Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-15 / 164. szám

T* • r r Üzemi demokrácia és a realitások ülésezünk, lyilésezüik, tanácskozónk Elképzelhető ugyan, a min­ilen szempontból tökéletes ü>.e- mi demokrácia, hiszen a tel­jesség fogalmát kimerítő kö­vetelményeket elég jól ismer­jük, de eszményien tökéletes üzemi demokrácia a valóság­ban nincs. Olyan tehát nincs, amelyről elmondhatjuk, hogy a kollektíva, a munkások és a vezetők együttese, kihasznál­va az összes lehetőséget, tel­jes haszonélvezője annak, ami ezzel elérhető, megvalósítható. Irreális feladatra vállalkozna Szekszárdon a Bőrdíszmű, a Mérőműszergyár és Simontor- nyán. Tamásiban, Dombóvá­ron, Bonyhádon, Pakson bár­melyik üzem, ha az üzemi de­mokrácia fejlesztése címén olyan célt tűzne például maga elé, hogy kivétel nélkül vala­mennyi dolgozóban felkelti a maximális érdeklődést. Ilyen célt elérni lehetetlen. Nézzük talán a dolgozók ol­daláról, hogy miért lehetet­len. Az idevonatkozó tapasz­talatok, vizsgálatok, nemcsak Magyarországon, a többi né­pi demokráciában is azt mu­tatják, hogy a munkahelyeken a dolgozók egv rétege teljesen közömbös, egyáltalán nem von­ható be az üzem munkájába, azért nem, mert például van­nak, akik a munkahelyüket gyakran változtatják, vándor­madarak. és vannak az időn­ként szabadlábon levő bűnö­zők. Velük mit lehet kezdeni? Az Alsótengelici Állami Gaz­daságban egy alkalommal szo­cialista brigádvezetőkkel be­szélgettünk. Minden további nélkül megnevezték azt a há­rom-négy embert, aki képtelen beilleszkedni, az üzem életé­be, hiszen mire beilleszkedne, továbbáll. Dolgozik, de örökké úton van. tehát mindenütt és mindig kívülálló marad. * Létezik más természetű kí- vülálló&ág is. de ennek semmi köze, semmi gyökere a ván­dormadarak és a megrögzött bűnözők kívülállóságához. A kettőt közös nevezőre hozni, együtt, nézni csak arra jó, hogy ha szükséges, hát muta- tósabb mennyiségi érvek bi­zonyítsák a dolgozók nasszivi- tását, s megmagyarázzák a ve­zetés zárkózottságát. Ez a más természetű kívülállóság a ta- mulatlan6ágból táplálkozik, és az üzemi demokrácia fejlesz­tésének egyik igen nagy lehe­tősége. Nagyon világos, hogy megszüntethető, felszámolható. Hogyan? A politikai, a szak­mai, az általános műveltség növelésével, A tudás az üzemi demokrá­cia fejlesztéséhez is kulcs, minthogy a művelt emberfők viszonya a munkahelyhez mi­nőségi viszony. Több tízezer embert érintő közvélemény­kutatás adataira támaszkodva leírjuk: annak megfelelően nő vagy csökken az üzem életé­vel szemben az érdeklődés, hogy miiven szintű az iskolá­zottság. Passzív és közömbös, bár mindig értetlenkedő az az ember, akinek képzettsége, műveltsége, iskolázottsága ala­csony. Az ilyen ember kívül­álló. de csak azért, mert ki­sebbrendűségi érzések gyötrik, nehezen látja, érti az össze­függéseket. nincs tisztában a fogalmakkal. Egyáltalán nem járunk te­hát messze az igazságtól, ha leszögezzük: az üzemi demok­rácia konkrét feilesztésén mun­kálkodnak azokban az üze­mekben, amelyekben törődnek azzal, hogy legalább a nyolc általánost elvégezze valameny- nvi dolgozó. Aliol megszerve­zik a felnőttek levelező okta­tását. szóval nemcsak munka­erőt látnak az emberben, ha­nem partnert, segítőtársat kí­sérelnek belőle nevelni, társ­tulajdonosi minőségben. Ide tartozik az üzemi könyvter­jesztés, az. olvasó népért moz­galom. a kulturális alap okos, ésszerű felhasználása, az is­meretterjesztés. nem utolsó­sorban a politikai, a szakmai továbhkéozés lehetőségeinek jobb kihasználása. Mindezeket összességében az üzemi de­mokrácia fejlesztése szemnont- jáhól ..alapozó” munkálatok­nak tekinthetjük. Elvitathatat­lan tény, hogy a lelkiismere­tes üzemi könyvterjesztő az üzemi demokrácia fejlesztésé­nek első számú segítője, ép­pen úgv, mint az az üzemve­zető. aki