Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-20 / 168. szám
Á jó gazdasági kapcsolat egyik fokmérője, vajon bővít- hető-e rendszeresen az együttműködés, a partnerek nyitnak-e újabb lehetőségeket egymás számára. A magyar— lengyel gazdasági kapcsolatok azt jelzik: folyamatos, egyre gazdagabb az együttműködés, az utóbbi négy esztendőben a forgalom évenkénti növekedése általában meghaladja a tíz százalékot és a szocialista országokkal megvalósított külkereskedelmi forgalom átlagos növekedési ütemét is. A külkereskedelemben évről évre újabb cikkek jelennek meg mindkét oldalon, amelyek a termelési szerkezet korszerűsítésével párhuzamosan módo- sítíák és gazdaságosabbá teszik a két ország közötti kereskedelmet. A bővülő együttműködés egyik leglátványosabb példáját a két ország közúti járműprogramjában találjuk. Az 1975-ig szóló autóipari kooperációs egyezmény előirányzatai alapján öt esztendő alatt közel hárommilliárd forint értékű járműipari alkatrész és részegység kölcsönös szállítását kell teljesíteni, amelyekben a magyar szállítások értéke a nagyobb. Az együttműködés sokféle terméket érint. A lengyel autóipar az elmúlt néhány évben megújhodott. Bár valaMagyar-—lengyel gazdasági kapcsolatok A köxiítijármű-program mennyi beruházás nem fejeződött be, bizonyos áttekintés már van. A személygépkocsik körében jól ismertek a Polski-Fiatok, amelyeket Varsóban gyártanak, s hamarosan a speciális változatokat (kombi, mentő stb.) is megismerhetik hazánkban. Nagyrészt még a gyárak szerelése tart Sziléziában, ahol a 126p „kis Fiat” készül majd. A közelmúltban írták alá a szerződést a 127-es és a 132-es típusszámú Fiat-kocsik lengyelországi összeszerelésiről. Uj típusú autóbuszok gyártásához is hozzáláttak (ezek egyes típusai már futnak a varsói utakon): Sanokban közepes nagyságú autóbuszt gyártanak, Leiland-Jelczben pedig nagy autóbuszokat Ber- liette-licenc alapján. Mindkét típus tetszetős, panorámás kocsi. Hasonlóan modernek a Jelez és Star tehergépkocsik, és a speciális teherszállító gépkocsik. Hogyan kapcsolódik mindezekhez a magyar ipar? A Csepel Autógyár az idén például 550 ezer dugattyút gyárt lengyel személygépkocsik moKiállítás Tamásiban Megemlékeztünk már arról, hogy az elmúlt vasárnap kiállítás nyílt Tamásiban, a járási művelődési ház emeleti termében. A kiállítás a XI. országos ifjúsági művésztelepre ide érkezettek alkotásait tartalmazza, változatos színvonalon, amellett hogy joggal feltételezhető — egyik-másik munka nem is a viszonylag rövid itteni időzés során készült. Ez természetesen magában még nem baj. Szerdai ottjártunk idején tizenöt szobor és harminc különböző grafika volt a teremben. A művelődési házban említették, hogy még készülőben lévő további alkotások beérkezése várható. A „mezőnyt” — szinte már hagyományos módon — ismét a szobrászok uralták. Említést érdemel Heritesz Gábor: Rügyek-je, Vass Györgytől az „Emberpár” (esetében a teljesen friss fa árulkodott arról, hogy itt a helyszínen, a művésztelepnek otthont adó gimnázium udvarán készült.) Ugyanígy Tóth József: Kompozíció III.-ja és Bakó László piros-fehér anyagból készült „Picasso emlékére” című szobra, melynek képét itt láthatja az olvasó. A grafikai anyagból Arisztidisz Themisztoklesz munkái ragadják meg a figyelmet. Sok esetben azonban — és ez szobrászokra és rajzolókra, festőkre egyaránt jellemző — legfeljebb csak az elemi ismeretek elsajátításának foka látszik a próbálkozásokon. O. I. torjához. Ugyancsak a csepeli gyár küld 4700 szervokormányt a lengyel tehergépko- . csikhoz. A lengyel ipar viszont egy- és kétsoros tehergépkocsi-vezetőfülkéket szállít — innen a hasonlóság a két eltérő típus külső megjelenéséhez. A nálunk gyártott Rába —Mann motorokhoz a lengyel gyárak ötéves szerződés alapján adagolókat, a Csepel motorokhoz pedig több százezer csúszócsapágyat szállítanak. Az ilyen jellegű kapcsolatok lényege: amit mi szállítunk és amit mi vásárolunk egyaránt világszínvonalon álló termék, amelynek előállításában az illető gyárnak nagy tapasztalata, jó lehetősége van, a nagy szériák révén pedig olcsóbban készíthetik el. Az