Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
Magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok Régi írások Lengyelországban jól kezdődött az idei év, gyors ütemben növekedett az ipari és építőipari termelés, de az ötéves terv szempontjából döntő jelentőségű 1973-as év első negyedét jobb mutatókkal is lehetett volna zárni. És ez elsősorban a termelékenységre vonatkozik: az év első hónapjában például a termelés növekedése kisebb részben származott a munkatermelékenység emelkedéséből, mint egy évvel korábban. Ezért aztán a tavaszi hónapokban — áprilisban, májusban — a termelékenység és a munkafegyelem témái kerültek a reflektor- fénybe. Az ésszerű, jó szervezés, gazdálkodás, a módszerek javítása állandó feladat Lengyelországban. Ezt jelezték a közelmúltban a pártkonfe- renciák, erre utal a jelentős számú szakembercsere, s ezt igazolja az a törekvés is, hogy a lengyel ipar a legkorszerűbb gyártási eljárásokat igyekszik megvásárolni a szocialista és Meghallgattuk BUKÓ Vészi Endre hangjátéka, a Bukósisak volt a Rádiószínház legutóbbi bemutatója. Témája: cserbenhagyásos gázolás. Izgalmas, aktuális téma. Már számtalan irodalmi jel- dolgozását ismerjük. Kíváncsian vártuk, mi a mondanivalója Vészi Endrének erről a rendkívül összetett, sokágú problémáról. Űj, de nagyon meglepő választ kaptunk arra a kérdésre: mitől aljasul le annyira valaki, hogy gázolás után cserbenhagyja áldozatát, és elmenekül a helyszínről. Vészi szerint az ilyen magatartás jellemhiba következménye, a jellemet pedig viszonyaink torzítják el. A gázoló színész ebben a hangjátékban azért hagyta az útfélen vérbe fagyva a táviratkézbesítő motorost, mert mi állítólag úgy elkényeztetjük munkásszármazású színészeinket, érdemeiken felül úgy magasztaljuk és díjazzuk őket, hogy ettől eltorzul a jellemük, s végül ilyen aljas, gyáva, a felelősség elől megfutamodó gázoló válik belőlük. Mindezt a lelkiismeret-fur- dalástól gyötört, gázoló színész mondja el; az apa szövege fölerősíti azt az állítást, mintha a munkásszármazás már önmagában előjogokat és kiváltságokat jelentene; a rendező pedig aláhúzza, hogy az állítólagos társadalmi kivéte- lezettség valóban demoralizáló, jellemtorzító hatású, hiszen olyan tanácsokat ad, olyan megoldási javaslatai vannak, mint egy hollywoodi menedzsernek a milliomos sztárhoz. Ha valóban ez volna a helyzet, s a hangjáték egy ilyen közfelfogást tükrözne, megelégedhetnénk azzal, amit nyújt: élesen fölhívja a figyelmet egy erkölcsi torzulás társadalmi gyökerére. De mivel nem érthetünk egyet azzal, hogy az utóbbi 15 év „torz" viszonyai aljassá deformálják munkásszármazású színészeinket, vagy bárki mást, hanem éppen ellenkezőleg, az elmúlt 15 év éppenséggel bizonyos korábbi torzulások kiküszöbölésében szerzett elévülhetetlen érdemeket, ezért joggal elvártuk volna, hogy a szerző bizonyítson is egy ilyen meglepő állítást, amely ellenkezik minden tapasztalattal, és a közfelfogással is. Sajnos, Vészi meg sem kísérelte a bizonyítást, ami a tőkés piacon egyaránt. és újfajta gazdasági kapcsolatokat keres a gvártásszakoso- dás, a kooperáció területén. Mindez nagyon fontos, mert Lengyelországnak az elmúlt két és fél évtized alatt jelentős mértékben sikerült csökkenteni a távolságot saját és a legfejlettebb ipari országok gazdaságának színvonala között. Az ipari termelés méreteit tekintve Lengyelország jelenleg világviszonylatban a tizedik helyet foglalja el. Számos fontos termék előállításában. — mint a kőszén, kén, cink. réz. vagy a tengerjáró hajók — Lengyelország az európai országok között vezető helyen áll. A lengyel s-’. Vem berek az elért sikerekről szólva az elkövetett