Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-24 / 171. szám
A kertbarátok, a szabad idő és a tultápláltság Az önellátás ösvényéin Beszélik, hogy... alig van mozgás 3. Harminc-negvven esztendő múlva valószínű, nem kell az önellátás ösvényeit ilyen szór. galmasan kutatnunk. Illetőleg feltételezhető, ha valaki tőről szakított friss zöldséget, gyümölcsöt akar enni, vagy maga lesz kénytelen megtermelni, vagy az egyedi darabokat gyártó kézművesek mintájára a mezőgazdaság akkori kisiparosaitól beszerezni. A technika korszerűsítésének útjai azt mutatják, hogy bőséggel lesz zöldség és gyümölcs, különféle ínyencségek változatos kiszerelésben, mélyhűtve. konzerv formában és még ki tudja milyen módokat eszelnek ki addigra a technológusok. Annyit ma már tudunk: szakosodik a zöldségtermesztés, kialakulóban vannak, illetve megújulnak a régi tájkörzetek, bázisgazdaságokat hoznak létre. Uj speciális gépek, eszközök, kémiai szerek kerülnek forgalomba. A kutatók biztonságosan termő, ipari feldolgozásra alkalmas fajtákat állítanak elő és próbálnak ki. kísérleteznek a konténeres betakarítással, megvalósult és bevált a szaktanácsadói rendszer, nő a szakmai bemutatók és az okos tapasztalatcserék száma. A gazdaságoknak támogatást nyújt az állam, segítik őket az értékesítő vállalatok, készenlétben állnak a szolgáltatók. Ha a kilátásokhoz viszonyítunk. akkor ez még csak a kezdet, a húsz évvel ezelőtti ellátáshoz képest fejlődés, jelenleg pedig átmeneti, forrásban lévő állapot. Tény. hogy most 1973-ban, s az elkövetkezendő években úgy kell magunkon segíteni, ahogy tudunk. S nemcsak az egyes embernek, hanem a mezőgazdasági üzemeknek is: utóvégre az a feladatuk, hogy az ország lakosságát élelmiszerrel ellássák. Már szóltunk arról, hogy a két negatívum, az elhízás és az elégtelen zöldség-gyümölcs- ellátás hogyan kapcsolható össze. Viszonylag olcsón vásárolhat telket, parlagot aki akar; pihen, szabad levegőn van. * egyúttal merő szórakozásból megtermelheti a család sőt a rokonság zöldség- és gyümölcsszükségletét. Persze csak az. akinek ehhez kedve van. Kényszeríteni senkit sem lehet. van aki kirándulással, bélyeggyűjtéssel. sörözéssel tölti az idejét. Tudjuk azt is, hogy a tömegméretekben elharapózó magánházépítkezés mennyi munkáskezet köt le. nemcsak munkaidő után, hanem hétvégeken is. Az sem titok, hogy sokhelyütt hivatalokban, ipari üzemekben, sőt a termelő- szövetkezetekben is nem szívesen nézik, ha valaki nagyobb területen gazdálkodik; a maszekolás elvonja az emberek figyelmét a munkától. Ez valóban így van. ha erejét meghaladó terhet vállal magára valaki. Következésképpen csak olyan nagyságú területen érdemes gazdálkodni, ami a család munkabírásával összhangban van. Persze, hogy nem mindenkinek hobbija a kert. Sokan némi ijedelemmel nézik az egyre sokasodó földtulajdonosokat: „jó. jó, van zöldsége, de nem jut ideje művelődésbe, könyvolvasásra'’. Ellenkezőleg. közhely, de attól még igaz, hogy a testi frissesség fokozottabb szellemi befogadó- képességet eredményez. A különböző felmérések szerint a rendszeres könyvolvasók számát, arányát tekintve nem állunk rossz helyen a világranglistán, s a könyvet szeretők száma állandóan emelkedik. Tavaly például csak falun 272 millió forint értékű könvvet adtak el. Ne féltsük hát a kertbarátokat, hogy nem esznek a lélek kenyeréből. Heves megye példájára megyénkben is egyre több községben alakul meg a munkás kerthasznosítási szakcsoport. Közismertebb nevén a kertszövetkezet. Kísérjük nyomon a cikói. a nagymányoki és a györei kertszövetkezet útját. Próbáljuk megnézni, hogy mit jelent a kertszövetkezet tagjainak a föld, mit adnak, s mit kapnak érte cserébe. Cikón 1966-ban 22 taggal 14 katasztrális hold területen alakult — megyénkben alighanem az elsők között — a gyümölcs- termesztési szakcsoport. Lejtős, akáccal, galagonyával, kökénynyel benőtt dzsungelt, nagyüzemi termesztésre alkalmatlan vadont irtottak ki a szakcsoport tagjai az alapítás évében. 