Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

A Himalájától délre Szilveszter a Kovalam-öbölben ' Mintha valami nagy gép za­katolna. Az egyenletes dübör­gés, süvítés fölébreszt. A szo­bában forró, erős szél fúj, csapkodnak a nyitott ablak- szárnyak. Persze, a ventillátor. Az ablak alatt nyolc-tíz mé­terrel a tenger veri a sziklákat. Harminc-harminckét fok lehet, bűvölő a baksis, s az ámul­dozó európai. E kéthetes Neckermann-turisták nem is kívánhatnak többet. Két-há- rom nap itt a Bel Air hotel­ben mindenkit meggyőzhet ar­ról, hogy India éppen olyan, mint ahogy képzeletében él. A Trivandrumtól (a keralai fo­sán hullámzó, hogy kedvüket leljék benne. A teraszról látni, fürdik a turista-nyáj fiatalab­bik része, ötven méternyire tőlük fiatal indiai pár. A férfi leveti ingét, asszonya karjára akasztja és begázol a hullá­mok közé. Tíz-tizenöt percig ugrál, bukdácsol a vízben, a nő a parton áll. mint valami­lyen eleven fogas. Akkor a férfi kegyesen int, a nő vi­gyázva. nehogy nedves legyen az ing, úgy. ahogy van, szári­ban, a tengerbe megy. Egy ki­csit ő is fürödhet. — Még száz év. mire a nők itt egyenjogúak lesznek a fér­fiakkal — dörmögi mellettem az alsó szoba egyik lakója. Az­tán felnevet: — Persze, itt van Indira Gandhi is. Micsoda or­szág ! Férjére igazgatja az inget az asszony, mennek hazafelé. Neki talán fogalma sincs: In­dia az egyik ország, ahol vi­szonylag a legtöbb nő dolgozik a legfelső politikai vezetésben, az egyetemeken, a tudományos, a gazdasági élet közopntjaiban. Micsoda ország? Nagy ország. S az általánosításhoz nem elég a futó benyomás. KERESZTY ANDRÁS A régi India. Sziklatemplom Mahabalipuramban a ten gerparton. (Folytatjuk) Komp Siaj ój árat Leningrad és Hamburg között A leningrádi személyfor­galmi kikötőbe befutott a TT- Linie Hamburg hajózási vál­lalat komphajója. A vállalat ezzel megindította a rendsze­res közlekedést az NSZK és a Néva-parti város között. — A komphajón .100 utas és 90 gépkocsi foglalhat he­lyet — mondotta az APN tu­dósítójának Heinz. Kersten, a cég vezérigazgatója. — A já­rat hetenként közlekedik Le- ningrádba. Ütközben megáll Bornholm szigetén', első két útján pedig ellátogatott Gdansk lerfgvel kikötőbe is. E balti-tengeri útvonalon októ­berig összesen 4000 turistára számítunk. Az autóval és autóbusszal érkező nyugatnémet turisták a komphajó kikötőjéből to­vább folytathatják útjukat a Szovjetunió nagy városaiba: Moszkvába. Tallinba, Kijev- be, a Fekete-tengerhez és to­vább, Jerevánig. Az NSZK leningrádi fő­konzulja, Alfred Blumenfeld az APN munkatársának kije­lentette: — Több mint fél éve mű­ködik Leningrádban az NSZK főkonzulátusa. Meg kell álla­pítanom, hogy azok az opti­mista elképzelések, amelyeket a Szovjetunióval fenntartott üzleti, kulturális, idegenfor­galmi és egyéb kapcsolataink javulását illetően 1972 no­vemberében a főkonzulátus megnyitása alkalmával Ulrich Sahm úrral, az NSZK moszk­vai nagykövetével együtt ki­fejezésre juttattunk, maradék­talanul megvalósulnak. A Hamburg és Leningrad közti rendszeres közlekedés megin­dulásával a két város még inkább partnerré válik a né­peink közötti kölcsönös meg­értés szolgálatában. A