Tolna Megyei Népújság, 1973. július (23. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
9 1 Egy látogatás után A magyar—bolgár öy o barátsági szerződés 25 éve Nagy Károly, az MTI szófiai tudósítója írja: Negyedszázaddal ezelőtt, 1948. július 16-án írták alá a magyar—bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést. A barátsági szerződés aláírását egy évvel megelőzte a két ország első kereskedelmi és fizetési egyezménye, amelynek azonban politikai jelentősége jóval nagyobb volt gazdasági értékénél, hiszen a háború és a fasizmus által a végsőkig sanyargatott, elmaradott két ország kapcsolatkeresését jelentette. Ami a háború előtti helyzetet illeti: Bulgária — amelytől főként dohányt vásároltunk — mindössze fél százalékkal részesedett hazánk egyébként sem komoly értékű külkereskedelmében. A kölcsönös áruforgalom 1947 és 1966 között körülbelül a huszonötszörösére emelkedett. Az 1971—1975. közötti előirányzat értéke csaknem 400 millió rubel. A kereskedelem a gazdasági együttműködésnek jóllehet az alapvető, ám kétségtelenül a kezdetlegesebb formája. A magyar- bolgár gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési bizottság tizenöt éve történt megalakítását követően, s éppen e bizottság eredményes tevékenysége következtében sikerrel próbálkozunk más formák alkalmazásával is, részben a KGST keretében, részben kétoldalúan. Ilyen új formák a termelés szakosítása és kooperációja, az évi és a távlati népgazdasági tervek összehangolása, az együttes tudományos kutatás és a többi. Ezek a tendenciák az együttműködésben különösen megerősödtek a KGST komplex integrációs programjának elfogadása után; a KGST-program szellemében erőteljesen folyik az integrációs lehetőségek felmérése kétoldalú kapcsolatainkban. Külön figyelmet érdemel a Kádár János és Todor Zsivkov megállapodása alapján nyolc évvel ezelőtt létrejött Intranszmas magyar—bolgár közös társaság, amely mind profilját, mind az együttműködés formáját tekintve, egyedülálló a szocialista országok gyakorlatában. Az Intranszmas bebizonyította életképességét, a másik közös vállalat — a zöldség, gyümölcs, szőlő termesztésének és betakarításának gépesítését szolgáló Agromas — élet- képességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy létrejötte utón hamarosan csatlakozott hozzá a Szovjetunió is. Az együttműködés korszerű formáját jelenti a devnjai szódagyár beruházásában való több mint tízmillió rubel értékű részvételünk, mert kiadásainkat a gyár termékében, kalcinált szódában téríti meg Bulgária, s erre a magyar ipar nagyon számít. II brigád formálja a tudatot... AMIKOR ORSZÁGOS ÉS MEGYEI VEZETŐK általános jellegű látogatására kerül so-r valamely üzemben, termelő- szövetkezetben. községben, az ember első pillanatban hajlamos arra gondolni, valamilyen rutinlátogatásról van szó. Miért e hiedelem, ki tudja, talán valamikori emlékek kísértenek. Lehet. Aztán feltűnően gyorsan kiderül, hogy a látogatás valóban a jobb megismerést, a tájékozódást, az életközeiben való tapasztalatszerzést szolgálja — egyként a látogatók és meglátogatottak számára, de szó sincs itt valamiféle rutinkapcsolatról. Sőt. Abban a kellemes helyzetben lehettem nemrégiben, hogy az ország egyik vezetője és a megye vezetőinek egy üzemben és egy termelőszövetkezeti gazdaságban tett látogatását kísérhettem végig. A róla volt tudósítás — kényszerűen igazodva a protokoll és a tényszerűség követelményeihez — csak az időszerűség sorrendjében az események rögzítését adhatta. Pedig, ha nem is mást. de mennyivel többet nyújtott a vezetők és vezetettek találkozása. Egy tudósításba sok minden nem fér bele. elhallgatni viszont nem lenne szerencsés, mert arra is lehet pél-, da. hogy az objektív tényéknél néha többet adnak a megérzések. a szubjektív vélemény- alkotás. Hogyan sikerül szinte percek alatt közvetlen — azt is ki merhetjük mondani, baráti — kapcsolatot teremteni országos vezetők és helyi irányítók, országos vezetők és „egyszerű” emberek között? Mert ez a kapcsolat tényleg percek alatt létrejön. Miért? Az első benyomás ez: Mert az ország, vagy a megye felelős, vezetői éppúgy „egyszerű” munkások, parasztok mint az üzem. vagy a szövetkezet gazdái a maguk területén. Egyik is. másik is felelősséggel szolgáló munkásember azon a poszton, ahová a képessége, meg a társadalmi igény állította. A rang lehet különböző, de a munka értékét mindenütt a végzés mikéntje adja. És ezt nagyon rövid idő alatt meg lehet érteni, de még inkább megérezni. A LEEGYSZERŰSÍTÉS nem minden esetben szerencsés, de itt nyugodtan merek leegyszerűsíteni. Nem ar vezetők állapították meg, a munkások mopdták — ezért még markánsabb a megfogalmazás — észrevettük-e, Rogy mi a legfeltűnőbb ezen a találkozáson? A munkások és tsz-gazdák ugyanazt mondják, mint az országos vezető, meg a megye vezetői. Vagy fordítsunk, a Politikai Bizottság tagja, a megye első embere ugyanazt mondja, mint a kétkezi emberek. A megfogalmazás persze alkalmankint más meg a méretek is, ahogy egy-egy kérdést megközelítenek, de a hullámhossz közös.. ÉR ez a lényeg. A hullámhossz, amelyen érzünk, amelyen gondolkodunk és amelyen a tennivalókon törjük a fejünket. És mennyire. de mennyire azonosak a gondok — csak a méretek különbözőek. És' a vendéget, aki kénytelen megyei, országos, sőt némelykor KGST-méretekben gondolkodni, latolgatni, menynyire égeti egy kis üzemi probléma, amelyről hallja, mennyit rágódtak rajta itteni vezetők, itteni dolgozók. De hát idegen-e, távoleső-e a szerszámlakatostól vagy a kom- báj nőstől, hogy mik az ország igényei és az integráció problémái? Távolról sem. Tűnődéseik, sőt nem ritkán ötleteikből fakadó kérdéseik nem ezt mutatják. Ellenkezőleg. A Politikai Bizottság és a megyei első titkár gatják a táji1'" ''1''’1 üzem vezetője ad. Rákért. t. nek. Az adatokra is, de még inkább a miként érdekli őket. Hogyan, milyen módon, milyen eszközökkel, milyen módszerekkel? Miben látják a közvetlen feladatokat, hogyan akarnak előbbre lépni? Kérdések, kérdések egymás után. És nem a kérdezés kedvéért, mert már a második után semmi kétség, itt nem lehet mellébeszélni. Itt csak az igazat szabad mondani, mert a vendégek értenek hozzá, amiről szó van. Véletlen, hogy felkapja a fejét a szövetkezeti kertészet vezetője és azt mondja: „meglep, hogy az elvtárs mennyire ért hozzá”. Meglepő? Nem hinném, mert szakember ugyan nem lehet valaki mindenben, de egy bizonyos szinten az összefüggéseket már ismerni kell. Ismerik is. Ezért gyöngyözik az igazgató, meg az elnök, a mérnök és az agro- nómus homloka, amikor számot kell adni. A TERMELÉSI EREDMÉNYEKRŐL SZAMOT ADNI, a gondokról beszélni, ha nem is könnyű, . de mégis könnyebb, mint az emberi vonatkozásokról. A kérdések egymást követik: Milyen a vezetők és beosztottak viszonya? Hogyan vélekednek a vezetők beosztottjaikról? De az sem marad el. hogy a beosztottaknak mi a véleménye? — ezt éppen egy munkásnőtől kérdezik a vendégek. S mennyire a politikai érettség bizonysága a válasz: „Általában jó, de ha nem értünk egyet, azt megmondjuk, s elfogadják, ha igazunk van. Ha meg nekik van kifogásuk és az úgy igaz, akkor nem vitatkozunk tovább.” Újabb kérdések: „Milyenek a dolgozók életkörülményei? A lakásviszonyok? A keresetek? Emelkednek-e megfelelő mértékben? A differenciálás a bérezésben? Miért soroltam fel ennyi kérdést? — Mert tulajdonképpen ezek domináltak mindkét üzem meglátogatásánál. Valahogy nagyon jó érzés volt látni, hallani, hogy tulajdonképpen mindent, a termelést, az üzem- és munkaszervezést, a nagy egésztől, a legapróbb részletekig egy oldalról, az emberi oldalról közelítettek meg. Meny. nyiszer leírjuk, hogy a termelés az emberért van