Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-14 / 189. szám
Hg. ^ #• t Kincsünk és gondunk: a szabad idő Egy fogalom karrierje „Minden lét alapformái a tér és az idő” — írta Engels, s e tudományos igazságot a modern ember apró, hétköznapi dolgaiban is tapasztalhatja. Az időszámításunk előtti harmadik évezredben már használtak napórákat Egyiptomban, Indiában, Kínában; ám ezer gnomonja, árnyékot vető rúdja csupán tájékoztatást adott arról — s azt is csak nappal, derült időben, — hány „óra” van még délig, napnyugtáig. Mindössze 600— 650 esztendeje, hogy elkészültek az első mechanikus órák, s jövőre lesz háromszáz éve annak, hogy 1674-ben a holland Huyghens szabadalmaztatta a hajszálrugót, összeállította a másodperceket is mutató időmérő szerkezetet. TÖBB, KEVESEBB? Ugyanúgy huszonnégy órából áll számunkra a nap, mint elődeinknek. Mégis, úgy tűnik, nekik mindenre volt, nekünk semmire nincs időnk. „Meghalni sem érünk rá”, ha „szétszakítjuk magunkat”, akkor sem futja mindenre, amire kellene, amire szeretnénk. A látszat csal, ma természetesen több a szabad idő, mint száz, ötszáz esztendeje. Jóval kurtább az iparban dolgozók munkaideje; a mezőgazdasági technika örökös robottól szabadította fel az embert; az életkörülmények változása — az otthoni kenyérsütés, fonás stb.. eltűnése — órák sokaságát ajándékozta főként az asz- szonyoknak, de a férfiaknak is. ' Más igényeink, új szükségleteink vannak. Tanulunk, olvasunk, televíziót nézünk, kirándulunk. szórakozunk, s közben azt mormoljuk: nincs semmi időnk. Mármint szabad időnk. De mi az, hogy szabad idő? mennyisége, ötnapos munkahetet teljesít az ipar minden száz munkásából hét; az alumíniumkohászat, a gyógyszer- ipar, a cementgyártás létszámának harmada, negyede így tevékenykedik. 1973. június 1- től az államigazgatásban is bevezették a 44 órás munkahetet. A szabad idő fontos társadalmi kérdéssé válik, mivel növekedése fokozatosan az egész társadalomra kiterjed. ÓRÁKBÓL NAPOK A rövidebb munkahét éppúgy hozzájárul a szabad idő bővüléséhez, mint az évi szabadságnapok gyarapodása. s természetesen ide tartoznak a vasárnapok, ünnepnapok ugyancsak. (Nem feledve a megoszlásbeli különbségeket, hiszen a pék éjjel dolgozik, a közlekedési alkalmazottaknál nem ritka a 24 órás szolgálat utáni 48 órás szabadnap, a földművelőknél az évszakok írják át a szabad idő naptárát). l>Ia még a munkaidő csökkenése nem okoz alapvető változást — szociológusok kifejezésével; szabadidő-robbanást — szokásainkban, mivel mértéke viszonylag csekély. Távlatokban azonban nem irreális az öt, majd a négynapos munkahét megteremtése, s annak elérése, hogy a szabad idő ténylegesen szabad lehessen,' legyen. Ennek szigorú gazdasági feltételei vannak; nem „elrendelés” kérdése. Ahogy a szabad időnek is megvan a maga köz- gazdaságtana. E LLENTMONDÄSOK, ÖSSZEFÜGGÉSEK Szociológiai vizsgálatok szerint, szoros összefüggés fedezhető fel a munka jellege és a szabadidő-tevékenységek jellege között. Lehet. A mostani kép mindenesetre túlzottan) sokszínű. Lehet barkácsolni, kertészkedni, sportolni, utazni. szórakozni, tanulni a szabad időben. Utóbbira például egyre többen kényszerülnek rá, mivel a szakmai ismeretek elavulása gyorsabban megy végbe, mint korábban, egy életen belül esetleg két- szer-háromszor is felfrissítésre szorulnak az ismeretek. Tért hódít a