Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
Csúszik a dombóvári gabonatárház Kétezer vagonos betontömb Horgásztó Tamásiban A lift negyven másodperc alatt szállít fel bennünket a magasba, ahol szálvaserdőben dolgozik egész sereg munkás. A szálvaserdő szabályos, kör- körökben magasodik felfelé, a „tisztásokon” gépek zúgnak, pöfékelnek, beton surrog, amint a hidraulikus adagoló kizúdít, ja magából. a munkásoknak csak a zsaluzat keskeny nyílásába kell lapátolni. Lent a mélyben a betonkeverő duruzsol. kompresszorok dübörögnek. Beton, víz, hegesztőpisztoly szikraesője, harminchat fok meleg. — Nincs reumája? — kérdezi Vincellér Károly építés- vezető. — Mert ha van, itt van rá gyógymód. Felnyit egy csapóajtót. Mintha gőzfürdőbe nyitott volna. A betonkolosszus belsejében legalább ötven fok meleg, legalább kilencvenszázalékos páratartalom. — Számunkra ez most a legrosszabb idő. A beton rendkívül gyorsan köt, és ha csak néhány percre nem figyelnénk oda, beleszakadnánk egy-egy emelésbe. Az emelés szó itt más. mint a köznapi értelemben. Nem emberi erő végzi, hanem gépek, a kompresszorok által termelt sürített levegő. Mintegy. bemutatkozásként fültépő sivítás hangzik fel, — Csak egy tömlő kapott defektet. _ ?? — A csúszózsaluzás lényege, a pneumatikus emelő. Betétje olyan tömlő, mint az autóbelső. csak kisebb átmérőjű. Egy feltöltés két-két és fél centit emel a zsaluzaton. Huszonnégy óra alatt mintegy két métert. Dombóvárott a malom területén épül a 2000 vagonos gabonatárház, a megyében eddig még nem alkalmazott építési móddal csúszózsaluzással. így a hatalmas épület egyetlen betontömbből áll. — Most éppen 24 méter 60 centi magasságnál tart az építkezés — mondja Hegedűs Ferenc műszaki ellenőr. — A cellák végleges magassága harminckét méter hetven, a gép. toronyé negyvennégy és fél méter lesz. Ha valami rendkívüli tényező nem szól közbe, akkor a cellák magasságát vasárnap reggelig, a géptoronyét a jövő hét végére elérik. — Mikor kezdték a munkát? — Július 3-án. Azóta szünet nélkül folyik, mert amíg a végleges magasságot el nem érjük, a betonozással nem lehet megállni és a csúszással sem. Egyfolytában kell háromezer köbméter betont, háromezer mázsa vasat beépíteni. Tolna megyében ez az első csúszózsalus építkezés, és az első eset. hogy ekkora épülettömb ilyen rövid idő alatt elkészüljön. — Ehhez a speciális építkezéshez nyilván speciális mun. kaszervezés kellett és speciális munkaidő-beosztás... — Természetesen. A munkások kétszer tizenkét órás műszakban dolgoznak, hat napon .keresztül. Ezt három pihenőnap követi. Mintegy százan dolgoznak most. mivel a kánikula olyan helyzetet teremtett. hogy — a már előbb mondott okok miatt — több munkás kell a takarításhoz, mint a betonozáshoz, a tényleges építkezéshez. Ezt a zsaluzatot állandóan tisztán kell tartani. Ami a munkaszervezést illeti; ez az építkezés felér egv kisebb üzemmel. Előzőleg Debrecenben és Baján épült hasonló gabonaraktár, oda já- rogattunk el tapasztalatokat szerezni. — Sikerült? — Sikerült. Elsősorban azért, mert teljes kiszolgáló gépsorral dolgozunk. Például: a betonkeverő telep itt van. szinte az épület mellett, mégis két. speciális, forsót^^lyos gépkocsi szállítja a betont a szivattyúgépsorhoz. Az említett két helyen még nem dolgozott az a nyugatnémet hidraulikus adagológép, amely közvetlenül a felhasználás helyére juttatja a betont. Különös formája miatt a munkások el. nevezték Bicska Maxinak. Külön szivattyútelepet kellett beállítanunk, hogy ilyen magasságba is felhozhassuk a vizet. — Azt külön ki kell emelni — veszi át a szót a műszaki ellenőr —. hogy amikor a csúszás megindult, a mellékes létesítmények — az úthálózat, a csapadék- és a szennyvízelvezető rendszer, a kábelcsatornák. a fogadógaratok — jó nyolcvan százalékban elkészültek. Mindez nagyon sok előny a továbbiakhoz, de nem mellékes az sem. hogy a gabonafelvásárlónak mennyi eszközlekötési járulék-megtakarítást jelent. — Nem akarunk „ünnepron. tók” lenni, de ezt az építkezést már két éve meg kellett volna kezdeni. — Meg de kapacitáshiány miatt késett. Úgy volt. hogy a 31-es vállalat „csúszik”, utána a csehek ... Végül a Tolna megyei vállalat vállalta. — No, és mikorra készül el? — Az építőmesteri munka még ebben az évben. Csak ennek az értéke huszonhétmillió forint. Elvileg elkészülhetne a jövő évi termés fogadására, ha a technológiai szerelést végző ÉLGÉP vállalná részmunkaterületek átvételét még az idén. Ök viszont eléggé lassú emberek. — Milyen lesz a technológiai gépi berendezés? — Nagyon korszerű. A betárolás két közúti és egy vasúti fogadógaraton keresztül