Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-08 / 132. szám
iskolai pártszervezetek a közoktatás továbbfejlesztéséért A most záruló tanév különleges helyet foglalt el az iskolai pártszervezetek életéberf. Ebben a tanévben kezdődött meg az állami oktatás továbbfejlesztésére vonatkozó párt- határozat valóra váltása. Sokat fáradoztak, tettek ezért az iskolákban működő pártalap- szervezetek. Van tehát miről számot adni, vitatkozni. Milyen képet kapunk, ha átfogóan kívánjuk összegezni a sok-sok iskolai pártszervezet, kommunista pedagógus tevékenységének eredményeit? Elmondhatjuk, hogy e pártalap- szervezetek többsége a határozat megjelenése óta aktívabban, kezdeményezőbben dolgozik. örvendetes tény, hogy a tanintézeti pártalapszerveze- tek és pártcsoportok többsége eredményes munkát végzett a határozat lényegének megértetéséért és elfogadtatásáért. Tudatosabb a művelődésbeli hátrányokkal induló gyermekek iskolán belüli segítése. Javult a gyermek- és ifjúsági szervezettel való foglalkozás színvonala. Az iskolák tervszerűbben vesznek részt községük, városuk társadalmi, politikai, kulturális életében. A pályaválasztás tudatos irányításában, segítésében is mind eredményesebben működnek közre. A határozat megvalósításában mindezek mégis csak kezdeti lépések. Helyenként, területenként még nagy eltérés tapasztalható az iskolai pártmunka hatékonyságában. Ezzel függ össze, hogy vannak iskolák, ahol a határozat ismertetése után megálltak, s a helyben megoldható feladatok helyett minden kérdés megoldását a minisztériumi utasításoktól várják. Találkozni -hamis illúziókkal is, amelyek máról holnapra csodákat remélnek a közoktatás fejlesztésében. Helyenként fellelhetők a pedagógiai konzervativizmus bizonyos jelei: aggodalom, félelem az újtól. Van, ahol kétségbe vonják a továbbfejlesztést szolgáló intézkedések megvalósíthatóságát. Káros felfogás az is, amikor az állami oktatás továbbfejlesztését kizárólag a központilag biztosított, fokozottabb anyagi támogatásra szűkítik le. Az eredmények és a gondok, a sikerek és a fogyatékosságok együttesen adják a tanulságot: milyen irányban haladjanak tovább a következő tanévben az iskolai párt- szervezetek? Ennek a fő irányát mindenütt a most sorra kerülő beszámoló taggyűléseken lehet meghatározni. Helyileg elemezve a tanulságokat, értékelve, hogy ott, az adott iskolában mi volt a jó és rossz, s mit kell a továbbiakban tenni. További jelentős mértékű hozzájárulás lehet az oktatás- politikai határozat következetes megvalósításához, ha fejlesztjük az iskolai pártszervezetek munkájának hatékonyságát. A beszámoló taggyűlés akkor teljesíti ezt a rendeltetését, ha átfogóan értékeli az alapszervezet egész tevékenységét. Mondjon véleményt az alapszervezeti vezetőség munkájáról, az alapszervezet szervezeti, politikai, ideológiai tevékenységéről, a tantestület egészére és az iskola vezetésére gyakorolt hatásáról. A taggyűlésen gondosan, kritikusan elemezzék — a pártcsoportokban lefolyt viták és az ott elhangzott javaslatok alapján — a párt- szervezet egészének és a párttagoknak személy szerinti munkáját az oktatáspolitikai határozat megvalósításában. Szükséges, hogy részletesen foglalkozzanak az alapszervezet munkatervében, illetve intézkedési tervében megfogalmazott feladatok végrehajtásának tapasztalataival. így lehet a taggyűlés segítségére a kommunista pedagógusoknak abban, hogy a záró és nyitó