Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
A Himalájától délre Szilveszter a Kovalam-öbölben ' Mintha valami nagy gép zakatolna. Az egyenletes dübörgés, süvítés fölébreszt. A szobában forró, erős szél fúj, csapkodnak a nyitott ablak- szárnyak. Persze, a ventillátor. Az ablak alatt nyolc-tíz méterrel a tenger veri a sziklákat. Harminc-harminckét fok lehet, bűvölő a baksis, s az ámuldozó európai. E kéthetes Neckermann-turisták nem is kívánhatnak többet. Két-há- rom nap itt a Bel Air hotelben mindenkit meggyőzhet arról, hogy India éppen olyan, mint ahogy képzeletében él. A Trivandrumtól (a keralai fosán hullámzó, hogy kedvüket leljék benne. A teraszról látni, fürdik a turista-nyáj fiatalabbik része, ötven méternyire tőlük fiatal indiai pár. A férfi leveti ingét, asszonya karjára akasztja és begázol a hullámok közé. Tíz-tizenöt percig ugrál, bukdácsol a vízben, a nő a parton áll. mint valamilyen eleven fogas. Akkor a férfi kegyesen int, a nő vigyázva. nehogy nedves legyen az ing, úgy. ahogy van, száriban, a tengerbe megy. Egy kicsit ő is fürödhet. — Még száz év. mire a nők itt egyenjogúak lesznek a férfiakkal — dörmögi mellettem az alsó szoba egyik lakója. Aztán felnevet: — Persze, itt van Indira Gandhi is. Micsoda ország ! Férjére igazgatja az inget az asszony, mennek hazafelé. Neki talán fogalma sincs: India az egyik ország, ahol viszonylag a legtöbb nő dolgozik a legfelső politikai vezetésben, az egyetemeken, a tudományos, a gazdasági élet közopntjaiban. Micsoda ország? Nagy ország. S az általánosításhoz nem elég a futó benyomás. KERESZTY ANDRÁS A régi India. Sziklatemplom Mahabalipuramban a ten gerparton. (Folytatjuk) Komp Siaj ój árat Leningrad és Hamburg között A leningrádi személyforgalmi kikötőbe befutott a TT- Linie Hamburg hajózási vállalat komphajója. A vállalat ezzel megindította a rendszeres közlekedést az NSZK és a Néva-parti város között. — A komphajón .100 utas és 90 gépkocsi foglalhat helyet — mondotta az APN tudósítójának Heinz. Kersten, a cég vezérigazgatója. — A járat hetenként közlekedik Le- ningrádba. Ütközben megáll Bornholm szigetén', első két útján pedig ellátogatott Gdansk lerfgvel kikötőbe is. E balti-tengeri útvonalon októberig összesen 4000 turistára számítunk. Az autóval és autóbusszal érkező nyugatnémet turisták a komphajó kikötőjéből tovább folytathatják útjukat a Szovjetunió nagy városaiba: Moszkvába. Tallinba, Kijev- be, a Fekete-tengerhez és tovább, Jerevánig. Az NSZK leningrádi főkonzulja, Alfred Blumenfeld az APN munkatársának kijelentette: — Több mint fél éve működik Leningrádban az NSZK főkonzulátusa. Meg kell állapítanom, hogy azok az optimista elképzelések, amelyeket a Szovjetunióval fenntartott üzleti, kulturális, idegenforgalmi és egyéb kapcsolataink javulását illetően 1972 novemberében a főkonzulátus megnyitása alkalmával Ulrich Sahm úrral, az NSZK moszkvai nagykövetével együtt kifejezésre juttattunk, maradéktalanul megvalósulnak. A Hamburg és Leningrad közti rendszeres közlekedés megindulásával a két város még inkább partnerré válik a népeink közötti kölcsönös megértés szolgálatában. A leningrádi városi tanács tervbizottságának elnöke. Mihail Filonov elmondotta: — A rendszeres komphajóközlekedés megnyitásával egyidejűleg változtatásokat eszközöltünk a turisták fogadásának eddigi rendjén. A lenin- grádiak úgy vélik, a múlt súlyos terhe nem akadályozhatja meg. hogy ma gyakorlati lépéseket tegyünk a barátság erősítésére. Az európai béke. a „hidegháború” eltemetése, a jószomszédi viszony erősítése, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további fejlődése Le- ningrád minden lakosának egyetértésével találkozik. JURIJ KUZNYECOV Mélyebb ismeretek — kevesebb tananyaggal pedig a Nap csak most, kelt föl a dombok mögött. Átsüt a pálmákon, sugarai megtörnek a víztükör fölötti párán, olyan a világ mintha arany celofánon át nézegetné az ember. December 31-e van. Szilveszter napja. Reggel fél 7 óra — és hajnal. Mert — hiába a meleg, a pára. a ventillátor — itt, India legdélibb részén, Keralában mégiscsak tél van. A nappalok megrövidülnek. — tíz-tizenkét órán át van csak világos. SZOLGÁKNAK