Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-10 / 159. szám

Építőtábor — ’73

'.Bárcsak vége lenne már a tanításnak, és addig alhatnék. ameddig nekem tetszik!” — vajon hány ilyen vagy ehhez hasonló óhajt nyugtáztak megértő együttérzéssel a mamák néhány héttel vagy hónappal ezelőtt, miközben csemetéiket arra akarták rávenni, hogy az iskolába menés kedvéért bújjanak ki a jó meleg paplan alól. Aztán következett a várva várt vakáció, és a diákok egy része hét óra helyett fél ötkor, ötkor pattan ki az

ágyból, mert hatra már a

munkahelyen kell lenni. Ők

azok, akik a nyárból két hetet a számos építőtábor valamelyikében töltenek el. Vannak köztük fiúk és lányok, jó és rossz tanulók, deltás srácok és

A rossznyelvek szerint három lány tartja a létrát, egy meg a barackot szedi. A kép is bizonyítja: nem így van.

véznák, olyanok, akiknek nem újság a fizikai munka, és olyanok, akik még sohasem markoltak ásót, lapátot, gyümölcsöt is többnyire csak leszakított állapotban láttak. Sokra jó ez a két hét.. Afféle próbatétel. A tűző napon csörgő verejték, a szálldogáló csípős por. a 'fáradtság egyaránt próbára teszi a barátságokat, a közösségi szellemet, az akaraterőt. A három-négynapon- ként megtartott értékeléseken pedig vizsgáznak a gyerekek, és ez a vizsga sokszor nehezebb, mint amit iskolapadban kell letenni; __ _ _ _ ' i

Az építőtáborok tizenöt esztendős története során sok minden átalakult, finomodott — egy valami viszont változatlan: a táborban ma ugyanúgy dolgozni kell, mint tizenöt évvel ezelőtt. Hogyan élnek, mit csinálnak a táborozás két hete alatt a diákok? Erre szeretnénk választ adni alábbi összeállításunkban: A

Tolna megyeieket Nagykőrösön, Domboriban és Szekszár- don kerestük fel. de dolgoznak Csillebércen is, a bonyhádiakról pedig már korábban írtunk. • * - <»..

T • #

LÁNYOK - A TANYÄN J

A nagykőrösi halár méreteiről nincs pontos számadatunk, de nagyságáról némi tapasztalatot szereztünk, mikor közel egy órai keresés után találtunk rá a Tolna megyei lányokra; akik az állami gazdaság gyümölcsösében éppen barackot szedtek, illetve feleztek. Azt már meg sem kíséreltük, hogy a szőlőkötözőket megkeressük, mert igaz ugyan, hogy sokat kibír a

szerkesztőség Zsigulija, de a homokfutó bricskákkal vagy a terepjárókkal mégsem versenyezhet. # I

A tábor vezetőjével. Kelemen Erzsébettel beszélgetünk, miközben a fasorok közé letett ládákból megpróbálunk kiválasztani néhány érettebb barackot. Megtudjuk tőle, hogy a 193 lány többsége dombóvári, bátaszéki, gyönki és duna- földvári gimnazista, de tízen a szekszárdi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskolából jöttek. Ők is, akárcsak az előző turnus. jól dolgoznak, valószínűleg túlteljesítik majd a napi 32 forintos normát.

— Eddig különösebb probléma. panasz nem merült fel. de erről a panaszkönyv alapján is meggyőződhet.

A tábor panaszkönyvébe bárki, bármilyen óhajt, sóhajt beírhat. Élnek is a lehetőséggel: „Zsíros volt a gulyásleves” — olvassuk. Á legtöbb beiegyzés azonban egészen más jellegű. Ä táborban ugyanis két egyetemista tölti "vári szakmai gyakorlatát. Két fiú és 193 lány. „Úgy látszik, a Bélának érdemes v-olt szólni, mert teljesen megváltozott. Tegnap és ma a Béla felügyelete alatt dolgoztunk, és a Béla nagyon rendes volt, sőt többet segített, mint amennyit kellett volna. Odahozta hozzánk a barackot, sőt a kezünkből is kivette a ládát. Nagyon meg vagyunk vele elégedve.” A másik brigád imígy replikázik: „Mi az. hogy javulás?! Ez a szó nem megfelelő ebben az esetben. A Béla kezdettől fogva olyan volt. mint ma. Ezúton szeretnék neki köszönetét mondani segítőkész munkájáért.”

