Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
A „dupla példa44 A baromfitenyésztés kérdőjelei Úgy szoktuk mi a szakmában emlegetni, hogy a magyar mezőgazdaság történetében a baromfitenyésztés a „dupla példa”. Példa arra, hogy milyen gyönyörűen fel lehet futtatni megfelelő törődéssel egy üzemágat. de példa arra is, hogyha megszűnik ez a figyelem, akkor a már elért komoly eredmények birtokában is gondok adódhatnak. Tíz esztendő csupán, de ma már történelem: a baromfitenyésztési ágazat volt az első, amelyben a magyar mező- gazdaság igazán korszerű, majd fokozatosan iparszerű módszereket alkalmazott. Az e célból előállított hibridek szaporítása a nagy tojóházak, baromfinevelő-telepek berendezése, a baromfigondozó szakmunkások kiképzése mutatta meg, hogy egy hagyományos mezőgazda- sági ágazat rövid néhány esztendő alatt a szó teljes értelmében kicserélhető. EZUTÁN JÖTT A TÖRÉS A hatvanas évtized kezdetén a magyar fogyasztó — és a külkereskedő — még igencsak a paraszti udvarokból kapta a csirkét, a tojást, a hízott libát. És a hatvanas évek végén már természetes volt, hogy két és fél kiló takarmánytól egy kilót nőjön a csirke, magától értetődött, hogy évente 200-nál több tojást adjon egy tojótyúk. A baromfitelepek szinte függetlenedtek évszaktól és időjárástól. egy ipari ciklus ritmusában zúdították piacra az ennivalót. (Talán egy kicsit bizonyítsuk: 1962-ben a magyar baromfiipar 4600 vagonnyit vá_ sárolt fel, 1969-ben már tízezer vagon, 1970-ben 12 és fél. ezer vagon volt a felvásárlás. Ezután következett a törés. A hetvenes évek elején elbizonytalanodtak a hatóságok és a külkereskedők. Olyan hangok kezdtek hallatszani, hogy talán túl is futtattuk már a baromfitenyésztés fejlesztését, talán nem is tudjuk ezt a rengeteg árut idehaza elfogyasztani. illetve nem érdemes külföldön lenyomott árakon eladni. Megszűnt az állami dotáció, esetenként csökkentek a felvásárlási árak, nem volt hitel. A termelő elbizonytalanodott és más irányokba kezdett figyelni. A hetvenes évtized kezdetén új konjunktúrák ígérkeztek. A legfejlettebb gépekkel és módszerekkel önteni kezdték a búzát és a kukoricát a szántóföldek, kiemelten támogatta az állam a sertéshizlalást. Félreértés ne essék, ez az elbizonytalanodás, ez a más irányba forduló érdeklődés nem csökkentette nálunk a baromfihús-, a libamáj- vagy a tojástermelést. Csupán megállt a növekedés. Uj baromfitelepeket többé nem épített senki és a meglévőek karbantartását is elhanyagolták. A legtehetségesebb szakembereket lassanként más területekre irányították át; ha egy gép elromlott. úgy ahogy kijavították, de nem vásároltak újat. Az egyébként kötelezően szigorú technológiai fegyelem is meglazult, az egy kiló baromfihús előállításához szükséges takarmány a 2 és fél kilós szintről lassan a 3 kiló felé kezdett közeledni. Mindezek nyomán a baromfiágazat korábban magas színvonalú jövedelmezősége lecsökkent, egyre több gazdaságban már vesz_ teséget mutatott. FINOM A PIPIHTJS És ekkor, ebben a hangulatban, nagyjából az 1972-es esztendő közepén jött a keserű pohár. Egyrészt bebizonyosodott, hogy a sertéstelepek nem mindenben tudják igazolni a róluk terjengő legendát. Másrészt a sertés- és szarvasmarhaágazatban járványos betegségek ütötték fel a fejüket. Nagy körzetekben kellett zárlatot elrendelni. egyre kevesebb csatornán érkezett a disznóhús, a