hibákat nem hallgatják el; korábban Lengyelországban a figyelmet egyoldalúan a gazdasági fejlődésre koncentrálták anélkül, hogy egyidejűleg kellő gyorsasággal emelték volna az életszínvonalat. Mindezekre a Leogvel SISAK eléggé furcsa egy ilyen nem csekély horderejű kijelentésnél. Pedig hát lett volna rá ideje, lévén hangjátéka alig 40 perces, s ebből is elég jelentős részt foglal el az áldozat előéletének fölidézése, ami nem tartozik szorosan a fölvetett konfliktushoz. Technikailag, mester ségileg, a hangjáték csillogott: jól felépített, lendületes, feszült, izgalmas. Mint újabb hang- játékaink általában. Ami arra utal, mintha a szerzők és a dramaturgia többet törődne ezzel, mint a mondanivaló tisztaságával és érvényességével. Ez pedig egyáltalában nem erény. Még akkor sem, ha netán egyesek úgy vélik, hogy ezzel fokozható hang játékaink exportképessége. Aligha. Vagy ha mégis, éppen ez inthet arra, hogy nem jó úton járunk. (homoródi) A fa tövében Szekszárdon álltam meg. a vasútról a városba vezető útvonalon. Cigarettára gyújtottam éppen, ami. kor megszólított: — Bocsánat! Ráér néhány percre? A fának kissé szomorkás árnyalatú. rekedtes, mély hangja volt. Se közel, se távol nem tartózkodott senki, csak a vadgalambok feleseltek burukkol- va egymásnak odafenn a lombok között, így rögtön tudtam, hogy csak a platánfa szólíthatott meg. — Természetesen! — mondtam. — Parancsoljon! Nem za. varja a füst? Mintha (a platán törzsének egy nehezen meghatározható szakaszán valami mosolyféle futott volna végig: — A füst? Ugyan kérem! Ez lenne a legkisebb bajom. Egyébként úgyis tudom, hogy ön most a leégett gyufaszálat ide dobja majd a tövembe, ha a beszélgetést- befejeztük, akkor a csikket is, netán a kiürült cigarettás doboz papírjával egyetemben. Ezt már megszoktam! Érezhetően utalni akart a mögötte lévő esztendőkre és mivel az idősebb nemzedékhez tartozók ismeretes módon szívesebben szólnak a tegnapról. mint a holnapról, megkérdeztem : — Mennyi idős méltóztatik lenni? Az egyik ágával elutasítóan legyintett: — Ezt talán hagyjuk. Éveket már régóta nem mérek, csak évtizedeket. Több mindent láttam, semmint gondolná. És mennyit — próbáltam! Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának VII. plénuma hívta fel a figyelmet. A tervet további pártfórumok fejlesztették tovább, s a párt VI. kongresszusa véglegesítette Itt szabták meg az 1971—75-ös évek Lengyelonszágának fő fejlődési irányait. A mostani ötéves terv a gazdaság fejlesztésének és az életszínvonal emelésének egyidejű megoldását tűzte célul. E feladatok az állami szektorban foglalkoztatottak reálbérének, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak jövedelmének növelése, a termelőkorba lépő fiatalok teljes foglalkoztatása. a lakás- és a munkakörülmények javítása, a szolgáltatások és az orvosi ellátás kiterjesztése útján valósíthatók meg. Mi valósult meg ezekből az ötéves terv félidejéig? Általános vélemény szerint az életszínvonal Lengyelországban érezhetően növekedett. A reálbérek 18 százalékos növelését tűzték célul 1975-ig. de várható, hogy már az év végére 21 százalékos lesz a növekedés. amely az átlagok szóródását tekintve is jelentős. Körülbelül ötmillió személyt érintett a bérrendezés. felemelték a legalacsonyabb fizetéseket. a nyugdí jakat és különböző járulékokat. A lengyel népgazdaság fejlesztése az országaink közötti hagyományosan jó kapcsolatok miatt hazánkban is figyelmet érdemel. Sok szól köti össze a két ország gazdaságát a KGST komplex integrációs programja alapján, de a kétoldalú kapcsolatok is jók: június 18-án volt 25 éve. hogy Varsóban a magyar—lengyel