Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

Szocializmus ott hazafi säg Legméltóbbak mégis a tettek Kevés olyan, a nép számára becses, sokat jelentő fogalom van, amellyel annyira vissza­éltek nemzeti történelmünk során, mint a hazafiság. De kevés olyan nemes, fennkölt emberi érzés van, amelyhez oly sok áldozat, nagyszerű cselekedet kötődik, mint a ha­zafiság. S éppen azért, mert történelmünk során nemcsak éltek, hanem sokszor vissza is éltek vele, ma is elsőrendű kötelességünk magyarázni, ta­nítani: mit is értünk az igazi hazafiság alatt. Nincs elvont, a történelem felett álló, a haza társadalmi valóságától elvonatkoztatott hazaszeretet. A haza szeretete — ezer év története a tanúnk — mindig is egyet jelentett a nép boldogabb, gazdagabb je­lenéért és jövőjéért folytatott áldozatos munkával, harccal. A nép boldogsága, gazdagabb életé pedig mindenkor egyet jelentett a népnek az elnyo­más alóli felszabadításával, a haza függetlenségével. S mert a kizsákmányolás, az elnyomás elleni harc minden időben eggyé fonódott az általános emberi haladásért folytatott küzdelemmel, az igazi hazafi­ak mindig a nemzeti és az egyetemes emberi haladás él- harcbsai voltak — együtt, egyszerre. így és azért tartjuk igazi' hazafiaknak a feudális önkény, elnyomás ellen láza­dó Dózsa Györgyöt és kato­náit, a polgári haladásért. a nemzeti önállóságért küzdő 48-as márciusi ifjakat, korunk legprogresszívebb társadalmá­ért, a szocializmus megvalósí­tásáért küzdő 1919-es forradal­márokat és azokat, akik a fel- szabadulás után és ma is a szocialista társadalomért dol­goznak, küzdenek. A szocializ­mus generációk küzdelmei so­rán vált nemzeti történelmünk elválaszthatatlan részévé, nem­csak 1945-tel, hanem már jó­val korábban is. és így vált nemzeti létünknek nemcsak jelenévé, hanem jövőjévé is. A hazafiság és a szocializ­mus vállalása, igenlése, egy­mástól elválaszthatatlan. Nem lehet jó hazafi az, aki nem vállalja a szocialista társada­lom céljait, aki csak félszív­vel, félkézzel hajlandó dolgoz­ni a szocialista haza felvirá­goztatásáért. Nem lehet igazi hazafi, aki miközben naevra tartja 1848. fiainak a haza,' a nép szabadságáért folytatott küzdelmét, nem vállal részt a nép felemeléséért folytatott mai erőfeszítéseinkből. Nem lehet igazi hazafi az, aki bár büszkén tűzi mellére a nem­zeti színű kokárdát és büszkén vallja magát 48 örökösének, nem büszke arra, amit népünk a felszabadulás óta alkotott, s arra, hogy népünk elérte azt, amiért a 48-as ifjak küzdöt­tek: az emberi haladás élvo­nalába került, s őzzel tekin­télyt, megbecsülést vívott ki magának az egész világ előtt. A hazát mindig úgy lehetett szeretni igazán és úgy is sze­rették a nemzet legjobbjai, hogy küzdöttek azért, hogy ne maradjon le a történej mi hala­dás útján. És így lehet szeretni igazán ma is: együtt, egyszer­re szolgálni a haza sorsát és az emberi haladás ügyét. A melldöngető, a frázisokat puffogtató, a külsőségeknél megtorpanó hazafiság nem a mi hazafiságunk. Azokra emlé­keztet, akiknek a múltban mindez csak arra kellett, hogy megtévesszék a népet, hogv hazafiabbnak tűntessék fel magukat azoknál, akik verej­tékük hullatásával küzdöttek a nemzet fennmaradásáért, s akik az üldöztetést vállalva, életük kockáztatásával harcol­tak a néo. a haza felszabadí­tásáért. Hiába