerestük fel. Rögtön­zött kerekasztal-beszélgeté" sünk első részében Farkas István arról adott tájékozta­tást, hogy a negyedik ötéves terv eddig eltelt időszakában milyen anyagi erőkből és ho­gyan fejlesztették megyénk sütőiparát. Elmondotta, hogy a kormány a tervidőszakban kiemelten foglalkozik az iparág fejlesztésével, s a cél érdekében országos szinten közel kétmilliárd forintos ál­lami támogatást ad. Megyénk sütőiparának fejlesztésére a IV. ötéves terv időszakára 12 millió forint áll rendelkezés­re. Megyénk sütőipara — mint a mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztály helyettes ve­zetője elmondta — tanácsi és szövetkezeti ágazatra oszlik. A 12 millió forintból kell megoldani mindkét ágazat fejlesztésének támogatását, ami kiegészíteni hivatott az érdekelt vállalatok saját fej­lesztési alapját. A kormány már az,.1968—70. közötti időszakra hároméves fejlesztési tervet dolgozott ki, melynek anyagi feltételeit is rendkívüli fejlesztési alapból fedezte. Az említett három év emberek között és minden tár­saságba be tudok illeszkedni Ismerem a vezetőket, tudom melyikkel hogyan kell beszél­ni. Azt mondhatom, hogy ne­kem sok vezető a barátom. A munkások közül nőttek ki és ma művezetők, főművezetők, sőt van olyan főosztályvezető is, aki a barátom. Másként beszélek azzal, aki a barátom, és másként azzal, aki nem barátom, de vezető. A vezető­nek azt mondom: elvtársarn lenne szíves ezt, vagy azt el­intézni. A barátomnak meg azt mondom, légy szíves va­lamit elintézni, mert nekem erre szükségem van. Hangos­kodni szerintem fölösleges, ar ra semmi szükség nincs. — A vállalat dolgozói és vezetői között vannak-e Haragosok? — Nem tudok róla. Nem hallottam róla. — Mit tud az igazgató elvlórs életkörülményeiről? — Röviden csak annyit, hogy Komlóról került ide igazgató­nak, és mikor ide jött, nagy lendülettel és akarattal kez­dett dolgozni. Mert a vállalat eléggé le volt züllve. Többek között neki is része van azok­ban az eredményekben, amit a vállalat elért. Úgy hallottam, hogy valami­kor gépkocsivezetőként kezd­te. Van egy lánya és egy fia. Onnan tudom ezt, hogv szok­tunk erről beszélgetni. Élüzem- avatáskor odajött az asztalunk­hoz, és mondta, hogy neki milyen klassz fia van. Tudom, hogy Domboriban van egy kis üdülője, van kocsija és gon­dolom, hogy a szabad idejét Domboriban tölti. Komlóra is biztosan ellátogat a rokonai­hoz. Hogy őszinte legyek, nem tudok róla sokat. folyamán megyénkben is je­lentős eredmények születtek, hiszen abban az időben épült két új sütőüzem, egyik Báta- széken, másik Dunaföldváron, s a rendkívüli alapból me­gyénknek biztosított összeg elegendő volt arra is. hogy jó néhány üzemben komoly re­konstrukciós munkákat vé­gezzenek el. Ami pedig a negyedik öt­éves terv időszakát illeti. Farkas István komoly ered­ményekről számolhatott be. Elmondotta, hogy a tervidő­szakban kapacitásnövekedés elsősorban a tanácsi ágazat sütőüzemeitől várható. Hogy miért? Véleménye szerint a szövetkezetek nem éltek kel­lőképpen az adott lehetőségek­kel. Valószínű azért, mert nem merték az állami támogatás igénybevételéből adódó köte­lezettségeket — azaz; saját körzetük lakosságának teljes ellátását — vállalni. A 12 milliós állami támo­gatás fejében megyénk sütő­iparának kapacitását a terv­időszak végére 40 tonnával kell növelni. Ez azt jelenti, hogy sütőiparunknak az 1970-es 140 tonnával szemben köze) 180 tonna árut kell megter­melnie napi két műszakban. A feladat tehát nagy. A szak­emberek azonban mégis úgy vélekednek, hogy a 40 ton­nás növekedést túlléphetik, mivel megyénk bizonyos szempontból előnyös helyzet­ben van. Nincsenek nagyváro­sai, így nem kell igen magas beruházási költséggel néhány — Piegl elvtárs a lábával beteg. Egyszer meg is látogat­tam a kórházban. Látom, hogy emiatt el is van keseredve. Gondolom, hogy a betegséget a társaság néha elfeledteti ve­le. Élüzemavatáskor, mikor sokszor együtt vagyunk, látom víg kedélyű. Volt rá példa, hogy jókedvű volt és odaült a dob mellé és dobolt. Én is dobolok. Mindenkinek az életében van­nak zökkenők, és ezek a zök- keriők befolyásolják az ember mindennapi hangulatát. Gon­dolom, hogy elég nagy prob lémája a családiház-építés is. sok szabad idejét leköti. Itt Szekszárdon a hegyoldalban épít családi házat, és tudjuk, hogy az építkezés elég lassan halad. — Mit tort az igazgató elvtárs leg. jobb tulajdonságának? — Hogy mindenkihez em­beri hangon tud szólni. Soha nem láttam, hogy valakivel kiabált volna. Bárkivel talál­kozik az utcán, vagy itt az udvarban, mindenkinek kö­szön, legyen az gépkocsivezető vagy takarító vagy bárki. Sok embert ismer, hisz régóta a vállalatnál