Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
1 Töbt} hónappal ezelőtt kerestük meg Szekszárdon a KPM Tolna : megyei Közúti Igazgatóság vezetőit, információkat, . kérve tőlük az utak javítási, karbantartási munkáival kapcsolatban. Az azóta ■eltelt időszak alatt megyénkben több helyen jelentősen javult a helyzet. Megszüntették n ■vufncTyás'iVat. a tél okozta kátyúkat eltüntették, és teljes erővel hozzáláttak a nagyobb volumenű: korszerűsítési munkákhoz, . Szegleti) Ferenc, az igazgatóság főmérnöke számokkal illusztrálva ismertette a most folyó , és a télig elvégzendő munkákát. Mint. 37 nan mint nan tapasztalható, sok helyütt áll a figyelmeztető tábla: útjavítás, s mellette az alacsonyabb sejól ismert jelzés. Mert'az útjaink annak ellenére, hogy nem rosszabbá k, mint legtöbb idegen országban, gyakran szorulnak javításra, karbantartásra. A tél okozta károk helyre- állítása már megyeszerte befejeződött.. Ezekben a hetekben az útik korszerűsítését, felújítását végzik a KPM Tolna megyei Közúti Igazgatóság dolgozói és az igazgatósággal, szerződésben álló alvállalkozók. A megye közlekedésében közismerten az esvik legnagyobb'gondot okozó útvonal a Dunaföldvárról Tamásin keresztül Dombóvárra vezető 61-es számú út,. Egyes szakaszain csupán három méter szé’ez. .rossz burkolatú úton haladtak eddig a járművek. TTo ma r.-iQbn n S'mnntornyától Tamásiig mindenütt hót méter széles, korszerű útpálya teszi majd biztonságosabbá a közlekedést. Az útépítők Pincehely és Tolnanémedi között dolgoznak. Ez a munka 32 millió 100 ezer forintba kerül. Jövőre a Tamási—Dombóvár közötti szakaszon fol.y- tatiák majd. összegét tekintve nem ilven ■'eiootékeov. de szintén igen 1 fontos munka a szekszárd— decs—várdombi út kiépítésének befejezése. A tavaly kiszélesített útpályára a pécsi KÉV dolgozói egy úi aszfaltszőnyeget terítenek. Az útépítők ezekben a napokban Sárpilisnél dolgoznak, s hamarosan befei^zíovi a munkát. Innen a 65-ös út bátaszéki átkelési szakaszához mennek, ahol 2,3 millió forint értékű munkával a 21,2 és a 22,9 kilométer közötti útszakaszt korszerűsítik. A tervek szerint augusztusban kezdik meg a 6-os út korszerűsítését. A 139-es és 147-es kilométerkő között 12 millió forintos költséggel, kettős rétegű aszfaltborítással látják el a korábbi útfelületet. Az alsó, durvább anyagból készülő réteg egyenletessé, simává teszi a nagv forgalom, valamint az időjárás viszontagságai miatt hepehupássá vált útburkuiaiot. Erre hengerelik a felső, három centiméter vastag aszfaltbetonból készülő kopóréteget. A szélesítés, korszerűs’'-ós. aszfaltréteggel borítás mellett megyénk úthálózatának jelentős részét úgynevezett! felületi bevonattal látják el. Egymillió 253 ezer négyzetméteren kannak új burkolatot a megrongálódott utak. Ez a burkolat egv bitumenre hengerelt bazaltzúzalék rétegből áll. amely egyszeri áthengerlés után a forgalom hatására válik végleges záróréteggé. A gépkocsivezetők m.a sokat mérgelődnek a kellemetlen pattogás és az esetleg felfröccsenő bitu- mencseppek ■ miatt, . azonban, ez az áldozat bőségesen megtérül, a korszerűbb úthálózattal. Ilyen