Tolna Megyei Népújság, 1973. augusztus (23. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

Mindentudó öregek Bánatosan kucorogtunk az öreg sárközi ház lakókonyhá­jában. Szép volt, ahogy Sára néni mesélt, énekelt, kápráza­tosak voltak a színek lánykori hímzett vállkendőjén. De mindennek elmúlás han­gulata bolt. ■Meghalt az egyetlen népmű­vész mesemondó. Meghalt Ju­liska néne és Pista bácsi, akik „ej, de sokat tudtak mcr'-lni a régiekről”. Lassan a teme­tőbe költözik a generáció, amelynek tagjai ma már szá­munkra eleven kincsek. Olyan titkokat tudnak valamikori életünkről, amelyeket Utánuk már csak a könyvek őriznek majd. Történetek, énekek, százával, szövött, hímzett minták sere­ge, az öltöztetés fortélyai, haj- tekerőztetés. háromlábú baba... Ok az utolsók, akik még úgy tanulták, hogy észre sem vet­ték: mindennapi életük■ része volt, velejárója, kimondatla­nul is kötelessége. OLÁH ISTVÁNNÉ BEREKAI ÉVA NÉNI ..Sólyommadár fészkét rakja a sziklán Lent a völgyben búslakodik egy barna lány Jó tenéked sólyommadár, van párod, akivel a szélös e világot bejárod. Sólyommadár hasítja ' a levegőt Barna kislány most adja a jegykendőt Sólyommadár énnéköm is van párom Szombaton este tartjuk a kézfogót minálunk.” Az évek múltával, egyre gyorsult körülöttük az élet, ,a régi hétköznapok apró köteles­ségeiből megbámult és elismé- teltetett csoda lett. Régen is voltak, most is vannak minden faluban „min­dentudó öregek”. A régiek ta­nítottak és igazságát osztottak. A maiak: naponta faggatott „népművészeti műemléke1,:”, akiket sokáig kell hallgatni, hogy előbukjon belőlük olyan mondat is. amit még nem mondtak el filmesnek, rádiós­nak. Olyan mondat, amit a ré­gi szülikék csendes estén mondtak volna a szomszéd gyerekeknek. Mondat vagy dal, hímzésminta vagy táncmoz­dulat. Pöcsök Rákkeltői, nagyany­jától hallatta <* dalt Békás Já­nos né Mcclgyesi Mária 73 éves énekes népművész, tán hatvan esztendeje is megvan. A na­pokban jutott az eszébe, igaz, segítség is kellett hozzá: Be­rekül Éva néni pótolta a hiány­zó szavakat, sorokat. El-elénekelgeti. És büszke, hogy lányunokája 220 dalt megtanult tőle, hogy együtt járnak az énekkarba. Jó kedélyű ember a hátai Papp Pista bácsi is: nincs unalmas perce. Ha nem éne­kelget, mesél, se szeri, se szá-r ma a történetnek, amit Báta múltjából tud. Nekünk a ja­nicsárokról mesélt huncut mo­sollyal... Oláh Istvánná Bereki Éva néni számtalan dalt ismer, csakjiát nyolcvanon is túl van: gyerjf/eségre, fáradtságra pa­naszkodik. Bálint néni, Sármány Ju­lianna szövőszéke most is za­katol esténként, ahogy az életéhez tartozik a szövés Pe- rity Míhályné Kukucska Mári néninek, a 77 éves népmű­vésznek is. * Pusztainé Tóth Sára néni, az egyetlen sárközi babakészítő leveszi a kendőjét, néhány gyors mozdulattal megigazít­ja két hosszú, fehérre fakult fonatját, koszorúba tekeri az ősz hajat. Ki ismeri meg eze­ket a mozdulatokat? Sára nénihez ez is, az is be­tér. Szívesen beszél, azt mond­ják, ő tud mindenről, ami a decsiek életéhez évszázadokig tartozott. És ő az utolsó, aki a háromlábú faágból csoda- kedves bábut tud varázsolni. (VIRÁG — KOMÁROMI) PÄPP PISTA BÁCSI PUSZTÁIKÉ TÖTH SÁRA NÉNI PERITY MÍHÁLYNÉ KUKUCSKA MÁRI NÉNI 9 %

Next

/
Thumbnails
Contents