Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

ÉLŐ ÉS HOLT LELKEK Születés, elvándorlás, öregedés, halál Felújítása során új burkolatot kap a budapesti Lánchíd csaknem 3400 négyzetméteres útpályája. Nemzetközi bábfesztivált rendeznek Pécsett ii. PLUSZ ÉS MÍNUSZ Az első magyar modem népszámlálást követő két évti­zedben Tolna megye lakossá­ga gyarapodott. 1870—1880. közt évi átlagban 0,55. a kö­vetkező évtizedben 0,74 száza­lékot. A millennium ideje már kevésbé fényesen jelentkezett, ekkor az arány csak plusz 0,02 százalékos. Aztán ismét emel­kedik. a világháború idején visszaesik, majd még két évti­zedig. ha már mérsékeltebben is. de újra pozitív oldalra bil­len a mérleg nyelve. Ezután megkezdődik — sokféle okból — az elvándorlás. A kitelepí­tések okozta lélekszámveszte- séget a betelepülések még ide- ig-óráig pótolták (1941—1948. közt a csökkenés 0.03 száza­lék). később azonban semmi. 1949—1959: 0,10 százalék. 1960—1969: 0,33 százalék fo­gyás évi átlagban. Érdekes részletesebben is megvizsgálni, hogy az 1960. és 1969. közötti évtizedben Tolna megyében hol mutatható ki tényleges népszaporodás. A járások egészében sehol. A községek átlagában ugyancsak nem. A két városban és né­hány. mindössze tizennyolc községben. A tényleges szapo­rodás százalékos aránya sze­rint felülről kezdve a sort. a következőkben: Bonvhád (13.0 százalék) Máza. Alsónána. Bá- taanáti. Mórágv. Mőesénv, Si- montornya, Dalmand. Tolna. N^evmánvok, Paks, Sárszent- lőrinc. Mözs. Pálfa és Grábóc. Hőgvész. Gvöre. Öcsény (0,1 százalék). Az elhanyagolható kivételeket nem számítva ez a lista egyúttal az okokra is fényt vet. AZ OKOK Elsősorban olyan teíenülé- sek szerepelnek itt. melyek rendezettebbek, ha úgy tet­szik „városiasabbak”, fokozot­tabban kielégítik a lakók ért­hető módon nem csökkenő, hanem növekvő igényeit. Sza­bad kéményes konyhákat és zsúotetőt csak egyes írók szoktak olykor nosztalgikusan emlegetni, akiknek netán ma is otthonul szolgál ilyen, még elvétve sem. Inkább eltörek­szenek onnan, legalább na­gyobb közigaz-gatási centru­mú községekbe. Az előbbinél nem kevesebb súllyal esnek azonban latba az ipari, vagy ipari jellegű munkahelyek, amilyenek közé hovatovább tplies joggal lehet sorolni pél­dául a Dalmandi Állami Gaz­daságot is. Ami a megyén belüli ván­dorlásokkal kapcsolatban helytálló, az ugyanígy vonat­kozik az innen eltörekvőkre. A felszabadulás utáni években megkezdődött iparfejlesztés jórészt elkéozelhetetlen lett volna vidékről jött munkaerő­tartalékok nélkül. Ez egyúttal változtatott az ország egész­ségtelen belső foglalkoztatott­sági arányain. Sokan távoztak a mezőgazdaság átszervezésé­nek nehézségeikor és bármi­lyen furcsán hangzik, de vidé­ken — így megyénkben — lé- lélekszámcsökkentő ok a to­vábbtanulás is. Nem véletlen az, hogy a megyei tanács ak­tív támogatásával sorra ala­kulnak meg a különböző főis­kolák megyénkben diákklub- hir-ren a megye nem akar mdani a saját maga ki- / 'ájélte értelmiségről. szak- berekről. A jelek arra mu- .ak, hogy a csökkenés so- g meredeken lefelé tartó lala most már (szoros ösz- ggésben a megyei gazda­eredményekkel. a terme- vetkezetek l; stabilizálódá- d. az iparosodással) nem .yed tovább. Nem emelke- .. ugyan. de ahogyan a szakemberek mondják „szin­ten marad”. a GYERMEKÁLDÁS Csakhogy az eltávozottak zöme éppen a családalapítás­ra. gyermeknevelésre legal­kalmasabb korúak, a tizenöt- ne®wen évesek közti kategó­riába tartozott. Ez nagyon ke­serű módon mérhető a számo­kon. 1949-ben a megyében 72 089 család volt. 1960-ban 74 847, 1970-ben 72 927. Nép­szaporodást az jelent, ha egy házaspárnak kettőnél több gyermeke van, hiszen kettő születése csupán az apa-anya személyét „reprodukálta” a társadalom számára. „Tized gyermekekkel” csak statiszti­kai táblázatokban lehet szá­molni, bár ha két és fél gye­rek jutna minden családra, kevésbé keseregnénk népsza­porodási okok miatt. A való­ságban és megyénkben 1949 óta nőtt a gyermektelen csa­ládok aránya. Ugyanígy az egygyermekeseké. Valamivel gyarapodott azoké. amelyek­ben két gyermek van. de egy­formán csökkent a három-, vagy a négy. és több gyerme­kes kategóriához tartozók ará­nya. Az előbbieknél maradva: 0—1 gyerek - lélekszám csökke­nés, 2 gyerek azonos szint. 3. vagy több: gyarapodás. 1949. 1960. 1970. években a Tolna megvei családok alábbi százalé­kánál volt: 0—l gyermek: 60,9 66,4 68.6 2 gyermek: 21,5 21,4 22,9 3—4 gyermek: 17,6 12,2 8,5 A cikkünk előző részében Gerencsért Jenő t 13. Fő, hogy végre megvan az a diploma! — Marika! — kiáltja magá­ról megfeledkezve. — Mérnök vagyok! Érti? Mérnök! — El­kapja a lány derekát és örö­mében körültáncolja vele a szobát. Közben rögtönzött daL lammal énekli: — Mérnök va­gyok, mérnök...! — Jó. jó — csillapítja a lány — elhiszem, hogy örül, de most már dolgozzunk, mert hamarosan itt lesz a főnök és mi még egyetlen jellemzést sem írtunk meg. Kibontakozik a férfi karjai­ból és odaül az írógéphez. Vajda kezébe veszi az asz­talon heverő káderanyagokat. — Hol is hagytuk abba? — Még el sem kezdtük. Csörög a telefon. Nyúl a hallgatóért A keze megáll a levegőben: felvegye?™ ne ve­gye?... — Ne vegye fel, mert megint elhívják valahova! — figyelmezteti a lány. Vajda felemeli a hallgatót és visszateszi anélkül. hogy beleszólna. Fél perc múlva új­ra csörög. — Majd én! — ugrik a tit­kárnő. — Tessék!... A párttit­kár elvtársat? Ki keresi? — Befogja a kagylót, hogy a drót másik végén ne hallják, úgy mondja Vajdának. — A kerü­leti pártbizottságtól keresik. Mit mondjak? A párttitkár átveszi a hall­gatót — Tessék!... Menjek be?... Most azonnal?... Értem, értem, de nem lehetne kicsit később, vagy holnap? Most nagyon sürgős dolgom van Ellentmondást nem tűrő női hang válaszol. — Vajda elvtárs! A kerületi pártbizottsághoz nem akkor megy az ember, amikor ráér, hanem amikor hívják! „Élők és holtak” alcímnél kö­zölt táblázatból kitűnő me­gyebeli természetes szaporo­dást (ami nem azonos a ván- dorlások-el vándor lások egyen­legét is mutató tényleges sza­porodással) arányaiban egyre kevesebb család biztosítja. A 72 927 család közül 1970-ben mindössze a fenti nyolc és fél százalék, vagyis nem is egé­szen hatezerkétszáz. Nyelvünk szép kifejezése szerint valóban „áldás”-e a gyermek ? A közelmúltban munkatársaink cikksorozat­ban mutattak be ezt igazoló szép példákat. A statisztika sajnos kevésbé szépekkel is szolgál, amelyek ismeretében csak még nagyobb elismerés­sel, tisztelettel tekinthetünk: — amazokra. 1961—1965-ben, évi átlagban 3471 volt a me­gyebeli élveszületések száma. Az engedélyezett művi vetélé­seké 4243. 1966—1970. között 3753 élveszületés állt szemben évi átlagban 4745 művi veté­léssel. Nagyon szomorú. ha anyagi körülmények, mostoha életviszonyok valahol nem te­szik lehetővé a gyermekáldást. Még szomorúbb, ha ez az ok elkerülhetetlen egészségügyi természetű, orvosilag indokolt. Csakhogy a törvény adta ilyen lehetőségek megnyílta óta ele­inte még a vetélések 5.1 száza, léka volt orvosilag indokolt (1957—1960.), később 4.7. majd a legutóbbi időszakban 3,7. Ugyanakkor abszolút számuk 1334-gyei emelkedett. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN A kerületi párttitkár dara­bos, kimért beszédű ember. Nem udvariaskodik, nem kön. törfalaz. Hellyel kínálja Vaj­dát és azonnal a tárgyra tér. — A munkatársaim tájé­koztattak. hogy nem értesz egyet a Központi Bizottság ok. tatási határozatával. — Elnézést kérek, de ez nem egészen így van! — Ez, hogy úgy mondjam, szokatlan jelenség a párt­munkásgyakorlatban ! — vág közbe a kerületi titkár. — Fi­gyelmeztetlek. hogy az ilyes­mi könnyen fegyelmit von maga után. Vajda Imrének egész belső része remeg az indulattól, de fékezi magát. — Azt hiszem tévesen tá­jékoztattak. Azok az , elvtár- sok, akik délelőtt nálam jár­tak a gyárban, nem