bevonat készül a ía-, vasszal kiszélesített Dombori- ba vezető úton, 162 ezer négyzetmétert újítanak így fel a 6l-es, 65 ezer négyzetmétert a 65-ös, 56 ezer négyzetmétert a úton. 76 ezer négyzetméteren ily módon kap új burkolatot a Dunaföldvár—Duna- kömlőd közötti útszakasz, majdnem ekkora felületen újítják fel a kölesd—pincehelyi, a hőgyész—dombóvári, és 46 ezer négyzetméter nagyságban a Zomba—Bohyhád közötti utat. Természetesen ezzel a felsorolás korántsem teljes. A téli időszak beálltáig a KPM Tolna megyei. Közúti Igazgatóságának dolgozói még igen nagv felületen újítják fel . az úthálózatot. Az összes pénz, amit ezekre a munkákra fordítanak, az idén meghaladja a 110 ezer forintot. — szí — Érc a borsodi boboknak Már egy éve a Borsodi Ércelőkészítő Mű látja el vasérccel a Borsodi Kohászati Üzemeket. A kohósításra előkészített érc 80—90 százaléka a Szovjetunióból származik, a többi Rudabányáról. Képünkön: Az ércelőkészítő mű. Erről sokat beszélnek mostanában A magam gyakorlatából tudom: bölcsődés, óvodás .korú gyereket gyermekintézményben elhelyezni rendkívül nehéz. Csak imitt-amott fordul elő, hogy protekció nélkül is sikerül. Ironikusan jegyezte meg nemrég egy édesanya: szerencse, hogy az általános iskola kötelező, különben újra végig kellene talpalnom a hivatalokat, megalázkodni, könyörögni, érvelni, hogy vegyék fel a gyereket iskolába.' isdUé; tóí Aroma, egészség, export Szerzetes, vőlegény — A tamási tejüzemben jjVe>’ m^formázsa sajtot termeltek júniusbán a tamási tejüzemben. A termelés 70 százaléka trappista, a többi eda- mi volt. Ebből is. abból is jutott, a, hazai piacra, sőt — a minőség bizonyságaként — NDKi-beli és spanyolországi exportra. Tdlnában évszázados hasvo- irf^fiyái vgnnak a sa.itkészí- tésöek, ,*ám az ipari méretű terjpélés_ csak,az .első vi.lághá- goiTÚ ’ "után kezdődött. Körülbelül-két évtizeddel .később Tamásiban. már naponta ezer- kéíp-rr-r jiter tejet dolgoztak fel .sajttá. . A trappista sajt a cisztercita retedből., származott szigorúbb trappista szerzet jóvoltából vált ‘világhírűvé. Szülőföldje a balkáni. Bnnyaluka. Magyarországi. , múltja hozzávetőleg heg ven • eszten dős. Az edami saj.cr Edém holland városról, a ,.Sái<-Mekkáról’’ kapta a nevét:'.'Rökan — .tévesen • *»ida- mUxtJc. mondják, nem sejtve, hogy., a holland eidam szó magy-aruj vőlegényt jelent; az ei(|aitii tehát vőlegényit... KÍftcs János, a tamási. tej- üzéfh' vezetője — természetesen. — az .imént elmondottak- nálüféhjegesen fontosabb dolgokat...is_ tűd a sajtról. Négy évtiaedes1 szakmai, tapasztala- totóykllhat magáénak. — A mi tejüzemünk hetven dolgozójának munkájában egyre; több az öröm, egyre kevesebb. a bosszúság, — állítja. —..;A- tamási termelőszövetkezetek, a2 iregszemcsei. a ma-, gvarkeszi, a felsőnyéki, az ér- tényi, a törökkoppányi, a kop- pányszántói. a nagykónyi, a pá’’i.