1967-ben kezdték az őszibarack és kajszi telepítését. A telepítés nagyüzemi rendszerű, egy-egy család tulajdonában átlagosan 47 gyümölcsig van. A talajelőkészítés, a telepítés költsége családonként 3400 forintba került. Az eredmény: csupán a bonyhádi ÁFÉSZ 35 ezer forint értékű gyümölcsöt vásárolt fel tőlük az elmúlt évben, de legalább kétszer ennyit értékesítettek más úton. nem beszélve arról, hogy a sorközökben a burgonyától, a mákig mindaz megtermett, ami a család egész évi ellátásához elég. A telepítés, az indulás óta egyre többen kaptak kedvet a kertészkedéshez. Az alapító cikói bányászok, parasztemberek időközben lemorzsolódtak, eladták a telkeket, s ma már 43 bonyhádi hivatalnok, értelmiségi dolgozza a 18 holdra szaporodott földet. A munka nehezén túlvannak, a telepítés termőre fordult. A telkeken 16 hétvégi ház épült, a családok csaknem minden idejüket a gyümölcsösben töltik. Nemcsak pihenéssel, hisz a háztáji többletjövedelemért keményen meg kell dolgozni. A fákat évente nyolcszor permetezik, metszenek, kapálnak, ápolják a zöldségeskertet. Évente nem kis összeg fut be részben a gyümölcsösből, részben pedig az a pénz is a pénztárcájukban marad, amit zöldségfélékre, a piacon, a boltban adtak volna ki. Bonyhádon tehát 43 család nem vásárol a piacon. Az 1973/74-es tanévre a felkészülés már tavaly októberben megkezdődött. Hogy miért a látszólagos sietség? Egy-egy tanév megkezdése óriási feladatokat ró mind az iparra, mind a kereskedelemre. — Bevált gyakorlat — mondja Prajda Gyula, a PIÉRT Kereskedelmi Vállalat szekszárdi lerakatának vezetője —, hogy október, november táján termékbemutatókat rendezünk, melyre meghívjuk azon üzletek vezetőit — tehát a kereskedőket —, amelyek tanszerek forgalmazásával foglalkoznak. Tavalyi árubemutatónknak köszönhetjük véleményem szerint, hogv az idén jóval előbbre tartunk a tanszerek kiszállításával. mint tavaly ilyenkor. A boltok jóval előbb küldték be rendeléseiket. így mi javarészt a nvári szünet elejére eleget tehettünk megrendeléseiknek- A bemutatók előnve, hogy a boltok képviselői láthatják az áruféleségeket, megismerhetik az újdonságokat is. — Zökkenőmentes lesz ezek szerint a tanszerellátás? — Nagyjából isen. Az egyik legfontosabb áruból, a füzetek nem kiabál, hogy drága a zöldség és nem lehet kapni. A telepítés ára már két esztendeje kifizetődött, még akkor- is. ha addig egy fillért sem értékesítettek. csupán piaci áron számítják azt a zöldség-gyümölcs- mennyiséget, amit maguk elfogyasztottak. A túltápláltság, a szabad idő helyes felhasználása mindennapos téma. Tudományos-fantasztikus, nyugdíjas, természetjáró és még isten tudja milyen szakkörökkel foglalkoznak a kultúrházak — kevés eredménnyel próbálják bevonni programjaikba az idősebbeket. Előbb-utóbb ezek a szakkörök elhalnak, megszűnnek. Ennek egyik oka: az érdeklődő tagok passzív résztvevők, nem alkotnak újat, semmi olyat, amiben a maguk szellemi, fizikai ereje is benne lenne. A kertbarát-mozgalom terjedésének éppen ez a veleje, a lényege: az általunk végzett erőfejtés, s a szakmai szellemi munka. Igen, ez is, hisz az új tulajdonosok egyik kezükben szakkönyvvel. a másikban metszőollóval indulnak el a tábla szélén. A kertszövetkezetek szervezeti szabályzat szerint működnek. Termékeik egy részét