Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Beck Ő. Fülöp, Babits szobrász-barátja Születésének századik évfor_ dulóján a budai várban a Magyar Nemzeti Galéria új helyiségeiben emlékkiállítás nyílt meg műveiből. A 45-ös ostrom alatt eltűnt nagy szob­rász és éremművész nevét az­óta is keveset emlegették, in­kább szobrász fia, Beck And­rás vált ismertté. Ö is, Márta lánya is kiránduló partnerem volt a 30-as évek első felében egyetemi hallgató koromban. Diáktársaim édesapját azonban sosem ismertük meg, valahogy már történelmi személyi«“'; volt számunkra. Tíz évvel idő­sebb volt Babitsnál, akinek egyik legjobb barátja, minden, esetre legjobb szobrászművész- barátja volt. A képzőművészek között Babitsnak a XX. szá­zad legnagyobb magyar mű­vészei között volt néhány ba­rátja. Az őt emlékezetes arc­képén megörökítő Rippl-Rónai, a Dante-illusztrátor Fáy De­zső, az Ady-szobor és -sírem­lék alkotója. Csorba Géza és a legnagyobb élő magyar fes­tőművész, Bernáth Aurél. Beck ö. Fülöp egyik legjobb szo­borportréját készítette Babits­ról. A Babits-hagyatékot rendez­getve találtam számos baráti hangú levelére és több közös fényképükre. A Babits-Emlék- könyv már közölte azt a kö­zös képüket, amely az eszter­gomi nyaralóban készült és Osváttal, Kosztolányival. Tóth Árpáddal örökíti meg őket. Itt közölt kettős fényképük, Ba- bitsné Török Sophie felvétele, az Országos Széchenyi Könyv­tár Kézirattárának Babits-arc. hívumából az egyik legszebb darab, azt a Babitsot ‘ állítja elénk, akit még halálos beteg­sége nem kínzott meg, aki derűs önbizalommal és máso­kat bíztató tekintetével néz a világba. Az 1930-as évek ele­ién készülhetett ez a felvétel. Ilven volt. amikor Szekszárd- ról édesanyja izenetével elő­ször fölkerestem — az impo­záns férfierő, a jószívű párt. fogó. a segíteni akaró ió tanár megtestesülése. Beck ö. Fülöp szobornortréia Babits-abszt- rakt. hogv úgy mondjam, örök vonásait faragta kőbe. Gyakori együttlétük módot adott neki az alapos megfigyelésre. A száz éve született Beck ö. Fülöp Bécsben, Párizsban, Münchenben végezte tanulmá­nyait, majd hosszabb olasz- és németországi körutat tett. 1910-től Gödön rendezte be műtermét. Országos hírűvé a Nyugat emblémájával lett, Mi­kes Kelement mint az urbánus magyar író példaképét, jelké­pesen mint az akkoriban szám. űzött modern magyar iroda­lom szimbólumát helyezve a címlapra. Az érem volt ked­venc műfaja, vagy 500 érme maradt fönn. A Tanácsköztár­saság fémpénzeinek mintáját 5 készítette. A magyar klasszi­kusok és nagy modern isme­rőseinek Dortréját is elkészí­tette éremben vagy mellszobor, bán. Számos köztéri szobrán ki. vül templomokban is vannak szobrai, így Szent Sebestyéné és Szent Ferencé. Móricz Zsig- mondot is kőbe faragta. Neve­zetesebb érmei: a Rákóczi-, a Kazinczy-, a Petőfi-, az Arany-, a Liszt-, a Szinyei Merse-. a Gyulai Pál-, az Ady-, a Riedl-, a Ferenczy "Károly-, a Stein Aurél- és a Strind- berg-érem. De kisplasztikáján, érmein és plakettjén, valamint mellszobrain és portréfejeín kívül számos síremléke is fennmaradt. Tervezett Gárdo­nyi, Madách- és Luther-szobra sajnos nem került kivitelezés­re. Babitsnak szobrász-barátja műalkotásairól egyetlen mélta­tás maradt fönn. Ezt Hatvány Lajos hagyatékában találtam, ez Babits hozzá intézett ki. adatlan levele, amelyre Hat­vány a következő jegyzetet ír­ta: „Ady Endre maszkiát küld. tem el Babitsnak. 