leningrádi városi tanács tervbizottságának elnöke. Mi­hail Filonov elmondotta: — A rendszeres komphajó­közlekedés megnyitásával egy­idejűleg változtatásokat esz­közöltünk a turisták fogadásá­nak eddigi rendjén. A lenin- grádiak úgy vélik, a múlt sú­lyos terhe nem akadályozhat­ja meg. hogy ma gyakorlati lépéseket tegyünk a barátság erősítésére. Az európai béke. a „hidegháború” eltemetése, a jószomszédi viszony erősítése, a kölcsönösen előnyös kap­csolatok további fejlődése Le- ningrád minden lakosának egyetértésével találkozik. JURIJ KUZNYECOV Mélyebb ismeretek — kevesebb tananyaggal pedig a Nap csak most, kelt föl a dombok mögött. Átsüt a pálmákon, sugarai megtörnek a víztükör fölötti párán, olyan a világ mintha arany celofá­non át nézegetné az ember. December 31-e van. Szilveszter napja. Reggel fél 7 óra — és haj­nal. Mert — hiába a meleg, a pára. a ventillátor — itt, India legdélibb részén, Keralában mégiscsak tél van. A nappalok megrövidülnek. — tíz-tizenkét órán át van csak világos. SZOLGÁKNAK TILOS! Ébred a szálloda. Egy eme­lettel lejjebb a nyugatnémet turistacsoport fekvőtámasz- versenyt. majd utána sör-reg­gelit rendez. Odébb, a kiseb­bik ház erkélyén az indiai gyárigazgató félmeztelenül, jó­gaülésben a tengert- nézi. Fel­kelnek a szolgák is. Éjjel ott aludtak (sofőrök, felszolgálók, takarítók) a két ház között, pokrócaikba csavarva, a beto­non. A lakosztályokba nem léphetnek be. A Kovalam- öbölbeli Bel Air szálloda házi­rendjének első pontja kimond­ja: ,,A vendégek gépkocsiveze­tői és szolgái semmi körülmé­nyek között nem lakhatnak a szálloda szobáiban és nem ét­kezhetnek a közös étkezőhelyi, ségekben”. A tengerzúgásos, ventillátor kavarta reggel új zajokkal te­lik meg. A vizen hosszú sor­ban halászok bárkái vonulnak. A szálloda kerítésén túl, az úron a kígyóbűvölő rikoltozik fejhangon. A turistákat hívja. Azok otthagyják reggelijüket és fényképezőgépeikkel a vé­kony kis ember köré gyűlnek. Egy rúpiáért előbújik a kosár­ból a kobra. • és engedelmesen ring a síp hangjára. Tízért elő­kerül egy monguz is. A kis. menyétszerű ragadozó föllen­díti üvegmosófeke-farkát, a kí­gyó csuklyájának ugrik, him­bálózik egy kicsit, aztán eltöri a gerincét. Még egy tízesért az egyik sör-bajnok megkapja a kobrát. EZ INDIA? India minden kelléke együtt van, úgy látszik, ezen a regge­len. A meleg, a pára, a tenger, a. pálma, a kókuszdió, a kígyó­várostól) idáig vezető autóút mentén végig deszkabódés üz­letek, kézművesek remek mun­káival. gyümölcsökkel, agyag­edényekkel. és tarka szárik- kal, és ócska lábasokkal tele. S az út mentén koldusok, betegek, meztelen kisgyere­kekkel, guggoló, munkátlan férfiak. A szállodában pe­dig érződik a hatalmas kontraszt: a felül levők és az alul levők életkörülmé­nyei közötti, százalékban szin­te ki sem fejezhető különbség. Mindent megkap itt a turista, és a mindenen felül még ritka ajándékot a nejének, s a szol­gák hátborzongatóan udvarias, kínosan tapintatos alázatár ön­magának. Érezheti: milyen nyomot hagytak az angolok itt az országon. Hogy a gyarmati múlt öröksége nem csupán a nemzetgazdaságban, a nyelv­ben, az étkezési szokásokban, az életritmusban