próbálták elhi­tetni fasiszta rendszer ideo­lógusai, politikusai, hogy a szocializmus eszméje idegen a magyar néptől, a történelem ennek ellenkezőjét bizonyítot­ta. Népünk számára nemhogy idegen lenne a szocialista esz­me, a szocialista célok, ellen­kezőié?: ezt tartia a jelen és a jövő létalapjának, természetes életformájának, mert eb­ben találta meg a maga sze­mélyes boldogulását és a le­hetőséget a haza felemelkedé­sére. Természetszerűen következik ebből, hogy büszkék vagyunk minden, a szocialista építés­ben elért eredményünkre. Nemzeti büszkeségünk ma el­sősorban ezeknek az eredmé­nyeknek a vállalásából táplál­kozik. Az igazi hazafiság azt is jelenti, hogy ismerjük, ért­jük nemzeti múltunkat, szá­mon tartjuk honnan indultunk, hová, meddig értünk el, reáli­san értékeljük lehetőségeinket, egyszóval történelmien, orszá­gos kitekintéssel gondolkodunk a megtett útról és a jelenről. S ha ezt tesszük az eredmé­nyeinket lekicsinylő, a csak hiányainkat látó kishitűség épp oly idegen lesz számunk­ra, mint a sikereinket, a le­hetőségeinket túlbecsülő fenn- héjázás, a nemzeti gőg. Legyünk büszkék arra, amit alkottunk, de büszkeségünk­ben intsenek mértéktartásra megoldatlan feladataink. Nem­zeti büszkeségünket át kell hatnia a felelősségtudatnak, amely mindig a jelen és a jö­vő feladatai felé fordítja fi­gyelmünket és szüntelen ön­vizsgálatra késztet.: megtet­tünk-e minden erőnkből, ké­pességeinkből telhetőt a haza. a nép szolgálatáért? Ami pedig a kishitűeket il­leti: csak a hibákat, a hiá­nyosságokat észrevenni, emle­getni és közben elfordítani a szemünket az eredményekről, hallgatni róluk — ez nem az igazi hazaszeretet. Hogyan sze­rethetné igazán a hazáját az, aki nem büszke új városaink­ra, gyárainkra, lakótelepeink­re — hiszen ezek a haza, a nép alkotásai! A hazafiúi érzéshez méltóak a szeretetről az odaadásról valló szavak épnúgy, mint az ezeket kifejező ünnepi külső- ' ségek. De a legméltóbbák mégis a tettek. Az igazi haza- szeretet minden időben a nép javáért végzett áldozatos mun­kában kereste, találta meg ön­maga leghívebb kifejezését. Er­re tanít bennünket nemzeti történelmünk legjobbjainak példája, a 48-as ifjaké, a 19-es proletárforradalom harcosaié, az illegalitásban dolgozó kom­munistáké époúgv, mint a föl­szabadulás után és azóta is a szocialista haza felvirágozta- ? tásáért dolgozó millióké. I k ' ^ FARAGÓ JENŐ Következik: A haza ügye megköveteli: tartsunk lépést! íj létesítményekkel gazdagodott az ország / Graboplast f rekonstrukció. __I Vasútállomás J- ^Vékonypapírgyár i f f'j Autópálya Qcv°si rendeld^ r rarko/óház. Rendelőintézet yGagarin Hőerőmű^ Thorez külfejtés t 'jOuné Gyár lábatlan Szé’kasfehérvár óösenta' fejÍ ZinkaW-a^ __ BUDAPEST Mártónvásár L ^ r^PMartoi ■ Tiszafüred Nagykanijsa s^,bogard Nagyhid Pe>cs7 ^Ujstást Sialkstentmarton Dlmavacse | ' [N /r/mpab^ ■ / MüvtlSdisi ” 1 j ^ v *" 'I *n ' m_ fxz j vasúu alagút fy. j: Ruhiuzem Az 1973. év első felében is­mét sok új létesítmény került fel hazánk gazdasági térképé­re. Ezek közül egyesek egy- eg£ szűkebb közösség gazda­godását szolgálják mások az ország jólétének emelkedését, a termelési eredmények növe­kedését biztosítják. A jelentősebbek közül eb­ben az időszakban adták át a kiskörei víztárolót és az öntö­zőrendszert, amely az ország legszárazabb