autóipari egvüttműköd^s- ről szólva az egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó program — főleg a m^gár,autósok körében — a 126p típusú lengyel Fiathoz kapcsolódik. Olasz l;cenc alapján készül maid, eleinte csak az összeszerelés,, később a tel'es gvártás Lengyelországban történik. két gyárban: Bielsko Bialában (ahol most a Svrena nevű kiskocsit gyártják, kizárólag belföldre) és Tichvben, ahol új, modern üzemet létesítenek. (Mindkét város Dél- Len gyelországban van.) Az első időszakban évi 150 ezer kis Fiat gyártását tervezik. Néhánv — Lengyelországban összeszerelt kocsit már lehet látni, főképp az autóipari szakemberek próbálják azokat. Külsőre hasonlít a nálunk újonnan futó 127-esekre, csak attól kisebb, körülbelül a régi 500-as nagyságának felel meg. Vonala tetszetős. Amiért nálunk elsősorban érdeklődnek erről a kocsiról, az a mérsékelt ár, kis fogyasztás. s a gyártásban való magvar részvétel. A 600 köbcentis, léghűtéses, kéthengeres kis Fiathoz — előzetes megbeszélések szerint — kilincszárakat, komplett műszerfalat. gyúj- tásalkatrészeket, tehát olyan felszereléseket, egységeket szállít a magyar ipar, mint amilyeneket a jól bevált Zsi- guli-orogramban. Ezekért az alkatrészekért, amelyeket nagy tételben szállítanának, kész gépkocsikat kapnánk vissza. A lengyel gépkocsi export-importtal foglalkozó külkereskedelmi vállalat — a POLMOT — vezetői május végén jártak azokban az országokban, ahol a kooperációban érdekelt partnerek vannak, így Magyarországon is. Az első megállapodások júniusban már megtörténtek. A felsorolt példák csak kis részét töltik ki a magyar—lengyel gazdasási kapcsolatoknak, hiszen sok jelentős területet, jó eredményeket, kínálkozó lehetőségeket nem említettünk. MARIK SÁNDOR A Kossuth Kiadó új könyvei A Kossuth Könyvkiadó frissen megjelent kötetei között számos mű foglalkozik a szervezés és a vezetés tudományának elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Lenin „A tudományos munkaszervezésről” című munkája cikkek, beszédek, levelek, jegyzetek gyűjteménye, amelyben a tudományos tnunkaszervezés kérdéseivel kapcsolaton gondolatait foglalja össze. A magyar kiadáshoz Lázár György, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke írt előszót. Jan Zieleniewski „Szervezés és vezetés” című művében tisztázza a szervezési alapfogalmakat. Két fiatal francia pedagógus — Jean-Pierre Debris és And- ré Menras — írta a „Mi. akik Saigon börtöneiből szabadultunk, vádolunk!” című kötetet. Most jelent meg A nemzetközi kommunista mozgalom című munka is. Tárgya a nemzetközi kommunista mozgalom marxista-leninista forradalmi elmélete, de mint alcíme — stratégia és taktika — is bizonyítja elsősorban a kommunista stratégia és taktika elvi és gyakorlati problémáival foglalkózik. Külön hangsúlyt kap a könyvben a munkásosztály, a haladó erők megosztottsága elleni küzdelem, a tőkés országok kommunista pártjainak harca a munkásegységért. Varga Ádám—Boda Ferenc: Mözs község története A kötet 44,1 ív terjedelmű, amit talán érzékelhetőbbé tudunk tenni az olvasó számára, ha közöljük, hogy ez több, mint félezer oldalt jelent. Két_ ezer példányban jelent meg, ilyesformán elméletben már eleve csak hódolat illeti meg, nem bírálat a kiadására vállalkozott mözsi Uj Elet Termelőszövetkezetet, és támogatóit, Tolna nagyközség tanácsát, a megyei tanácsot. Nem csekély anyagi áldozatot vállaltak annak érdekében, hogy megteremtsék egy — remélhetőleg folyamatosan vezetendő — mözsi monográfia alapjait, ők vállalták az anyagiakat, de a lehetőséget az innen elszármazott Varga Ádám szinte a fantázia határát súroló szorgalma, gyűjtő munkája teremtette meg. A könyv ismertetője évekkel ezelőtt járt abban a kétszobás budapesti lakásban, ahol egy hetvenes éveit taposó idős ember kartotékok, iratok, könyvek, dokumentumok ezrei (ami a kartotékokat illeti — tízezrei) közt él. Járt, és mivel már akkor hallott a könyv megírásának szándékáról, elfogta a félelem. Az adatok ilyen tömegében ugyanis el lehet veszni, a válogatás, lényegre törés képessége nélkül. Ezt ma már nem érdemes latolgatni, a kötet kézben