sem időt. sem fárad­ságot nem sajnál kimerítő vá­laszt adni a dolgozónak a munkahely termeléssel, terme­lékenységgel összefüggő, em­bereket érintő gondjairól, problémáiról. S ide tartozik, hogy a kultúra, a műveltség, nem ritkán függetlenített üze­mi felelősei szintén sokat te­hetnek a kívülállóság felszá­molására. Látnivaló: az üze­mekben a gazdasági kérdések­től távolabb eső beosztásokból is jól alakítható, formálható a tulajdonostudat, az azonosu­lás, a cselekvő részvétel, amely egyet jelent az üzemi demok­rácia érvényesülésével. A legtöbb azon múlik per­sze. hogy a vezetés mennyire tartja fontosnak azt a segítsé­get, amit a dolgozók adnak, adhatnak észrevételeikkel, ja­vaslataikkal akkor, ha kellő- kénpen bevonják ókét az üzem dolgaiba. Tolna megye üze­meiben a vezetők többsége csakugyan fontosnak tartja és folyamatosan igényli az üz*- mi demokráciát kiteljesítő részvételt a dolgozóktól. A Paksi Állami Gazdaságban a kollektív szerződés a kiemel­kedő munkát végző fizikai dol­gozók legjobbjait közös neve­zőre hozza a részesedési alan felosztásakor a vezető beosztá­sú dolgozókkal. Teljesen vilá­gos, hogy ez az egyenjogúság pontosan kifejezi az üzemi de­mokrácia lényegét. S a dolgozók aktivitását nö­veli, ha tapasztal iák, hogy ko­molyan veszik őket, adnak a szavukra, felelősséggel foglal­koznak javaslataikkal, észre­vételeikkel. A Dalmandi Álla­mi Gazdaságban, a faddi do­hánybeváltóban, számos Tol­na megyei üzemben a törzs- gárdatagok, a szocialista bri­gádtagok megkülönböztetett megbecsülésben részesülnek olykéopen is. hogy az üzemet érintő valamennyi fontos kér­désben véleményt kérnek tő­lük. Nyilvánvaló persze, hogy a szocialista brigádtaeok és a törzsgárdatagok ideális meg­valósítói az üzemi demokrá­ciának. hiszen tőlük kan az irányító munka legtöbbet. Nyilvánvaló az is, hogy ezzel élni, ezt a többet igényelni a legjobb befektetés. Az üzemek vezetői tudják, megtanulták. Az újságíró szakmájának ve­gyes értékű örömet közé tarto­zik, hogy „hivatalból" sok ülé­sen, gyűlésen, tanácskozáson, értekezleten kényszerül részt ven­ni. Ennek a kötelességnek ör­vendetes velejárója, hogy aki nyitva tartja a fülét, az rengeteg érdekes hírhez, információhoz, megfontolásra érdemes gondo­lathoz, ötlethez juthat. Nem min­dig örvendetes a ráfordított idő hossza, de most ne ezzel fog­lalkozzunk. Az üléseken van egy, vagy több előadó. Ahogy szaporodnak a hátunk mögött a felszabadulás óta elhagyott évek, ezeknek az előadóknak egyre nagyobb ré­sze kitűnően érti a mesterségét, ismeri tárgyát és felkészül mon­dandójára. A beszámolók több­ségét a résztvevők általában előre megkapják, gépírt, vagy stencilezett formában, gyakorta egyáltalán nem kis terjedelem­ben. Az informáltsággal és az informálással tehát látszat sze­rint nincsen semmi hiba. Nem okvetlenül szükséges azonban hinni a látszatnak. Senki nem óhajtja visszasírni azokat az idő­ket, amikor egy termelőszövetke­zeti zárszámadási közgyűlés első félórája a külpolitikai helyzet ecsetelésével telt el, legalább három Szabad Nép vezércikknyi terjedelemben. A jobb sorsra ér­demes elnök csak ezután kerít­hetett sort, a hallgatóság pedig kaphatott információt a terme­lési eredményekről, amelyektől a kenyere függött. Ez a világ mór elmúlt. Helyette elérkeztünk vi­szont a szakmai kifejezések, a szakzsargon világába. Valameny- nyi szakkifeiezés pontosan alkal­mas arra, hogy fedje a ténye­ket — a szakemberek előtt. Ugyanígy arra, hogy elfedje azokat az ülésen, gyűlésen, ta­nácskozáson részt vevő nem szakemberek része előtt. Nagyon jó lenne, ha vala­mennyi termelőszövetkezeti gaz­da kivétel nélkül egészen pon­tosan tisztában lenne a „fehér- jebázis" fontossáaával, a „hal­mozott" és a „halmazation" ter­melési értékkel. Elég végig te­kinteni egy-eay tanácsülés részt­vevőinek