Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-21 / 169. szám
\ flJJ technika, régi ember f in ’ n. i in»»! -Ajf " Sok jutalék — kevés üzlet Ä technika holnapjának előrelátása és megtervezése korunk példátlanul bonyolult feladata. Ha arra utalunk, hogy a gyár, amelynek alapkövét mostanában helyezzük el. 2000-ben is termel — következésképp : nagyj ában-egészében ma kell eldöntenünk mit és mennyit termeljen az ezredfordulót követően —, akikor hozzávetőleg felmérhető a feladat roppant bonyolultsága Teljesebbé akkor válik a technika prognosztizálásának és tervezésének elképesztő akadályversenye, ha tudomá* sül vesszük, hogy — a történelem tanúsága szerint — itt nem lehet szó egyszerű meny- nyiségi gyarapodásról, használ-* hatatlan módszer lenne tehát, ha a mai színvonalat, a mai fejlődést emelkedő grafikon- vonallal meghosszabbítanánk 2000-ig. A technika mindig minőségi változásokkal, a telje« átalakulás csomópontjain haladva, fejlődik, amelynek útját, akár csak egy évtizedre előre is roppant nehéz kirajzolni. Mégis: a technika prognosztizálása játszi könnyűségűnek látszik az ember holnapjának problémaözönéhez képest. S ebben nincs semmi túlzás; az ember, mint a technikai változások alkotója és e változások következményeinek alanya a fejlődés első Rzámú tényezőjévé lépett elő. Nem árt bizonyítékként utalnunk egy tudományos dolgozat megállapítására: az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság keretében készítették el „A tudományostechnikai haladás meggyorsításának főbb társadalmi előfeltételei” című tanulmányt, amely a hazai körülmények áttekintésére alapozva állapítja meg: „A technikai fejlődéssel párhuzamosan, a technika alkalmazásának magasabb szintjén egyre fokozódik az emberi tényezők szerepe. Ezek jelentősége egy adott magas technikai szinten (automatizált termelési folyamat), meghalad, ja a műszaki tényezők közvetlen befolyását a munka termelékenységének fokozására... A hazai ipar napjainkban lépett be abba a fejlődési periódusba. amikor a termelőtevékenység hatékonyságának fokozásához döntő lehet az emberi tényezők vizsgálata és érvényesítése”. Fontos hozzátennünk ehhez azt is. hogy a technikai és az emberi tényezők fejlődési sebessége között mindig volt és ma is van bizonyos báziseltolódás. Könnyű belátni, hogy a műszaki-technikai újdonságok a korszakos jelentőségű változások, mint -megannyi jövőbehatoló ék törnek előre, s az embernek fokozatosan alkalmazkodnia kell a megújuló körülményekhez. alkalmazkodnia termelőként, fogyasztóként, s nemkevésbé a technológia további alakítójaként. Ha már kimondtuk napjaink gazdasági-társadalmi átalakulásának, közelebbről: a gazdaságszerkezet folyamatos korszerűsítésének kulcsszavát — az alkalmazkodóképességet —. akkor időzzünk is itt egy darabig. A fogalmat immár a mai gyakorlat elemeire bontva. azt tapasztaljuk, hogy alapjában véve az „új technika — régi ember” eredendő konfliktusának feloldásáról van szó; ezt fejezi ki az alkalmazkodóképesség. Közelebbről nézve egész sor roppant jelentőségű társadalmi feladat megoldását feltételezi ez a fogalom. Azt például, hogy a szakmunkásképzésben mindinkább át kell térnünk a szűk specializáltságból az univerzális ismeretek terjesztésére azért, mert hiszen ha a géppel, a technikával együtt az ember holnapját is prognosztizáljuk. altkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szakma- váltás. a telje« tevékenységcsere a jövőben egy-egy nemzedék életében természetessé, sőt, ismétlődővé válik. Ehhez alkalmazkodni, a változások személyiséget terhelő nyomását elviselni. R e terheket immár a mai