marhahús a hentesüzletekbe. Helyenként már kimondottan akadozott az ellátás. Ez a hely. zet megmutatta, hogy bizony finom az a „pioihús” és ha nincsen karaj, nincsen felsál, akkor keresi a háziasszony a baromfit, megveszi szívesen. Változott a világpiaci helyzet is. Az élelmiszerek iránt általában fokozódott a kereslet, esetenként duplájára nőtt a baromfihús dollárellenértéke is. Vagvis kénytelenek voltunk belátni, hogv kár volt levenni figyelő tekintetünket a baromfitenyésztésről. Szükség van erre az ágazatra, tartós az igény mind belföldön, mind külföldön. Mi a helyzet ebben a pillanatban? Azokban a gazdaságokban, ahol nem hanyagolták el a folyamatos karbantartást, nem tűrték a fegyelem és a figyelem lazulását, ha kellett kicserélték a gépeket; a baromfitenyésztés ma is jövedelmező ágazat, állja a versenyt a többiekkel. Kétségtelen, hogy a tojást nem mindig lehet úgy értékesíteni, ahogy a termelő képzelte. Bizonyos, hogy a nagyüzemi pulyka, és libanevelés útjai nem egészen kitaposottak még. De jól megy a bojler, megjavult a pecsenyekacsa piaca, bombaüzlet a gyöngyös, és ha nincs libainfluenza, akkor gyönyörű pénzeket hoz a libamáj. (Az idén alig lépett fel ez a betegség.) ISMÉT TÁMOGATÁS A termelő ma már éberen figyeli a piacot. A téeszek és állami gazdaságok, sőt a jelentősebb tételekben termelő háztáji gazdaságok figyelmét nem is kerülte el a konjunktúra megélénkülése. Pillanatnyilag ennek elsősorban az ve_ szí hasznát, akinek termelőberendezései tökéletes rendben vannak, szakértői nem széled- tek szét. A baromfitenyésztés újabb tartós fellendüléséhez ez a keret azonban túlságosan szűk. Szükség lenne a többiekre is. akik korábban termeltek, de berendezéseik „lerobbantak” és azokra is, akik komoly méretekben ezután kezdenének. A régiek visszahódítása és az újak megnyerése sok pénzbe kerül. A termelőnek sok pénze nincs. Ha tehát azt akarjuk, hogy a „dupla példa” második fordulóját is sikerrel oldjuk meg, akkor a baromfitenyésztőknek ismét támogatásra lenne szükségük. Csak így remélhető, hogy a hazai baromfi- ellátás, valamint az érdekelt külkereskedelem az igényeknek megfelelően fejlődhessen. Földeák! Béla Vásárzárás Pécsett Bezárta kapuit a IV. Pécsi Ipari Kiállítás és Vásár, amely tíz napon át fogadta a látogatókat — érdeklődőket és üzletembereket egyaránt. Ez volt az eddigi legnagyobb és legsikeresebb ipari vásár a Mecsekalján. A 18 ezer négyzetméternyi területen kereken százharminc állami vállalat, ipari szövetkezet és magán, kisiparos mutatta be legszebb termékeit. Első ízben szerepeltek a kiállítók között Pécs északi testvérvárosa — a finnországi Lahti — kereskedelmi cégei. Imponáló árubőség és áruválaszték jellemezte az idei vásárt, s ez megmutatkozott az üzletkötésekben is. A kiállítás tartama alatt több mint hat- százmillió forint értékű üzleti megállapodásra került sor. Ilyen nagyméretű üzletkötésre még nem volt példa a pécsi vásárokon. A záróünnepélyen adták át a kiállítás különdíjait. Pécs város Tanácsának díját a 125 éves Pannónia Sörgyárnak ítélték oda. A közönség díját a csongrádi Tisza Bútoripari Vállalat nyerte el. Ezerért van — forintért nincs A kirakatban nyomtatott plakát hirdeti, hogy a Szekszárdi Vasipari Vállalat szervizszolgálata közti- letektől és magánosoktól vállalja olajkályhák javítását, tisztítását, július 30-ig szóló bejelentéssel. A plakát