A lányoknak egyébként az elhelyezésre sem lehet panaszuk. Kőépület, tízágyas szobák, zuhanyozó hideg-meleg vízzel, naponta négyszeri étkezés az ebédlőben. Kulturális és sportprogramok tarkítják a táboréletet: Volt már műsoros divatbemutató, filmvetítés. beszédverseny. Lányokról lévén szó; lábszépségverseny, de fodrászverseny is. Ami a napirendet illeti: a

félötös ébresztő és a hatórás munka után következik az ebéd, majd a csendespihenő. utána pedig a szervezett és szervezetlen szórakozás, művelődés. városnézés — egészen kilenc óráig, a takarodó- ig. Eddig van szolgálatban az a négy nagykőrösi ifjúgárdista is, aki a hívatlan látogatóktól óvja a táborlakókat. Velük majd munkaidő után találkozhatnak. amikor visszatérnék a táborba. Most viszont igencsak elfoglaltak.

Izzó homokudvar. körülö*+~ ámyékot adó akácfák. Keréktanya. így hívják ezt az épüle tét, megkülönböztetésül a gazdaság^ sok-sok területétől.

Az akácfák alatt lányok ülnek. Mindnyájukon bordó nadrág, sárga blúz, tarka kendő.

— Ugye; milyen csinosak vagyunk?! Ez az uniformis. A gazdaságtól kaptuk, — mondja Galambos Margit.

Négy brigád —■ negyven lánv. Valamennyien a duna- földvári Magyar László Gimnázium másodikos, harmadikos tanulói.

— így kell a barackot felezni, — mutatja Budai Éva — egy gyors vágás a késsel, a mn^ot félre, a barackot a ládába és kész. Csak gyakorlat ke'l hozzá.

— És ez kész?

;— Igen. Harmadik napja csináljuk.

— Hányótok ujja bánja?

... — Egyikünk sem vágta el a

kezét, — újságolja Hegedű« Margit. — Pedig sokat forgathatjuk a kést. amíg elérjük a normát.

:í — Normát? _ J

— Igen. Minden tíztagú brill’ gádnak egy műszak alatt harminchat ládát kell magvazott

■ barackkal teleraknia.

\ r — Most hogy álltok ?

■— Húszon már jóval felül vagyunk.

A barack innen a Nagykőrösi Konzervgyárba kerül.

— Jól jönne a gazdaságnak állandó munkára is ez a sok fiatal kéz — vélekedik Sebők Istvánné, a lányok felügyelő nénije.

Mondják, hogy ez a tanvasi asszony úgy beszél. " bánik velük, mintha az anyjuk lenne.

Sebőkné elneveti magát:

— Van gyakorlatom. Tíz gyereket nevelek egvedül. A három legkisebb is itt felezi a barackot a lányokkal.

Dél és fél egy között mozgás támad a tanvaudvaron. Vontató áll a ház elé.

— Mázsálás, — mondja a fiatalasszony, miközben nézi, vizsgálja a mérlegét. _ hogy pontos-e. jól van-e beállítva.

Számoljunk egy kicsit. Égy brigád közel negvven láda barackot magvaz ki a munkaidő alatt. A néav brigád száz- hatvanat. Egy láda magvazott barack húsz kiló. százhatvan ládával 3200 kiló.

A TABOR ORVOSA

‘ A tábor épületének egyik helyisége orvosi rendelő.

Az ajtón tábla figvelmeztet: rendelés 6 és 8 óra között.

— Sok a munkája, doktornő? *

—■ Szerencsére nem. Bár _ egy eset volt. amikor a legszigorúbban kellett intézkednem, tudniillik az egyik kislány erős szédülésről panaszkodott. Miután megvizsgáltam, kiderült, magas a vérnyomása. Nem tehettem mást. hazaküldtem.