akarják megérteni azt, amiért én vi­tatkozom. — Lehet, hogy te így gon­dolod, de a tények mást mu­tatnak. Ha jól tudom: közöl­ted velük, hogy nem érdekel­nek a kerületi elképzelések! Kijelentetted, hogy nem vagy hajlandó a tervet átdolgozni, így van? — így. — Na látod. Ezek a tények. Ezek túlzás nélkül is rávilá­gítanak a te nyakas magatar­tásodra. Vajda lehajtott fejjel ül a titkárral szemben. Nem szól, nem látja értelmét a magya­rázkodásnak, a védekezésnek. — Mit akarsz te tulajdon­képpen? — kérdezi ingerülten a kerületi titkár. — Fel aka­rod forgatni a világot? Meg akarod reformálni a pártokta­tást? Miért nem jó neked úgy, ahogy van?! Kidolgozták azt pontosan, precízen; nálad sok­kal okosabb emberek! Miért akarsz te mindig, mindenben újat kitalálni? — Mert ami rossz, azt meg kell változtatni! Pécsett harmadszor rendezik meg az idén — szeptember 26. és 30. között — a nemzetközi bábfeszti­vált. A bábművészek nemzetközi szövetsége (UNIMA) védnöksége alatt minden második évben a Mecsekalján találkoznak Európa legjobb felnőtt-bábszínházai, -báb­együttesei. Az idén tíz ország báb­művészei adnak vendégjátékot Pé­csett. A tizenegy hazai együttes mellett Angliából, Csehszlovákiá­ból, Franciaországból, Jugoszláviá­ból, Lengyelországból, a Német Szövetségi Köztársaságból, Olasz­országból. Romániából és a Szov­jetunióból érkeznek bábszínházak a fesztiválra. Szívtrombózis — A Központi Bizottság ál­tal elfogadott elveket senki­nek sincs jogában megváltoz­tatni! — Nem is az elveket kell megváltoztatni, hanem a mód­szereket, a gyakorlatot! — kezdi magyarázni Vajda. — Ha oktatunk, akkor ne azért ok­tassunk, hogy legyen mit be­írni a jelentésbe. Hanem azért, hogy az emberek tudjanak, lássanak és gondolkodjanak. Gondolkodjanak azon.„ A kerületi titkár közbevág. — Jobb volna, ha te gon­dolkodnál! Gondolkodj azon, hogyan dolgozod át azt a ter­vet, amit nem fogadtunk el! Vajda Imre letörten szédül ki a kerületi pártbizottságtól. Mintha részeg volna úgy kó­vályog a feje. Lassan, búsla­kodva ballag a buszmegálló felé. Emberek jönnek vele szemben, néhányan ráköszön­nek, ő visszabólint, de csak elmosódott arcokat lát. Olyan­nak érzi maga körül az utcai nyüzsgést, mintha egy nagy emberáradatban úszna. A gép­kocsik motorcsónakoknak, a Tolnán az Epkel Ferenc ut­cai telephelyre TAKARÍTÓNŐT FELVESZÜNK. Fizetés megegyezés szerint. Asztalos Ktsz Tolna. (223) A „Szakoly testvérek" Épí­tőipari Szövetkezet felvesz: SZOBAFESTŐ-MÁZOLÓ SZAKMUNKÁSOKAT, KŐMŰVES SEGÉDMUNKÁSOKAT. lelentkezni lehet a szövet­kezet munkaügyi csoportjá­nál Szekszárd, Rákóczi u. 15. sz. alatt. (226) buszok és a villamosok na­gyobbacska hajóknak tűnnek, amelyek elhúznak mellette, és ő erőtlenül hánykolódik a hullámokban. Hirtelen a nevét hallja. . — Vajda elvtárs! A hang irányába fordul. Fia­tal asszony áll előtte: két ap­róságot vezet. — Megkaptuk a lakást! Most jövök a tanácstól. Itt a papír! — lobogtatja boldogan a ki­utalást igazoló okmányt. — Ezt magának köszönhetjük! Maga intézte el! Ha maga nem szól az érdekünkben, tahin so. hasem kaptuk volna meg. Nem is tudom, mivel háláljam meg ezt a nagy szívességet. — Ugyan... — dadogja za­vartan Vajda. — Mién kelle­ne meghálálni, amikor jogo­sultak rá? — Amíg maga nem szólt az érdekünkben, hiába voltunk jogosultak. Tudom én, hogy van az ilyesmi! (Folytatjuk) Szomorú szívvel tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk özv. SZAKÁLY ISTVANNÉ született Pollermann Teréz életének 80. évében f. hó 6-án csendesen elhunyt. Temetése június 9-én, szom­baton délelőtt 11 órakor lesz az újvárosi temető ha­lottasházától. Gyászoló család (242) Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik drága halot­tunk id. EPPEL ADÁM temetésén megjelentek, sír­jára virágot, koszorút he­lyeztek, és részvétnyilvánítá­sukat fejezték ki. Gyászoló család ____________________(204) )

Next

/
Thumbnails
Contents