Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

INDOKÍNA Pusztulástól az újjáépítésig III. Amerika árnyékában Több mint egymilliárd forint anya-, csecseinö- és gyermekvédelemre A tomboló háború Délen is más következményekkel járt, Thieu uralma alatt Dél-Viet­nam függetlenségéből fügefa- levélnyi maradt. A Washing­ton árnyékában élő saigoni rendszer berendezkedett arra, hogy — a politikai függőség gazdasági következményekép­pen — az amerikai jelenlét hulladékaiból éljen. Gazdaságilag is erősen kü­lönbözik a déli országrész az északitól. Amig a VDK gazdag nyersanyagkincseivel feltehe­tően az ipar központja lenne egy egységes Vietnamban, a déli országrész — a Mekong deltavidéke révén — a mező- gazdaságé. A termékeny Me- kong-deltavidék hagyományo­san Indokína, s egyben Délke- let-Ázsia „éléstárává” tette Dél-Vietnamot. Mindez szertefoszlott az in­dokínai háborúval. Dél-Viet­nam 1939. előtt még évente másfél millió tonna rizst ex­portált. Ma viszont félmillió tonnát importál. Köszönhető ez egyfelől az amerikai légi­erő „lombtalanítási” akciójá­nak, másfelől annak, hogy fal­vak ezrei néptelenedtek el, milliók kényszerültek vándor- botot fogni a B—52-esek meg­megújuló szőnyegbombázásai miatt. Saigon és a többi nagy­város mérhetetlenül felduz­zadt. Elhagyott földek — egyik oldalon. hatalmas tömegű munkanélküli menekült — a másik oldalon. Ez az alapkép­let adja meg a kulcsot Dél- Vietnam problémáinak megér­téséhez. Az ország exportké­pessége a háború alatt a nul­lára süllyedt, miközben az import — köztük az alapvető élelmicikkek behozatala is — -jelentős tétellé vált. A szaka­dék áthidalásáriái egyetlen módja: az USAID (az ameri­kai segélyprogram). Az USAID szüntelen, évi több százmillió dolláros segélyinjekciója tar­totta és tartja ma is életben a dél-vietnami gazdaságot. A kérdés éppen az: meddig haj­landó az amerikai kongresszus ezt a drága „kitartottat” fi­nanszírozni. Az amerikai hadsereg távo­zása súlyos gazdasági problé­mákat okozott. Eddig Uncle Sam félmilliónyi katonája volt a munkanélküliség eny­hítője. a feszültség levezetője. A költekező amerikai katona a dél-vietnami gazdaság „motor­ja” volt. Bárok, szállodák, ke­reskedelmi negyedek, taxisok, cipőtisztítók és főleg prosti­tuáltak sok százezernyi hada épült fel rá. Ma: „megszapo­A szám élén összeállítással köszönti a folyóirat a Pécshez szorosan kötődő Weöres Sán­dor költőt, 60. születésnapja alkalmából. ' Az összeállításban Csorba Győző Csokor című versciklusát, Bárdosi Németh János emlékező írását. Bata Imrének Weöres drámáit elem­ző tanulmányát és az ünnepelt két új versét találjuk. A júniusi Jelenkor széppró­zai rovatában László Anna: Egy bika kiáltványa bikatár­saihoz és az emberiséghez c. elbeszélését és Várkonyi Nán­dor: Pergő évek c. önéletrajzi írásának új részletét olvashat­juk. Várkonyi Nándor ezúttal Irodalomtörténetének keletke­zéséről és fogadtatásáról szá­mol be. A művészeti rovatban ki­emelkedik Martyn Ferenc Ta­lálkozásaim Tihanyi Lajossal cl személyes hangú írása. Ti­rodtak a koldusok, a sorsjegy- és újságárusok, a triciklis sze­mélyszállítók, az autóőrök. az utcai árusok. Három évvel ez­előtt az amerikai expedíciós hadsereg volt az a fatörzs, amelynek nedvei paraziták millióit táplálta. A törzs ned­vei fokozatosan kiszáradtak, helyére nem került semmi. Azóta szünet nélkül folytató­dik a deklasszálódás és elsze­gényedés kettős