arcán, és minden kér- dezősködés nélkül kiderül, hogy a „célcsoportos beruházás", „koordinációs tárgyalás", „szint­re hozás", „reciprok összefüggés" kifejezések aligha juthattak el tudatuk mélyére. Egy közelmúlt hasonló összejövetel minden részletre kiterjedő, pontos, még­hozzá nagy múltú, kitűnő szak­ember által készített beszámoló­jából idézzük az alábbi két mondatot, mely hasonló műfaj­ban még a közérthetőbbek közé tartozik: „A célfeladat teljesíté­sénél az adó tőkére befolyt ösz- , szegen kívül a felszámított adó­pótlékot, behajtási költséget és szabálysértési bírságot is figye­lembe vettük. Ha a helyesbített folyó évi előírást kizárólag az adó tőkére befolyt összeggel ha­sonlítom össze a teljesítés 97,75 százalékos, így bár a célfeladatot teljesítettük, hátralékunk növeke­dett." Magyarán: — gyarapo­dott az adójukkal hátralékban lévők száma,- vagy a be nem fi­zetett adó összege. Az, hogy adóbevételi tervünket forma sze­rint teljesítettük, csak annak köszönhető, hogy a kiszabott bírságot stb. is ide számítottuk. Legalábbis mosolyogni kell, ha valaki azt olvassa, hogy „A pon­tos adóbefizetést a hátrálékos befizetéseknél az adópótlék fel­számolásával is serkentet­tük.” Ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy a késedelmes adófizetőket megbüntették, többet kellett fizetniük, mintha tisztességes időben téliesítettek volna ezt az állampolgári köte­lességüket. A címben említett ülések, gyű. lések, tanácskozások résztvevői­nek túlnyomó többsége vagy tulajdonos (a termelőszövet­kezetnél), vagy választott képviselő. Mindkettő teljes joqgal igényelheti a félreérthe­tetlen tájékoztatást. Nem baj, ha nem éppen a rádió „Édes anyanyelvűnk" műsorának stílu­sában, de bai ha unalmasan, ne­hezen érthetően, vagy érthetet-' lenül. Az agyonmagyarázás sem szükséges, hiszen a résztvevők nagykorúak, csak éppen eltérő iskolai végzettségűek, foglalko­zásúak, munka- és érdeklődés! körűek. Az aayonmaayarázás el­rettentő példájául áilion itt egy apróság, melyet a kitűnő Petőfi- kutató, néhai Dienes András idézett egyszer a Horthy-hadse- reg öltözködési szabályzatából: „A m. kir. honvéd nadrágnak két szára van, úgymint: A.) jobb szára B.) bal szára." Ez a fogal­mazás csak hülye volt, de leg­alább nem érthetetlen. . Komolyra fordítva a szót, az értekezletek, tanácskozások nyel­vének sokszor öntudatlanul elret­tentő hatásq a felszólalásokban, hozzászólásokban is gycfkran megmutatkozik. Amikor a nagy­hírű termelőszövetkezet zárszám­adási közgyűlésén félóraszám hangzanak el olyan problémák, melyek megoldására egy brigád- qyűlés is sok lett volna, mért a legközönségesebb középvezetői döntések körébe tartozik. Az el­nök ilyenkor türelmesen hallgat, hiszen zárszámadáskor melyik el­nök nem türelmes? Nem hall azonban a termelési folyama­tokkal, a gazdálkodás egészével kaocsolatos felszólalást és való­színűleg eszébe sem jut, hogy már ő eleve úgy fogalmazott, hogy ahhoz a jelenlévők így nem tudnak hozzászólni. Ugyanez vo­natkozik községi- vagy más ta­nácsülésekre is, amelyeken egyébként a legnagyobb ritka­ságok 'közé tartozik, hogy a szakember illetékesek nem egy közléssel, hanem két alaposan kidolgozott, közérthető, alterna­tív javaslattal állnának a részt­vevők elé. Ecsetelve egyiknek is, másiknak is jó, rossz oldalát és meghagyva nekik a kettő közti választás, a döntés jogát. o. t, A példák között válogatni lehet. Hogy miért e két példát választottam, arra csak azt tudom felelni — e két példát ér­zem a legszemléltetőbbnek. Néhány éve már hogy az alsótengelici gazdaságban jár. tam. Az észt földművelésügyi miniszter látogatott oda és én Tudósítottam. Az ilyen látogatásoknak természetesen vannak protokoll szabályai. Minden percet beosztanak, és ha letelt mondjuk a szarvasmarha-istálló megtekintésére kiszabott idő, akkor