Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-21 / 169. szám

Elutazott Pierre Messmer francia miniszterelnök

(Folytatás az 1. oldalról) valamint politikai életünk több más vezető személyisége, a magyar néphadsereg tábornoki karának képviselői.

Gérard Amanrieh nagykövettel az élen ugyancsak ott voltak a Francia Köztársaság budapesti nagykövetségének diplomatái, jelen volt Sztrasi- mir Iliev. a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is.

Díszjel harsant, majd a katonai egység parancsnoka jelentést tett Pierre Messmer miniszterelnöknek. Felcsendült a magyar és a francia himnusz. Ezután Pierre Mess. mer — Fock Jenő társaságában — ellépett a díszegység arcvonala előtt és köszöntötte a katonákat. Ezt követően a

francia kormányfő és kísérete szívélyesen elbúcsúzott a megjelent magyar közéleti vezetőktől és a francia nagykövetség diplomatáitól'.

A díszegység díszmenete után úttörők virágcsokrokkal kedveskedtek' Pierre Méssmer- nek és a kíséret tagjainak. A francia miniszterelnök és a kíséretében lévő személyiségek szívélyes búcsút vettek Fock Jenőtől, Péter János külügyminisztertől, majd felszálltak a különrepülőgépbe, amely nem sokkal 8 Óra után emelkedett a magasba, hogy Bulgáriába vigye a francia küldöttséget. •'

Pierre Messmer francia miniszterelnök és kísérete pénteken délelőtt: kétnapos hivatalos látogatásra Szófiába ér-. kezett.

Közös közlemény

Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Pierre Messmer francia miniszterelnök 1973. július 18— 20. között hivatalos látogatást tett Magyarországon.

Messmer miniszterelnököt, akit elkísért Michel Jobert külügyminiszter, fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Lo- sonczi Pál. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Tárgyalásokat folytatott Fock Jenővel, a Minisztertanács elnökével. A tárgyalásokon részt vett Michel Jobert és Péter János külügyminiszter, valamint a két Ktil- döttség tagjai.

A tárgyalások szívélyes légkörben folytak" azt "mű- ■ tatták, hogy a két kormány nézetei sok kérdésben nagyon közel állnak egymáshoz. A két fél áttekintette a nagy nemzetközi problémákat és megvitatta a kétoldalú kapcsolatokat.

Megelégedéssel nyugtázták, hogy megnyílt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet és kifejezték azon szándékukat, hogy aktívan hozzá kívánnak járulni az értekezlet második szakaszának munkájához.

Megvizsgálták a közel-keleti és a délkelet-ázsiai helyzetet is. A két fél ismételten kifejezte azt a véleményét, hogy a közel-keleti válság rendezésének az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i határozatán kell alapulnia. Vietnamot Illetően egyetértettek abban; hogy a párizsi megállapodások végrehajtásával kell biztosítani a béke helyreállítását.

Örömmel állapították meg, hogy kedvezően.. fejlődnek a Franciaország és Magyarország közötti kapcsolatok. Az utóbbi évek során nőtt a kereskedelmi forgalom a két ország között, haladás történt a gazdasági és ipari együttműködés terén. Kifejezték szándékukat, hogy tovább fokozzák az árucserét és az ipari együttműködést, keresve a megfelelő eszközöket különösképpen bátorítva a két oriwág ipari vállalatainak és szerveinek kezdeményezéseit. Kifejeztek, hogy a hagyományos barátság szellemében fejleszteni kívánják a két nép közötti kapcsolatokat és cseréket.

A francia miniszterelnök és a magyar kormány elnöke megállapodott " abban, hogy minden lehetséges területre kiterjesztik a két ország közötti együttműködést, E tekintetben Pierre Messmer magyarországi látogatása a ' fran. cia—magyar kapcsolatok fontos állomását jelenti.

A francia miniszterelnök meghívta a magyar kormány elnökét, hogy tegyen hivatalos látogatást Franciaországban. Fock Jenő a meghívást, örömmel elfogadta. , '

Befejeződtek a magyar—vietnami tárgyalások

(Folytatás az 1. oldalról) .J

Ott volt az aláírásnál Ngu- yen Co Thartfh külügyminiszter-helyettes, Tran Sam nemzetvédelmi miniszterhelyettes, Nguyen Van Dao külkereskedelmi miniszterhelyettes, Ho- ang Coung, a VDK budapesti nagykövete, a vietnami párt- és kormányküldöttség tagjai.

Az aláírást követően Fock Jenő beszédet mondott: A többi közt hangsúlyozta:

— A most aláírt közös közlemény és megállapodások egész népünk állásfoglalását bizonyítják: mint eddig, továbbra is kötelességünknek tartjuk, hogy internacionalista, elvtársi segítséget nyújtsunk a nagyszerű vietnami népnek.

Támogatunk minden olyan törekvést, mely arra irányul, hogy a párizsi megállapodások szigorú és következetes végrehajtásával Dél-Vietnamban is a béke. nyugalom, a nép szabadságát és jogait tiszteletben tartó rend honosodjék meg. Joggal bízunk abban, hogy mindez megnyitja az utat Vietnam békés egyesítéséhez.