Dr. Hollósi Gizella, a ceglédi kórház belgyógyászati osztályán dolgozik.

— Mégis, a tábor orvosa!

— A dolog egyszerű. Egy ekkora tábor, mint ez is. nem lehet meg orvos nélkül. Elég messze is vagyunk Nagykőröstől, azután a telefonálás is nehéz. Mi, orvosok is turnusokban váltjuk egymást. Nem rossz ez a két hét. hiszen egészséges, vidám fiatalok között v“o "g "T'v'“r.

A munkából hazatérő lányok első dolga: megnézik, ki* ; érkezett levele.

1 — Hányán keresik fel naponta?

— Változó. Négy nap alatt közel harmincán jöttek hozzám. A lányok többsége fejfájásról panaszkodott. Komolyabb megbetegedés nem történt.

— Az első turnusban lényegesen több volt a beteg.

Az orvosnő elneveti magát.

— Megmondjam, miért? Tudniillik egy fiatal orvos volt az elődöm. A lányok meg, úgy látszik, szívesen mentek panaszra csip-csup ügyekkel is.

SÁTORUTCA

DOMBORIBAN

Álig néhány méterre a holtágtól srácok rúgják a labdát.

— A többiek átmentek a túlsó oldalra. Fogják a vacsorának valót — mondja nevetve Kőszegi Gábor. szekszárdi gimnazista, a, dombon építőtábor egyik lelkes tagja.

— Hányán vagytok?

— Tizennyolcán, meg a tanár úr.

Hogy mit csinálnak a fiúk? Könnyű kitalálni, hiszen nem messze a kék sátoroktól építőanyagok, homokdombok, téglarakások vegyesen. Ezekből lesz az úttörő-sátortábor kőépülete, a konyha, meg az egyéb szociális létesítmények.

— Nem kötelező építőtáborba menni. Miért vállaltátok?

Wolf József:

— Romantikus.

Szabiár Béla:

— Szeretek dolgozni.

Csizmazia Alajos:

— így jött ki a lépés.

— Mennyi a munkaidő?

— Reggel hatkor elkezdjük. Hétkor reggeli, utána újra munka délután fél egyig.

— És aztán?

____________

1

— Kajakozunk, focizunk.

NÉHÁNY LÉPÉSRE A VASŰTTÖL ,

Szekszárdon. a Pollack utca lakói néhány nap óta találgatják, hogy kik azok a fiúk, akik a közeli füves területen

— egyelőre nem látszik másnak — vágják a gazt, egyengetik a talajt.

— A városi KISZ-bizottság helyi építőtábora ez, —mondja Kertes Lázár gimnáziumi tanár. — Az elképzelés a következő. A Domboriban dolgozó gyerekek egy hét után idejönnek, az itteniek, ugyancsak egy hét után. odamennek. Végül is a dombori és a szekszárdi tábor egy és ugyanaz.

A nemrégen gaztalanított. elegyengetett talajon hosszú csíkot hagynak maguk után a talicskák. Izmos fiúk markolják a talicska szarvát, lábú-' kát feszítve, izzadva tolják a porhanyós földet.

— Nagy területet hoztatok rendbe.

— Legalább félezer négyzetmétert, — mondja Dicső Zsolt, harmadikos gimnazista.

— Nehéz munka. Nem tudnám megmondani, összesen hány’ hólyagot szereztünk itt.

1 Itt lesz majd a Szekszárdi Vasas- és az úttörő-sporttelep.

— Mikor?

— Nem tudjuk. — mondják

a fiúk. — Mindenesetre, ha mi elkészülünk a gaztalanítás- sal, akkor ezt a területet sa- lakozni kell. >

— Meddig dolgoztok?

— Délután egyig. Utána foci és strand. Ez a program. Nekünk jó.

Fábián Zoli szavaira a többiek is bólintanak.

GYÜRICZA MIHÁLY VARGA JÖZSEF Fotó: Komárom^ Zoltán

Száll a tollaslabda, útra kél a gumimatrac. Délutáni pillanatkép a Jámbor! táborból.