folyamata” — írja a Le Monde című francia lap. A hadseregből kilépő ka­tonák feje felett ott lebeg a munkanélküliség Damoklesz- kardja. Thieu rendszere egy lépést sem tesz az újjáépítés érdekében nagyarányú kül­földi segítség nélkül. Pedig Dél-Vietnam még a háborús károk ellenére is sok kedvező feltétellel rendelkezik: a tá­vozó amerikai hadsereg nem­csak megosztottságot, kaotikus viszonyokat, teljes politikai bi­zonytalanságot hagy maga után. hanem több ezer kilo­méteres jó minőségű útháló­zatot, felújított vasútvonala­kat. kiépített kikötőket, csak­nem minden nagyobb faluban repülőteret, számos erőművet, jó néhány ipari berendezést stb. Magyarán szólva mindazt, amit Északon szétromboltak. Persze az is igaz. hogy az Egyesült Államok fegyveres erői által hátrahagyott katonai jellegű létesítmények és be­rendezések zöme aligha hasz­nálható fel közvetlenül a dél­vietnami gazdaság számára. Túlságosan sokba kerülne, ha ezeket ipari működtetésre 11. Elindultam gyalog a kórház felé. Körülbelül két utcasarkot mehettem, amikor egy másik kocsi jött velem szemben. Próbáltam azt is megállítani. Láttam, hogy taxi. Tele volt utasokkal. Elrobogott mellet­tem. Kimerültén rogytam le a járdaszegélyre. Úgy éreztem, nincs több erőm. Néztem a feleségemet, beszéltem hozzá, de az nefn szólt, csak feküdt az ölemben eszméletlenül. Új­ra felvettem, összeszedtem az utolsó erőmet is és elindultam vele futva a kórház felé. Nem kellett messze mennem, de már éreztem, hogy fogytán az hanyi budapesti kiállítása kap­csán idézi fel benne a Pécsett élő festőművész párizsi talál­kozásaik emlékeit. A szám má­sik képzőművészeti írása Nagy Zoltán ismertetése Keserű Ilo­nának a Csepel Galériában rendezett kiállításáról. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Czine Mi­hály összefoglaló elemzése a jugoszláviai magyar irodalom két világháború közötti fejlő­déséről, A kritikák közül fi­gyelmet érdemel Futaky Hajna írása Benjámin László új, a könyvhétre megjelenő Szikla- rajzók c. kötetéről. A szám illusztrációs anyaga bemutatja a pécsi Modern Képtár új szerzeményei közül Forgács Hann Erzsébet né­hány rajzát, két szobrát, va­lamint Tihanyi Lajos két al­kotását. 1*. akarnák átalakítani. Sok eset­ben azonban épp azt a kedve­ző lehetőséget biztosíthatná az újjáépítés önálló megkezdésé­hez. amelynek megteremtése Északon hatalmas erőfeszítése­ket igényel. Saigon azonban a háborús károk helyreállításában to­vábbra is Washington bőkezű támogatására számít. Az Egye­sült Államokban viszont nem bíznak Thieu rendszerében. Az amerikai segélyprogramok je­lentékeny része eddig is „fel­szívódott” a katonatiszti-hiva­talnoki réteg többcsatornás korrupt hálózatában. A keres­kedelem Saigonban áruHalmo- zást és spekulációt ielent. Egy magas rangú, magát megne­vezni nem akaró amerikai tisztviselő a Pentagonhoz kö­zel álló U. S. News and World Report című lapnak kijelen­tette: „Semmilyen összegű pénzzel nem lehet megvásá­rolni Dél-Vietnam számára a jólétet, amíg nincs Saigonban egy egészséges kormány és nincs viszonylagos béke a vi­déken”. Márpedig ahhoz, hogv Sai­gonban egészséges kormány jöjjön létre, mindenekelőtt meg kell találni a hangot az ország másik nagy politikai ebeiével, a DIFK-kel. Hisz Dél- Vietnam területének jó része (ha a lakosságnak kis ibb há­nyada él is itt) a felszabadító erők ellenőrzése alatt áll. Semmibe venni őket. nélkülük, ellenükre békét teremteni