érződik, ha­nem mélyen beleivódott az idegrendszerbe. Oly mélyen, hogy szinte már örökölhető. Az első nap megismeri az idegen ezeket a hagyományokat, és ezt az Indiát. Csak azt nem szabad hinnie, hogy ez az in­diai hagyomány és ez India, ÉLŐ RUHAFOGAS A dzsaipuri maharadzsa szállodát csinált egyik palotá­jából. Hálótermeiben, vendég­szobáiban vékonypénzű turis­ták alszanak, a fürdőkben szolgák mosdatják a messziről érkezetteket, az örömök kert­jében lányok várnak a férfi­akra. A különbség talán csak annyi a maharadzsa és e tu­risták között, hogy a palota mostani urai nemtetszésük je­leként nem vághatják le a szolgák karját, s ha valaki a lányok szolgáltatásaira igényt tart, ezért készpénzzel kell fi­zetnie. Kevés még a turista (e hatvanszor nagyobb országban évente csak háromszor annyi idegen fordul meg. mint ha­zánkban). Meg kell őket be­csülni. Itt, a Bel Air hotelben min­den az ő érdekükben van. Szinte még a tenger is azért ilyen meleg, ilyen barátságo­Egy éve született a párthatá­rozat, amely oktatási rendsze­rünk korszerűsítésének első, halaszthatatlan feladataként jelölte meg a tanulói túlterhe­lés csökkentését, s az új tan­év már a változások jegyében indul. Csökken a tananyag, kevesebb lesz a házi feladat, elmarad az átlagosztályzat, szabályozzák a tanórán kívüli iskolai elfoglaltságokat. Szük­ség volt ezekre az intézkedé­sekre azért is, hogy a gyere­kek igazán gyerekek marad­hassanak, tehát, hogy jusson idejük játszani, szórakozni is, azaz egészségesek, kiegyensú­lyozottak lehessenek. És kel­lett a változás, hogy az isko­lában szerzett ismeretek mé­lyebbek és tartósabbak legye­nek. Sok mindent tanítottak iskoláink, többet is mint kellett volna, hiszen az új anyagré­szek oly gyors ütemben követ­ték egymást, hogy a tanárok­nak nem maradt kellő idejük a gyakoroltatásra, a tanulók­nak pedig a tananyag alapos elsajátítására. Most a kevesebb remélhetőleg több lesz, mert egyrészt valóban azokra a fon­tos ismeretekre lehet a figyel­met összpontosítani, amelyek igazán nélkülözhetetlenek min­den további tudás megszerzé­séhez, másrészt pedig jut idő a gyakorlásra, az összefüggé­sek keresésére és megtalálásá­ra, a gondolkodás fejlesztésé­re, az önállóság kialakítására. Az általános iskola alsó ta­gozatát kevésbé érinti a tan­anyagcsökkentés. Itt eddig is fontos alapismeretek és képes­ségek megszerzése, illetve ki­alakítása volt a követelmény, s ez nem változik. A felső ta­gozatban azonban — ha elté­rő mértékben is — minden tantárgyban lesz tananyagcsök. kentés, tananyag-átrendezés. Ugyanez vonatkozik a gimná­ziumra is. A szakközépiskolák, bán már a most befejeződött tanévben is mérsékelték a tan­anyagot több közismereti tárgyban. Most egves tantár­gyak anyagát tovább csökken­tik, sőt a szakmai elméleti is­mereteknél is sor kerül né­mely részek elhagyására. A tankönyvek többségét nem cserélik ki az idén. Arra sem volt lehetőség, hogy az elha­gyásra ítélt anyagrészeket ki­emeljék belőlük, hiszen a tan. anyagcsökkentő utasítás megje­lenésekor már készen kellett lenniük a tankönyvek többsé­gének. Ami a heti kötelező tanórák számát illeti: az általános is­kolákban nem lesz