Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
fCiirnyesetitrítt esxiefíttumn Mi van a szobában ? Nagyon keveset beszélünk az ember közvetlen környezetének esztétikumáról. A nagyobb baj, hogy keveset is törődünk vele. holott számos szempontból fontos. Vegyük a két leginkább jelentősei: a közvetlen környezet olyan hatású az ember köz. érzetére. akár valami lelki ak. limatizátor. Ha kényelmes, barátságos, célszerű és tartalmaz olyan tárgyakat, amelyeken a szemnek megpihenni jó. mert szépek és így örömet okoznak, akkor a lakásban tartózkodni kellemes, nagyobb kedvünk van az olvasáshoz, zenehallgatáshoz, rádiózáshoz, „pepecseléshez”. Fordított hatású a sivár, lélektelen lakás: nincs kedvünk hosszan benne tartózkodni, mehetnékünk van. idegesek, ingerlékenyek vagyunk. A gondosan berendezett lakás esztétikai környezet i®. Hiába akarjuk az embereket elvezetni az igényes kultúra szeretetéhez és élvezetéhez addig, amíg a mindennapi környezet hozzáférhető alkotóelemei silányak, célszerűtlenek, vagy éppen giccsesek. Mj a helyzet a bútorokkal? A legfontosabb célszerűségük. Egyszerű formákkal, variálható. könnyű elemekkel a legváltozatosabb — sőt a családon belül is változó — igényeket kielégíteni. Erre ma már, a XX. század harmadik felében, a házgyári lakások évtizedeiben nem alkalmasak a régi típusú bútorok. Nehéz, „hat ökörrel sem mozdítható” rekamiékat. foteleket. szekrényeket tervezni és árusítani ésszerűtlen, hiszen ezek a bútordarabok ott sem célszerűek, ahol a lakás adottságai még lehetővé teszik elhelyezésüket. Mégis népszerűek. A bútorüzletben hatriár kídérül az „eladva” táblácska a nagy. masz. szív kárpitosgarnitúrákra, hamar gazdára találnak az álpraktikus kihúzható pamlagok. fotelágyak is. További sorsuk is közismert: vászonhuzatba burkolják őket, amiben még ormótlanabbakká válnak, mondván, hogy kímélni kell a bútorszövetet. Hogy miért? Hiszen a pamlagokat nyögve-ve- rejlékezve lehet csak fekhely- lyé alakítani, és így csak vendégjáráskor kerül sor erre. és a következő generációk sem követelik, hogy rájuk öröklődjék a szülői bútor, méghozzá makulátlan formában. A lakásban lakni kell, a bútorokat pedig használni, azért vannak. Nem díszek, és nem a családi megtakarított pénz használhatatlan gyümölcsei. Legalábbis nem szabadna annak lenniük. A bútorgyártás torzszülötteiről is sokat lehetne beszélni: az emberek rendületlenül csináltatják a vitrines heverőket. Hatalmas, mázsás súlyú fekhely. amiből vitrin nyúlik ki, esetleg gombnyomásra kivilá- githatóan. A vitrinben porcelán csecsebecséket szokás tárolni. ezekkel együtt az egész monstrum egy bútorszörny. Ráadásul luxuscikk is: volt alkalmam megtekinteni egyet, ami közel kilencezer forintba kerül, igaz, annak a vitrin- részében világító műakvárium és gombnyomásra forgó műanyag szekfűbokor (!) is van... A bútorok között az új divat a szekrénysor és a beépített bútorok. Mindkettő okos módi. A szekrénysorok elemeit a lakás méreteinek megfelelően lehet csoportosítani, sőt, ma már vásárolni is lehet némelyik szekrényfalat darabonként. az igényeknek é* a család pénzének megfelelően. Legtöbbjük okosan tervezett, mindennek van helye valamelyik szekrényben. Ennél csak a beépített szekrény hasznosabb a kislakásokban. Menynyezetig ér. hatalmas gyomra elnyeli a családi kacatokat, ruhaneműt, gyakran még az ágyneműtartót is meg lehet takarítani segítségével. Ha mellette bepolcozzák a kis méretű szoba falát — könyveknek, dísztárgyaknak — rengeteg helyet takarítanak meg és köny- nyebben lehet mozogni