nem lehet. GYŐRI SÁNDOR erőm. Csak az akarat és a re­mény táplálta bennem a ki­tartást... Végre megérkeztem. Gondolhatod mit éltem át a műtő előtt a folyosón, míg végre kinyílt az ajtó. — Meghalt? — ragadtam karon az orvost. A feleségem meghallotta a hangomat és felém fordította az arcát. Halványan elmoso­lyodott. — Imre — suttogta alig hal- hatóan. Az orvos megnyugtatott. — Nincs semmi baj. Hama­rosan hazaviheti. De máskor jobban vigyázzon rá — mond­ta és megfenyegetett az ujjú­val. Hát azért mondom én, hogy nincs értelme túlfeszítem a húrt, mert könnyen elszakad és akkor kész a tragédia. Hajdú, aki érdeklődéssel hallgatja az elbeszélést, csa* a végén veszi észre, hogy ne­ki szól a példabeszéd. — Értem — bólint rá el­gondolkozva. Kezet ráznak, aztán a párt- titkár megpaskolja a brigád- vezető hátát. — Majd egyik délután be­nézek hozzátok a sportkörbe és kihívlak egy barátságos mérkőzésre. * A pártirodán kellemes kül­sejű fiatalasszony várja Vaj­dát — Kelemenné vagyok, a Vegyipari Szakszervezettől — mutatkozik be. — Tessék helyet foglalni. Az asszony otthonosan mo­zog. Leül, cigarettára gyújt, közben zavartalanul cseveg. — Elnézését kérem, hogy a főnököm, az osztályvezető elv- társ nem tudott kijönni. Saj­nos mostanában nagyon el va­gyunk foglalva. — Igen — dörmögi bajusza alatt Vajda, miközben a ceru­A csecsemőhalandóság ará­nya az 1971. évi 35 ezrelékről a múlt évben 33 ezrelékre mérséklődött ugyan hazánk­ban, ilyen jellegű gondjaink azonban korántsem csökken­tek. Az élveszületések "aránya 10 esztendővel ezelőtt 13.1 ez­relék volt. most megközelíti a 15 ezreléket, tehát valame­lyest emelkedett, de ezzel az eredménnyel sem lehetünk elé­gedettek. A népesedési helyzet további javítása. — ami fon­tos társadalmi, nemzeti érdek — újabb hatékony intézkedé­seket tesz szükségessé. A csa­lád, ezen belül az anya-, cse­csemő- és gyermekvédelem fejlesztése egyik kiemelt fel­adata az Egészségügyi Minisz­tériumnak. Ezzel kapcsolatban kért tájékoztatást az MTI munkatársa illetékesektől. Elmondották, hogy az egész­ségügyi tárca idei költségve­tése az anya-, csecsemő- és gyermekvédelmi feladatok el­látására több mint egymilliárd forintot irányoz elő. Tovább bővül a bölcsődei hálózat, ahol tavaly 42 000 apróságról gon­doskodtak. Az idén újabb 2400-zal növelik a helyek szá­mát.- Az új bölcsődék többsége a lakótelepeken épül. A kora­szülöttek utógondozását ellátó országos hálózat kiépítése az idén tovább, folytatódik, A zát keresi, hogy jegyezni tud­jon, ha kell. — Most is külföldi vendé­geink vannak — folytatja az asszony. Az osztályvezető elv­társ kénytelen velük foglalkoz­ni. Tetszik tudni, hogy van az... Sajnos állandóan jönnek. Ezek például nyugatiak. És velük még tapintatosabban kell bánni. Vajda bólogat, helyesel. Lát­szik az arcán, hogy neki tel­jesen mindegy ki rabolja el az idejét, az osztályvezető, vagy a helyettese, az a fontos, hogy minél kevesebbet raboljon el belőle. Ezért a beszélgetés lé­nyegére igyekszik terelni a szót. — Mivel szolgálhatok elv­társnő? — kérdezi közömbö­sen. — Bejelentés érkezett hoz­zánk — kattintja fel retiküljét a nő és kivesz belőle egy le­velet. — Az üzem szakszerve­zeti titkáráról szól. Hogy úgy mondjam, kissé kényes ügy. A párttitkár elolvassa a mocskolódó sorokat, aztán visszaadja a levelet. — Hazugság! — állapítja meg. — Súlyos vádak vannak benne. — Egy nem létező vádló súlyos