képzéssel enyhíteni — ezt is jelenti az imént említett univerzálisabb ismeretszint. Régi ember — ezt a jelzőt használtuk az előbb az új és az avuló dialektikus párharcára utalva, ám most hozzátehetjük: az ember természetesen abban is különbözik a géptől, hogy szakismereteinek „avulása” mindig a gyorsabb megújulás kiindulópontja, ösztönzője lehet. Ezt a készséget, belső igényt természetesen korunkban végképp nem szabad a személyiség magánügyévé minősíteni; ez a társadalom feladata, méghozzá elsőszámú, legfontosabb feladata. Olyannyira az. hogy az alkalmazkodóképesség intézményes fejlesztése (képzéssel, továbbképzéssel, szemléletformálással, anyagi és erkölcsi ősz* tön zéssel), a jövőt legalább annyira előkészíti, mint a ma elhatározott nagy beruházások. Mi több: a szakértők világszerte egyetértenek abban, hogy a legkifizetődőbb, legnélkülözhetetlenebb befektetés korszakunkban az „emberi tőke” gyarapítása. Mindvégig voltaképpen jövő’ időben fogalmaztunk, a technika és az ember holnapját, harmonikus egymásratalálá- suk feltételeit körvonalazva’ ám most bízvást hozzátehet-» jük: mindez teljességgel érvényes jelen időben- is. A negyedik ötéves terv legfontosabb célja: a hatékonyság növelése mindenekelőtt a gazdaságszerRoham, naponta kétszer. Félkörben állnak a kicsiny postai ablak előtt, biztatják, sürgetik egymást. — Sietünk — mondják és tolják a pulton a felvételre váró levélkötegeketi Dudás szaktárs, a posta ellenőre megértőén mosolyog. — Hivatali kézbesítők —■ mondja. — Naponta kétszer rohannak le bennünket. Több száz levéllel, különféle küldeményekkel. — Melyek a csúcsidők? — Reggel nyolckor viszik, délután három tájban hozzák a küldeményeket. Munkát könnyítő eszközök: kerékpárok a posta előtti fák mellett, a csomagpult előtt kerekekre szerelt sportszatyrok. — Ha nehéz a táska; autót kapok — mondja Müllemé, a 11-es Volántól; — Nekem kerékpárt biztosít a vállalat. De azért nehéz télben nem tudok idáig karikáz- ni. Olyankor cipelem a táskákat gyalogosan. Szvityel Vilmosné, a MEZŐGÉP hivatali kézbesítője tizenhárom éve van a vállalatnál, ismer mindenkit és őt úgvszintén a cég valamennyi dolgozója. — Érdeklődöm, van-e igény hivatali kézbesítőkre? — Mást tudok ajánlani. Hivatali kézbesítőt ritkán keresnek a vállalatok. — Nincs szükség rájuk? — Szó sincs róla. Szerintem bizalmi állás ez, amelyet szeretnek régi dolgozóval betölteni. Olyanokkal mondjuk, akik fizikai munkások voltak, azután lebetegedtek. A gyakorlat legalábbis ezt mutatja. kezet, s ezen belül a vállalati termékszerkezet korszerűsítésével, megújításával. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a gazdálkodásban, a technikában erőteljesen gyorsul az új és a régi versenye, más szóval: új termékek, technológiák lépnek a kiszorított avultab- bak helyére — új ismereteket, olykor teljes szakmai cserét követelve. Ily módon a beruházásokkal, a licencvásárlásokkal, általában: a fejlődés műszakitechnikai oldalával legalább egyenrangú — ha nem fontosabb — tényező: mind alkalmasabbá tenni az embert arra, hogy vezérelje és kövesse ezt a megújulást! TÁBORI ANDRÁS Plakát A plakátnak narancs- színben játszó vörös alapja van, és nemrégiben bukkant fel az utcákon. Szövege újszerű és figyelmet ébresztő: „Magyar Államvasutak, gyors, kényelmes, biztonságos”. Akinek a rollertől a kamionig terjedő skálán nem áll rendelkezésére közúti jármű, az Magyarországon vagy a Volán vállalatok menet- rendszerű autóbuszaival utazik (drágábban), vagy a MÁV igénybevételével (olcsóbban). Belföldi légiforgalmunk nincs, személyhajózás csak a Balatonon. A bizonyára nem olcsó