az ÁFÉSZ-en keresztül értékesítik. Felvetődik a kérdés: miért csak az ÁFÉSZ-ek karolják fel ezt a mindenféle szempontból hasznos mozgalmat. Többlet- bevételük nincs belőle, legfeljebb könnyít rajtuk: nem kell a zöldárut 100—200 kilométerről a környékre szállítani. Józan, ésszerű meggondolásból a termelőszövetkezetek is sürgethetnék a mozgalom kibontakozását. Mert Vajon nem pazarlás-e az, hogy száz-kétszáz holdas műveletlen, de kézi művelésre alkalmas parlagok fék. szenek a községek határában. Egyéni és népgazdasági szempontból ezeknek a területeknek a feltörése, munkába állítása igen fontos lenne. Hogy ne követeljenek a zombai tanácstagtól mákot, Kétyen burgonyát, Szakcson primőrárut, Lá- pafőn friss zöldséget. Mert mégis csak furcsa, hogy ott követelik a zöldség- és gyümölcsféléket. ahol műveletlen parlagok vannak. V. M. Sz. P. bői elegendő áll rendelkezés-; re. A mintegy húsz féle irkából összesen kétszázezret szállítottunk ki ez ideig, amely biztosan fedezi majd az igényeket. Tavaly sok gondunk volt az iskolatáskákkal. Keveset rendeltek a boltok, nem tudták kielégíteni az igényeket. Tavaly ötezernél alig több táskát forgalmaztunk, míg az idén hatezernél jóval több áll rendelkezésünkre. Ami pedig a táskák árát illeti, elmondhatom, hogy 140—• 250 forint között mozognak. Érdemes szólnunk az óvodás táskáról is. Tavaly mindössze 330-at tudtunk értékesíteni, az idén viszont közel ezret. Fennakadás egészen biztos nem lesz. Nem lesz gondunk a radír és a különféle ceruzák ellátásával sem. — Szavaiból ítélve vannak olyan áruféleségek is. amelyekből nem megfelelő az ellátás. — Sajnos, vannak ilyen tanszerek. Nagy gondunk az örökironok hiánya. Hétezer darab golyósironunk van, da m^r nem kaptuk meg a má- r->d:v »s harmadik negyedévre beadott rendelésünket sem Bizony, á mozgás sokkal kisebb, mint azt némelyek híresztelték, most már ez akár véglegesnek is tekinthető. Pedig a jóslatok úgy szóltak, hogy nyáron nagy mozgás várható. Hogy X ide megy, Y oda, Z meg amoda. Jelzem, nekem már a Szóbeszédek idején is gyanús volt a dolog, mondtam, hogy nem eszik a kását olyan forrón, addig még százszor is meggondolják a cseréket, ezt nálunk nem szokták elkapkodni. Mintha csak a falnak beszéltem volrfa. A nagy mozgást jósolók reggelenként megszállottan böngészték az újságokat, s ha megjelent egy-egy közlemény személyi változásokról, diadalmasan dugták az orrom alá. Ilyenkor csak legyintettem, hogy várjuk csak ki a végét, ezek nem túlságosan lényeges változások. Nem azért mondom, de nekem lett igazam. Ezt most már nyugodtan leszögezhetem, mert hivatalosan is bejelentették, hogy a felsőbb régiókban lezártnak tekinthetők a sze- személycserék, a továbbiakban legfeljebb, a megyékben és járásokban várható mozgás. Ez viszont feltehetőleg nem hozza izgalomba a széles közvéleményt, inkább csak az érintett helyieket. Hát igen, a labdarúgás élvonalában lezárultak az átigazolások, méghozzá különösebb szenzáció nélkül. Igazán nagy ríevek nem cseréltek klubot, s ez nem is keltett a labdarúgásra .komolyan figyelők-táborában meglepetést. Nyilvánvaló, hogy a nagy többség elégedett a helyével. A lila-fehér együttes játékosai páholyban érzik magukat, hiszen sorozatban nyerik a bajnokságot, miért pont a következő szezonban szakadna meg ez a kényelmes hagyomány. A második és harmadik helyezettek is tökéletesen elégedettek, túszért részt vehetnek a kupa- küzdelmekben, ahol a rossz nyelvek szerint számukra nem a küzdelem, nem is a kupa, hanem inkább a guba a lényeg. A középcsapatok játékosai belenyugodtak, hogy ők középcsapat játékosai, mire jó Azután hasonló gondunk van a könyvcímkékkel, a vignettákkal is. Kétezer csomag kézimunka papír is hiányzik a zavartalan ellátáshoz. Hasonló a helvzet a gvurmával. amelyből, több, mint másfél ezer csomagot várunk. A rajztáblái:: zömének szállítását csak szeptemberre ígérik. ;— Milyen újdonságot kínálnak erre a tanévre? 