Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-05 / 129. szám
r ISDOKÍ HA Pusztulástól az újjáépítésig II. VDK: A% ember győzelme Megtalálták merániai Gertrud sírját Római katonai tábor Óbudán, a Fényes Adolf utcában házalapozás közben. III. századi épületek maradványai kerültek elő. A budapesti Történeti Múzeum régészei megállapították, hogy a nap. világra került falrész az egykori római katonai tábor egyik bástyájának része. A Flórián téren mélyépítési munkák során megtalálták a katonai tábor erődítményét is. Képünkön: leletmentés a Fényes Adolf utcai feltárás színhelyén. 4MTI foto: — Csíkos Gábor fele. — KS) Kora vaskori kincslelet Baranyában '..Vietnam dolgos és kitartó népének sok barátja van a világon. Kétségtelen, hogy közvetlenül a háború befejezése után óriási nehézségekkel kell megküzdenünk; Az amerikai fegyverek jelentős rombolást vittek véghez, azután itt vannak a sebesültek, a nyomorékok és a hosszú éveken át tartó amerikai megszállás örökségei. Mindez valósággal emberfeletti fizikai és erkölcsi erőfeszítést követel tőlünk. Én azonban úgv hiszem, hogy rövidesen lábra kapunk. A háborúból győztesen, a saját erőnkbe és az emberekbe vetett megújult hittel kerülünk ki. Mert az ember — a maga energiájával és intelligenciájával — legyőzte a vak és brutális technikát. Vajon korunknak nem egyik legalapvetőbb jelensége az a tudat, hogy az ember úrrá lehet a maga alkotta technika felett?” Pham Van Dong. a VDK miniszterelnöke mondta ezeket a szavakat egy francia újságírónak adott nyilatkozatában — nem sokkal a békemegállapodás előtt. Szavaiból illúziómentes bizakodás csendült ki Illúziómentes. hisz az évekig tartó intenzív amerikai bombázások felmérhetetlen károkat okoztak a VDK termelőkapacitásának. Az amerikai hadvezetés mindvégig abban a hi- 6zemben bombáztatta a demokratikus Vietnamot. hogy egyszer majd csak térdre kényszeríti. A VDK népe azonban kiállta a próbát. A front helytállt, s a gazdaságnak futotta erejéből, hogv a városok és falvak lakosságát rendszeresen hozzájuttassa a főbb élelmiszerekhez. Természetesen jó néhány ágazatban csökkent a termelés. A természeti csapások és légitámadások sújtotta földművelés és bányászat visszaesett. A létfontosságú rizsből az 1971-es árvízsújtotta évben 4.7 százalékkal kevesebbet takaríthattak be. mint 1964- ben. Csökkent a háborús időszakban a halászat, szénből 22.4 százalékkal, fából 24.9 százalékkal termeltek kevesebbet. mint 1964-ben. (Az amerikaiak pusztítással kapcsolatos ördögi találékonysága, a 75 millió liter lombtalanító szer az erdőállomány jó részét tönkretette.) Tulajdonképpen már az !s csodával határos, hogy csak egyes árak termelésének csökkenéséről van szó. s nem roppant össze a gazdaság egésze. — Az emberi tényező tette képessé a VDK-t a helytállásra a győzelemre — mondotta Giao tábornok, a VDK honvédelmi minisztere. Ma a központi, feladat az újjáépítés. Legégetőbb tennivaló a szállítás rendszerének úiiáteremtésében, az építő- és épftőanvagipar, a gát- és öntözőrendszerek helyreállításában mutatkozik. ’Áz ország szívében.' Hanoiban már teljesen helyrehozták a Vörös folyón keresztül ívelő, súlyosan megsérült hidat. Hainhong kikötőjében hozzákezdtek az elpusztult dokkok és raktárházak újjáépítéséhez. Gigászi munka folyik a vasút- és útvonalak mihamarabbi helyreállításáért, sőt — ezen túlmenően — a termelés korszerűsítéséért A mai fejlődési szakaszban ugyanis sürgetően vetődik fel. hogy az újjáépítést kapcsolják szervesen össze a technikaitechnológiai fejlesztéssel Rendkívül energikus, kitartó