tantestületi üléseken egységes álláspontot képviselve, kedvezően befolyásolhassák az oktatáspolitikai határozattal kapcsolatos, következő tanévben bevezetendő intézkedéseket. Az iskolai pártszervezetek munkájának további javítása szükségessé teszi, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítsanak a tantestületekben végzendő eszmei-politikai nevelőmunkára. Változatlanul tartsák napirenden a Központi Bizottság határozatának egységes értelmezését, magyarázatát. Nagy felelősséggel formálják a tantestületi demokratizmust és a tantestületek politikai-világnézeti és pedagógiai egységét. Ehhez kapcsolódik, hogy megnövekedett szerepük van az iskolai párt- szervezeteknek a pedagógusok politikai-ideológiai továbbképzésében, az új oktatási, nevelési követelmények, módszerek, hasznos kezdeményezések elterjesztésében. Mindezt természetesen az iskolák állami vezetésével együtt, azzal összhangban szükséges megtenni. A politikai munka eszközeivel nyújtsanak segítséget az iskolák igazgatóinak az állami oktatás továbbfejlesztését célzó intézkedések megvalósításához, így sokat segíthetnek abban, hogy a tananyag csökkentésére vonatkozó elhatározások megértésre találjanak az adott szaktárgy oktatói körében. Jó, ha még olyan dolgokra is kiterjed a figyelmük, hogy az iskolai rendezvények, akciók ne okozzanak túlzott kiadásokat a szülők számára. Helyes, ha bátrabban élitek az iskolavezetés beszámoltatásának és pártellenőrzésének jogával. Jó lenne a mostani párttaggyűléseken azt is elemezni, mennyire tervszerű és célirányos ez a beszámoltatás. Egyes helyeken ugyanis még túlságosan általános vagy öt- létszerű, holott a pártelíenőr- zés akkor éri el igazért a célját, ha nem úgy egészében véve mindenre, hanem az ott helyben legfontosábbnak tekintendő kérdésekre irányul. Érdemes elemezni a pártszervezet káderpolitikai tevékenységét is: Ezzel kapcsolatban el kell érni, hogy minden iskolai pártszervezet rendelkezzen véleményezési jegyzékkel és gyakorolja is a véleményezési jogkörét. Ha mindezeket gondosan számba veszik és megvalósítják az iskolai pártszervezetek — jelentősen hozzájárulnak a közoktatás továbbfejlesztéséhez. KOVÁCS PÉTER az MSZMP KB munkatársa Felfedezni Szekszárdot A világsajtó időnként hírt ad arról, hogy vállalkozó szellemű kutatók expedícióra indulnak az Orinoco mentén, vagy Földünk más — csökkenő számú — felderítetlen területeinek valamelyikén. Felfedező utat Szekszárdon is lehetne kezdeni, sokkal olcsóbban, összehasonlíthatatlanul veszélytelenebb körülmények között, de egyáltalán nem haszontalanul. Egyik kollégám belépett az itteni szőlő-kisbirtokosok táborába és hívott, tekintsem meg a „birtokot". — A Benedek-szurdikon fel — mondta, — aztán jobbra, majd a hármas elágazásnál ismét jobbra. Jó két esztendeje nem jártam a Benedek-szurdikban. a fiam még soha. Egy napsugaras vasárnap délelőtt útra keltünk, részemről az estére várható lábfájás biztos reményével, kisfiam részéről a felfedezés minden izgalmával. — A gyerek naponta elmegy otthonról az óvodába és visszajön, nagyjából ugyanazon az úton, — magyaráztam a feleségemnek, aki örült, hogy egyáltalán elmegyünk, mert így legalább nyugodtan tudott főzni. Több mint négy éve él Szekszárdon és igazság szerint még nem látott, belőle semmit. Nemcsak ő. A kirándulás sikerült. Láttunk szőlőt, pincét. fákat, zöldet, még nyulat is láttunk, ezenkívül teljesen szokatlan szögből