Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-24 / 171. szám

Hej halászok, halászok • • •

Oszlik a félhomály,' lassan világosodni kezd a bátai Fő utcán. Hajnali fél négy van. Sehol teremtett lélek, csak a pusztuló, hámló vakolatú református templom tornyán vigyáz a szélkakas, ez a régi meteorológus. Most éppen a Duna felé néz. Esőt. szelet, napsütést jelez-e — ki tudja. Talán az öregek megmondhatnák, ha kérdezné őket valaki. Csakhogy a fiatalabbja nem a szélkakashoz, hanem a rádióhoz igazodik. Romlik a templom, nincs aki megjavít- tassa. Szegény az eklézsia, legalább olyan szegény, mint egykor a falunak ez a része, az Alszeg volt. Az egy-két módosabb gazdát leszámítva, halászok, pákászok, rabsicok lakták.

Megélni azért megéltek valahogyan, hol egy kis napszámból. hol a halból, vadból, amiért jóformán csak a kezüket kellett kinyújtaniuk, hiszen a házaik alatt folyt a Duna. Kicsivel arrébb meg ott volt a számtalan vadvíz, nádas, rét, mocsár, erdő. Az ismert Arany János-i sor jut eszembe: . halat, vadat, s

mi jó falat..Mert hal aztán akadt bőven. Nemhiába mondták, hogy a Sárköz folyóinak „fele víz, fele hal”i A halászás tudománya apáról fiúra szállt. Kezdődött egy szál pecabottal, ♦ folytatódott az emécsővel, varsával, dobóhálóval, háromágú szigonynyal.

Hogy mindez mikor volt? Akkor, amikor az alszegi házak többségének az oldalát sárból tapasztották, tetejét náddal fedték, a padlás két végét meg vesszőből fonták. Egyetlen egy ilyen építmény még ma is látható, a falu legszélén. Az Alszeg nagy részét elvitte az ötvenhatos jeges árvíz. Úgy leradírozott egész utcákat, mintha ott sem lettek volna. Lakóik biztonságosabb helyen, a töltés mögött, az Újvárosban, az Újtelepen építettek maguknak erős téglaházakat. Sajnálják a régit, sokan megtartották a helyét konyhakertnek, veteményesnek, ennek-annak. Kilométerekről járnak kapálni, a kis szilvát, almát, körtét összeszedni. De a halat a bárkáról veszik. Már amikor éppen van.

Nem is olyan nagyon régen, úgy jó tizenöt esztendővel ezelőtt, ha megáradt a Kis-Duna (ami a szabályozások előtt a nagy Duna volt), egyik partjáról a másikra sodort az ár egy elgazdátlanodott, elöregedett. hatalmas bárkát. Jókora orrdísze spirálisan csavarodott, tatján pedig kabinszerű házikó állt. A gyerekek árbocot képzeltek rá és „hadigályának” használták. Akkor már nem volt rá szükség, ugyan ki látott egyszerre annyi halat, amennyi belefért volna. Pedig abban az időben még tizenöten, húszán, talán harmincán is űzték a halászmesterséget. Ma összesen négy bátai halász van. Két idősebb, két fiatalabb. A többi nyugdíjba ment, meghalt, a Dunába veszett.

Az Alszeg felől elhagyva á falu utolsó házait, a bődéi réten átvágva lehet kijutni a Dunára. A kanális és az öreg folyam közötti földnyelven kék kemoingsptor áll. A tulaj — pörge bajuszú, szemüveges bácsi — kis tábori széken üldögélve várja a nap- fölkeltét. Minden évben itt tölti a szabadságát. Kis idő

Népújság 5

1973. július 21.

múltán a túlsó part fűzei között fel is tűnik az izzó napkorong. Néhány perc múlva aranyló híd szeli át a Dunát. Csillog, szikrázik a víztükör, és az erős, szemetbántó fényben feltűnik egy mozdulatlan csónak, meg a benne hajladozó két ember sziluettje. Halászok, a két Kovács István« Apa meg a fia.

A part egy-egy szembetűnő pontjához betájolják magukat, és már csobban is a fen- tő, ez a húsz-huszonöt centis kis vasmacska. Első húzásra megtalálják az előző nap délutánján lerakott fenékhorgot. Vagy hétszáz méter hosz- szúságú zsinóron kétméteren- ként vannak horgok. A nehezék terméskő, a csalétek sajt, az eredmény hat jókora márna. Felberreg a lapos fenekű, tompa orrú halászladik motor, ja. a márnák pedig a partszé- U bárkába kerülnek.