művelődési házak klubmozgalma, de — csak egyetlen apróságot kiragadva — mit csináljon a gyermekkel a házaspár, ha színházba szeretnének menni? Moziba. Bárhová. Hol fogadják be a csupán kedvtelésből sportolni szándékozót, aki ráadásul 40 éves, s kicsit pocakos? Vágyik-e kertjébe az, aki, míg odaér, két órát szorong a zsúfolt vonaton, autóbuszon, s visszafelé ugyanez a tortúra várja? Van, aki az ördög bibliáját forgatja, mások mellékmunkát vállalnak, végeznek szabad idejükben. A családanya olcsóbbnak ítéli, ha maga főz, mintha konzervet, készételt tálalna fel. a vendéglői étkezésről nem beszélve. Akad, aki tévét néz és alszik, másokban lenne igény, de az új lakótelepen „elfelejtették” megteremteni a művelődési, szórakozási lehetőségeket, ezért sokak számára marad a bezárkózás a lakásba, a lődör- gés. a fiatalok egy részének a „valami hecc”-csinálás. MÉSZÁROS OTTÓ Következik: AZ IGÉNYEK VÁLASZÜT JA Szépen fejlődik Bátaszék Három hét nem nagy idő. Betegségem miatt, szobafogságra ítélve, nemigen léptem ki még az utcára sem. Éppen ezért sokkal élesebben vettem észre, hogy közben Bátaszéken történt egy és más, a fejlődés irányában. 1. A főutcára, vagyis a Budai útra érve ért az első csodálkozás. Modern útépítő gépek szorgoskodtak, eltüntetni az egykori bazaltkockákból készült történelmi országutat, gyors ütemben. Olyan gyorsan, és. a közlekedést nem is gátolva, szinte pár nap alatt nagy területet készítettek el. Mindenki megelégedetten szemlélte a szép munkát. Kár. hogy a harmadik napon az egyik aszfaltadagoló gép felmondta a szolgálatot. Azért a munka nem állt meg. munkások dolgoznák állandóan, szélesítik az út két szélét. S ha már az utaknál tartunk, a tanácsházán hallottam, hogy nemsokára a Bezerédj utcán is hasonló munkába kezdenek, de azt nem, a KPM építi, hanem községi erőből épül egészen a vágóhídig. Van olyan terv is a további utcakövezéssel kapcsolatban, hogy az Ady—Babits utcákon keresztül egy községen áthaladó utat létesítenek, hogy ezáltal tehermentesíteni tudják a nagyon telített, forgalmas Budai utat, a község fő forgalmi ütőerét. így például, aki Bétáról Szekszárdra igyekszik, a főutca kiiktatásával, a mellékutcákon keresztül haladhat át a községen. 2. Azt is hallottam. hogy „szennyvíztársulás” létrehozásán fáradoznak a község vezetői. társadalmi szervei, hogy hosszú távon megoldják Bátaszék csatornázását. Ismerve a község polgárainak eddigi hozzáállását, új iránti vonzódását, hiszem, hogy támogatni fogják ezt a városiasodáshoz vezető kezdeményezést is. Már meg is állapították, hogy a csatorna gerincvezetéke a község nyugati részén húzódik, s a Tivoli eldőltél létesül a szikkasztó berendezés. Van olyan reményem, hogy éppen úgy. mint ahogy a törpevízmű-társulás a megyében majdnem legelőször itt vezetett eredményre, most ez az új társulás ia azon fáradozik, hogy Bátaszék a a csatornázás terén az első községek között legyen. 3. Ahogy a község központja féle haladok, a régi hitelszövetkezeti épületben felfedezem a Gelka-szervizszolgálatot, amely nemrég kezdte meg szolgáltató működését Báta- széken és környékérf. Milyen szerencsés fejlődés ez a község lakói számára, hisza garanciális tévé-készülékek, tranzisztoros rádiók, hűtő- és más háztartási gépek javítása ezentúl gyorsan, folyamatosan és helyben történik. , , ! 