1919. feb­ruár 20. Hatvány”. A levél maga íev szól: Vörösmarty Akadémia „Nagyon köszönöm a be­cses küldeményt. A fej gyö­nyörű. Igazán hálás vagyok. Addig is míg személyesen megköszönöm, maradok hálás üdvözlettel Babits Mihály” HEGEDŰS LÁSZLÓ PILLANAT NYÁRI DÉLBEN Gesztenye s platánsor lombja alatt postásfiú kerékpároz tova, libeg távolodón és hanyagul. És mögöttem, mint modern mostoha, hallgatva közben üvöltő zenét, szidja egy asszony síró gyermekét, szinte recseg belőle düh, s utálat: — Ne ordiccs. szétverem még a pofádat! — Én értem a bömbölő rádióra, ~ni egyre bőgi: — betonfej, beton ... Nézem, mint tikjcad a kertben a rózsa s tűnődik a por bágyadt lombokon. Beck ö. Fülöp nagyrabecsü. lését és ragaszkodását nagy költőbarátjához híven tükrözi 1938. szeptember 8-án nozzá intézett levele, melyben a Jó­nás Könyve fölötti elragadta­tását fejezi ki: „Kedves Mihály! Talán már el is felejtettél, olyan régen nem volt talál­kozásunk. Betegségedben is beértem közös barátoktól ka. pott hírekkel, ha szorongtam is néha a rosszabb fordula­tok idején. De most nem hallgathatok. Olyan gyönyö­rűséget szereztél, — olyan oktatást, sőt leckét adtál ne­kem a Jónás históriájában, hogy meg kell köszönnöm... Te súlyos megpróbáltatások után is ilyen remeket tudsz nekünk ajándékozni. ölel híved Beck. ö. Fülöp”. GÄL ISTVÁN Az olvasó naplója i Nagyrévi-Neppel György : HUSZÁROK Nem kell szégyenkeznünk, egy-két dolgot köszönhet ne­künk a világ. Lovon érkezett őseink hozták Európába az egyik legrégibb konzervet. a tarhonyát. Magyar találmány kocsi, a gyufa, a dinamó, nem csekély szerepet játszot­tak hazánk távolra szakadt fiai az atombomba megteremtésé­ben és se szeri, se száma a más, békésebb jellegű műszaki találmányoknak is. A hadtör­ténelembe ugyan legfeljebb csak kalandozó őseink. Hunya­di János, Görgey Artur, Strom­feld Aurél és néhány „világ- ranglistán” is jegyzett csata- vesztés révén írtuk be nevün­ket, viszont tagadhatatlanul magyar eredetű a huszárság, ami évszázadokon át roppant nagy szerepet játszott Mars mesterségében, és ami már végérvényesen a múlté. Nagyrévi-Neppel György szép feladatot vállalt, amikor ha­talma, hozzáértéssel és nem kevesebb, mint 183 forrásmun­kát felhasználva megírta en­nek a fegyvernemnek a törté­netét. A források sokrétűségé­re jellemző, hogy az alap­anyagként igénybe vett mun­kák szerzői közt Bugyonnij és Montgomery marsaitok épp úgy szerepel, mint Bartha Al­bert volt m. kir. honvédelmi miniszter, Stromfeld Aurél, vagy gróf Zrínyi Miklós, a költő. A 184 nagyméretű oldalt tartalmazó albumot a Corvina Kiadó bocsátotta közre, a már megszokott nagyon szép kivi­telben. hetven színes, 126 feke­te-fehér képpel és 89 rajzzal. Nagyrévi-Neppel könyve nem valamiféle romantikus história, hanem hézagpótló történelmi munka. Olyan ösz- szegezés, amely idáig hiány­zott a hazai hadtörténeti iro­dalomból. de amelyik ugyan­akkor népszerű, közérthető, a laikus és a hozzáértő figyelmét egyaránt lekötő. Maga a sok nyelvbe átment huszár szó magyarországi la­tin szövegben először 1432-ben fordul elő. Németül Miksa császár (1459—1519) szerepel. tette önéletírásában, magyarul 1593-ban írták le: „Magyar lo­vas, közönségesen huszár a neve ...” A háborúkban bővel­kedő korok szemtanúi egyre többször és egyre részleteseb­ben emlegetik és részletesen leírják a huszárt, öltözetét, fegyverzetét, harcmodorát és bőséges nyoma maradt neveze. tesebb hadi tetteiknek. 1547- ben Lukács József közhuszár fogta el a menekülő János Frigyes szász választófejedel­met. Buda 1686-os ostromakor a későbbi nagy hírű kuruc ge­nerális Bottyán János azzal lepte meg kora közvéleményét, hogy huszárokkal fogta el a basa gályákon menekített — háremét. Hadik András 1757 őszén n/zm kisebb hadvezér, mint Nagy Frigyes porosz ki­rály háta mögött foglalta el huszáraival rövid időre annak fővárosát. Berlint. II. Frigyes­nek egyébként is sok baja volt a magyar huszárokkal, Kolin- nál és Kunelsdorfnái egyaránt miattuk vesztett csatát. Fél Európa uralkodói magyar tisz­teket és oktatókat hívtak ha­sonló seregtestek felállítására. Bercsényi Miklós fia a fran­cia huszárság megteremtője volt. de ugyanígy magyarok szervezték meg a porosz, orosz, dán. svéd, holland, angol és spanyol huszárságot. A magyar történelem utolsó nagy huszár- rohamát, negyven egyesített század élén maga Görgey Ar­tur vezette 1849-ben Komá­romnál. aki ekkor