Cigarettaszívásnyi idő után — imár egy potyautassal megterhelve — ismét vízen a ladik, a folyással szemben indulunk felfelé. Ilyenkor fél öt, öt óra tájban még nyoma sincs a nappali kánikulának, a vékony ingen át-átfúj a hűvös dunai szél. Persze ezt csak az veszi észre, aki ritkán jár errefelé ilyen korai időben:

Harminc varsa vár bennünket. Nem sok, de olyan alacsony a vízállás, hogy a többit nincs hova letűzni. Nem mindegy, hova kerül ez az ősi halászszerszám, mert a folyásban könnyen eliszapoló- dik, no meg a hal is a nyugvó vizet szereti. A szűk mederben homokot, iszapot kavarva, gyorsan folyik a Duna, csak itt-ott, a kisebb öblökben, kövezések mentén, a bedőlt fák ágai, gyökerei között csendesedik kissé. Ide tűzték a varsákat egyenként, vagy párosával, hol mekkora a hely. Az idősebb Kovács leállítja a motort, egy-két evezőhúzással odakanyarodunk a varsakaró mellé. Egy-két ügyes mozdulat, és már kint is a vízből a varsa eleje. Néhány garda, paduc ezüstös pikkelye csillan meg egy rövid időre, míg * 6zépen sorjában átkerülnek a ladik mellé kötött bárkába.

A bátai révnél járunk. Pontosabban az egykori révnél, mert a forgalom már jó néhány esztendeje megszűnt. Előbb csak a kompjárat, azután meg a motorcsónak maradt el. Pedig de sokan átkeltek itt a Dunán. Szekerek hozták a túlsó part kaszálóinak szénáját, szeptemberben pedig, úgy Kisasszony-nap táján, az ökörnyállal együtt búcsúsok énekét vitte a szél. Vodicára ballagtak a fekete ken. dős, fehér inges öregasszonyok. A zsoltárt abba se hagva nyakon-nyakon cserdí- tették, az erre az alkalomra kötött talpalt és talpalatlao csarapákban nyargalászó gyerkőcöket. Eladó a révház, úgy hírlik, már meg is vette egy halász. A Duna meg egyre építi a maga zátonyait, egyre távolabb kerül a bátai hegyektől, amelyeknek pedig valamikor a lábait nyaldosta.

Felberreg a csónakmotor, irány a túlsó part. A Dunába mélyen benyúló kőgát egy kicsit elcsendesíti a vizet. Ez rögtön meg is látszik, mert a varsában kilós körüli csuka csapkod, mentené az életét — pontosabban meg is menti, mert a bárkatető résnyi nyílá. sán egy villanással visszaugrik a Dunába. Egy pillantás a két halászra: na most mi lesz, biztosan gyarapodik a szókincsem néhány dunai káromkodással. Ehelyett Kovács Istók bácsi szép nyugodtan csak ennyit jegyez meg, hogy „Nem fordul ez pappal elő”. Aztán hogy én is értsem, magyarázatképpen hozzáteszi: „Merthogy ő nem vesződik halakkal”, Látja, rámfér egy kis ismeretszerzés a halászat mesterségével kapcsolatban. Rövidesen meg is tudom, hogy idén kevés a csuka. Tavasszal nagy víz kell neki. akkor könnyen elszaporodik, de egy év alatt éppen olyan köny- nyen ki is veszik. Varsás hal, könyen csapdába esik.

Néhány süllőt, keszeget, csukát szedünk még össze, aztán indulunk vissza a túloldalra. A mai nap fogása először a kis bárkába kerül, onnan meg viszik be a faluba, kimérni. Az árának 50— 60 százalékát kapják a halászok. Meg a szerszám használatáért 10 százalékot, ha év végén nyereséges a halászati szövetkezet.

— Megtalálják a számításukat?

— Eddig megvoltunk valahogy, tisztességesen meg lehet belőle élni. Igaz, a télen öthat hónap is elmúlik kereset nélkül. Akkor javítjuk a szerszámot, csinálunk huszonötharminc varsát, pár ezer szem balinhálót. Majdnem több a dolgunk, mint nyáron. Aztán, ha jön a nagy víz, kihasznál- puk azt az egy-két hetet, akkor igencsak iparkodnunk kell. Aki ezt elmulasztja, annak vége.

Iparkodni kel, nemcsak . a nagyvíz idején, hanem máskor is. Fenolos a víz, megöli a halat.

— Kevés a harcsa; a törpeharcsa. Nem is tudom megmondani, mikor láttam utoljára pontyot ugrani. Azelőtt olyan volt a szilványuk, mint a vér. Most meg rózsaszín. Még akor is ugrált a ladik fenekében. ha félnapig sütötte a nap. Most a bárkában is megdöglik.

Vége a beszélgetésnek, a halászok a közeli erdőben karót vágnak, meg vesszőt varsakarikának; Aztán beszállítják a mai nap fogását a faluba. Kettejük munkájának eredménye olyan tíz kiló körüli haL

Á tanácsház fölött időnként megszólal a hangszóró: a bárkán tavi hal kapható. Azt már nem teszi hozzá (úgyis tudja mindenki), hogy jó kövér tükörpontyok, úszik a zsírjuk a halászlé tetején. De legalább nem érződik rajtuk a fenol íze, szaga.

GYURICZÁ MIHÁLY

Nyáron egyszerű. Az emberek hazatérnek a munkából, előveszik a jégbe hűtött sört, zuhanyoznak és a tévéműsort is csak félszemmel nézik. Hét végén vízpartra, strandra vonulnak, este zsúfoltak a kert- helyiségek.

„Ez van. Jól érezzük magunkat, ahogy a test nem kívánja a vastag, fűszeres ételeket, nehéz italokat, úgy a lélek sem a nehezen felszívódó, fajsúlyos táplálékot” — halljuk a körültekintő érveket;

Az ember önkéntelenül rábólint, ha közben már töprengeni is kezd. Vajha nem a kényelmesség diktálja a ha- mari egyezkedést a közművelődés nyári holtidő-jellegével?

NYÁRON — ZENE

Nem a spanyolviaszt találták fel azokban a kisebb-na- gyobb városokban, ahol most már évenként rendszeresen zenei programokat szerveznek nyárra.

Sötétedés utáni amikor már

az aszfalt is kileheli a felszívott meleg javát, a levegő langyos lesz és friss: üdíti a lestet-lelket, ha az ember kiül valami szép térre, udvarba és zenét hallgat.

Tökéletes nyári szórakozás: alkalmazkodik agyunk nyári cammogásához, de magas szintű élvezetet, élményt ad, kikapcsolódást szerez, erőt kölcsönöz a következő hétköznapokhoz.

Veszprémben 1968-ban jöttek rá erre. A város művelőKozműrelődés holt szezonban

Nyáresti muzsika

dési központja úgy állította össze a programokat, hogy ne legyen hónap választási lehetőség nélkül.

KÜLÖNBÖZŐ IGÉNYEKNEK

Három sorozat indult. A könnyűzene kedvelőinek a kertmoziban (a szekszárdi — működő — párja) rendeznek műsorokat, elsősorban nívós beat-zenekarok koncertjeit. A veszprémi várban, a székesegyház előtti téren komolyzenei hangversenyekre, az egyik várbeli udvarban pedig kamarazenei műsorokra került

sor. Nemcsak a helybeliek, a Veszprémbe látogatók örömére is.

Nem is véletlen, hogy ahol 1957-ben Fischer Annié hangversenyére ötvenen voltak kíváncsiak, ott tizenegynéhánv év múlva a várban Verdi Reqviemjének előadásán nemcsak az ülőhelyeket foglalták el, de a párkányokon kuporogtak, a járdákon támasztották egymást a koncertlátogatók — több, mint ezer fizető néző!

Közelebbi példák is vannak: Mozart Koronázási miséjének bemutatójára 850-en váltottak jegyet — elsősorban helyiek.

Nem valószínű, hogy a komolyzene szeretete veszprémi jelenség lenne, Annál is inkább feltételezhető, hogy Szek- szárdon is lenne tábora a nyári hangversenyeknek, hiszen Szekszárd Veszprémet megelőzi a koncertlátogatási statisztikában.

IGÉNYESEN

Veszprémben szeretik az emberek a nyári koncerteket — mert a zenehallgatás igazán nyári szórakozás, és mert igényes programot kapnak.