kis helyén is. Egyes budapesti áruházakban ötletes játék áll a vásárló rendelkezésére. Táblára lerajzolják a berendezendő szoba alaprajzát, és a számos méretarányos mágneses kis papír, bútorral eljátszhatják a vevők, hogy melyik bútordarabot hová rakhatják, melyik lenne a legkedvezőbb a meglévő bútorok kiegészítésére. Az ötlet „egyszerű és nagyszerű”, ezenkívül segíti a lakosságot a bútorvásárlásban, ami tekintettel arra, hogy az ember ritkán végzi, mindig felelősséget jelent. Ugyanígy nagyvárosi találmány, hogy ingyenes és szakértői lakebrendezési tanácsadást tartanak. Miért vélik azt. hogy erre vidéken nincs szükség? A bútorboltok — nincs belőlük egyetlen megyében sem két- háromnál +öbb — megállapíthatják, hogy milyen időszakban a legnagyobb az emberek EGY TITOK KIPATTAN Reggel óta zuhogott az eső mintha dézsából öntötték volna, Szergejevnek el kellett halasztania a találkozást Lidával. Jakov Vasziljevics időnként kitekintve a:z ablakon ingerülten járkált a szobájában. A szomszédban idegtépő lárma tombolt. Az eső elől az egész gyereksereg tető alá menekült, s a legzajosabb játékokat eszelte ki, A lárma hirtelen elcsendesedett: a házigazdához vendég érkezett. Szergejev leült a karosszékbe, kezébe vett egy újságot, de még mielőtt olvasni kezdte volna, kopogtattak, s választ sem várva Hodzsa Ali toppant be. Szergejev az ágyra hajítva az újságot igyekezett eltakarni a párnájával, de a művelet nem sikerült. A párna kicsinek bizonyult az újság áruló módon kilátszott alóla. Hodzsa Ali kihívóan félredobta a párnát és kiterítette a berlini, fasiszta újság, a Völkischer Beobachter legfrissebb számát. — Nocsak, mintha arról akart volna meggyőzni, hogy egyetlen európai nyelvet sem ismer! Bizonyára szerénységből tette. Szergejev felállt, kikapta Hodzsa Ali kezéből az újságot és összegyűrve a matrac alá rejtette. — Remélem, köztünk marad — mondta idegesen. — Csak nem titok, agai Szergejev? — Egyszerűen nem akarom, hogy megtudják. — A német nép — nagy nép. nem szégyen, ha valaki ismeri a nyelvét. Különben, aki Allah kegyelméből több nyelvet is beszél, csak megnő a környezete szemében... — Ez általában igaz, de az adott esetben néhány körülmény. .: — Ezt nem értem. Meg vagyok győződve, hogy például Gyemidov úr, vagy Ligyija kisasszony örülne a felfedezésnek. bútorvásárlási kedve. Legalább ilyenkorra szerződnének egy szakemberrel, aki segítene a berendezések kiválasztásában, az elképzelések kialakításához adna tanácsokat. Igaz, igaz — a választék. Az ember úgyis azt vesz. amit kap mondhatja olvasónk. Az igazság az. hogy bútort nem is lehet úgy venni, hogy az ember elmegy az üzletbe és elintézi. Rendszeres utánjárás, sokszor darabonként való ösz- szeválogatás szükséges hozzá. Ez sem könnyű. A bútorboltok alapterülete nem nagyobb a többiekénél, raktárgondjaik vannak, így a bútorokat bezsúfolják egymá- mellé — még jó. ha nem egymásra — a vevő. nézelődő a képzeletére hagyatkozhat, ha ki akarja találni. hogyan festhet a bútor normális körülmények között, egy lakásban. Hogy beszéljünk így arról, hogy a bútoráruháznak ötleteket. javaslatokat kellene adnia szekrények, fekhelyek célszerű elhelyezéséhez? Székesfehérváron, az Álba Domus áruházban láttam erre példát. Nem csupán az érdeklődőknek. de a közömbös szemlélőnek is kellemes látvány a kis bemutatótér valamennyi „szobája”. — Közel sem. Ellenkezőiig: nagy veszély fenyegetne. Lehet. hogy állást kellene változtatnom. — A megmentő hazugság jobb az igazságnál, mondják nálunk — Hodzsa Ali nem tudott ellenállni