történik, mindháromtól hatvan tonna óránkénti teljesítményű, láncos szállítószalaggal. A mérlegelést automata mérlegek végzik, a géprendszer lehetővé teszi a termény mozgatását a 18 tárolócella között. A cellákba beépített távhőmérők — egymillió-háromszázezer forintba kerülő berendezés — különböző szinteken mérik a bent lévő gabona hőmérsékletét. A központi vezérlőteremből bármely pillanatban ellenőrizni lehet a kétezer vagon gabonát. Érdekességként lehet még említeni, hogy a silót — 12,70 méteres szinten — acélszerkezetű szállítóiad köti össze a malommal. Ez a siló azért épült itt. Dombóvárott. hogy a malom évi kapacitásához megfelelő gabonamennyiséget tároljon. A jelenlegi, az 1920-as években épült siló csak kétszáz vagonos. Mint ez az új, a régi is betonból épült. Csak ahhoz előzőleg az egész épületet be kellett állványozni, zsaluzni. Nagyon szép építőmesteri munka volt. — A mostani is az. — Nekem kétszeresen — jegyzi meg Vincellér Károly építésvezető. — Először a korszerűsége miatt. Másodszor pedig azért, mert a szakmában eltöltött huszonöt év alatt most vagyok az otthonomhoz legközelebb. Ott lent. abban az egyemeletes házban lakom, a konyha ablakából idelátok. Különösen este. éjjel nyújt szép látványt az építkezés, amikor a munkaterületet 200, egyenként százvattos égő világítja meg. Azért kellett eny- nyi. hogy sehol ne legyen árnyék. — Azért is kedves számomra ez az építkezés, mert úgy hírlik, a következő években újabb kétezresek követik majd a megyében. Szekszárdon, Tamásiban. Kell a magtár, hiszen annyit termel a mezőgazdaság, hogy nem győzik elraktározni. A dombóvári, kétezer vagonos gabonatárház mintegy 70 millió forintba kerül. A tízemeletnyi magas betonfalakat alig egy hónap alatt felhúzzák az építők. A kérdés most már csak az lehet: elkészül-e a jövő évi új termésig? Mert már most is kellene. B. 1. Hány város örülne neki, ha ilyen tava lenne? — tettük fel a kérdést nemrég a szekszárdi Csörge-tóról szóló „indulatos soraink”-ban, fájlalva, hogy évről évre pusztul a szekszárdiak egykori kedvelt kirándulóhelye. Nos, a válaszért nem is kell nagyon messzire mertni, csak ötven kilométerre, Tamásiba, vagy hatvan-nyolcvan kilométerre. Baranyába. A szomszéd megyében már vagy tucatnyi tavat létesítettek horgászásra, kirándulóhely céljaira. Tamásiban pedig egy hónappal ezelőtt avatták fel a helybeli horgászegyesület új, közel tízholdas horgásztavát. Másutt nemcsak örülnek, ha van ilyen tavuk, hanem ha nincs, csinálnak... A község északi bejáratánál, a siófoki út mellett terül el az új horgásztó, egyelőre csak víztükör, a horgászstégek, a csónakok és a tó körüli facsemeték láthatók, de pár év múlva már horgásztanyák, vikendhá- zak is. Ugyanúgy, mint a község másik végén, ahol nemrég a termálfürdőt avatták. — Jó másfél évvel ezelőtt kezdődött a tó „építése” — mondja Gábor István, a horgászegyesület vezetőségi tagja. — Addig csak a Koppány volt a miénk, itt folytattunk rendszeres halgazdálkodást — nem sok eredménnyel. A víz gyakran szennyeződik, egy-egy árhullám néha elvitte az összes halat. Egyöntetű volt a vélemény, hogy olyan zárt horgászvíz kell a tamásiaknak, ahol a fáradság, a beleölt pénz nem megy veszendőbe. És ezért sokan voltunk hajlandók vállalni mirfden áldozatot... Vállalták. 1971-72. telén tartotta a terepszemlét a Kossuth Horgászegyesület vezetősége és a község párttitkára, Nagy Lajos, aki maga is aktív horgász. A terület — a helybeli Vörös Szikra Tsz semmire sem használható nyolc-tíz holdja — alkalmas volt tó kialakítására. A patak vizét kellett csak felduzzasztani, gátat építeni, kiirtani a nádat. Tavaly tavasszal megkezdődött a munka. És ma már az eredményt élvezik a tamási horgászok. A munkanapló tanúskodik arról, hogy merfnyi fáradságba, erőfeszítésbe került ez a szép tó. Skodával, Trabanttal is hordták a köveket a gátépítéshez, a töltés egy részét kétszer is elvitte a víz, harmadszorra azonban már az ember lett az úr. Nem engedtek az árnak. A MOHOSZ tizenötezer forint támogatást adott a halasi- tásra, a tagság további hatezret adott össze takarmány vásárlására. A társadalmi munka értékét százhúszezer forintra becsülik. Az alapkövetelmény — az egyesület közgyűlése határozott így — hogy minimum tíz nap társadalmi munkával válthatja meg minden horgász a jogot ahhoz, hogy a tóban horgászhasson. Ez azonban csak a minimum. Legtöbben túlteljesítették. így Takács György és Gábor István harminc napot dolgozott, Hirth Ferenc huszonhatot, Kajdi Zoltán huszonötöt. A halasí- tást tavaly megkezdték, ma már fogják a szebbnél szebb pontyokat. (J) IN épújság 1973. július 33.