Már lezajlott Haydn: A teremtés című oratóriumának előadása. Július harmincadi- kán Beethoven hegedűversenye és a VÍI. szimfónia kerül műsorra, Ruha István romániai magyar hegedűművész közreműködésével, Paul Ca- polongo vezényletével.

Augusztusban Mozart-est lesz, amin az Operaház művészei és Szemion Szmitkovsz- kij hegedűművész működik közre, sor kerül Liszt- Szent Erzsébet legendájának bemutatására, a Magyar Állami Hangversenyzenekar, a Budapesti Kórus, az MRT gver- mekkórusa előadásában. Forrni Miklós vezényletével.

Az augusztus harmincadikéi, a záróoroeram Mozart Koronázási miséje lesz.

A veszprémiek nyári programját lapozgatva számos más zenei eseményre bukkanha.. k *

,JIází munka-helyiség’ a jövő lakásában

A lakásfejlesztésben nemcsali a legközelebbi és legsürgősebb feladatokat, hanem a hosszabb távlatban várható követeimé-, nyékét is figyelembe kell venni. Ennek során a nemzetközi tapasztalatok alapján gondolni kell arra, hogy a lakást, mint a háztartási tevékenység munkahelyét, elő kell készíteni a. magasfokú gépesítésre. Ezzel <a témával foglalkozott egyik tanulmányában — az ÉVM meg-r bízására — a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet.

Abból indultak ki, hogy (* háztartás gépesítése, a higiéniai és a komfortigények növekedése é,9 más változásolt hatása elsősorban a lakás „kiegészítő” helyiségeit: a konyhát és fürdőszobát, tehát a lakás úgynevezett üzemi részeit érinti. Ezért, fontos, hogy a lakástervezés fejlesztésénél az összes háztartási tevékenység komplex megoldására töreked- jenek.

A szociológiai felmérések szerint a dolgozó nők túlnyomó része napi három-öt órái tölt el háztartási munkával, tehát otthoni tevékenységének 50—70 százalékát nem a lakószobákban, hanem az egyéb helyiségekben végzi. E megfontolások alapján a lakás „háztartási magjának” fejlesztésére új elemként javasolnak a konyha és a fürdőszoba mellé egy házimunka-helyiséget; amelyben étkezni is lehet, és közvetlenül kapcsolatban áll a mosásra alkalmas fürdőszobával. Egy másik változat szerint a házimunka-helyiség nyújtana lehetőséget minden olyan tevékenységre, amely nem közvetlenül a főzéssel és az egyéni tisztálkodással kapcsolatos. így ebben lehetne éli végezni a mosást. szárítást vasalást és egyéb háztartási munkákat.

A háztartási mag fejlesztéséi nek első lépcsőjében azonban nincs szükség feltétlenül házii munka-helyiségre. A konyhabútor korszerűsítésével, kétmedencés mosogató, hűtőszeki rény, páraelszívó stb. beépítésével az alapterület növelés se, illetve az alaprajz módosítása nélkül is megoldható d fejlesztés. (MTI).

íunk: térzene és néptánc; a Generál, Mini, Omega, Illés-; Tolcsvay-együttes, Zalatnay Sarolta és Koncz Zsuzsa műt sorát ígérik. •

ÉS SZEKSZÁRDION?

A veszprémieknek van hol keresniük kulturális programokat nyáron is. De sorolhatnánk a példákat tovább. Ti-« hányban a templomban és a múzeumkertben közel húsz koncertet rendeznek, de lesz zenei esemény nyáron Szombathelyen is.

Fontos lenne minél előbb használatba venni Szekszár- don is a szabadtéri színpadot,' ahol nemcsak mozielőadásokat lehet tartani.És talán az is eredménnyel járna, ha más színteret is keresnének komolyzenei hangversenyekhez városunkban. Nem majmolásból, vagy a díszes rendezvények szaporítására, hanem hogy nagy külsőségek. felesleges felhajtás nélkül lehetővé tegyük a szekszárdiaknak, a Tolna megyeieknek a kulturált szórakozást nyáron is. Amire jelenleg semmi hasonló lehetőség nincs.

A veszprémi művelődési központ igazgatóba. Gereben Zoltán szívesen adná ehhez az öt év szervezési tapasztalatait, sőt azt üzent a szekszárdi szervezőknek, hogv a város vegyes kara (amely jelentős nemzetközi sikereket tud a hata mögött) és zenekara is szívesen mutatja maid be mű- sarait a szekszárdi közönségnek, —vfé—? -