— Mi magyarok, a most aláírt nagy jelentőségű megállapodások pontos teljesítésével elősegítjük vietnami elvtársaink munkájának sikerét. Önök. kel együtt céltudatosan törek-* szünk arra. hogy a kibontakozó új helyzetben együttműködésünk újabb, még gyümölcsözőbb formáit találjuk meg, és alakítsuk ki a politikai, gazdasági és kulturális élet. minden területén.

— Meggyőződéssel valljuk.

A BT folytatja a közel-keleti vitát

hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása jelentősen hozzájárult pártjaink, kormányaink szorosabb, eredményesebb együttműködéséhez,' . népeink testvéri barátságának elmélyítéséhez. Bizonyos, hogy tárgyalásaink jól szolgálták a magyar és a vietnami nép ügyét, hozzájárultak a szocialista közösség egységének, a világ békéjének és biztonságának erősítéséhez. Köszönjük, hogy látogatásukkal megtiszteltek bennünket, elhozták hozzánk népük szívből jövő jó kívánságait, megosztották velünk a győzelem feletti örömüket. tájékoztattak bennünket a Vietnami Demokratikus Köztársaság előtt álló nagy feladatokról.

Ezt követően Pham Van Dong mondott beszédet. Kiemelte:

A Vietnami Dolgozók Pártja. a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya, az egész vietnami nép nevében szeretnék köszönetét mondani az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Népköz- társaság kormányának és a testvéri magyar népnek az általunk imént aláírt dokumentumokért, * azért a nemes és értékes segítségért, amelyet önök mindeddig nyújtottak népünknek, kifejezésre juttatva népük magasztos, internacionalista gondolkodását.

Az elmúlt napokban nagyszerű élményekben volt részünk. Párt- és kormány- küldöttségünknek a magyar párt- és állami vezetőkkel folytatott tárgyalásai, a kommunisták közötti elvtársi megbeszélések, a vörös csepeli forró hangulatú nagygyűlés, a Magyar Nők Országos Tanácsánál tett látogatásunk, az

Szadat üzenete a

Pénteken délután összeült a Biztonsági Tanács, hogy folytassa a közel-keleti helyzet vitáját, amelyet június 4-én függesztettek fel. Az ülésen Sir Colin Crow, Nagv-Britan- nia képviselője elnököl. A vita első felszólalója Mohamed El- Zajjat egyiptomi külügyminiszter volt.

Szadat egyiptomi elnök üzenetet intézett a líbiai forradalmi parancsnokság tanácsához, követelve, hogy a líbiai vezetőség lépjen közbe és állítsa le az egyiptomi területen haladó. líbiai ..egységmenetet” — ellenkező esetben a következményekért Líbiát terheli a felelősség.

Agárdi Állami Gazdaságban}

a Székesfehérvári Könnyűfém* műben. Fejér megyében és Székesfehérváron. a nagyszerű magyar nép híres és egykori fővárosában való találkozásaink a magyar emberekkel felejthetetlen élményt jelentenek számunkra.

Kívánom párt- és kormányt küldöttségünk valamennyi tag., ja nevében, hogy a magyar munkásosztály, az egész magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével,' amelynek élén a tisztelt Kádár János elvtárs áll, ragyogó sikereket érjen el hazájának, a szocialista közösségnek é& az emberiség közös nagy ügyének szolgálatában.

SANTIAGO

A santiagói dán ügyvivő bej jelentette: az Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac) miniszteri tanácsa elhatározta; hogy 47 ezer tonna kenyérgabonát küld Chilébe.

MOSZKVA

Moszkvában bejelentették' hogy a szovjet kormány — az afgán nép iránti változatlan baráti érzésektől vezérelve — hivatalosan elismerte az Afgáa Köztársaságot.

AMMAN

A jordániai parlament mindkét háza jóváhagyta a Tunéziával való diplomáciai kapcsolatok megszakítását, tiltakozásul . Burgiba, tunéziai államfőnek az An Nahar című libanoni lapban megjelent interjúja ellen. Burgiba — az interjú szerint — mesterséges államnak nevezte Jordániát,

líbiai vezetőkhöz

Az AP jelentése szerint az egyiptomi hatóságok felrobbantották a Kairó felé vezető műutat, amelyen a, líbiai menet közeledik a fővároshoz. A robbantást Mersa Matruhtól 72 kilométernyire hajtották végre.

rri • !• r xr • r

I ripoli es Kairo vitaja

Szadat és Khadafi elnök megegyezett, hogy szeptember elsején kikiáltják Egyiptom és Líbia unióját. Az unió elvében egyetért a kairói és a' tripoli sajtó. Annál hevesebb a vita az egyesülés módjáról, megvalósításának formájáról és üteméről. Kairóban emlékeztetnek Egyiptom és Szíria haj. dani uniójának felbomlására, amelyet az egyesülés előkészí. tétlenségével, elhamarkodottságával magyaráznak. Ezért az egyiptomi álláspont a szakaszos. fokozatos egvesülést részesíti előnyben, hogy el lehessen kerülni a korábbi hibák megismétlését. Khadafi azonban türelmetlen: újra meg újra sürgette a két ország teljes és maradéktalan unióját, mégpedig azonnal. >