TILOS! Ébred a szálloda. Egy emelettel lejjebb a nyugatnémet turistacsoport fekvőtámasz- versenyt. majd utána sör-reggelit rendez. Odébb, a kisebbik ház erkélyén az indiai gyárigazgató félmeztelenül, jógaülésben a tengert- nézi. Felkelnek a szolgák is. Éjjel ott aludtak (sofőrök, felszolgálók, takarítók) a két ház között, pokrócaikba csavarva, a betonon. A lakosztályokba nem léphetnek be. A Kovalam- öbölbeli Bel Air szálloda házirendjének első pontja kimondja: ,,A vendégek gépkocsivezetői és szolgái semmi körülmények között nem lakhatnak a szálloda szobáiban és nem étkezhetnek a közös étkezőhelyi, ségekben”. A tengerzúgásos, ventillátor kavarta reggel új zajokkal telik meg. A vizen hosszú sorban halászok bárkái vonulnak. A szálloda kerítésén túl, az úron a kígyóbűvölő rikoltozik fejhangon. A turistákat hívja. Azok otthagyják reggelijüket és fényképezőgépeikkel a vékony kis ember köré gyűlnek. Egy rúpiáért előbújik a kosárból a kobra. • és engedelmesen ring a síp hangjára. Tízért előkerül egy monguz is. A kis. menyétszerű ragadozó föllendíti üvegmosófeke-farkát, a kígyó csuklyájának ugrik, himbálózik egy kicsit, aztán eltöri a gerincét. Még egy tízesért az egyik sör-bajnok megkapja a kobrát. EZ INDIA? India minden kelléke együtt van, úgy látszik, ezen a reggelen. A meleg, a pára, a tenger, a. pálma, a kókuszdió, a kígyóvárostól) idáig vezető autóút mentén végig deszkabódés üzletek, kézművesek remek munkáival. gyümölcsökkel, agyagedényekkel. és tarka szárik- kal, és ócska lábasokkal tele. S az út mentén koldusok, betegek, meztelen kisgyerekekkel, guggoló, munkátlan férfiak. A szállodában pedig érződik a hatalmas kontraszt: a felül levők és az alul levők életkörülményei közötti, százalékban szinte ki sem fejezhető különbség. Mindent megkap itt a turista, és a mindenen felül még ritka ajándékot a nejének, s a szolgák hátborzongatóan udvarias, kínosan tapintatos alázatár önmagának. Érezheti: milyen nyomot hagytak az angolok itt az országon. Hogy a gyarmati múlt öröksége nem csupán a nemzetgazdaságban, a nyelvben, az étkezési szokásokban, az életritmusban érződik, hanem mélyen beleivódott az idegrendszerbe. Oly mélyen, hogy szinte már örökölhető. Az első nap megismeri az idegen ezeket a hagyományokat, és ezt az Indiát. Csak azt nem szabad hinnie, hogy ez az indiai hagyomány és ez India, ÉLŐ RUHAFOGAS A dzsaipuri maharadzsa szállodát csinált egyik palotájából. Hálótermeiben, vendégszobáiban vékonypénzű turisták alszanak, a fürdőkben szolgák mosdatják a messziről érkezetteket, az örömök kertjében lányok várnak a férfiakra. A különbség talán csak annyi a maharadzsa és e turisták között, hogy a palota mostani urai nemtetszésük jeleként nem vághatják le a szolgák karját, s ha valaki a lányok szolgáltatásaira igényt tart, ezért készpénzzel kell fizetnie. Kevés még a turista (e hatvanszor nagyobb országban évente csak háromszor annyi idegen fordul meg. mint hazánkban). Meg kell őket becsülni. Itt, a Bel Air hotelben minden az ő érdekükben van. Szinte még a tenger is azért ilyen meleg, ilyen barátságoEgy éve született a párthatározat, amely oktatási rendszerünk korszerűsítésének első, halaszthatatlan feladataként jelölte meg a tanulói túlterhelés csökkentését, s az új tanév már a változások jegyében indul. Csökken a tananyag, kevesebb lesz a házi feladat, elmarad az átlagosztályzat, szabályozzák a tanórán kívüli iskolai elfoglaltságokat. Szükség volt ezekre az intézkedésekre azért is, hogy a gyerekek igazán gyerekek maradhassanak, tehát, hogy jusson idejük játszani, szórakozni is, azaz egészségesek, kiegyensúlyozottak lehessenek. És kellett a változás, hogy az iskolában szerzett ismeretek mélyebbek és tartósabbak legyenek. Sok mindent tanítottak iskoláink, többet is mint kellett volna, hiszen az új anyagrészek oly gyors ütemben követték egymást, hogy a tanároknak nem maradt kellő idejük a gyakoroltatásra, a tanulóknak pedig a tananyag alapos elsajátítására. Most a kevesebb remélhetőleg több lesz, mert egyrészt valóban azokra a fontos ismeretekre lehet a figyelmet összpontosítani, amelyek igazán nélkülözhetetlenek minden további tudás megszerzéséhez, másrészt