‘ vaiami'nt sok más tsz tei- Rzállítmányának tisztasága Kincs János üzemvezető. (Érdi Judit rajza) egyre inkább eléri a fornádi áljaira tehenészetből érkező tej tisztaságát. Tisztaságon baktériummentességet értek. A pasztőrözés, mint ismeretes, a baktériumoknak csak egy hányadát pusztítja él. A pasztőrözés után juttatunk oltóanyagot és tiszta tejsavbak- térium-kultúrát a tejbe. A kádak betöltését követő harmincöt-negyvenedik percben a tej már nem tej, hanem alvadók. Ekkor állapítja meg a sajtmester, hogy milyen hőfokon folytatódjék a gyártás, Az alvadékhoz pótlólag hozzátenni nem lehet semmit; kedvezőtlen jelek észlelése után a hőmérséklet növelésével, vagy csökkentésével terelik helyes irányba az alvadókban lejátszódó biológiai, folyamatot. Többen dolgoznak a tamási tejüzemben, akik magas szinten ismerik a sajtgyártás-tech. nológiát, sőt afféle műhelytitkait is, amelyekről — a nyilvánosság részére — nem illő tudakozódni. Ilyen szakember, például Grill János főművezető, Siklós István és' Eossmer Ádám művezető, Csima Vince technikus. Amint úgyszólván minden a világon, a saitgvártás technológiája is feilődik. Hajdan* például, paraffin bevonat alatt érlelődött a sajt. A tudomány felfedezte, hogy a paraffin rákos megbetegedést válthat ki. Ezért használnak helyette tökéletesen lészúró Crayowac, vagy Saran fóliát. Sajtkészítők között elnéző mosolyra számíthat, aki a sait. illatáról — ne adi’isten szagáról — beszél. Illata van a rózsának. bornak: szaga (átvitt értelemben) a tejhamisításnak, de a sajtnak aromája van. — A sajt sok egvéb mellett a melegre igen érzékeny, — említi Kincs János. — Számunkra elszomorító látvány, ami néhány boltban fogad; forró nyárban is hűtőn kívül a sajt. Pár óra csupán, és oda az aromája. A házi sajtkészítés auránként éppúgy kimegy a divatból, amint eléggé kiment a tejfelkészítés. Jobb. és ha mindent összeszámolunk, olcsóbb a gyári téifel a házinál. A falusi bolthálózat korszerűsödése, ezen' belül a hűtőszekrények használata érezhetően nöyeli a sajt iránti keresletét. A tejipar szintén igyekszik megtenni a tőle telhetőt; nemrégiben még csak hetenként Indított sajtot is szállító túra- jántöt. most már háromnaponként indít. & 7~ Na igen. A protekcionizmus sajnos létezik, s régi jó magyar szokás, hogy azt hisszük, ha nem beszélünk valamiről, akkor nincs is. „Szocialista összeköttetést" — ahogy a protekciót mostanában hívják, nem mintha a más szóhasználattól a dolog tartalma is megváltozna — akkor kell keresnünk, ha valamit a saját erőnkből nem tudunk elintézni. S mivel az óvodai, bölcsődei felvétel esélyei nem sokban különböznek az egyetemi felvételétől, a szülők kénytelenek vagy saját, . vagy ismerőseik ismerősei révén megkérni valakit, hogy szerezzen helyet g gyereknek. így történik aztán, hogy hetente, havonta újabb gyerek érkezik az óvodába. Az egyik Y, a másik X, a harmadik Z elvtárs patronáltja, akinek a kérése elől egyszerűen nem lehet kitérni. Y, X és Z elvtárs nyugodtan tér aludni: megint sikerült valakin segíteni. De nézzük, mi van az óvodákban, a bölcsődékben. A bölcsődék, óvodák 150—200 százalékos telítettségűek. Tizenkét-tizenöt gyerek helyett huszonöt-harminc, húsz-huszonkét gyerek helyett olykor negyven is szorong az optimális létszámra tervezett helyiségekben. Képzeljük el, hogy egy nagyobb szoba méretű óvodai „foglalkoztató-teremben" húsz gyerek helyett