Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
Szocializmus és hazafisúg A haza figje megköveteli: tartsunk lépést „Én először magyar vagyok, és csak azután internacionalista” — ha ritkán is, de találkozunk ezzel a megnyilatkozással. Akik ezt tartják, nem tagadják ugyan az internacionalizmust, de a rangsorolással válaszfalat húznak szocialista haza szeretete és a szocialista célokért küzdő más népek becsülése, segítése kö- * zé, a szocialista haza és a szocializmus világméretű ügyének szolgálata közé. Hamis, álei- lentét ez, távol áll az igazi hazafiságtól. Az internacionalizmus eszméje és gyakorlata ugyanis nemhogy ellentétes lenne a hazaszeretettel, hanem szerves, elválaszthatatlan része a szocialista hazafi- ságnak. A szoros egybetartőzás alapja az a történelmi tény, hogy a szocialista haza építésének eredményeit nem egyedül értük el, hanem szerepe volt ebben a testvéri szovjet nép felszabadító harcának, anyagi, erkölcsi, politikai támogatásának és a szocialista országok együttműködésének, ösz- szefogásának. Az együttműködés, az összefogás -alapja a közös eszme, a szocializmus eszméje; a közös érdek, a szocializmus győzelemre juttatása az egyes országokban; az elnyomott népek felszabadítása, az egyetemes emberi haladás és a béke ügyének szolgálata az egész világon. Hazunkban és a többi szocialista országban is, a szocialista építés nemzeti keretek között folyik. De a szocializmus sorsa hazánkban — a nemzeti sajátosságok ellenére is — elválaszthatatlanul ösz- szeforfódik a szocializmus sorsával az egész világon, a szocializmusért küzdő nemzetközi erők összefogásával. A termelőerők rohamos fejlődése, a tudományos-technikai forradalom vívmányai nemcsak lehetővé, hanem szükségszerűvé is teszik a szocialista országok gazdasági integrációját, mind szorosabb együttműködését. A haza ügye ugyanis megköveteli, hogy politikánkban lépést tartsunk a történelmi fejlődés, a haladás követelményeivel, új feltételeivel. Ezért dolgozni, ezt a célt szolgálni, jelenti a hazafiság progresszív tartalmát, amelyben elválaszthatatlan egységben fonódik össze a hazafiság és internacionalizmus. A nacionalizmus, történelmi múltunk rosszemlékű öröksége sajnos, nem múlt el nyom nélkül felszabadulás utáni történelmünkben, mi több, igazodva a megváltozott feltételekhez, tovább fertőz, nehezíti előrehaladásunkat. A határaink között élő és a határainkon kívülről sugalit nacionalizmus jelentkezési területe és formái sokfélék. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus közé próbál éket verni az a nacionalista felfogás is, amely túlbecsüli a nemzeti sajátosságok szerepét a szocialista építésben, tagadva a szocialista építés nemzetközi érvényű tapasztalatait, ennek folytán a szocialista országok egymásra utaltságát, együttműködésük szükségességét. A nemzeti sajátosságok túlbecsülése — forrása a nemzeti önteltségnek, a nacionalista gőgnek, amely szükségszerűen együttjár más népek, és azok munkájának lebecsülésével. De tapasztalni a nemzeti önteltség ellentétét, a nemzeti nihilizmust is. Ennek képviselői nemzeti történelmünknek csak sötét lapjait látják. De még ennél is veszélyesebb, hogy nem hisznek a szocializmus nemzetfelemelő, gazdagító eredményeiben. • A nemzetet örökkön elsiratók, a sorsa felett búsan kesergők nemzeti nihilizmusa is ugyanabból a forrásból, a nacionalizmusból táplálkozik, és veszélye is ugyanaz: . leszerel, tétlenségre kárhoztat, fékezi a szocialista építőmunkát. A nacionalizmus megnyilvánulása az is, ha szembeállítják nemzeti múltunk megbecsülését és a szocialista jelent. Pedig nem volt történelmünknek olyan kora, amikor annyit tettek volrta a nemzeti múlt hagyományainak ápolásáért, oly nagyra becsülték volna azokat, mint ma. Erről tanúskodnak felújított műemlékeink, az István király, a Dózsa György, a Petőfi, a Madách évforduló alkalmából rendezett, hatalmas tömegeket megmozgató ünnepségek. De a nemzeti múlt progresszív hagyományainak ápolásában ennél is többet tettünk: magunkra vállaltuk és megvalósítottuk azokat a célokat, amelyeket történelmünk nagyjai tűztek elénk: felszámoltuk a haza évszázados elmaradottságát, az elnyomást, a nemzeti nyomort, és hazánkat a fejlett országok