változás, a gimnáziumokban és a szakkö­zépiskolákban azonban keve­sebb órájuk lesz a tanulóknak. Az általános iskolákban a tan­órák arányos heti elosztásán van a hangsúly, s azon, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában és minél többet megtanuljanak már az órán. A szakközépiskolákban azonban — mivel itt eddig nem volt ritka a heti 35—38 tanítási óra sem — a szakiránytól függő­en 1—5 órával kevesebb lesz. Ami pedig a gimnáziumokat illeti: az általános gimnázium első és második osztályában 30-ra, gyakorlati foglalkozás esetén pedig 33-ra mérséklődik a tanórák száma. Harmadik­ban és negyedikben 31 órájuk lesz a diákoknak. A tagozatos gimnáziumi osztályokban heti 1—5 órával lesz kevesebb. Ugyancsak mérsékli a tanu­lói terhelést a házi feladatok csökkentése. Az általános isko­lában kevesebb házi feladatot kaphatnak a tanulók — anya­nyelvből, idegen nyelvből, va­lamint számtanból és mértan- ból. Az a törekvés, hogy az át­lagos képességű diáknál az al­só tagozaton napi 1, a felső ta­gozaton pedig 2 óránál többet ne vegyen igénybe a szóbeli és az írásbeli házi feladat elvég­zése. Hétfőre továbbra sem szabad írásbeli házi feladatot adniok a tanároknak. A gim­náziumokban és a szakközép­iskolákban csakis magyarból, idegen nyelvből, matematiká­ból és fizikából, valamint a szakközépiskolák egyik-másik szaktárgyából kaphatnak írás­beli házi feladatot a tanulók. Ami pedig a félévi és az év végi átlagosztályzat eltörlését illeti: ez beletartozik az osz­tályozás és az értékelés hosszú időt igénylő korszerűsítésébe. Az átlagosztályzat sok igazság­talanság forrása volt, hiszen azt a benyomást keltette, hogy két azonos átlagosztályzatú ta. nuló azonos képességű, holott egészen más jellegű tehetséget takar például a matematiká­ban szerzett ötös. mint az énekből, vagy a testnevelésből kapott jeles. Az átlagosztály­zat — azért mert figyelembe vették a különböző felvételi döntéseknél — eltorzította a gyerekek tanulását is, hiszen minden tárgy osztályzata emel. hette, vagy csökkenthétté az átlagot, tehát minden jegyért hareolniok kellett, s nem ju­tott energiájuk arra, hogy va­lamiben is az átlag fölé emel­kedjenek. A tanulók megterhelését gyakran jelentősen növelték az iskolán belüli, de órán kívüli elfoglaltságok, az énekkar, a szakkörök, a rendkívüli tárgyak és más hasonló kötött tevé­kenységek is. Fontos intézke­dés, hogy a jövő tanévtől kezd­ve minden ilyen elfoglaltság­nak az önkéntességen kell ala­pulnia. Természetesen, ha va­laki a tanév elején vállal va­lamit, akkor az számára abban az iskolai évben kötelező, fel­mentést , csak az igazgató ad­hat. Arra azonban vigyázni kell — így szól a rendelkezés. — hogy a tanév elején lehe­tőleg senki se vállaljon heti 2-»-3 óránál többet. A tanulói túlterhelés tehát jelentősen csökken az új tan­évtől. Azt azonban hozzá kell tenni az intézkedések ismerte­téséhez, hogy nem általában a terheléstől, hanem csupán a túlterheléstől akarjuk megóv­ni gyerekeinket. Erőfeszítések­re továbbra is szükség van a tanulásban, hiszen ingyen, munka nélkül ismeret birto­kába nem lehet jutni. Tóth László Népújság 4 1973. július 1.

Next

/
Thumbnails
Contents