vidékének vízel­látását oldja meg. Ugyancsak ez év első felétől működnek a Gagarin hőerőmű 800 mW összteljesítményű turbinái, amelyek 5 milliárd kWó elekt­romos energiát termelnek, fajdnem négyszer annyit, mint amennyi Magyarország villa­mosenergia-termelése volt 1938-ban. A hozzácsatlakozó Thorez-külfejtés hazánk szén- termelésének egynegyedét szol­gáltatja, évente 7 és fél millió tonna szenet ad. Az utóbbi két beruházás kb. 5000 környék­beli családnak nyújt megélhe­tést. A Graboplast-rekonstruk- ció az ipar növekvő műbőr­szükségletét és a külkereske­delem nagy lehetőségeit elégí­ti ki, növeli hazánk devizabe­vételét. j A termelő beruházásokon kí­vül a lakosság szociális, kul­turális és egészségügyi ellátá­sát biztosító új létesítmények egész sora is ebben az időszak­ban kezdte meg működését. ' — TERRA — Megjelent a Béke és Szocializmus új száma Vezető helyen közli a lap Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának „A szocialista Lengyelország lendületes fejlődé­sének útja” című cikkét. Gierek elvtárs ismerteti az 1971. decem­berében tartott VI. pártkong resz- szus határozatait, és tájékoztat­ja az olvasókat a kongr.esszusi határozatok végrehajtásában el­ért eredményekről. A Béke és Szocializmus cikk­sorozatot közöl ,,A fejlett szocia­lizmus problémáiról”. A sorozat részeként ebben a számon je­lent meg Aczél Györgynek, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának, a Központi Bizottság tit­kárának „Az új ember nevelése" című cikke, amelyben átfogó ké­pet ad a magyar közoktatás helyzetéről. Rendkívül fontos és időszerű témáról, az állam szerepéről szólt Lubomir Strougalnak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság miniszterelnökének írása. „A szocializmus építésének fő esz­köze" című cikkében a csehszlo­vák miniszterelnök megállapítja, hogy a fejlett szocializmus építé­sének időszakában napirendre került feladatok megoldása meg­követeli, hogy tökéletesítsék a társadalomirányítás mechanizmu­sát, az államapparátus munká­ját, biztosítsák a szocialista de­mokrácia elmélyítését és haté­kony működését. Napjaink egyik előtérben álló problémája a gazdasági integ­ráció. A Béke és Szocializmus általános elméleti problémákkal foglalkozó bizottsága ebben a té­makörben több kérdést intézett marxista tudományos kutatóinté­zetekhez, s a júliusi szóm három intézet válaszait közli. A gazdaságilaq fejlett nyugat­európai országokban összesen több mint 10 millió külföldi mun­kás és alkalmazott dolgozik. Mi készteti ezt a rengeteg embert, hogy hazáját elhagyva, másutt keressen megélhetést? Milyen a vendégmunkások helyzete az eayes orszáaokban? Milyen mun­kát kapnak? Milyen iogaik van­nak? A Béke és Szocializmus szerkesztősége erről a témáról rendezett eszmecserét, amelyben 10 orszáq kommunista pártjainak képviselői vettek részt. Döntöttek a felvételi csúcsbizottságok Gyorsjelentés az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákról Országszerte befejezéshez közelednek az egyetemi, fő­iskolai felvételi vizsgák. A nappali, esti és a levelező ta­gozatokon az első összegezé­sek szerint csaknem 64 000-en írták meg írásbeli dolgoza­taikat. illetve feleltek a szó- beliztető felvételi bizottságok előtt. Nem végleges adatok szerint mindössze néhány szá­zan nem jelentek meg a je­lentkezők közül