ba. rétsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést aláírták. A mazvar külkereskedelemben jelenleg Lengyelország a negyedik helyen áll partnereink sorában, s a két ország közötti árucsere értéke 1972-ben először haladta meg a tekintélyesnek számító évi 300 millió rubelt. MARIK SÁNDOR (Folvtat juk.l Nézze meg például, hogy ma éjszaka mit kellett kiállnom... Figyelmesebben szemügyre vettem. Egyik ága kettérop- pantva hajolt a föld felé. A levelek zöld színe elárulta, hogy nemrég történt a baleset. — őszinte részvétem! —■ mondtam. — Segíthetek? — Ha esetleg lenne önnél egy Iduna-fogazású fűrész, meg egy kacor ... Sajnos ilyesmi se a táskámban, se a zsebemben nem volt Közöltem. — Mert akkor lefűrészelhetné az ágamat, a csonk szélét" pedig éles késsel körülmetszhetné. — Talán majd a városi kertészet ! — Arra várhatok! Ha továbbmegy, a művelődési házhoz közel, találkozik majd egy távoli rokonommal, annak napok óta hasonló okból hajlik földig az egyik ága. — Ki tette? — kérdeztem. — Két fiatalember. A lányoknak akarták megmutatni, hogy állóhelyből fel tudnak ugrani az ágamig és néhány tornamutatványt végezni rajta. így sikerült. — Senki nem járt a környéken. aki figyelmeztethette volna őket? — Dehogynem! De mondja, látott már esetet, amikQr valaki ilyesmiért rászólt volna a másikra ? Nem akarom megsérteni, de egy éve még a maga kisfia is itt himbálózott a ti- zenhetes bolt sarkánál lévő fa Elsárgult papírlapok fekszenek előttem, négyrét összehajtva. Az egyikre1 valaki, grafitceruzával a következőket jegyezte: „Ezen iratokat azért vettem magamhoz, mert Öllé Mihály jegyző által már a gyújtogatni való papír közé dobattatott.” Kinyitom egyiket a másik után. Három levél, különböző helyre címezve, három különböző időből: 1815, 1829 és 1837 évekből. Nemrég került elő egy műgyűjtő hagyatékából, örökö. sétől kaptam ezeket az elsár- gult írásokat, betekintésre. Mindhárom levelet más-más betűkkel egy-egy írástudó ember írta abban az időben, amikor már a Mária Terézia által korábban alapított Teré- ziánum nevű alapítványbirtok terület el ezen a tájon. Az 1815-ből származó levél, amelyről szó lesz, azt árulja el. hogy akkor szintén itt birtokos Jány és Kollonich uraságok tisztjei „Eő Fölsége kegyes parancsolata ellenére gabonáinkból az örökös tized helyett a kilencediket akarják venni, s ez teher mellett is az Urbárium szerént akarják földjeinket re- gulázni." Ezután cikomyás körmondatok következnek, a kérvényezők a válságos időkre panaszkodnak, majd a levél eképpen folytatódik: .. .hatalmat adunk a Városi Tanácsnak, hogy ezen porunknak folytatására vegyenek annyi pénzt, amennyi elegendő. Városunk és a mi nevünkben kö. teleztessenek, rendeljük éx parancsoljuk is. így jussunkat, priviligiumunkat, régi szokásunkat, amennyire lehet, az igazság és Törvényeink magukkal hozzák, oltalmazzák.” Ezután egyszerű, de olvashatatlan aláírás következik valószínű a levélmásolóé. Majd a záró résszel folytatódik a levél: „Mely eképpen lett végzésünket városunk pötsétjével és saját nevünk aláírásával megerősítjük levelünket. Báttaszéken, Június 29-én 1515. Privilégiált Báttaszék Városának Bírája.” A bíró neve után még 25 eredeti és 20 a másoló. Poszoágán és ki volt az utolsó, aki rászólt? Elpirultam és beismertem: — Én voltam! — Akkor is azt mondta, hogy vigyázzon, le ne essen! Nem azt, hogy fel se másszon! Igyekeztem elterelni figyelmét a családomról. — Sűrűn éri önt, önöket ilyen baleset? — Számlálhatatlan alkalommal. Én most már viszonylag szerencsésebb helyzetben vagyok, mert megvastagodott a törzsem. De ezrekre rúg azoknak a fiatal suhángoknak a száma, melyeket az elmúlt néhány évben városszerte derékba