súlyos fej­sebet is kapott. Nagyrévi-Neppel könyvét a kitűnő történelmi áttekintés mellett képzőmül'észetileg is érdekessé, értékessé avatja a nagy hozzáértéssel válogatott képanyag és az Atheneum Nyomda pompás kivitelezése. ORDAS IVÁN ____________________/____ A Fekete kutya és a Fehér menyasszony A kutyákkal többnyire jó- barátságban vagyok. Mégis, az irodahelyiségbe lépve, döbben­ten megtorpantam. A szobában ülő. hatalmas fekete állat lát­tán önbizalmam egy kissé megingott... Mindaddig, amíg vendéglátóim nem biztosítot­tak afelől, hogy „csak” a hí­res miskolci „Fekete kutyához’’ van szerencsém, azaz, a nagy­múltú Weidlich-Uzlet cégéré­hez, mely egyben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Múzeum Kereskedelmi gyűjteményének egyik legbe­csesebb darabja. Három évvel ezelőtt adta ki a belkereskedelmi miniszter az utasítást a magyar kereskede­lem emlékeinek gyűjtésére. A munkálatok vezetésével dr. Pápa Miklóst bízták meg. Munkatársai: Glatz Géza, va­lamint H. Szűcs Gitta és S. Nagy Anikó. Az eltelt három év alatt, lelkes munkájuk eredményeképpen ötvenezer tárgy’, illetve írásos dokumen­tum gyűlt össze. Az emlékek a közeljövőben kerülnek végle­ges otthonukba, a Várban lé­vő Vendéglátóipari Múzeum kibővített helyiségeibe. Dr. Pápa Miklós és Glatz Géza kereskedelmi szakembe­rek. Pontosabban, a kereske­delem szerelmes hívei: más szóval nehéz lenne jellemezni kultúrhistóriai értékű munká­jukat. — Hogyan kezdtek hozzá az anyag gyűjtéséhez? Dr. Pápa Miklós: — Mindketten a kereskede­lemben dolgoztunk hosszú évekig. Jómagam régi keres­kedő család negyedik generá­ciójának tagja vagyok. Szemé­lyes ismeretségeink segítségé­vel kezdtük a „nyomozást”, először a Közéd: üzletek rak­tárhelyiségeiben, régi berende­zései közt. Munkánkról tudo­mást szereztek a kereskedelem többi ágaiban dolgozó szakem­berek. Egy gyűjtési pályázatot is hirdettünk, amelynek ered­ményeképpen több mint 10 000 tárggyal bővült anyagunk. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a pályázati felhívás után, Glatz Géza és a két fiatal múzeológusnő munkatársunk személyesen indultak útra az ország különböző tájaira. Glatz Géza: — A Fekete kutyán kívül még egy cégérünk van, a váci Fehér menyasszony cégérfest­mény, melyet valaha a kira­katban tartottak. Ennek a története azért is érdekes, mert azt bizonyítja, hogy a hozzánemértés milyen értékek pusztulásához vezet. Amikor Vácott érdeklődtünk a patinás üzlet iránt, azt a választ kap­tuk, hogy ott minden elpusztult. Fenn a padláson azonban nemcsak a cégért találtuk meg, hanem alatta egy rézveretes könyvecskét is, amelyben 1873. májusától 1918-ig folyamatosan vezették a foorga hpal» — Milyen módon szeretnék tovább bővíteni a gyűjte­ményt? — Miután a jövőben sem leszünk bőviben a helyiségnek, nem az az elsődleges célunk, hogy' minden kereskedelmi em­léket a múzeumba, illetve ide a raktárba gyűjtsünk. Ellenke­zőleg! Élő múzeumokat sze­retnénk nyitni oly módon, hogy híres, régi üzlethelyisé­geket védetté nyilvánítunk. Ezek az üzletek változatlanul lebonyolítják majd a forgal­mat, a berendezési tárgyakat azonban nem lehet kicserélni, azokról, illetve a helyiség múltjáról ismertető táblát he­lyezünk el a falon. A főváros­ban már négy régi üzlethelyi­ség áll „védelmünk alatt”. Szeretnénk ezt a tevékenysé­get vidékre is kiterjeszteni. Ebben a munkánkban nagy segítségünkre lehetnek — kér­jük is őket erre! — a megyei tanácsok. — A múlt emlékeinek meg­őrzésén túl, milyen feladatot látnak még el? — Az eltelt rövid idő alatt is. jónéhány kereskedelmi vál­lalat igénybe vette már „szol­gáltatásainkat”. Több ezer rek­lámszöveg, plakátok fotómáso­lata van birtokunkban. Keres­kedelmi szakkönyvek, híres szakemberek feljegyzései. Praktikus ötleteket, értékes gondolatokat tartalmaznak, amelyek ma is hasznosíthatók. LÁSZLÓ ILONA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents