Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
t \ V Bűnözés—cigánybűnözés Három, cigány személyek által elkövetett bűncselekmény foglalkoztatta erőteljesen az utóbbi hetekben megyénk köz_ véleményét: a szekszárdi Ga- ray presszóban egy NSZK- beli vendég sérelmére elkövetett zsebtolvajlás, utána a szakcsi; nyereségvágyból elkövetett emberölés, végül a bogyiszlói garázdaság. Ezekből, valamint néhány más, hasonló jellegű bűncselekményből a cigánybűnözés elhatalmasodására lehetne következtetni. Az alábbiakban azt vizsgáljuk, mennyire helytálló ez a következtetés. A cigánybűnözés alakulása szoros, okozati összefüggésben áll a magyarországi cigány lakosság történelmi múltjával és jelenlegi helyzetével. Ami az előbbit illeti: a korukhoz időben közeli Horthy-korszak ennek a népcsoportnak helyzetébért nem javulást, hanem rosszabbodást hozott. Az ellenforradalmi korban.az uralkodó osztály jól felfogott és következetesen érvényesített érdeke volt, hogy „felülről” lefelé minden réteg, minden réteget lenézzen. Az úri besorolás rendje szerint leges- legalul a cigány népcsoport volt, amelynek minden tagját — mintegy hivatalból — munkakerülőnek, tolvajnak tekintették. A felszabadulás meghozta a politikai alapját a cigányság felemelkedésének. Volt érezhető fejlődés, de a kívánatosnál lassúbb. A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága 1961. július 21-i határozatában azt állapította meg, hogy a cigány lakosságnak mintegy 70 százaléka akkor még nem illeszkedett be társadalmunkba. A határozatban foglalt követelmények teljesítésének eredményeként ez az arány az utóbbi tizenkét évben javult. A beilleszkedés folyamatának gyorsításához sikeres eszköznek ígérkezik, hogy a párt útmutatása nyomán a kormány 1971. és 1976. között további tízezer cigánycsalád részére teszi lehetővé lakásgondjának megoldását. A cigánykérdés — ezen belül a cigánybűnözés — egyik kiváló ismerője, dr. Csendes Károly rámutat arra, hogy a bűncselekményt elkövető cigány személyek száma megközelítően hatszorosa arfnak, ami a cigányság számarányából következne. Megyénkben a cigányság részesedése az összbűnözésből 1966-ban 14,1 százalék, 1968-ban 12,9, 1969- ben és 1970-ben 20 százalék fölötti volt. A legutóbbi — az 1970. évi — népszámlálás évében Borsod, Szabolcs, Szolnok, Heves és Tolna megyében volt a legnagyobb arártyú a cigánykriminalitás. Ugyanebben az esztendőben abban a tíz megyében, ahol a cigányság 'arányszáma a legmagasabb, a befejezett emberölések 19 százalékát, az emberölési kísérletek 12 százalékát, a rablások 24,6 százalékát, a testi sértések 18,6 százalékát, a garázdaság 10.6 százalékát cigány személyek követték el. A vagyon elleni bűncselekmények vonatkozá- sábarf a cigány elkövetőknél nem a kár nagysága, inkább az esetek száma szembeszökő, A cigánybűnözők erőszakos cselekményeit gyakran jellemzi az a társadalomellenes szemlélet, amelyben az ’ erőszak és a törvénytelen pénzszerzés „joga” egyesül. Ez utóbbira sajnálatos példa volt az emlékezetes szakcsi eset. A gyilkosok mintegy természetesnek vallották a Szekszárdi Megyei Bíróságon, hogy lopni akartak a koros gazdá- tói. Abból, hogy az szándékukat felfedezte, keletkezett a tettlegesség, amelynek végkifejleteként a tettesek agyonverték Ilia Istvánt. A halotthoz, — akinek zsebében több, mint kétezer forint volt —, nem mertek nyúlni, de jelenlétében pénz után kutatva felforgatták a présházat. A kriminalitás alakulásának egyik sarkalatos kérdése, hogy adott időszakban hogyan módosul a visszaeső bűnözők aránya. Országos szinten 1966- tól 1970-ig 33-ról 37 százalékra emelkedett a visszaesők aránya; a cigány bűnözőknél 50 százalék fölött jár. A szabadságvesztés-büntetés az ő esetükben kevésbé bizonyul hatékonynak; feltehetően azért is, mert sokuk részére a börtön kulturáltabb, kellemesebb környezet, mint az, amelytől el kellett szakadniok. A cigány bűnözők civilizálá- sára megjavításuknál alkalmasabb körülményeket biztosít a bürftetésvégrehajtási intézet. Egy, 1970. nyarán végzett felmérés szerint a cigány elítéltek 98 százaléka volt analfabéta, — de ezek mintegy 90 százaléka odabenn megtanulta az írás-olvasást. Az analfabétákéval azonos számú cigátíy elítélt az intézetben tanulta meg fogai rendszeres ápolását. A kriminálstatisztika lényeges része foglalkozik a női bűnözők számának alakulásával. Hazánkban — lassan csökkenő tendenciával — a nők részvétele az összbűnö- zésben 10—12 százalékos. A cigány elkövetők körén belül ez az arány 24—26 százalék; Békés, Csongrád, Fejér, Győr, Pest, Tolna és Vas megyében ennél is nagyobb. A mi megyénkben 1966-ban 30.3, 1970- ben 32 százalék volt. A női bűnözés társadalomra veszélyessége nem elhanyagolható mértékben rejlik abban, hogy a nők speciális helyet foglalnák el a családban, jelesül a gyermeknevelésben. Aligha kell bővebben fejtegetni, hogy vajmi kevés törvénytiszteletre nevelést remélhetünk attól az asszonytól, akitől nem idegen — például — a lopás, a prostitúció. Az ezeknél súlyosabb bűncselekményeknél a cigány nők leginkább mint segítőtársak szerepelitek a férfiak mellett. Az iskolai nevelés eredményességét bizonyítja, hogy a fiatalkorú cigány bűnözők száma — több év átlagában — alig egy-két százalékkal haladja meg a nem cigány bűnözőkét, sokat ront e képen, hogy aránylag sok cigány fiatalkorú vetemedik a legsúlyosabb bűncselekményre. 1971-ben például, a jogerősen befejezett fiatalkorú ügyek közül 13-ban emberölés bűntettének kísérletét állapította meg a bíróság. A 13 elítélt közül 11 cigány volt. Tán ez a pont, ahol a legszükségesebbnek látszik hangsúlyozni: „a cigány” nem azért öl, rabol, mert cigány, hanem azért, mivel ezek a bűncselekmények roppant szoros összefüggésben állnak a szellemi és — mondjuk így: — lelki bárdolatlansággal. Nem fölösleges erre rámutatni, mivel — sajnos — napjainkban is akadnak, akik a cigányok vonatkozásában hajlamosak faji — és ebből logikusan következően — fajüldözői teóriák fabrikálására. Európában — a volt hitleri III. birodalmat leszámítva — minden, jelentősebb cigány népességű állam az emberi fajták egyenlőségének, egyenjogúságának természettudományos és humanista alapján törekszik a cigánykérdés felszámolására. A faji előítélet r.em csupán a cigányságra veszélyes, hanem a társadalom egészére is. mivel eltakarja a vaió tényeket, ezzel pedig a R. Ritánál sántít valami Lapunk legutóbbi „Fiatalok” oldalán H. I. „Dolgozni akarok” címmel beszámolt arról, hogy a köz- gazdasági érettségivel rendelkező tizennyolc éves R. Rita milyen akadályokkal találkozott, amikor különböző hirdetések nyomán állás keresésére indult. H. 1.-nek igaza van, amikor mindezt szóvá teszi, hiszen hasonló visszásságok valóban előfordulnak, és jobb, ha előbb járulunk felszámolásukhoz, mint később. A „Dolgozni akarok”-ban akad azonban más visszásság is, finoman fogalmazva valami sántít. R. Rita — köz- gazdasági érettségivel a retiküljében — a következő igényeket táplálja munkahelyével szemben: 1. Fizessenek neki havi 1600—1800 forintot. 2. Ne kelljen állómunkát végeznie, mert fáj a lába. 3. Sablonmunkát se, mert az unalmas. 4. Vegyék tudomásul, hogy csak egy esztendeig óhajtja a munkaalkalmat igénybe venni, mert utána férjhez megy, és legalább 400 kilométer messzire távozik Szekszárdról. Mindebben van, amit el lehet fogadni. Sajnálatos, ha egy fiatal lánynak fáj a lába, de ezt munkába állításnál figyelembe lehet venni. Még a jobb érzésű ismeretlen is szívből gratulál R. Ritának esedékes férjhezmenetele alkalmából, de azt már nem lehet elvárni, hogy a gratulálok között a munkahelyi főnök is felsorakozzon, akinek kötelessége bizonyos termelési feladatokat megoldani. Az 1600— 1800 forintnál azonban már érdemes megállni egy szóra. Nem csillagászati összeg, de nagyon sok érettségizett dolgozó nőt ismerünk, aki csak tizenkét-ti- zenöt évi egy helyben töltött munkával jutott el idáig. Feltehető, hogy R. Rita — a tizennyolc éves kezdő — nincs tisztában a majdani munkahelyén végzendők minden csínjávál-bínjávál. Ha egyáltalán elkezdi áldásos működését, akkor a legtermészetesebb, és saját érdekében is üdvös, ha az egyszerű, sablonfeladatok megoldását bízzák rá. Akár unja, akár nem. R. Rita gondolkodásmódjában a túlzott igényesség sántít. Az „adj uramisten, de tüstént és sokat” szemlélet, amit csak akkor lehetne úgy-ahogy jogosnak elismerni, ha R. Rita már bizonyított volna. Egyelőre csak bizonyítványa van az érettségiről. Az érettségi bizonyítvány a főiskolai és egyetemi tanulmányokra való érettség írásba foglalása egy tantestület képviselői által. Az életre való érettséget a jelek szerint R. Rita esetében nem tükrözi. O. I. helyes teendők elől szintén elzárja az utat. Álhumanista — szintén faji előítéletekben gyökerezi — az a felfogás, hogy hiáífa törekszik a társadalom a cigányok megjavítására, hiszen „szegények nem tehetnek arról, hogy ilyennek születtek”. Ez az — enyhén szólva — Lombroso-illatú okoskodás részint azért nem állja meg a helyét, mivel bűnözőnek senki emberfia nem születik, legfeljebb azzá válik; részint mivel nem lekicsinyíthető számban léteznek büntetésüket kiállott, megjavult cigányok. A kultúrember számára megdöbbentő látványt nyújtó cigánytelepek az elmaradottság és ezzel párhuzamosan a bűnözés melegágyai. Ezek lakosságának életkora alacsony, szaporulata igen magas, a nők életkora a férfiaké alatt marad (civilizált viszonyok között fordított a helyzet). Megyénkben ma körülbelül húsz cigánytelep létezik, ezeken megközelítően1 kétezer ember él. Ismert, hogy a telepek felszámolása nem történhet meg egyik évtizedről a másikra, de az eddigi eredmények optimizmusra adnak okot, — elég talán Szedres és Pincehely jó példáját említenünk. Magától értetődő, hogy a lakás nem minden, nem is feltétlenül az első.'.. Köny- nyebb elérni a cigány lakosság foglalkoztatását, a tarf- -kötelesek iskoláztatását. Ebben is, abban is ért el haladást Tolna megye az 1961. évi politikai bizottsági határozat óta. Dr. Csendes Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének helyettese egyik, tavaly megjelent elemző írásában úgy foglalt állást, hogy a cigánykérdés megoldása és a cigánybűnözés leküzdése érdekében a legdöntőbb a cigányok életkörülményeinek és szemléletének megváltoztatása. A. törvényes lehetőségek mindkét követelmény teljesítéséhez adottak; az államhatalmi szervek élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Ami az egyes embert illeti, nos ... ez emberenként változó. Bizony, akad, aki rögtön a zsebébe nyúl, ha rongyos cigánygyereket lát; akad, aki az istennek sem alkalmaz cigányt; olyan is, aki a jó kivételével mindent hajlandó a cigányCsak udvirlasan! Az ügy igazság szerint nem súlyos és csak azért érdemel pár sort, mert újabban néhány esetben ilyesminek az ellenkezőjére is akadt már példa. Nemrégiben a rádió is említette, hogy az egyik fővárosi tanács kicseréltette magyartalanul bár, de kizárólag felszólító módban fogalmazott formanyomtatványai egy részét. Ez az „új hullám” Szekszárdig még nem jutott el. A Tolna megyei Tanács Balassa János megyei kórház — rendelő- intézet e hó 9-én így kezdte 10.781/1973. jkvi. számú levelét egy ismerősömhöz: „Ezt a felhívást az iratokkal együtt küldje vissza!" Az illető máig se érti, hogy miért kell lemondania egy hozzá intézett levél birtoklásáról, főleg ha annak kicsengése enyhén szólva fenyegető. A kilencsoros levélke tartalmának harmada ugyanis fenyegetés. Ha a címzett nem juttat el adott időre egy munkáltatói igazolványt és egy nyilatkozatot a fenti egészségügyi intézménynek, úgy a levélíró (Nagy Istvánná áp. díj. csoportvezető helyett olvashatatlan aláírás) ,,a bírósági végrehajtó útján fizetéséből letiItat” 326 forintot. Ennyibe került címzett feleségének kórházi ápolása, amiben senki nem kételkedik. Kétséges marad egyelőre, hogy a „Nyilatkozatban” miről kell nyilatkoznia? ^etán erről a levelezési stílusról? És van-e reménye, hogy enyhe viszonzásként ő is visszakaphatja maid levelét? Minden fenyegetés nélkül, —s. —n. ról elhirfni. A kapásból említett típusok közül egyetlenegynek megjelenítője sem szolgálja a párt, az állam kitűzte célok elérését... Ami egyedül helyes: minden cigányt emberszámba venni. Nem azért, mert „így illik”, mivel „így muszáj”, — hanem azért, mivel erényeikkel, hibáikkal, esetenként bűneikkel együtt emberek, jogosultak emberi méltóságuk elismerésére. BORVÁRÖ ZOLTÁN Kisvárdán 185 millió forintos beruházással 11 emeletes kórház épül. Úgy tervezik, hogy 1975. végén már megkezdődhet a gyógyitó munka. Az új kórház a járás 80 ezer lakosának biztosít betegellátást. (MTI-fotó — Balogh P. László — KS.)