sorába emeltük. A nacionalizmus megnyilvánulása az az „aggodalom”, amely úgy jelentkezik a határainkon túl élő magyarság sorsa iránt, hogy ellerfszenvet szít a testvéri, baráti országokkal szemben. A párt mindenkor a lenini elvek alapján ítélte meg a nemzeti kérdést. Ennek megfelelően mindig arra törekszik, hogy a nemzetiségek léte ne elválasztó, hanem összekötő tényező legyen a szocialista országok között. S ehhez hozzátartozik az, hogy fellépünk a nemzetiségi kérdés mindenféle nacionalista, soviniszta felfogása ellen, amely ahelyett, hogy közelebb vinne, nehezíti a nemzetiségi kérdés megoldását. Nacionalista nézetek, indulatok kapnak helyt abban a mesterségesen szított ellentétben is, amely a népiesurbánus vita keretében jelentkezik. Az egyik oldalon A diósgyőri vár Az Országos Műemléki Felügyelőség befejezte a diósgyőri külső és belső vár felújítási munkálatait. A vár helyreállítása 20 millió forintba került. (MTI-fotó — Kóbor Pál — KS.) — a népies szárnyon — egyes, valóban égető társadalmi gondokat — mint például a népesedés stagnálása — úgy vetik fel, mintha azok a szocialista út szükségszerű következményei lennértek. Nem értik meg a hazánkban végbement történelmi fordulat lényegét, nosztalgiával fordulnak a múlt felé, a megváltozott, a korszerű életkörülményektől féltik a közösségi életet, a közösségi tudatot, már-már a nemzet pusztulásától félve. Az urbánus szárnyon a másik végletet tapasztaljuk: a nemzeti közömbösséget, a nemzeti értékek és sajátosságok egyfajta tagadását. Ez az irányzat szükségszerűen találkozik a nyugati fellázítási taktika konvergencia-elméletével, amely szerint a szocialista és a kapitalista társadalom mindinkább közeledik egymáshoz, míg végül is feloldódnak egymásban. Ez az elmélet táptalaja a nyugatimádatnak, a szocialista társadalom morális értékeit, mindenekelőtt a kollektivizmust semmibe vevő, lebecsülő individualista magatartásnak. Ez az irányzat is — akárcsak az előbbi — szo- cializmusellertes, hiszen miközben a tudományos és technikai forradalomra hivatkozik, miközben a fogyasztói társadalmat magasztalja, elhallgatja, tagadja annak veszélyeit, és nem látja, milyen káros a szocializmus viszonyai között a társadalmi gondokkal szembeni közömbösség, az individualizmus. Nem állt módunkban foglalkozni a nacionalizmus valamennyi megnyilvánulásával. De ennyi is elég ahhoz, hogy bizonyítsuk: mily nagy szükség van a szocialista hazafi- ságra, az internacionalizmusra, a nacionalizmus különböző megnyilvánulásai ellen folytatott következetes harcban. FARAGÓ JENŐ A művészeti élet helyzete és kilátásai Tolna megyében erősen kétséges, hogy egyál- / talán kívánatos-e a működésük. Súlyosan érződik a szimfonikus zenekarok hiánya, amelynek egyik oka, hogy nincs, vagy kevés a megfelelően szakképzett zenekarvezető. Ami az egyéb problémákat illeti, a jövőben feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani a zenei művészeti csoportok szakmai és eszmei nevelésére. stúdiótagok közül feltehetően kevesen érnek művésszé, az ízlésművelésben betöltött szerepük azonban kétségtelen. A megyében élő és a megyéből elszármazott képzőművészek számára a megyei tanács művelődésügyi osztálya 1973-tól kétévenként közös kiállítást rendez, a legjobbnak minősített alkotást „Garay Ákos- díjjal” jutalmazzák. A magasrendű művészi al- kotások által nyújtott élmény fontos szerepet tölt be az emberek ízlésének formálásában, életérzésének alakításában, művelődésében, az új etikai igények kiformálásában. Ezért foglal el kiemelten fontos helyet a szocialista embereszmény formálásában a művészeti nevelés. Legtöbbet ebben az alkotóművészek tehetik, s azok a népművelési szervek, amelyek a művészeti alkotásokat közvetítik a szemlélőkhöz. A párt művelődés- politikai irányelvei alapján ötéves megyei közművelődési irányelvek készültek, amelyek tartalmazzák, a jelenlegi helyzet ismeretében és elemzése folytán a tennivalókat. Megyénkben nem élnek hivatásos írók, költők, zeneszerzők, festő- és szobrász- művészek. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy Tolna megyében nirtcs irodalmi és művészeti él^t. Három írót tartunk számon — s lapunk szempontjából nem minden büszkeség nélkül, hisz mindhárman a Tolna megyei Népújság mukatársai —, Csá- nyi Lászlót, Ordas Ivánt és Szekulity Pétert, akiknek tanulmányai, novellái, versei, kötetei feltétlenül gazdagítják a megye szellemi életét. Megyénk zenei kultúráját az iskolai jellegű ének-zeneoktatás, a kórusmozgalom és a zenekarok reprezentálják. Megyénk zeneiskolai hálózatában három zongoraművész tevékenykedik, Husek Rezső, Lányi Péter és Thész László, önálló hangversenyeik maga» művészi színvonalat képviselnek. Tolna megyében évente átlag negyven hangversenyre kerül sor, többségében megyén kívüli művészek közreműködésével. Huszonhét kórus ápolja; nem egy magas színvonalon, a kórusmozgalom megyei hagyományait. Nyolc nagykóru- surfk rendszeresen részt vesz országos bemutatókon is. Közülük is kiemelkedik a szekszárdi madrigál- és a szekszárdi pedagóguskórus. A népdalkórusok tekintetében az utóbbi időben elsősorban a székelyek lakta községekben tapasztalható örvendetes fejlődés, továbbá a Kapos mentén a Röpülj páva körök megalakulását kell üdvözölni. Tolna megyében a fiatalok által közkedvelt 24 beat- és tánczenekar, 12 fúvószenekar (ifjúsági együttes), valamint nyolc rtépi hangszeres és két kamarazenekar működik. A megye kórusmozgalmának színvonala országosan is tekintélyes, a fúvószenekarokkal is elégedettek lehetünk, ami a beat- és tánczenekarokat illeti, már közel sem ilyen kedvező a kép. A szekszárdi Szinkron-együttest kivéve nem ütik meg a kívánt mértéket, némelyek esetében Noha sok olyan képzőművész született megyénkben, aki ma már neves alkotónak számít, a megye képzőművészeti életében csak közvetve vesznek részt, mert Budapesten, vagy más nagyvárosban élnek. Négy olyan festőművész él Tolnában, aki a képzőművészeti alap tagja. Staub Ferenc, Martinék József, Molnár M. György és Bóka Dezső. Az alaptagokon kívül tevékenykedik még öt művész a megyében, akik önálló, de csak kisebb kiállításaikról ismertek. örülni kell annak, hogy sok gyermekszakkör működik az általános iskolákban és a nagyobb települések művelődési házaiban — Dunaföldvár, Dombóvár, Tamási. Szekszárd, stb. — eleven szakköri életet találunk. A 17 taggal működő megyei képzőművészeti stúdió fogja össze a szakkörök munkáját. A szakköri és Művészeti életünk tartalmi és formai meghatározója Tolna megyében a virágzó, gazdag népművészet. Jelenleg 24 faragó dolgozik megyénkben, közülük négy minősített, egy minősített fazekas, három minősített hímző és hat minősített szövő. A népművészeti és iparművészeti szakkörök száma közel harminc. Megyénk kisszámú tánccsoportjainak tevékenysége országosan is elismert. Elsősorban a dombóvári, a szekszárdi, a paksi és a dunaföldvári együttest kell említeni. Ami az irodalmi színpadok, színjátszó együttesek munkáját illeti, különösebben magas színvonalról nem beszélhetünk, összesen 46 csoport létezik, de tervszerű munkát csak tíz végez. Az amatőrfil- mes-mozgalomban már jobb a helyzet. Ezt a művészeti ágat magasabb színvonalon ma tizenöten művelik megyénkben. Működési területük: honismereti, néprajzi filmek készítése, közművelődési kis- filmék készítése és termelést segítő filmek készítése. Feltétlenül említést érdemel, hogy filmeseink közül már nemzetközi díjat is nyertek Katona Gyula és Czakó Sándor „Kérges kezű favágó” című filmjükkel. Itt is várt azonban még gond. hiszen az amatőrfilmesek szakmai képzése csak részben, művészetpolitikai képzése pedig csak nagyon kis részben tekinthető megoldottnak. Összegezve a jelenlegi helyzetet: Tolna megye amatőr művészeti élete 265 kiscsoportos formában öt és fél ezer ember alkotó tevékenységét foglalja magába. Munkájuk, a különböző rendezvényekért való szereplésük, alkotásaik megjelenése hatékony eszköz a megye lakossága művészeti nevelésében. A jelenlegi helyzet, az eredmények, ha megelégedettségre nem is adnak alapot, feltétlenül magukban hordják a továbbfejlődés lehetőségeit. A megyei, állami és társadalmi szervek ki is dolgozták elképzeléseiket, azok megvalósításához a személyi és anyagi feltételek biztosítása érdekében számos intézkedést is tettek. Alkotó művészeink és művészeti csoportjaink pedig új meg új művekkel, bemutatókkal készülnek szolgálni a közművelődés ügyét. L. Gy.