plakát valószínűleg töprengésre akarja késztetni a járókelőket. Hátha más közlekedési lehetőséget is kiagyalnak. Egy ötlet, mely esetleg zöld, vagy okkersárga alapon kivitelezhető: „Gyalogoljon! Lassú, kényelmes, fárasztó, egészséges!” OI. Klézli Ferenc, a városi tanács munkaügyi csoportvezetője mesélte el, hogy az idén mindössze egy vagy két esetet tud, amikor a szekszárdi cégek hivatali kézbesítő közvetítését kérték. * — Igazgató elvtárs, ismeri-e a vállalat kézbesítőjét? — Hogyne. Kasler Ferenc- nének hívják, három gyerme. ke van. Mindenki Zsuzsikának hívja. Régi dolgozó. — Mit gondol, mennyit gyalogol Zsuzsika napjában? — Számoljunk csak ... Ötven boltunk van a városban, ezek közül legalább húszat- huszonötöt végigjár naponta. Az újvárosi tejbolttól a kórházzal szemközti boltig. No, és a más intézmények, tanács, szakszervezet. Szerintem napi húsz-huszonöt kilométer az átlag. — Ném kért még valami járművet a kézbesítőjük? — Bevallom őszintén; ezt nem tudom. Nem vagyok benne biztos, de a Zsuzsika előtti férfi kézbesítőnek kerékpárja volt. — Igazgató elvtárs, hogyan vélekedik tehát a kézbesítőkről, általában? — A kézbesítőket nem vesz- szük észre, ha végzik a munkájukat. Ám ha lebetegszenek, nagy zűr támad, ki vigye a levelet a számlákat, az értesítőket? — Tehát fontosak? — Igen. A vállalat apró fogaskerekei. * — Ki-ki másképpen szólít. JVan aki Ferinek, más Simon Változatos napirendet tárgyalt a Szekszárdi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság. A legélénkebb eszmecsere annak a vizsgálatnak értékelése körül alakult ki, amely a tolnai Béke Halászati Termelőszövetkezet (az alábbiakban htsz) alap- és melléktevékenységének arányával, az utóbbi eredményességével foglalkozott A htsz tizedik éve folytat melléküzemági tevékenységet; az ehhez szükséges engedéllyel rendelkezik- A szövetkezet múlt évi teljes termelési értékének 46,7 százaléka mezőgazdasági, a töbhi ipari tevékenységből származott. Az ipari termékek értékesítését éves és féléves szerződések garantálják: ezeket a htsz négy üzletszerzője — közülük három htsz-tag ■— köti. A népi ellenőrzés véleménye szerint az üzletszerzők javadalmazása nagyobb, mint az általuk végzett munka értéke. Költségtérítésük szintén indokolatlanul nagynak tűnik. Két üzletszerző — például ■— ez év első négv hónapjában 25 000, illetve 26 000 forintot meghaladó összjutalékban és költségtérítésben részesült. A tolnai htsz solymári üzemét a Budai járási Népi Ellenőrzési Bizottság- vizsgálta. A népi ellenőrzés megállapította, hogy az üzem épülete sem egészségügyi, sem biztonsági szempontból nem felel meg vegyi anyagokból előállított cikkek gyártására. Á budai járási KÖJÁL tavaly számos munkavédelmi. egészségügyi előírás teljesítésére kötelezte az üzemet, — de csekély eredménnyel. Ä járási NEB ezzel egyidejűleg javasolta a hibák felszámolását, és ^ ezen belül, hogy Solymáron hagyjanak fel a nem. engedélyezett cikkek gyártásával. A népi ellenőrzés úgy találta, hogy a htsz az 1048/7L Korm. számú határozat hatályba lépése óta igyekszik úrnak, megint más hivatalsegéd kartársnak. Attól függ, kivel milyen viszonyban vagyunk, — Hány éve van a bíróságon? — 1944-ben kerültem ide.' — Egy előadóból bizonyos Idő utón lehet főelőadó. Egy kézbesítőből ? — Az mindig csak az marad. Én is az vagyok, lassan harminc éve. — Hadd szólítsam Feri bácsinak. _ íj,; — Tessék csak; — Feri bácsi, nem unt bele, hogy kopaszodó fejjel is mindenki csak ide küldi, oda küldi? — Belémlátott maga. De bú zonv. Sokszor mérges vagyok, hogy a fiatalabb parancsolgat, nekem, aki akár apja lehetnék. De mit