vádjai! — Az igaz, hogy a levél név­telen. De olyan tényeket tar­talmaz — mondja az asszony, — melyeket feltétlenül ki kell vizsgálni. — Hol vannak itt a tények? Ezek feltételezések! Azt írják róla, hogy összejátszik az újí­tókkal; támogatja őket és le­veszi a sápot a honoráriumból. De csak úgy általában mond­ják; konkrétum nélkül. Mit gondol kik vádolják? Azok, akiknek az újításait nem fo­gadta el a vállalat. Akarja, hogy megnevezzem őket? — Én vizsgálatot akarok! — Tessék — tárja szét kar­ját a párttitkár. — Tessék vizs­gálatot indítani. — És ön?... És a pártszerve­zet?... Mi arra gondoltunk, hogy a helyi elvtársakat kér­jük meg az ügy kivizsgálá­sára. csecsemőotthoni helyek száma előreláthatólag több mint négyszázzal növekszik. A cél az, hogy valamennyi megyé­ben legyen önálló csecsemő- otthon. A korszerű, magas színvona­lú terhes-, csecsemő- és gyer­mekgondozás megvalósításához nélkülözhetetlen a tanácsadó hálózat fejlesztése. Ezen be­lül is kiemelkedő helyet fog­lalnak el a nővédelmi (csa­ládvédelmi) tanácsadók, ame­lyek száma országosan már meghaladja a százat. Műkö­désük elősegítheti a koraszü­lések csökkenését, illetve az él­veszületések arányának növe­lését. Feladatuk a fiatalok, a házasulandók, .az ifjú házasok egészségügyi felvilágosítása és nevelése. A nővédelmi tevékenység még eredményesebbé tételéhez járulnak hozzá a szülészeti­nőgyógyászati klinikákon, va­lamint az orvostovábbképző intézetben szervezett, oktató- és továbbképző feladatokat is ellátó, magas szintű nővédel­mi tanácsadók. Ezek gondos­kodnak arról, hogy az orszá­gos nővédelmi tanácsadó-há­lózatban dolgozók rendelkezze­nek a korszerű nővédelmi (családvédelmi) munka köve­telményeinek minden tekin­tetben megfelelő felkészült­séggel, tudással. (MTI) Az igazgató titkárnője lép a szobába. Műanyag tálcán két kávét helyez az asztalra. Köz­ben fitymálóan végigméri a vendéget. — Két óra van Vajda elv­társ. Még nem tetszett ebédel­ni. Percek múlva bezár a konyha. — Köszönöm, hogy figyel­meztet Marika, de azt hiszem ma nem ebédelek. Vagy ha megkérhetném... legyen szíves beszólni, a konyhára: tegyék félre az ebédemet. — Elnézést kérek — szól közbe a vendég — én nem akarom zavarni. Tessék csak nyugodtan megebédelni. Na­gyon szívesen megvárom és majd utána folytatjuk. — Maga már ebédelt? — Én igen. — Akkor nem... nem me­gyek. — Tetesse csak féle a részemet Marika. Majd később megeszem. — Őszintén szólva — foly­tatja a szakszervezeti elvtárs­nő — nekünk, a központban nincs időnk. Meg aztán nem is nagyon ismerjük a helyi problémákat. Az a szokás, hogy a helyi elvtársakat kér­jük meg hasonló ügyekben. Önöknek azért mégis jobban van idejük... Vajda elgondolkodik. Köz­ben a gyomrára szorítja a tenyerét, amely már görcsöl az éhségtől is, meg áz idegesség­től is. — Nézze elvtársnő — szól magára erőltetett nyugalom­mal — ha ríem ismerném azt, akiről a levelet írták, és nem sejteném, hogy ki van a so­rok mögött, akkor sem foglal­koznék névtelen bejelentéssel. Nekem az a véleményem: aki nem meri nyíltan a szemembe mondani a bűneimet, annak magának is vart takargatni- valója. Ennek ellenére azt mondom: ha önök vizsgálatot akarnak, ám legyen. Nem ér­tek vele egyet, de nem aka­dályozhatom meg. Én sajnos nem tudok és nem is akarok névtelen levelekkel foglalkoz­ni ! (Folytatjuk) Gerencsért Jenő: Szívtrombózis Megjelent a Jelenkor júniusi száma

Next

/
Thumbnails
Contents