a közbeszólás csábításának. — Úgy érzem, maga közel áll hozzám. Remélem. bízhatom a diszkréciójában. — Miért is fecsegném el ha egyszer megkér az ellenkezőjére? Allah a tanúm: nem kívánok kellemetlenséget okozni. Szergejev zavartan hallgatott, Hodzsa Ali jónak látta* ha fordít a beszélgetés menetén. — Hogy tetszik a lakás? — Megfelelne, de túlságosan zajos. A gyerekektől. . — Szegény ember — gazdag gyermekáldás. A 'házigazdának öt lánya és hat fia van — a legidősebb is csak tizenegy éves. Nem könnyű elcsendesíteni az apró népséget. Agai Szergejev, keresek magának egy másik lakást. Hodzsa Ali — még egyszer megígérve, hogy szerez másik lakást — elbúcsúzott. Másnap este ismét megjelent. Azt javasolta: költözzön az ő házába. Szergejev beleegyezett. Hodzsa Ali európai típusú, kétemeletes háza a Fir- dauszi utcában állt. Az első emeletet ő foglalta el, a másodikat rendszeresen kiadta. Hodzsa Ali bevezette Szerge- jevet a bal szárnyon fekvő, kétszobás lakásba. A berende- zésre tigiyi lehetett panssiz, ágyneműtől a ruhakeféig, minden rendelkezésére állt. Szergejevnek tetszett az új lakás, de tekintete a szomszédos helyiségre nyíló ajtóra tévedt. Kérdőn nézett Hodzsa Alira. Az elértette a pillantását. nevetve mondta: _ Ne aggódjék, agai Szergejev, nincs gyerek a lakásban. Teljesen üres. Mindig egyedülállónak adom ki. S zergejev végül is megnyugodott. Arra gondolt: Hodzsa Szekszárdon is van égé bútorbemutató terem. Legalábbis ez a hivatalos neve a régi művelődési házban lévő bútorraktárnak. Ha az ember bemegy a hatalmas hodályba, inkább elmegy a kedve attól, hogy lakjon valahol, nemhogy berendezkedni kívánjon. Nem kellene semmi költséget; átalakítás: magukkal a bútorokkal néhány kifeszített szalaggal is ei lehetne határolni szobányi tereket, ahol fel lehet állítani az áruház bútorkínálatát. * A bútorral persze még nem lesz berendezve a lakás. Sok egyéb dolog — többnyire apróságok — szükséges még egy lakószobába. A szőnyeg, függöny után lassan egészül ki a berendezés képekkel, kerámiákkal — virágtartó, hamutál — textildíszekkel — térítők. faliszőnyegek, faliképek — lámpákkal. Ezekre a tárgyakra különösen érvényes az inkább keve. set, de szépet elmélet, hiszen a lakás egyéniségét, sajátosságát ezek adják meg. Nem egy lakás van, ahol minden megtalálható, ami „szem-szájnak ingere”, mégis rossz benyomást kelt. Hiány-, zik az elképzelés, az egyöntetű ízlés belőle. Az igények és a lehetőségek meglévő és kívánandó viszonya ezen a téren is bonyolult. Bizonyára érdemes lesz vizsgálódni a bútorok kiegészítőinek piacán is. V. F. É. Alinak..sem érdeke, hogy megszegje á száját. ' Az országút a Sahreza su- gárútból ágazik le. Ez az út vezet az Elbrusz előhegyeihez, melyek csúcsait a legmelegebb nyárban is hó borítja. A hegynyúlvány lábánál, tömötten zöldelő környezetben egy üdülőtelep rejtőzik. Nem messze a Sahreza és aZ országút kereszteződésétől, magas palánkkerítéssel övezett magányos villa állt. Falai újszerű hidegszürke téglából épültek; a felszín alatt hűvös pince húzódott, perzselő napokon enyhülést nyújtva a házigazdának. A villa északi részéhez nyitott terasz kapcsolódott, melyről néhány lépcsőfok futott le. Az udvar közepén úszómedence hívogatott zöld vizével. A névtábla tanúsága szerint a villa Ottó Heckert német kereskedőé volt. A gazda — magas, erős felépítésű, szőke férfi, könnyű öltönyben, hófehér ingben, fényes nyakkendővel — a teraszon járkált, idegesen gyűrögetett egy-egy letépett platónlevelet. Megszólalt a csengő. Az iráni szolga előugrott