1 — Sokan, sok helyütt beszélnek arról, hogyan vehetnénk elejét a diákbaleseteknek. Nos, olyan hátitáskák érkeztek. amelyeknek hátuljára a KRESZ-ből ismert egyéb veszélyt jelző táblát helyeztek el, azután kézitáskák zárcsatját is foszforeszkáló anyaggal látták el — mondotta Prajda Gyula lerakatvezető. A magunk részéről pedig hadd fűzzük hozzá, hogv jó cél érdekében — a tumultus elkerülésére ;— helyezik ki már a nyári szün°£_ elején aaókat a plakátokat az utcákra, melyek arra buzdítanak bennünket, hogv ne várjunk szeptemberig, már a nyári szünetben vásároljuk meg a tanfelszereléseket. —vita z esztelen nagyratörés, nem igaz? A mezőny hétsó felében végzettek még mindig örömmámorban úsznak, hogy megúszták a kiesést, mert ellenkező esetben vége lett volna a gyöngyéletnek, ugyanis csak az élvonalban lehet kényel- meskedni, eggyel lejjebb már időnként hajtani kell, nem beszélve az NB/II-ről, az NB/III- ról, méginkább a megyei bajnokságokról, ahol minden kis eredményért foggal, körömmel meg kell küzdeni. Azért voltak persze érdekességek is az átigazolásoknál. Sokakat meglepett például, hogy a nagy múltú klub mindkét kapusát szélnek eresztette. De miért ne tette volna? Nemhiába nagy múltú együttesről van szó, a sokat tapasztalt Vezetők bizonyára végiggondolták, hogy mai labdarúgásunkban nem tündököl különösebben a csatárjáték, illetőleg1 a támadók a múlthoz képest egyetlen vonatkozásban árulnak el új képességeket. Nevezetesen abban, .hogy. a kapu torkából holtbiztos . gólhelyzetben is csalhatatlan biztonsággal tudják fölé vagy mellé lőni a labdát. Igaza van tehát a nagy múltú klub vezetőine(k, ha ez a helyzet, akkor minek kapus a kapuba. Nyilván hallottak arról, hogy az élet minden területén érvényt kell szerezni a gazdaságosság elvének, hát most érvényt szereznek neki. Arról nem is szólva, hogy mint tudjuk, a be nem töltött helyek bérét fei lehet osztani a többiek között, emiatt a kapus nélkül maradt mezőnyjátékosok várhatóan nagyobb lelkesedéssel fogják kergetni a labdát, aminek minden jószándékú szurkoló csak örülhet. S hogy mi lesz akkor, ha á labda mégis a kapu felé tart? Ilyen rendkívüli esetben még mindig alkalmazni lehet a grurídokon jól bevált módszert, miszerint a kapuhoz legközelebb álló mezőnyjátékos tölti be a vészkapus szerepét. Nem félfém ettől a játékosokat, mert az elmúlt szezonban már világosan látni lehetett, hogy némelyik mérkőzés színvonala határozottan közelít a grund- fociéhoz.-Nehezebb viszont válaszolni arra a kérdésre, hogy a másik klub miért igazolt a meglévő három kapusa mellé egy negyediket, pedig bizonyosan van erre is magyarázat. Gondolom, ők elsősorban a védekezésre kívánnak súlyt helyezni, s abban bíznak, hogy mint korábban, úgy a továbbiakban sem fog nagy fe! tűnést kelteni a duplanullás eredmény, vagyis a gól nélküli döntetlen, amely a. játék képe alapján akár fordított is lehetne. Még csak annyit, hogy szerintem az átigazolásoknál is ügyeltek arra, hogy semmi se zavarja meg a jelenlegi labdarúgásunkban kialakult egyensúlyt. így van ez jól, ahogyan van, nem volna jó az a nagy jövés-menés. Ha már a pályán belül sikerült kiküszöbölni a meggondolatlan mozgásokat, akkor ne mászkáljanak a játékosok a különböző — öletek között sem. Árkus József Népújság 3 1973. július 24. Hétfői kérdésünk: Hogyan készült fel a PIÉRT a tanévre ?