csináljak? Erre szegődtem. — Mondja el egy napját. — Reggel ötre jövök. Szétosztom a küldeményeket, takarítok is, utána indulás a postára. Korábban, az ötvenes években négy órára jöttünk. Tudja, polgárváros volt Szek- szárd, és az idézést, miegymást csak nagyon korán tudtam át. adni, mert ugye a népek indultak a földekre. — Mennyi a fizetése? — Télen elérem a kétezret is, nyáron az ezerhat körül járok. Simon Ferenc, a megyei bíróság hivata'lsegédje kézbesítője — sokat jár biciklivel, így azután előfordul, hogy gyalogosan menet is nadrágszárán hagyja a csip tetőket ipari termelését úgy alakítani! hogy az az össztermelésben 50 százalékon aluli legyen* Ennek egyik — helyes —• módja az alaptevékenység termelésének növelése. A másilá metódus kevésbé dicséretes. A' htsz ez év tavaszán a Dal- mandi Állami Gadaságtól több mint 400 000 forint értékben 22 tonnát meghaladó halat vásárolt. Könyvelési adatai szerint a teljes meny4 nyiséget saját boltjaiban értékesítette 34 000 forintnál na4 gyobb bruttó haszonnal. A népi ellenőrzés . megállapítása' szerint azonban Dalmandról közvetlenül Győrbe szállított! értékesítés végett csaknem 3® métermázsa halat a htsz. A járási-városi NEB leszft- gezte: Helytelen, hogy a hts2 kereskedelmi tevékenység ki-4 szélesítésével törekszik jövedelmét fokozni, — hiszen igazi alaptevékenysége a haltért melés, ennek fejlesztésére vol-t na kívánatos törekednie. A bizottság a továbbiakbaii a Szekszárdon, Faddon, Tolnán és Bátaszéken működő öregek napközi otthonának eredményeivel, a fejlesztés lehetőségeivel foglalkozott. Említésre méltó, hogy a tanácsok és önkéntes segítőik az idő» emberek szellemi érdeklődésének kielégítésére is töreked - nek. Bátaszéken — például — Ki mit tud Petőfiről? címmel rendeztek sikeres vetélkedőt. Számos közérdekű megállaz pítást tartalmaz az az összefoglaló jelentés isj amelyet a folyékony üzem-» anyaggal való gazdáikon dás helyzetéről — megyei szintű vizsgálat részeként — a mözsi Uj Élet, a szekszárdi Béri Balogh Adóm, a sióagár- dii Sióvölgye, a várdombi UJ Tavasz, a bálaszéki Búzakalász,' valamint a kölesdi Egyetértés Tsz-ben végeztek a népi ellenőrök. A jelentésben foglaltakat a Szekszárdi járási és városi Népi Ellenőrzési Bizottság megvitatta, majd elfogadta.b. z; 1 — Látom, magas szárú cipőben jár. — Kényszerűségből; A rengeteg gyaloglás nem mennq félcipőben, vagy szandálban. — Az igazgató számításai szerint húsz-huszonöt kilométert gyalogol naponta. — Igen, ez így van. Nagyoni sok az üzlet. — Mit kézbesít? — Különböző leveleket, számlákat, értesítéseket. De sokszor előfordul, hogy amikor a kézbesítésből beérek, mondják, hogy Zsuzsika, lenne egy sürgős vagy egy határidős levél..1 — Hogy mondják, vigye el, yagy legven szíves, vigye el? — Csak úgy, hogy legyen szíves. — Sokszor látok kézbesítő, két bevásárlás közben. Ennek öt deka szalámi, annak egy tejföl, másnak cigaretta, szemes kávé. — Értem, miért mondja. Ko4 rábban, az elődömet megkérték ilyesmire is. De az igazga. tó kartárs megmondta, senkinek ne hozzak semmit. Nyolc, ra járnak az irodisták, van Idejük vásárolni. * , Nem szakma, így tehát nem is tanítják sehol. A kérdésre, hogy hány hivatali kézbesítő van Szekszárdon, nem tudtam feleletet kapni. — Általában ahány vállalat, gyár, üzem, annyi a kézbesítő. Negyven, ötven? Nem tudnánk megmondani — felelték a statisztikai hivatalnál. Végül a kérdésre, hogy ki a jó kézbesítő, az egyik vállalati vezető ígv válaszolt: — Mindenekelőtt az. aki jó helyismerettel rendelkezik, mozgékony, gyors. Es természetesen legyen megbízható. Varga József Hivatali kézbesítők é