a konyhából, futva igyekezett kaput nyitni. Mélyen meghajolva félreállt, beengedve von Schönhausent. Az öreg hangosan szuszogott. Bő, kínai nyersselyem öltönyében a szokásosnál is kövérebbnek látszott. Heckert l3 vendeg ele sietett— örömmel látom, exellen- cíás uram. — Az az átkozott gépkocsi kibírhatatlanul áthevült, levegőt sem kap benne az ember — mondta von Schönhausen, szalmakalapjával legyezve az arcát. Heckert fölsegítette a teraszra. Egv szolga kerekes asztalkát tolt be gyümölccsel, hűsítő italokkal. — Foglaljon helyet exellen- ciád — kínálta a házigazda. Schönhausen egyhelyben topogott és jelentőségteljesen rápillantott a közelben szolgára. Jó utat! Minden okosabb pincér tudja, hogy ha a kedves vendégnek jó étvágyat kíván, és az étkezés befejez- tekor „Kedves egészségé- re"-t mond, emelt szintű borravalóra esélyes. Hajszás napjainkban annyira ritkul az udvariasság, hogy pénzt se sajnálunk érte. Érre gondoltam a minap, amikor a székesfehérvári pályaudvaron megütötte fülemet a hangosbeszélő mondóké ja: „Várpalota, Veszprém. Ajka, Devecser Sárvár. Szombathely felé a gyorsvonat azonnal indul. Minden kedves utasunknak jó utazást kívánunk!" Nemcsak a szombathelyieknek. A komáromiaknak. pusztaszabolcsiaknak, balatoniaknak, sárbogárdiaknak nem különben. Meghatódtam a MÁV máshol nem tapasztalható udvariasságán, mely minden bizonnyal érdektelen. hiszen a forgalmi irodában ülő dolgozó, aligha várhat kedves, búcsúztató szavaiért borravalót. Meghatódtam. azután elszotno- rodtam. Milyen szomorú, hogy meglep és megható- dúsra késztet az ellenszolgáltatást nem váró udvariasság! O. I. — Talán a dolgozószobába? — javasolta Heckert, látva, hogy főnöke nem kíván a teraszon maradni, „KERESSEN KAPCSOLATOT SZERGEJEVVEL” A szobában Schönhausen sokáig nem sz,ólait meg. Hecker- ten töprengett, akit fiatalsága és gyors karrierje miatt ugyancsak irigyelt. Azt is tudta, hogy előmenetele érdekében bármilyen aljasságra képes. Harmincéves korára elérte az őrnagyi rangot és előkelő beosztást kapott az Abwehrban, Az öreg teljesen elfelejtette, hogy ő maga is hasonló pályát futott be. Schönhausen tulajdonképpen tartott segítőtársától. Mindenki tudta, hogy Heckert feleségének testvére, a népszerű színésznő, Lia Kugel — Himmler szeretője, s hogy Heckert Himmler támogatását élvezi. Heckert ma felhívta Schönhausent, s jelentette, hogy sürgős ügyberf kell beszélnie vele. Az öreg éppen a nyaralójába készült, úgy döntött, hogy útközben benéz Heckert- hez. Az ugyanis nem járt be a követségre, hiszen „kereskedőként” tartózkodott Iránban. A csöndet egy belépő inas zavarta meg, gyümölccsel megrakott asztalkát gurított be. — Jöjjön Heckert úr, mégis csak jobb lesz a medencénél. Ott hűvösebb van. „Bogaras az öreg” — gondolta Heckert, de készségesen sietett ajtót nyitni és kiszólt a háziszolgának, hogy vigyen a medencéhez asztalt és karosszéket. Amikor az eltávolodott, Schönhausen megköny- nyebbtilten felsóhajtott. — Ki nem állhatom a szolgákat — ők a kémelhárítás szemei és fülei. Hiszen tudja, mennyien érdeklődnek utánunk. A helyi szolgálat ugyani csak kíváncsi lenrfe rá. miről beszélgettünk — mondta. Heckert legyintett a kezével és a tárgyra tért. — Ismertetni kívánom Róka jelentését azzal az orosszal kapcsolatban, aki nemrég érkezett a szovjet kereskedelmi képviseletre. — és Heckert elmesélte, hogyan kapta rajta Hodzsa Ali Szergejevet, amint német újságot olvasott. (FolytaH”M V. Jegorov dokumentum regénye; A szálak Schönhansen tábornokhoz vezetnek Fordította: Havas Ervin