az írásbeli felvételi vizsgákon. Azokat a pályázókat, akik két tárgyból is elégtelen dolgozatot írtak — vagyis az írásbelin nulla pontot értek el — nem bocsá­tották szóbeli vizsgára. A kö­vetkező tanévben a nappali tagozatokon mintegy tizenöt­ezren kezdhetik meg felső- oktatási tanulmányaikat. A túljelentkezés mellett ebben az esztendőben is jellemző volt az egyes karok, szakok közötti aránytalan és egyenet­len pályázati megoszlás. Emiatt most is előfordulhat, hogy azokon a karokon és szakokon, amelyekre túl so­kan kérték felvételüket, vi­szonylag magas pontszámmal is el kell utasítani jelentke­zőket, míg más karokon és szakokon alacsonyabb pont­számmal is felvételt nyerhet­nek a jelentkezők. A szóbeli vizsgák befejez­tével országszerte megkez­dődött a felvételek elbírálá­sa: a szakemberek jelzése szerint ez a munka befejezé­séhez közeledik. A különböző karok felvételi csúcsbizottsá­gai zömében ezekben a na­pokban döntöttek végérvénye, sen arról, hogy kiket vesz­nek fel, kiket nem, és kik fel­lebbezhetnek. Azokat a pályázókat, akik a felvételi vizsgán két elégte­len osztályzatot kaptak, vagy akik 50 százalék alatti telje­sítményt nyújtottak, eleve al­kalmatlannak tekintették. Természetesen többen fe­leltek meg, mint amennyit átlagosan felvehetnek az egyetemekre, főiskolákra. A ponthatárok az idén is vi­szonylag magasak: a Buda­pesti Műszaki Egyetem villa­mosmérnöki karának nappali tagozatán például 16,5, az építészmérnöki karon 16. a vegyészmérnökin 15. Az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem bölcsészettudományi karán a magyar—francia szakon például 18 pontban, a ma­gyar—angolon 17,5 pontban, a történelem—oroszon pedig 17 pontban állapították meg a „megfelelt” határvonalat. Szegeden a természettudomá­nyi karon „sláger” volt a fi­zikus szak, itt 18 az idei ponthatár. Változatlanul di­vatosak a jogi fakultások: a fővárosban és Szegeden 17,5 Pécsett pedig 17 pontnál húz­ták meg a szakemberek a ponthatárt. Azok a jelöltek, akik a fel­vételi vizsgákon megfeleltek — tehát elérték a felvételhez szükséges pontszámot —, de felvételt nem nyertek, olyan értesítést kapnak, hogy a kö­vetkező évben, ha kívánják, ugyanazon a szakon elért pontszámaikkal pályázhatnak, és nem kell új felvételi vizs­gát tenniök. Néhányan olyan értesítést kapnak, hogy más, hasonló jellegű műszaki fel­sőoktatási intézményben úgynevezett „átirányítással” élhetnek a továbbtanulás le­hetőségével. A vizsga eredményéről szó­ló értesítésben a sikeres vizs­gát tett, de fel nem vett hall­gatókkal közlik, hogy felleb­bezhetnek a döntés ellen. A fellebbezés ügyében a minisz­térium és az illetékes felső- oktatási intézmény vezetőiből alakult bizottság dönt: ez töl­ti be a maradék 6 százalék helyet. E bizottság határoza­ta ellen további fellebbezés­nek nincs helye. Ezekben a napokban kap­ják meg a pályázók a felvé­teli bizottságok döntéseiről szóló írásos értesítést. A si­keresen vizsgázott, de eluta­sított pályázók a bizottság el­utasító határozata ellen — a határozat kézbesítésétől szá­mított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez . címez­ve — fellebbezhetnek. A ké­relmeket a felsőoktatási in­tézmény vezetőjéhez kell be­nyújtani. A fellebbezéseket előreláthatóan augusztus vé­gén bírálják el. (MTI) „

Next

/
Thumbnails
Contents