Szadat elnök nem akarta elmérgesíteni a vitát. Ezért azt javasolta Khadafinak, látogasson el Egyiptomba, találkozzék a különböző politikai és társadalmi szervek kéoviselőivel, ismerkedjék meg véleményükkel, próbálja ő maga meggyőzni őket... A líbiai elnök neki is látott, s 17 napon át sorra találkozott az Arab Szocialista Unió, a társadalmi szervek, a kormányzóságok, a

kormány képviselőivel. Mindenütt meghallgatták — és kivétel nélkül mindenütt érvek egész seregével próbálták megmagyarázni neki, hogy az unió megvalósításánál is alkalmazni kell a „lassan járj, tovább érsz” elvét. A líbiai ezredes bevallotta Hejkálnak, az Ah- ram főszerkesztőjének, (aki ezt nyomban meg ‘ is írta)", csalódottan távozik Kairóból, fájdalommal tapasztalta, hogy az egyiptomiak „még • nem akarják a szerves egyesülést”.

Khadafi csalódottságának megvan az oka. Az egyiptomi elit képviselői megmagyarázták. hogy hívei az uniónak, éppen ezért akarják szilárd alapokra építeni. De hogyan lehetne összeházasítani a moder. nizálás programját, az - állam korszerűsítésének még Nasszer elnök által kidolgozott munkatervét azzal. a retrograd szemlélettel. amelyet Líbiában, hirdetnek? Egyiptomban büszkék arra, hogy a gyarmati múlt örökségét a lehető leggyorsabban fel akarják számolni, hogy

minél gyorsabban szeretnék átalakítani országukat korszerű, ütőképes, az elmaradottságból felemelkedő állammá. Líbiában pedig visszatérést, visz- szafelé fordulást javasolnak lényegében a középkorhoz: a régi iszlám törvényekhez, a Koránnak, az iszlám szent könyvének régmúlt szabályaihoz. Khadafi büszke arra, hogy ő csak a Koránt olvasta és ol_ vassa. A vallás egyeduralmát hirdeti; ez talán népszerű lehet a kétmilliós Líbiában, ahol a lakosság teljes egészében mohamedán — de Egyiptomban, ahol a 36 milliós lakosságból mintegy 5 millió keresztény kopt vallású, tekintetbe kell venni a koot tömegeket is. A haidani iszlám életformára hivatkozva Khadafi tiltakozott a nők felszabadítása ellen is, mondván, hogy helvük ott van, ahol a Korén kijelölte, vagyis a nő nem lehet önálló, hiszen az egyik szúra szerint . "várnia és gondnoka a férfi”. Khadafi szerint a nőt nem 11- ieti,r me" a férfijogok — vagyis le kell mondania a termelésben, a politikában és a társadalmi életben vállalt szerepéről. Az egyiptomi asszonyok szemébe mondták a líbiai ezredesnek: amit javasol, a

reakciót szolgálja. Magida Abdel Hamid asszony, aki az egyiptomi szociális ügyek minisztériumában vezető posztot tölt be. kijelentette: Egyiptom büszke arra, hogy az arab világban a legnagyobb arányban állított nőket vezető tisztségekbe. Laila Takla asszony, a kairói egyetem jogász profesz- szora azt válaszolta az ezredesnek, hogy a nők csak az elmaradott és gyenge országokban gyengék és elmaradottak. Mint mondta, az egyiptomi nők nem mondanak le jogaikról és vívmányaikról semmiféle egyesülés kedvéért. Khadafi dühösen replikázott: ő pedig hajlandó feláldozni Líbia vagyonát, de nem „kulturális forradalmát” az unió érdekében.

Ez a líbiai „kulturális forradalom” különösen éles vitát keltett: az egyiptomi jogászok

kifogásolták, hogy az úgynevezett líbiai „népi bizottságok” felülemelkednek a törvényen, míg Egyiptomban a törvényesség alapján állanak; az újságírók a többi között bírálták azt, hogy Líbiában a haladó erők és a marxisták üldözésével gyengítik a nemzeti egységet, noha a nemzeti felszabadító harc korszakában mindent meg kell tenni valamennyi progresszív erő egyesítéséért. Khadafi kommunista- és szovjetellenes szólamaival szemben Abdel Rahman Sarkaui, a Roz-el-Juszef című tekintélyes hetilap főszerkesztője kijelentette: „Súlyos hibát követnek el azok, akik a nemzeti felszabadító harc idején keresztesháborút indítanak a marxis, ták ellen, megfeledkezve arról, hogy azok természetes szövetségeseink ebben a harcban”.

A kérdés tehát: milyen lesz az unió — a retrográd líbiai nézetek nyomják-e rá bélyegüket, vagy pedig a fejlettebb és haladottabb egyiptomi viszonyok? Szeptember elsejéig e kérdés körül még heves viták várhatók Kairóban és Tripoli. bán, ezt mutatják a legutóbbi napok eseményei is.

Rudnyánszky István