közli azt is, hogy az üzletben kapható rendelőlapon lehet kérni a javítást. Elismerést érdemel a vasipari vállalat, hogy már most, a nyár derekán figyelmeztet a télre, a saját, és az olajkályha-tulajdonosok érdekében, igyekszik kivédeni jó előre azt a rohamot, amely majd a tüzelési szezon kezdetén megindul — amikor a szerviz annyira túlterhelt lesz, hogy napokig, vagy hetekig kell várni a szerelőkre. Ámbár a vállatot tehermentesíteni lehetne, nemkülönben a tulajdonosokat megkímélni nem is kevés többletkiadástól. Azzal, ha az illetékesek feladnák a fusizás lehetőségeire való hivatkozást. Korábban egyik olvasónk „Ön kérdez” rovatunkban felvetette, miért nem lehet olajkályha-alkatrészt kapni. A válasz ez volt: azért, hogy kizárják a fusizás lehetőségét. Csak égőtérfedelet, díszítő elemeket, kézelőgombokat lehet kapni éppen ezért az üzletekben. Viszont nem lehet kapni — a bizonyos néhány fillér értékű — alumínium tömítőgyűrűt a csatlakozó olajvezeték hollandi anyáihoz, amelyek kifáradása idézi elő az olaj csöpögését. A csöpögés viszont nemcsak kellemetlen szagot okoz, hanem esetleg tűzveszélyt is. Ezeket a gyűrűket bármely autós, motoros, de még műszaki ismeretekkel alig rendelkező is ki tudná cserélni, megfelelő méretű csavarkulccsal. Így viszont mi történik? Az olajkályha-tulaj- donos hívhatja a szerelőt, aki néhány perc alatt \ kicseréli a tömítőgyűrűket — jóval több időt eltölt a jövéssel-menéssel —, felszámítja a kiszállási díjat, a munkadíjat, a megrendelő pedig örülhet, ha egy százasból kikerül a javítási költség. Ha az üzletekben nemcsak kezelőgomb lenne, hanem tömítőgyűrű is, akkor sokat mondunk, ha két forintba kerülne az ilyesféle javítás. Nem akarunk sommás megállapítást tenni, de valahogyan úgy tűnik, a gyártó cégnek csak az az üzlet, ha nem alkatrészeket, hanem komplett egységeket hoz forgalomba, illetve bocsát a szerviz ren- , delkezésére. Adott példa. Nagyon sok háztartásban használják már a MEKALOR gyártmányát, az F—2-es olajbojlert. Előfordul, hogy kiég az égetőfazék oldala. (Nem ártana a gyárnak megvizsgálni, miért olyan hamar.) Ki kellene cserélni, a gyanútlan tulajdonos azt hiszi, mi sem könnyebb, hiszen itt van a városban a vasipari-szerviz. De a gyár csak komplett egységet szállít, adagolóval, 1500 forintért. Csupán égetőfazekat — alig háromszázért — elvétve, mutatóba. Mit csináljon a tulajdonos? Fizessen ezerötszázat, vagy háromszázért várja a szerelőt egy-másfél hónapig? Ámbár, ha ezerötszázat fizet, megmarad neki az adagoló, amelynek birtokában már összefusizhat egy olajkályhát, miután az adagoló a kályha „lelke”. Pardon, adagoló az üzletben is kapható. Néhány filléres vagy forintos alkatrészeket viszont nem áru- \ síthat a kereskedelem, mert azokkal fusizni lehet. ' Lám, milyen jó, hogy kitalálták a fusizást, van. mire hivatkozni, de miért nincs az, ami fillérekbe kerül. De mi a magyrázat arra, hogy az van, ami a \ fogyasztónak sok száz forintjába kerül? 