törtek. Persze nekem se kellemes, amikor rajzszegekkel hirdetéseket böködnek az oldalamba és különben is. levegőtlen ez az élet! — Bocsásson meg, de a Szekszárdra érkezők azt mondják, hogy a városnak jó a levegője! — És miért ? Mert itt vagyunk mi. óriási asszimilációs felületünkkel, akik átdolgozzuk a széndioxidot. A levegőt- lenséget úgy értettem, hogy a teljes gyökérzetünk jószerivel aszfalt alatt van. Csodálkozna, ha tudná, hogy milyen mélységekbe le kell mennünk nedvességért. tápanyagért. Különben se velünk, platánokkal kell példálózni. Ezt a fasort elismerem, hogy széppé tettük. meg a sétakertben is van belőlünk néhány egyedi példány. De gondoljon csak a lakótelepekre, vagy arra. hogy vátz József által írt aláírás következik. Egynéhány magyar névvel találkozunk ilye» nek: Péter József, Bakó András Molnár István. Bakó Ja- í kab és Pál Mihály. Túlsúly- % bán egymás alatt sorakoznak a német nevek olvashatatlan gót betűkkel. Az olvashatók közül megemlítem azokat a ■ neveket, amelyek még ma is használatosak Bátaszéken, ilyenek: Heinrich. Schröder. Nri kolausz Liebhauser, Schanzenbacher Bernát, Reinhardt András, Müller Simon, ■ Tekintettel arra, hogy Bá- ; taszéken már 1718 óta műkő- ' dött előbb egy — majd két —* tanítós iskola, elégedettek le* ; hetünk az 1815-ben élő lakos- 1 ság írástudásával hisz a 4® aláíró közül már 20-an sajátkezűig írták le nevüket. Mit bizonyít ez az írás mai bátaszékieknek, azon tűnődöm^ Elsősorban azt. hogy az ősrégi magyar település már régóta mezővárosként szerepelt írásainkban. szerződéseinkben. A' pecsétviaszon községi címer látható (három tornyú erősség rajzával, ezzel a latin fel-* irattal: Sigullum OPPIDI Bút* taszék (Bátaszék erősség pecsétje). Azt is bizonyítja ez a levét» hogy az akkor már majdnem száz éve itt lakó svábok, akik I a Schwarzwaldból, Badenbói telepedtek le, a kapott privilé-, ’ giummai élve jól megalapoz-, ták vagyoni helyzetüket, s ab— j bán az időben már a mező-' ■ város tanácsának többségben tagjai. A névsorban található egyet- > len szerb eredetű név (Brankó * Argim) azt bizonyítja, hogy a svábokon kívül a szerbek is, színesítik a népességet, s máig is. az 1920-ban optálással kitelepült szerbek emlékét az itt maradt földrajzi nevek jelzik, mint Rác templom Ráctöltés. (Ma már csak itt-ott valakinek a nevében vélünk felfedezni rác eredetet.) A levél írása idején Jány és Kollonich egyházi birtokosok voltak, akiknek tisztjei sanyargatták a jobbágyokat, (f. I. b.) milyen „levegős" a százhatvan- lakásos környéke. Eltöprengtem, majd kiböktem: — Nem értem! Ha szabad így mondanom, ön meglehetősen helyhez kötött életmódot folytat. Honnan szerzi távoli információit? — Egymásnak adjuk, lombjaink susogásával. Ahol pedig nincs fa. onnan hírt hoznak a madarak. Elég sok helyről hoznak hírt... — Mi lenne a megoldás? — önnek magyarázzam ? Nem épp elég társadalmi megmozdulásról adott már hírt az újságban? Például a „Tiszta, virágos Szekszárdért” mozgalomról is. — Ez igaz! — De az is igaz, hogy amíg az egyik oldalról mozgalmakat hirdetünk, a másikról a város elbetonosodását segítjük Én már olyasmiről is hallottam. igaz nagyon régen, hogy jól tanuló kis iskolásoknak jutalmul szabad volt iát ültetniük. — De remélem anélkül, hogy a fák tövébe szúrt tábla hirdette volna: „Ezt a fát X vagy Y ültette.” — Anélkül. Parkbéli táblákban Szekszárdon amúgy sincsen hiány. — Miben van akkor? — Parkokban és parkszere- tetben, növényszeretetben. Esetleg helyszíni bírságolásban is. Persze én ezt nem tudom eldönteni. Én csak egy elkeseredett. idős platánfa vagyok. Ha úgy tetszik növényanyag. És szenvedő alany,,. Beszélgetés egy fával