magát a megyeszékhelyt, melynek innen a magasból nemcsak a képe bontakozott ki, hanem a városképe is. Az újságban napihírekként olvasottak egy része élő valósággá változott. A kisgyerek nem olvas újságot, a város lakóinak jó része igen. de a mindennapi munka, az elfoglaltság diktálta útvonalaikon ők is csak egy szűk területet járnak be. A vasútállomástól a Bőrdíszműig, vagy autóbusszal a mérőműszergyárig. Végig a Tartsay Vilmos utcán, vagy a Keselyűsi úton. Újvárosból, vagy Csatárról ki a szőlőkbe és vissza. Piacra és piacról — folytathatjuk. Mindez nem kárhoztatandó, hiszen ki engedhetné meg magának, hogy naponta kiránduljon. Csak tény. A tények azonban olykor meglepetésekkel is szolgálnak. Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy a szekszárdi városi vb tagjai jól bevált szokásukat követve, a helyszínen ríézték végig a különböző új, elkészült, vagy építés alatt álló létesítményeket. A Remete-kápolniától Csatárig vezető új, jól járható, kövezett, de egyben vízelvezetést is szolgáló úton végighaladni, legalább akkora élmény volt, mint megismerkedni a termelőszövetkezetek itteni szőlőrekonstrukciójával, az átalakuló kultúrtájjal. Hatvan év körüli, köztiszteletnek örvendő vb-tag említette, hogy gyerekkora óta nem járt erre. Ekkor merült fel a végrehajtó bizottság tagjai közt az a gondolat, melynek most hangot adunk, hogy érdemes lenne a Szekszárdra áramló idegenforgalom érdeklődési körét bővíteni. Van megyei Idegenforgalmi Hivatalunk, van IBUSZ, Expressz, V.olántourist és -Cooptourist is. Az esetenként szer-, úezett városnéző gyalogtúrák mellett, melyek közismert szakavatott vezetője dr. Pataki József, ugyanígy érdemes lenne városnéző buszjáratokkal is kísérletet tenni. Farmotorosok természetesen nem közlekedhetnek a szurdikokban, nem erre lenne szükség. Szekszárd azonban egyelőre csak nagyon módjával megállító helye az idegenforgalomnak, inkább áteresztő kapu a Gemenc, vagy a lakodalmas idején a Sárköz felé. Egyetlen kivétel a szekszárdi szüreti napok. Éppen ez utóbbi programjába is be lehetne iktatni a Garay-tér—Ba- bits-ház—Remete-kápolna—szőlőrekonstrukció (szakmai idegenvezetés, netán egy kis borkóstoló) —Csatár (az itt gyártott. zsűrizett és a népművészeti boltban megvásárolható termékek előállításának megtekintése) —Garay-tér körjáratot, mely a turistaszálló felett húzódó és nevéhez mindenben mél. tó Panoráma-úton végződhetne. Az idegenforgalmi szempont azonban csak az egyik. Az iskolák környezetismereti oktatásának is része lehetne a fenti útvonalon szervezett kirándulóprogram, ami legfeljebb csak a végső szakaszon igényelne autóbuszt, Csatárról a városba bejövei. (ordas) •'j-J Bizalom a kibontakozáshoz Sokan mondták fél évvel ez^őtt Horváth Józsefről, hogy bátor ember. Ugyanis ekkortájt híre futott Dombóvárott, hogy a csődbe jutott faipari szövetkezet elnöki tisztét elvállalta. Miért kell bátorság egy bajba jutott gazdasági egység vezetéséhez ? Elsősorban talán azért, mert egy ilyen szövetkezettől mindenki félt. Akiknek szállították a faipari terméket, csak készpénzzel fizettek, a szövetkezet meg csak készpénzért vásárolhatott anyagot, segédanyagot — mindent készpénzért kapott. Itt megfigyelhették a szövetkezet dolgozói mit jelent hitelképtelennek lenni... Tulajdonképpen fél év óta folyik a csőd okainak vizsgálata. A városi pártbizottság, a KISZÖV bizottságai azt vizsgálták, miként vezették ezt