tovább kell menni. A küldöttség időszűkében volt. Rohantunk á+ a parkon, ahol találkozott az észt föld­művelésügyi miniszter egy ju­hásszal. Kezet fogtak és a tol­mács segítségével beszélgetni kezdtek. Ilyen kérdések pat­togtak: Mennyi a keresete? Jól megél-e belőle? Hány családja van? Mióta juhász?. íl Közel került egymáshoz a két ember: a juhász és a föld­művelésügyi miniszter. A protokollfőnök sürgette a minisz­tert. a juhász meg marasztalta: „Olyan jói elbeszélgetünk.»” — mondta a juhász. Valóban jól elbeszélgettem: gyerekekről, családról, bir­kákról. de végül is kezet kellett rázni és tovább menni. Jól megszorították egymás kezét. Olyan volt ez a kézszorítás, mint amikor két. régi, jó barát búcsúzik egymástól. A miniszter elsietett a juhász integetett. — Tudja, hogy kivet beszélt? — Nem! — csodálkozott rám a juhász. — Az észt földművelésügyi miniszterrel! — Nem bánom én. akárki is volt az illető. Nekem csak az a fontos, hogy rendes ember volt. Barátságos és megértő... Régen történt. A földművelésügyi miniszter nevére nem emlékszem a juhászéra sem — de a történet megmaradt bennem, mert két ember emberi találkozása volt. A másik történetet csak levélből ismerem. Persze csak a konkrét esetet, mert hasonlóval magam is. mások is, sajnos gyakran találkoztak és találkoznak. A történet egy gázcseretelep-vezetőről és egy olyan em­berről szól, aki úgy érzi. hogy ő már valaki a faluban. Ezt érezteti is, ha mással nem a gázcseretelep-vezetőnővel. Ez a férfi, nevezzük Illésnek, egyszer már késve jött a telepre. Zárás után. A gázcseretelep-vezetőnő már elindult, de ő visszaparancsolta. Szitkozódott, fenyegetőzött, mire a gázcseretelep-vezetőnő visszament és kiszolgálta. Még egy köszönömöt sem kapott érte. Egy másik alkalommal, amikor a kettős ünnepék miatt nem a megszokott időben tartottak nyitva az üzletek megint megjelent Illés a gázcseretelep-vezetőnő lakásán és követel­te: nyisson ki, mert az élelmiszerboltok is nyitva vannak, és ha nem nyit ki. altkor ír az újságnak, meg ez lesz. meg az lesz. A gázcseretelep-vezetőnő mondta neki: minden jóravaló ember már szombaton kicse­rélte a palackját, a gáz nem élelmiszer, mire Illés: ő is ott volt szombaton a telepen, de csak délután öt órakor ért oda és akkor már le volt zárva. (Igaza volt. Négy órakor zárt hivatalosan.) A gázcseretelep-vezetőnő levelet írt szerkesztőségünknek. Kérte, ha jött ellene panasz, akkor vizsgáljuk meg, hallgas­suk meg öt is. (Nem jött panasz!), mert ez az ember meg­ígérte, hogy újságba teteti. Szokványtörténet egy olyan em­berről. aki azt hiszi magáról hogy ő mindenkinél különb, hogy a végzettség, a beosztás őt mindenre feljogosítja .. . ' „Most azt kérdezem, ha valaki vezető beosztásban van, akkor az már azt is jelenti, hogy a munkás embert kutyának nézi? Ha egyszerű emberrel beszél, aki talán nem tanult annyit, akkor még egy jó szót sem ejthet ki a száján? Miért olyan durvák egyesek?” — nézem a franciakockás levélpapír­ra írt kérdéseket, amelyek megválaszolása túl hosszúra nyúj. taná ezt az írást. Helyette inkább ellenszert ajánlanék. Első kúraként: figyelmeztetést, rendreutasítást. Második kúraként: leváltást. Igen, leváltást, mert a szocializmusban csak az lehet ve­zető, aki emberi módon tud viselkedni aki beosztását, jog­körét a köz érdekében foganatosítja és nem a magánügyeit tünteti fel közügynek. Nekem sem tetszenek az ilyen emberek. És nem titko­lom — ezzel az írással is azt szeretném elérni, hogy mások­nak se tetszenek. Mert. ha sokan leszünk, akik nem tűrjük az ilyen viselkedést, akkor egyre kevesebb lesz a durva, arro­gáns, lenéző mosolyú, magát felsőbbrendűnek érző ember. Ha ugyan az ilyen embert — egyáltalán embernek lehet nevezni. SZÁLAI JÁNOS Szubjektív sorok Ne üljünk Illés szekerére

Next

/
Thumbnails
Contents