3. I. Sok tízezren a Balaton és a Velencei-tó partján Szombaton és vasárnap országszerte meleg, nyárias volt az idő. Vasárnap délben több helyen, így Pécsett és Baján 31 fok meleget mértek. Ugyanakkor az egész országban fokozatosan megerősödő déli szél fújt, s főleg a reggeli, kora délelőtti órákban sok helyről jelentettek futó záporokat. Az időjárásnak megfelelően a balatoni főszezon második vasárnavján a turisták tömegesen keresték fel többek között Tihanyt, Badacsonyt, Hé- . vízt és Keszthelyt. A napsütés és felhősödés gyakori váltakozása sem rontotta el a strandolok kedvét, több ezren lubickoltak a tóban. A hétvégi kánikula benépesítette a Velencei-tó partját is. 25 000-en érkeztek vonatokon, autóbuszokon és gépkocsikon. Szombaton és vasárnap telt ház volt a strandokon. Agárdon például több mint 12 000-en napoztak, fürődtek a 24 fokos vízben. ünnep a csendes Dunán Á biztonság kötelező — Előírt szabálysértés ? A tízkilométeres fadd-dom- bori ág, a csend Dunája. Sima tükrét, enyhe fodrait motorral kizárólag a rendőrség csónakja hasíthatja. A kivétel azért szükséges, mivel a biztonság mindenütt kötelező. A találó meghatározás a motoros járőr parancsnokától, a rendőr őrmestertől származik. Ugyanő emlékeztet arra, hogy ezen a nyáron hazánkban — vasárnap reggelig — hatvan fürdőző, közöttük tizenkét gyermek vesztette életét. Hegyes orrú, jókora csónak siklik a víz közepén, öt felnőtt és egy gyermek élvezi benne a nyarat. B. Sándor szekszárdi autószerelőé a vízi jármű. A ..kapitány” érezhető meglepetéssel értesül a rendőrtől arról, hogy a csónakot — amely négy személynél többet szállít — be kellett volna jelentenie a me°vei rendőr-főkanitánvsá- gon. Ez után a hajó külső oldalán az azonossági számot, belső oldalán a csónak terhelési adatait, a tulajdonos nevét és a vízi jármű telephelyét fel kellett volna tüntetni. Az utób. bi akkor is kötelező, ha a csónakban nem foglalnak négynél többen helyet. Hasonló méretű bárka tisztikarát és legénységét testesíti meg egy személyben V. Jóska pesti kisdiák. A nyaralásra érkezett Popeye ügyesen forgatja az evezőt, mégis figyelmeztetésben részesül: Várjon még két esztendőt, s akkor, tizennegyedik születésnapja után már ladikázhat egyedül. A vízirendészeti szabályok nagy körültekintéssel készültek ugyan, a paragrafusok kö. zott fellelhető néhány, aprócska joghézag mégis fejtörésre késztet... Többek között az, hogy nincs meghatározva, hol és meddig szabad bemenni a felfújható játék csónakokkal. A gumimatracok használata viszont — ha nagyon szigorúak vagyunk — majdnem az egész dombori Dunán tilos. Ezeket ugyanis, a jogszabály értelmében, csak a táblával megjelölt fürdőhelyen szabad használni. Bár nincs jogászkodó hangulatban a krónikás, mégis tollhegyre kell tűznie Kardos Györgynek, a Szekszárdi Központi Sportegyesület elnökének 1971. július 1-én kelt, pecsétes határozatát, amely szerint a csónakot kölcsön vevőknek le kell adniok személyi igazolványukat. Ez ellentétesnek tűnik azzal, ami az igazolványban a vele kapcsolatos tudnivalókról olvasható... Bérelt csónakkal érjük szabályszegésen M. Mihály szekszárdi kőművest. Személyén kívül három felnőtt és kát gyermek ringatózik az alumínium csónakban. A túlterhelés miatt a vízi jármű hátsó oldalmagassága csupán egy jó arasz, noha legalább 40 centiméternek kellene lennie. A csónakok kiadásával megbízott Rogács Ferenc minden esetben elmondja ugyan, hányán foglalhatnak helyet a ladikban, — az ellenőrzésre azonban nincs lehetősége. Horgász, fürdőző, csónakázó igen szép, sőt egyre növekvő számban örvend a vízi világ szépségeinek Domboriban. Sokak biztonsága érdekében látszik kívánatosnak, hogy — inkább előbb, mint utóbb — legalább a hétvégeken mentőőrt állítson szolgálatba a faddi tanács. — b. z. —