és milyen sokszor hangzik ez szólamnak, amolyan brosúraszövegnek. Nos itt egyáltalán nem úgy hangzott, hanem végig őszintén. igaznak — a legfontosabbnak. A tsz-elnök egy, a bérezés és a gazdasági szabályozók összefüggéseivel kapcsolatos problémát említ, kissé panaszkodva talán, de inkább tanácsot kérve. Erre azt várjuk, hogy most majd magyarázat, amolyan kioktatás következik. Szó sincs róla. Ez a reagálás: „Akkor beszélgessünk erről, együtt majd megpróbáljuk megoldani.” És megindul a beszélgetés. Persze hogy megoldás most, itt nem történt, de elindított egy gondolatsort. És ha majd a megoldás is megszületik, nincs kizárva, hogy ez a beszélgetés is adott valamit a döntés megszületéséhez. Demokratizmus? Igen. Az egyik gazdasági vezető egy elképzelést ismertet, amely véleménye szerint sokat lendítene az üzem helyzetén. Konkrétan reagálni rá igen nehéz lenne, nem is teszik, akiknek adresszáltatott Tájékozódni igyekeznek inkább, de ennyi idő alatt azt is nehéz lenne elképzelni. S aztán a gazdasági vezető kijön a farbával: „Egy ki.R nyomást kellene gyakorolni. hogy menjen a dolog.” A kérés feltehetőleg jogos, de nem egészen biztos, hogy az. Ezért pillanatnyi csend, majd a megyei vezető így reagál: K. elvtárs jó tárgyaló partner. — ó;pnk vele.” S amikor a Bizottság tagia segíteni akar, mondván, okos ötletnek látszik, az álláspont marad: „tárgyalni kell róla.” Tehát — ígéret semmi, segítség minden. Az egyik kombáj nősről kiderül, hogy nemcsak a munkájában első megyeszerte, hanem mellesleg kiváló vadász is. Minek akkor a termelésről beszélni, hiszen egy kiváló esetében nyilvánvalóan kiváló az is. rögtön a vadakra terelődik a szó. Ehhez is értenek, mint ahhoz, hogy miért jobb a Ran- naja. mint a Bezosztája és mi a probléma a magyar fajtákkal, miért nincs Auróra, és miért nem kaptak Kavkaz-vető- magot. Szóval, értenek a vadászathoz is, és ebben a pillanatban (érdekes módon, hiszen, mint mondtam, a megye legjobb kombájnosával pereg a szó) a vadászat is fontos kérdéssé lett. Jó? Nem jó? Most ez volt — azt hiszem — a legjobb! Sok embert láttam ezen a napon, sok emberrel találkoztam, sok embert ismertem meg. Arcuk, növésük, mozdulatuk ... különbözött ezeknek az embereknek, de egyben hasonlítottak egymásra — közel egyformán gondolkodtak jelenünkről, jövőnkről. Csoda ez? Nem! Kívánatos, hogy így legyen és jó, hogy így van. LETENYEI GYÖRGY — Igen, mi voltunk az úttörők a fornádi gazdaságban. Még 1965-berí történt... A reggeli etetés befejezése után kiterítettünk néhány pokrócot egyik ól mögött, és beszélgetni kezdtünk: hogyan, miként tudnánk benevezni a szocialista brigádmozgalomba. A mun- kaver^eny feltételei adottak voltak, leginkább arról folyt a szó, mit kell tennünk, mi légyért az a többlet, amelyen keresztül a brigád neve mellé odaírhatjuk, hogy „szocialista”. Valahogy így kezdődött, és azóta minden évben megfeleltünk a feltételeknek. Tavaly már ezüstjelvényes lett a Lendület brigád, és a házi versenyben is az első helyre került — sűríti néhány mondatba a krónikát Pálffi János brigádvezető, egyben a kecse- gei sertéstelep vezetője. — A versenyben első helyért áll a munka. Eredményét könnyen lehet mérni. Például: a terv szerint tizenöt kiló havi súlygyarapodást kell produkálni — ténylegesen viszont az elmúlt hat hónap átlagában 15,74 kilós átlagot teljesítettünk. És miután a sertéstenyésztésben dolgozóknak napközben van szabad idejük, kukoricakapálást is vállaltunk — a száraz tavasz, a kedvezőtlen idő miatt a vegyszerezés nem hatott teljesen — és kilenc hektár kukoricát kapáltunk meg. Szabad időben fásítottunk, füvesítettük a telep területét, hogy tiszta, rendezett környezetben dolgozzunk, ne disznóólban... — Szocialista brigádjaink munkájában nagyon jó tapasztalat, hogy a munka mellett a hármas jelszó másik két kitétele is egyre határozottabb — állapítja meg Mei- linger László, a gazdaság szakszervezeti tanácsában a szocialista brigádmozgalom egyik fő szervezője és „statisztikusa”. — Bár a brigádversenyben elsődleges a munka, ez esetben mégsem arról akarok beszélni, mert az minden ágazatban adott, a gazdaság ter- veihéz igazodik. Inkább arról, hogy a brigádmozgalom a gazdaságban-meiünyire tudat--és környezetformáló tényező. — Azzal kezdem, hogy a központi, fornádi kerületben 9 brigád 169 tagja versenyez a szocialista, és a gazdaság legjobb brigádja címért. Közülük a komlós kertészeti brigád tíz tagja kétszer, az irodai brigád 25 tagja, az üzemi konyha tizenegy tagja szintén, a 41 tagú szállítóbrigád egyszer nyerte el a címet. Uj brigádok: a szárító-magtisztító, LKB-üzem húsz taggal, a gépműhelyben az erő-, a munkagépjavítók, a forgácsolók, egyaránt 14—14 taggal, és húsz taggal az állattenyésztők, tehenészek, hízómarhagondozók, takarmárfyosok. Ke- csegén négy brigád létezik 53 taggal, köztük a már említett, ezüstjelvényes sertés- tenyésztők, a bronzjelvényes üszőnevelők, és két tehenészeti brigád. Tehát számban is meghatározó tényező a mozgalom ... A szocialista módon élni jelszó megnyi.lvánu] a külsőségekben, a rendezett, tiszta majorokban, telepekerí, de a virágos udvaros lakóházakon is. Hol van már a régi, pusztai cselédházak sertés- és baromfiólainak legyek légióit teremtő rendezetlensége... Igaz, a régi lakások újjáépítésére, újak építésére már a gazdaság is súlyos pénzeket áldozott, de igaz az is, hogy nagyon sok pénz fekszik abban a munkában is, amellyel egy- egy brigád egy-egy tagjának az akciós lakás építéséhez szabad idejében segített. A tudatformálás a lakó- és munkakörnyezet változásában kézzelfoghatóan, szemet gyönyör- ködtetően érezteti hatását. A tanulás... Lapozzuk a brigádok év elején tett vállalásait. A gépműhely Hunyadi — forgácsoló — brigádjában Miszlai József elvégzi a gép- járművezetői tanfolyamot... Pőcz József Folmeg László a gépszerelői technikum III. osztályát végzi... Székely Istvánt felkészítik az eredményes szakmunkásvizsgára. . A Petőfi szerelőbrigádban Horváth Károly megkezdi a gépszer^ijtianjglyatnot. Kiss Józsefet felkészítik az ifjú szakmunkások megyei vetélkedőjére. (A felkészítés eredményes volt: Kiss József az első helyezést érte el.) Az ÁprilÍR 4. gépszerelő brigádból Szili József megy gép- járművezetői tanfolyamra, Simon József betanított munkást szakmunkásvizsgára* készítik fel. Az üzemi konyha Május I. brigádjából hárman végeznek szakácstanfolyamot 1973—74- ben. Az irodai brigádban Meilin- ger László és Horváth Jó- zsefné a mérlegképes könyvelői képesítés megszerzését célozta meg. . Hosszú lenne felsorolni a tanulás formáit, amelyeken a Tamási Állami Gazdaság szocialista brigádjai részt vesznek, de az még okvetlenül ide kívánkozik, hogy a pártós a szakszervezeti oktatás különböző formáiban évről évre minden brigád öt-hat tagja részt vesz, képezi magát. A művelődéshez lehet sorolni az esetenkénti színházlátogatásokat, országjáró kirándulásokat — amelyekhez a gazdaság ad járművet. Viszont a munkából — például az állat- tenyésztők kötött munkájából — adódik, hogy ezekre a kö- izös kirándulásokra mindig csak fél brigád mehet, a kirándulók helyett az otthon- maradottakrfak dupla munkát kell végezni. No de azért szocialista brigád, hogy tagjai ezt természetesnek, magától értetődőnek tartják. — A brigádtagság egyik feltétele — mondja Pálffi János —, bogy ha kell, valaki a társa munkáját is vállalja, amikor az éppen tanul, vagy szórakozik, mert szintúgy dolgoznak majd helyette is. Mindenkitől elvárjuk, hogy ne csak egy, munkahelyen dolgozó ember legyen, hanem a munkán kívül is együtt élő közösség tagja. Ugye, ezt mi már könnyen mondhatjuk, mint a gazdaság legrégibb szocialista brigádja? De nem volt könnyű eljutni idáig. B. I.