negyven játszik, negyven ebédel, és negyven kis ágyat kell előkészíteni a délutáni fektetéshez. A negyven gyerek vécéié kéredzkedik, a popsiját egyiknek-másiknak ki kell törölni, aki bepisilt, a bugyiját lecserélni. A veszekedőket, verekedőket szétválasztani, és igazságot tenni köztük. Sétához öltöztetni, negyven pár cipőt befűzni, többet foglalkozni azokkal, akiknek rossz napja van — gyerekeknél is megesik ilyen — azokkal, akik még jobban kötődnek a felnőttekhez, mint a társaikhoz, s szoktatni a legújabb gyereket, aki állandóan sír az anyja után. Az óvónő nem tehet egyebet, mint vállalja a plusz terheket. Többségük maga is édesanya, feleség, háztartást vezet, és nem tömbmosodóba hordja a piszkos ruhát. A tanítóktól, tanároktól eltérően, nem két hónap, hanem legfeljebb két-három hét a nyári szabadság. Van köztük, aki kávén, nyugtatón, és az idegkime- rültséq határán él. Százszorosán túlterheltek, fizikailag is, szellemileg is. Látják, hogy dupla létszámmal képtelenek úgy foglalkozni a qyerekekkel, ahogy életkori sajátossáqaiknak megfelelően kellene. Látják továbbá azt is, hogy többnyire nem azok a gyerekek kerülnek óvodába, akiknek anyagi helyzete, családi, otthoni környezete azt leginkább megkívánná. Munkaidejük nagy részében „szoktatnak” — az újonnan érkezett gyerekeket igyekeznek hozzászoktatni az óvodai rendhez, életformához. A gyerekek nem tudják, hogy miért kezdik egyszerre csak unni az óvodát, összeszokott, „összetanult” kis közösségük megbomlik. örökké sír valaki, sokszor maguk szólnak az óvónőnek, hogy hallgattassa el. Az óvónővel való kapcsolatuk többnyire a fegyelmezésből, kérésekből, kívánságokból, nem pedig meghitt beszélgetésből áll. A gyerek nem tudja, hogy az óvónőnek erre nincs ideje, csupán érzi, hogy valami nincs rendben. Óvodák épülnek, de a létszámhoz képest a férőhely még mindig kevés. A szülőképes korú nők anyja, anyósa még nem nyugdíjas; tehát a három év leteltével mindenképp óvodába kell adnia a gyerekét. És kezdődik a futkosás Pétertől Pálig. Mert természetesen az sem mindegy, hogy hol van a gyerek. Jó pénzért egy idős asszony is elláthatja, de csak az „ellátás" kevés. Mindnyájan azt szeretnénk, ha tanulnának, szellemileg is fejlődnének a gyerekeink. De vajon van-e erre mód egy túlzsúfolt óvodában? Olvasom, hogy az ézredfordu- lóra a családonkénti átlagos gve- reklétszám 1,8 lesz, az ország lakossága pedig egymillióval csökken, ha az elkövetkező években sem nő a családonkénti qyerek- szám. De hátakkor kinek épülnek a luxusszállodák, a luxusirodaházak, a fekete-fehér öltözők, és a többi, és a többi. Valahonnan új, qyerekintézmények építésére is le kellene csipegetni. Mert higqyék el, aki egyszer már kanosszót járt eqy óvodai, bölcsődei férőhelyért, meggondolja, hoqy három, esetlen négy gyereknek adjon életet. Ha nem is sokat, de kicsit ez is hozzájárul az úavnevezett demográfiai hullámvölgyhöz. Amiről okos emberek olyan sokat beszélnek mostanában. V. M. Népújság 1973. július 15. « Száztízmillió a megye útjaira Tnhh hnnnnnal <a*7o1rvf-t to. K7Í mfliri hí7.t.nna lortoc- -»nr’Ar'ót£\rtrfá A rr£y>V/-w*«i _