van és bárki láthatja, olvashatja, mit tudott felmutatni a régmúltból Varga Ádám és mit a közelmúltból kollégánk. Boda Ferenc. És mindezt miért? Legyünk őszinték. Mözs történelme arról nevezetes, hogy Mözsön igazság szerint nem történt semmi. Emberek születtek, haltak, dolgoztak, szenvedtek, időnként örültek és — megmaradtak. Véleményünk szerint a helytörténésznek (aki nem hivatásos történelemtudós, mint ahogyan Varga Ádám is csak minden tiszteletet megérdemlő laikus. Boda Ferenc pedig újságíró) az a feladata, hogy regisztrálja a felderíthető tényeket, próbálja keresni a bizonyítható összefüggéseket, de lehetőleg kerülje az újszerű megállapításokat. Ne teremtsen vitaalapot, . mert a vitában esetleg alul maradhat. Minden helytörténeti munkának az a célja, hogy írásban rögzítse az eltűnt múltat, ahonnan a mába jutottunk és amin a jövő épül. Mözs község történetének a felszabadulásig terjedő időszakát Varga Ádám a régebbi kőkor végénél, tehát az i. e. 8— 10 000 évnél kezdi. Ez nem Mözs, ez a környék őstörténete. írott, olykor feliratos formában fennmaradt anyag csak a római korból származik. Ennek taglalásakor a szerző — véleményünk szerint feleslegesen — oldalakat szentel annak bizonyítására, hogy valamikor itt állt az eltűnt Alta ripa római település. Okfejtése mérsékelten meggyőző és nem is érdekes. A mai Mözs bizonyítható története a XIV. századtól dokumentálható és ez a legnagyobb részletességgel meg is történik. Lenyűgöző a minden fejezet végén felsorolt forrásmunkák tömege, amivel Varga Ádám bizonyára megköny- nyítette a lektoráló történész kandidátus (Bánkúti Imre) munkáját és lehetőséget ad bármelyik későbbi érdeklődőnek, hogy a részterületek legapróbb pontjaival foglalkozzon. Ha például valamelyik mözsi pedagógus szakdolgozatot. vagy netán disszertációt óhajt írni Mözs török korbéli adózásáról, a jobbágytelkek nagvságáról, tulajdonosairól, a XVII. század eleji pusztulást követő betelepülésről, akkor még azt is kiderítheti, hogy az első szlovák telepesek a Felvidék melyik falvából jöttek. Az adatoknak ez a tömege olvkor nyomasztó, de ez a könyv nem is arra való. hogy Mözs és Szekszárd között valaki a buszon olvasgassa. Ez a könvv forrásmunka, újra senki által nem teremthető alap és a szó köznapi értelmében azzal aránvosan válik a ma — történelmileg alig-r>iig iskolázott — embere számára olvasmányossá, ahogy napjainkhoz közeledünk. A felszabadulás óta eltelt idővel Bo- . da Ferenc foglalkozik. Aligha szorul magyarázatra, hogy amiként az ország, a magyar nép történetének, úgy Mözs- nek is ennek az időszaknak kezdetén volt legnagyobb sorsfordulója. Amíg az elmúlt századokból aligha fenyeget a veszély, hogy bárki reklamáljon, itt a szerző dolgát könnyítette, de nehezítette is egyben a szemtanúk közelsége, a sosem pontos egyéni emlékezés. Boda Ferenc megküzdött ezzel a nehézséggel, éppen azzal, hogy mondandóit elsősorban bárki részére hozzáférhető dokumentumokra alapozta. A kötet tizenhét százalékát kitevő munkájánál százhatvanhat forrásmunkát használt fel, egy sereg személyes visszaemléke- zőt, informátort nem említve. Mindezt anélkül, hogy ez az olvasmányosság rovására ment volna. A könyvhöz értékes fényképanyag tartozik és függelékben az 1767. évi teljes úrbéri összeírás valamennyi táblázata, népmozgalmi adatok, az 1936/37. évi házjegyzék, végül Szalcály Ferenc törté-* nesz, a könyv szerkesztőjének elismerő zárszava. A könyveknek azonban nemcsak terjedelmük, tartalmuk, a latin közmondás szerint „sorsuk” van, hanem céljuk is. Milyen célt szolgálhat ez a hazai helytörténeti irodalomban is ritka méretű kötet? Mint említettük, alapjául szolgálhat (sok más példa, például a nem messzi Bács megyei Csávoly nyomán) egy folyamatosan vezetendő monográfia, minden év eseményeit rögzítendő *községtörténetnek. Kitűnő lehetőséget nyújt az elmélyült, alapos helytörténeti oktatásnak, amivel a mözsi pedagógusok remélhetőleg élnek majd. Ezenkívül érdeklődéssel forgathatja minden helybéli, aki ezekből az oldalakból több ismeretet, tudást meríthet elődei éleférő), sorsáról. sem mint valaha is sejtette. Ordas Iván