dolgozik. — Mit tart a legrosszabb tulaj. donságónak? — Nem is a legrosszabb tu­lajdonsága, hanem nem is tu­dom, hogy fejezzem ki magam. Az a baj, hogy a betegségére hivatkozva keveset jön a dol­gozók közé és mi elvárnánk, hogy egy kicsit többet legyen köztünk. Azt nem tudom én sem, hogy ezt kizárólag a be­tegsége okozza-e, vagy sok ai elfoglaltsága. De elvárnánk, hogy többször lejönne hozzánk a műhelybe. Hogy őszinte le­gyek, az igazgató elvtárs em­beri tulajdonságaival nem na­nagy teljesítményű gyárat építeni. Helyettük elegendő kisebb üzemek létesítése, va­lamint a meglévők korszerű­sítése. A negyedik ötéves terv eddig eltelt két és fél évében a következő fejlesztési ered­mények születtek: Hőgyészen felújították a sü­tőüzemet. a dombóvári 2-es üzemben korszerű lengyel alagútkemencét állítottak munkába, a tamási üzemet szintén felújították, a báta- székit pedig bővítették. Mind­ezeken túl sok üzemben vé­geztek kemencecserét és álltak át az olajtüzelésre. A jelenleg folyó beruházá­sok is nagy jelentőségűek. Várhatóan novemberben kezdi meg működését az új mözsi üzem, ugyancsak a közeljövő­ben fejeződik be két üzem re­konstrukciója. Mindezekkel ggyütt a kapacitásnövekedés máris eléri a 37 tonnát. Ami pedig a negyedik ötéves terv hátralévő időszakát illeti, új sütőüzem épül Pakson. és Nagymányokon. Korsós István, a kereske' delmi osztály vezetője elmon­dotta, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében tovább növelik a szakbolthálózatot. Az új üzemek belépése nem­csak mennyiségi, de minőségi javulást is eredményez. De talán a legfontosabb, hogy csökken az üzemek ellátási körzete, így a lényegesen ki­sebb körzetekben föltétlenül jobb ellátást tudnak biztosí­tani a korábbinál. — vj ­— Ismerl-e az igazgató elvtársat, gyón foglalkozom, mint embert. Tudja-e, hogy például P. V, Sz. Hétfői kérdésünk: A mindennapi kenyér és sütőiparunk fejlesztése Jól sikerült a kísérleti év9 következhet a folytatás Tegnap délelőtt a Gemenc Szálló vadásztermében ünne­pélyes fogadás keretében ad­ták át azt a művészeti díjat, amit a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a Déryné Színház igazgatósága az elmúlt év majdnem azonos időszaká­ban alapítottak. A díj alapítá­sával egy időben együttműkö­dési megállapodás jött létre hazánk utazó színházának igazgatósága és az SZMT kö­zött. A szerződés azonban, ami 1972 júliusában kelteződött, nemcsak azt kötötte ki, hogy a Déryné Színház társulatai megyénk hét szakszervezeti kulturális intézményében 35 előadást tartanak az 1972—73- as színházi évadban, hanem azt is, hogy ezek az előadások méltóképpen járuljanak hoz­zá a már említett intézmények közönségének szórakoztatásá­hoz, neveléséhez. A szakszervezetek megyei vezető testületéi közül orszá­gos viszonylatban a Szakszer­vezetek Tolna megyei Taná­csa. illetve annak elnöksége kötött először ilyen megálla­podást az ország egyetlen uta­zó színházával. A legjobb ala­kításokat nyújtó művész szá­mára sem alapítottak eddig dí­jat más megyében. A díjala­pítások általában a tanácsok nevéhez fűződnek inkább. Tegnap — mint bevezetőben említettük — Szekszárdon ke­rült sor az első, kísérleti év eredményeinek értékelésére. A lekötött 35 előadást az elmúlt színházi évadban közel hétez­ren tekintették meg. Mint azt a résztvevők — a Déryné Színház igazgatóságának kép­viselői és a szakszervezeti kul­turális intézmények vezetői — megállapították, a nézőszám lehetett volna éppen maga­sabb is. Feltehetően lesz, mi­vel az együttműködést mindkét részről eredményesnek és hasznosnak ítélték meg, olyan­nak, amilyennek feltétlenül folytatódnia kell. Paksi András, az SZMT munkatársa a kísérleti év ta­pasztalatait összegezve elmon­dotta többek között, hogy már elkészült az 1973—74-es szín­házi évre szóló új megállapo­dás. Ennek teljesítése remél­hetőleg ugyanolyan kedvező és eredményes lesz, mint az úttörő év megállapodásának teljesítése. Az SZMT és a Déryné Szín­ház igazgatósága által közö­sen alapított művészeti díjat és a vele járó oklevelet első­ként Németh József, a színház operatársulatának fiatal mű­vésze nyerte el, kimagasló alakításaiért. Berger ^tván, a színház Tolna megyei szerve­zője pedig pénzjutalmat ka­pott az SZMT köszönőlevele mellé. Megyénk hét szakszer­vezeti kultúráiig intézményé­nek vezetői közül is számosán részesültek ez alkalommal 800—1500 forintos pénzjuta­lomban. A színház igazgatósága ne­vében Baráth Tibor, a Déry­né Színház szervezési osztá­lyának vezetője mondott kö­szönetét tíz úttörő jellegű együttműködég — országos vi­szonylatban Tolna megyében — először biztosított lehetősé­géért. Népújság 1973. augusztus 14.

Next

/
Thumbnails
Contents