4. A Hősök: terén a már régen lebontott szobormellvédet ismét felrakják, úgy tűnik, szebb lesz, mint volt. Arra feltétlenül alkalmas, hogy el- j takarja a szobor mögötti piac *: nem a legesztétikusabb bódéyfc. A templom másik oldalár! a -jf szovjet emlékmű kertjében $ pompáznak a rózsák százai, s egy parkőr gondozásában ] sugárautomata öntözi az ágyasokat. SS A „virágos Bátaszék'7 mozgalom is érezteti már hatását. A községi könyvtár előtt meg a Budai úti kanyarban már hatalmas és ízléses betonteknőkben petúniák és egyéb növények díszlenek. Az útépítés komoly dolog, a szennyvíztársulás is az lesz, a Gelka, a szobor mellvédje, a rózsák örítözése. a virágágyások kisebbek, de Bátaszék fejlődésének ékes bizonyítékai—vy (f.i.b.j V. Jegorov dokumentumreg énye: A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin VÁLTOZÓ MÉRCE F Az az időmennyiség, amely- !yel szabadon — megkötöttség nélkül — rendelkezünk. Elvben. A gyakorlatban ugyanis másként fest a dolog. A háziasszonyként második műszakot teljesítő dolgozó nő a szabad idejéből áll sorban az üzletben, futkos szerelő után, főz, mos, vasal, varr... Az ingázóknak kevesebb tetszés szerint felhasználható idejük marad, mint azoknak, akik helyben keresik kenyerüket. Aki a munka mellett tanul, az kénytelen lemondani sok mindenről, amivel egyébként szabad idejében szívesen foglalkozna. Szabad ideje mindenkinek van, ám hasznosítására kinek több, kinek kevesebb a lehetősége, kedve, igénye és pénze. Egy amerikai szociológus •— David Riesman — szerint: ahány egyén, annyiféle szabad idő. Közelítsünk tehát a válaszhoz más gondolatsorral. Hazánkban a törvényesen előírt munkaidő heti 48 óra, vagy annál kevesebb. Az iparban, az építőiparban a 3304/1969. Rz. kormányhatározat kimondta a 44 órás munkahét bevezetését. 1968-ban 210 000 volt a hetente 48 óránál kevesebbet dolgozók száma, 1970-ben Viszont már 1,9 millió! Ma jó néhány területen — egészségre ártalmas, kedvezőtlen munkakörülmények miatt még kevesebb a ledolgozandó órák Népújság ^ 1973. augusztus 14. 19. Kulijev ezután egyéb részletekről érdeklődött. Amikor végeztek, Jakov megkérdezte tőle: — Mit szólnál hozzá, ha beadnám a kérelmemet, hogy visszatérhessek a szervezetbe? — De hát az egészséged ... — Azt hiszem, ilyen időkben ez mellékes kérdés. — Természetesen Jakov, én támogatom. Kulijev távozása után Jakov leült, hogy megírja a beadványt Rumjancevnak. A hivatalos papír szerény soraiban feltárult az egész élete. ... 1925-ben, amikor az egyetemre készült, megölték a bátyját, Vlawimirt, aki az OGPU szervezetében dolgozott. Egy csoport külföldi kémmel csaptak össze, úgy érte a golyó. Jakov Vasziljevics nagyon nehezen viselte el egyetlen testvére halálát, aki lényegében — szüleik 1915-ben bekövetkezett halála óta — nevelte őket. A veszteség fájdalmában határozta el, hogy az ellenséggel való harcnak szenteli magát. Az egyetem elvégzése után ő is az állambiztonsági szervek kötelékébe lépett. Az utóbbi időbér! operatív munkával foglalkozott Tádzsikisztánban, a Belügyi Népbiztosságon. Néhány esztendő glatt elsajátította a tadzsik nyelvet, amely hasonlít a perzsához. De kitört a háború Finnországgal és Szergejev a frontra kéredzkedett, ahol egy felderítő alegységet irányított Egy vállalkozáson súlyosan megsebesült. A kórházi ápolás után Jakovot leszerelték. Egészségi állapota miatt nem dolgozhatott tovább a testületben. Szergejev