a szövetkezetét, hogy negyedmillió forint körüli veszteséggel zárta a múlt évet. A bizottságok tapasztalatainak összegezése még tart. A hét végén tartják az OKISZ illetékeseivel a tárgyalást arról, hogyan segítsék pénzügyileg a szövetkezetét, miként tegyék lehetővé, hogy a veszteséget jó gazdálkodással megszüntessék. A bátornak titulált Univerzál szövetkezetbéli műszaki vezető végeredményben eléggé zűrös helyzetben állt a faipari szövetkezet élére. Nők János, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa a következőket mondta az elnökváltozásról: „Horváth elvtárs munkáját ismerve, bátran javasoltuk a KISZÖV-nek és a tagságnak, fogadják bizalommal az új elnököt, a városi pártbizottság ismeri eddigi tevékenységét, bízik abban, hogy az új elnök a nehéz helyzetből — a szövetkezet tagjainak támogatásával — a szövetkezetét ki tudja vezetni...” Annak idején, amikor a sok baj összejött, a pártvezetőség levonta a konzekvenciát: lemondott. A titkár más munkahelyet keresett, új vezetőséget választottak. Marx Józsefet választották titkárnak, a régi vezetőségből csak Pri- bilina Gábor, az előkészítő műhely dolgozója maradt. Tervet készítettek, miként segítsék a gazdasági vezetők munkáját, hogyan ellenőrizzék a határozatok végrehajtását, és legfőképpen arra készítettek megvalósítható programot, miként mozgósítsák a dolgozókat. Mert az új vezetőség teljes bizalmat ígért a gazdasági vezetőknek, ugyanakkor elvtársi segítést, kritikát is. így kezdődött fél éve a faipari szövetkezetben a kibontakozás, amelyhez a párt városi és helyi alapszervezete adta a bizalmat. Nem mondható, hogy a szövetkezetben már helyrerázódtak a dolgok. Sok a gond. Még most is egyik napfói a másikra van csak pénzük. Gond az anyagbeszerzés: hol találnak olyan céget, amelyik hitelre ad nyersanyagot, alapanyagot. S ha eladnak egy-egy tétel faárut, gond az is, hogyan válogassák ki a hitelezőket, kinek fizessenek először — annak ellenére, hogy a bankot az ilyen dolgokban szigorú szabályok utasítják; mégis — látva a szövetkezet nehéz helyzetét — számos esetben pénzügyi tanáccsal segítik a faipari új vezetőit. A szövetkezetnek nincs forgóalapja. Nemrég úgy határozott a tagság, hogy egyhavi fizetésnek megfelelő összegért ismét részjegyet váltanak — ez után már a bank is tudott hitelt adni. Lényegében a dolgozók részjegyéből származó tőkenövekmény indítója volt — pénzügyi vonatkozásban — a kibontakozásnak. Ma — a fél évi. munka után.— úgy tűnik, a szövetkezet jó úton van ahhoz. hogy a gazdálkodást tervszerűvé változtassa. Sokakban felvetődik a kérdés, miként gazdálkodtak ebben a szövetkezetben, hogyan jutottak a tönk szélére? A vizsgálat még folyik. Egyet azonban már minden vizsgálatot végző szerv bizottság megállapított : szigorúbb fegyelmet kell tartani a pénzügyi és a termelési vonalon egyaránt. És ragaszkodni kell a határozatokhoz, a szövetkezet alapszabályához. Kedvezményt, engedményt egy-egy termék gyártásakor senkinek sem szabad adni, legyen az bármilyen beosztású személy, bármilyen egyeduralkodó vállalat a piacon. A rendeletek szigorú betartása, a dolgozók egyetértésével találkozik. A faipari szövetkezetben a kibontakozás a városi pártbizottság bizalmával tehát elkezdődött. Abban lehet bízni, hogy a dolgozók támogatása nyomán a mostani vezetők egy-két éven belül . a veszteséges gazdálkodásbó. vezetik ezt a szövetkezetéi-»- Pj Népújság 3 1973. június 8,