pedig jut idő a gyakorlásra, az összefüggések keresésére és megtalálására, a gondolkodás fejlesztésére, az önállóság kialakítására. Az általános iskola alsó tagozatát kevésbé érinti a tananyagcsökkentés. Itt eddig is fontos alapismeretek és képességek megszerzése, illetve kialakítása volt a követelmény, s ez nem változik. A felső tagozatban azonban — ha eltérő mértékben is — minden tantárgyban lesz tananyagcsök. kentés, tananyag-átrendezés. Ugyanez vonatkozik a gimnáziumra is. A szakközépiskolák, bán már a most befejeződött tanévben is mérsékelték a tananyagot több közismereti tárgyban. Most egves tantárgyak anyagát tovább csökkentik, sőt a szakmai elméleti ismereteknél is sor kerül némely részek elhagyására. A tankönyvek többségét nem cserélik ki az idén. Arra sem volt lehetőség, hogy az elhagyásra ítélt anyagrészeket kiemeljék belőlük, hiszen a tan. anyagcsökkentő utasítás megjelenésekor már készen kellett lenniük a tankönyvek többségének. Ami a heti kötelező tanórák számát illeti: az általános iskolákban nem lesz változás, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban azonban kevesebb órájuk lesz a tanulóknak. Az általános iskolákban a tanórák arányos heti elosztásán van a hangsúly, s azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában és minél többet megtanuljanak már az órán. A szakközépiskolákban azonban — mivel itt eddig nem volt ritka a heti 35—38 tanítási óra sem — a szakiránytól függően 1—5 órával kevesebb lesz. Ami pedig a gimnáziumokat illeti: az általános gimnázium első és második osztályában 30-ra, gyakorlati foglalkozás esetén pedig 33-ra mérséklődik a tanórák száma. Harmadikban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak. A tagozatos gimnáziumi osztályokban heti 1—5 órával lesz kevesebb. Ugyancsak mérsékli a tanulói terhelést a házi feladatok csökkentése. Az általános iskolában kevesebb házi feladatot kaphatnak a tanulók — anyanyelvből, idegen nyelvből, valamint számtanból és mértan- ból. Az a törekvés, hogy az átlagos képességű diáknál az alsó tagozaton napi 1, a felső tagozaton pedig 2 óránál többet ne vegyen igénybe a szóbeli és az írásbeli házi feladat elvégzése. Hétfőre továbbra sem szabad írásbeli házi feladatot adniok a tanároknak. A gimnáziumokban és a szakközépiskolákban csakis magyarból, idegen nyelvből, matematikából és fizikából, valamint a szakközépiskolák egyik-másik szaktárgyából kaphatnak írásbeli házi feladatot a tanulók. Ami pedig a félévi és az év végi átlagosztályzat eltörlését illeti: ez beletartozik az osztályozás és az értékelés hosszú időt igénylő korszerűsítésébe. Az átlagosztályzat sok igazságtalanság forrása volt, hiszen azt a benyomást keltette, hogy két azonos átlagosztályzatú ta. nuló azonos képességű, holott egészen más jellegű tehetséget takar például a matematikában szerzett ötös. mint az énekből, vagy a testnevelésből kapott jeles. Az átlagosztályzat — azért mert figyelembe vették a különböző felvételi döntéseknél — eltorzította a gyerekek tanulását is, hiszen minden tárgy osztályzata emel. hette, vagy csökkenthétté az átlagot, tehát minden jegyért hareolniok kellett, s nem jutott energiájuk arra, hogy valamiben is az átlag fölé emelkedjenek. A tanulók megterhelését gyakran jelentősen növelték az iskolán belüli, de órán kívüli elfoglaltságok, az énekkar, a szakkörök, a rendkívüli tárgyak és más hasonló kötött tevékenységek is. Fontos intézkedés, hogy a jövő tanévtől kezdve minden ilyen elfoglaltságnak az önkéntességen kell alapulnia. Természetesen, ha valaki a tanév elején vállal valamit, akkor az számára abban az iskolai évben kötelező, felmentést , csak az igazgató adhat. Arra azonban vigyázni kell — így szól a rendelkezés. — hogy a tanév elején lehetőleg senki se vállaljon heti 2-»-3 óránál többet. A tanulói túlterhelés tehát jelentősen csökken az új tanévtől. Azt azonban hozzá kell tenni az intézkedések ismertetéséhez, hogy nem általában a terheléstől, hanem csupán a túlterheléstől akarjuk megóvni gyerekeinket. Erőfeszítésekre továbbra is szükség van a tanulásban, hiszen ingyen, munka nélkül ismeret birtokába nem lehet jutni. Tóth László Népújság 4 1973. július 1.