Bakuba utazott. Az orvosok azt sem engedték meg, hogy felkészültsége szerinti tudományos munkát folytasson — könyvelőként helyezkedett el egy országos szőrmekereskedelmi vállalatnál. Az élete kezdett rendbe jönni, munkája nem volt különösebben megerőltető, s Kulijev segítségével lakást is kapott... Azután felajánlották: menjen dolgozni az iráni kereskedelmi képviseletre. Beleegyezett... Befejezve a személyes részleteket, Jakov néháríy keresetlen, rövid mondatba rögzítette kérését a biztonsági szervekbe való visszavételéről. Indoklás: egészsége helyreállt. Csak estefelé gondolhatott ismét Lidára. Hogyan fogadta a háború hírét? Milyen nehéz lesz most neki és társainak távol a hazától! Jakov fogta a befejezetlen levelet, s megtoldotta még egy sürgető mondattal. Az a gondolat motoszkált a fejében, hogy annyi év alatt egyszer sem szeretett meg egy lányt sem, mintha tudta volna, hogy ott. az idegenben várja őt Lida. Kellemesen gondolt arra a kollektívára, amelyben több mint fél esztendeig dolgozott. Sok szimpatikus, derék ember van közöttük. Igaz, egy kicsit kívülről nézte őket. A németek szemében olyan embert testesített meg, aki mindent gyűlöl, ami a szovjet rendszerrel összefügg, s ezt zárkózottságával leplezi környezete előtt. Mindig magán érezte a németek figyelő tekintetét, pedig néha nagyon szeretett volna őszintén, természetének megfelelő módon beszélgetni munkatársaival. Ezt azonban nem tehette meg. S érezte, hogy ezért sokan nem szeretik őt. „DEMORALIZÁLNI A LAKOSSÁGOT!” Félretéve a levelet. Jakov elhatározta, hogy felhívja Kuli jevet, bejelenti: elkészült a beadvánnyal, a kagylót azonban nem vették föl. „Tele vannak sürgős munkával” — gondolta irigykedve. Kínzó erővel lepte meg a vágy, hogy ő is a csekisták között lehessen. Az egyedüllét kezdett elviselhetetlenné válni a számára. Tem bírta tovább. elment hazulról. A Kereskedő utca a házak szép, rendezett sorával, az első pillantásra mintha a szokásos életét élte volna e későt,órákban. Egy kis figyelemmel azonban érzékelni lehetett, hogy az aggodalommal vegyes izgalom, amit a rettenetes hír kiváltott, még nem csitult el. Az utcákról eltűntek a gond nélkül csatangoló fiatalok. Sötét ablakot alig lehetett látni; a lakásokban a legújabb eseményeket vitatták. A járókelők gondterhelten mélyedtek magukba, mindenkinek akadt valami sürgős dolga a háborúval kapcsolatban. Jakov megértette, hogy az ő helyzete is gyökeresen megváltozott. Még nem ért e gondolatok végére, amikor szinte a földből kinőve, Bezrukov állt előtte. — Üdvözlöm. Jakov Vasziljevics. Mit szól hozzá?! Nemsokára ismét szabad emberek leszünk — súgta neki. könyökét szorongatva. Szergejev megremegett, mintha egy nyálkás varan- gyosbéka ért volna a testéhez, s csak nehezen tudott uralkodni magán, nehogy ököllel e korcs képébe vágjon. — Igen, óriási esemény ez az életünkben — mondta nasv nehezen. Az időpont a legalkalmatlanabbnak látszott a Bezrukovval való beszélgetésre. — Megérti, hogy nem tudtam továb várni. azonnal magához siettem. Azt hiszem, most nyakig leszünk a munkában, Jakov Vasziljevics, csak győzzük idővel! — Igv van. Most különösen nagy felelősség hárul ránk. — De vajon nem hívnak-e be a hadseregbe? — Egyszerre nem képesek mindenkit behívni. Van egy ismerősöm a Hadügyi Népbiztosságon. megpróbálok csinálni valamit. (Folytatjuk) .