munkára van szükség ahhoz. hogy a VDK gazdasá- nak napjainkban alapvetően agrár jellegű struktúráját agrár-iparivá alakíthassák. A Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dán így figyelmeztetett erre: „Népünk csodálatos győzelmet aratott az agresszorok felett, kivívta az egész világ csodálatát. Jogunk van büszkének lenni gazdasági eredményeinkre is. Tisztában kell lennünk azonban gyenge pontjainkkal is: gazdasági alapunk kicsi és elmaradott, a munka termelékenységének foka igen alacsony. Vannak üzemek, műhelyek. ahol a munkások csak 4—5 órát dolgoznak naponta. A háború nemcsak emberéletekben. és anyagi javakban Dunántúlon, Pilisszentkereszt közelében megtalálták merá- niai Gertrúdnak, 11, András király feleségének sírhelyét. Ezen a területen már évek óta folytatja a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete annak a cisztercita kolostornak a feltárását, amelyet 1174-ben alapított 111. Béla. A fallal kerített kolostorkert hatalmas területet foglalt el és igen nagy méretű volt a templom is, majdnem 60 méter hosszú. Romjai között darabokra tört síremlékre bukkantak, amelyet most állítanak össze az intézet restaurátorai. Azonosítása körül kétség nem lehet: egyetlen királyi síremlék »olt a templomban, márpedig egy, a fennmaradt oklevélben IV. Béla maga szögezi le, hogy édesanyját itt temették el ,.ho- norabiliter”, vagyis rangjához illő tisztelettel, s való igaz, hogy a királynét 1213 őszén itt a közelben, a pilisi erdőkben vagdalták össze Katona József drámájának hősei. 10. — Dehogynem öregem. Mi is összevesztünk néhányszor. Aztán újra kibékültünk. De egyszer az összeveszésnek majdnem tragédia lett a vége. — Hogy-hogy? — Hát idefigyelj! Elmondok neked egy esetet. — Jó, de előbb gyere be a raktárba, mert kiizzadt a hátam és idekint elég hűvös van. Fel kell vennem a kabátomat. • — Nem tudom hallottad-e kezdi Vajda a saját históriájának elbeszélését. — nekem német származású feleségem varr. A berlini világifjúsági találkozón ismerkedtünk meg. Beleszerettem. Sok huzavonába került amíg összeházasodhattunk és ő eljöhetett Magyarországra. Végül minden elrendeződött. Jól megvagyunk egymással, csak az asszony1 túlságosan érzékeny. Távol került a hazájától, itt Magyar- országon rajtam kívül senkije sem volt. Nagyon ragaszkodott hozzám. Én meg akkoriban még fiatal voltam, rá- rféztem más nőkre is. Nem is tudom pontosan milyen alkalomból, csak arra emlékszem, hogy valamilyen bálfélét rendeztek az üzemben. Mi is elmentünk, és felkértem egyik okozott veszteséget. hanem teljesen felforgatta a viszonylag megfelelőnek mondható munkafegyelmet és munka- módszereket is.” A VDK népe az előtte álló gigászi feladatok, s a természetes háborús fáradtság ellenére optimista, A kommunista barátsággal aligha vádolható svájci Neue Zürcher Zeitung így summázta véleményét Vietnam két részének újjáépítési kilátásairól: „A háború okozta károk helyreállítása mindkét Vietnamot jelentős feladatok elé állítja. Stabil politikai rendszere. s elenyésző függősége külföldi gazdasági segélyektől Észak- Vietnam dolgát valószínűleg megkönnyíti”. GYŐRI SÁNDOR A darabjaiból most fokozatosan összeálló szarkofág oldalain kiképzett fülkékben kisebb méretű szobrok voltak, melyek valószínűleg a királyi csalód őseit ábrázolták. A síremlék a legszebb, amit Magyarországon valaha is csináltak. Sót valami halvány gyanú van arra is, hogy ki csinálhatta. Az akkori nagy hírű francia építésznek, Villard de Honne- courtnak a párizsi Bibliothé- gue Nationaleban őrzött kéziratos albumában ugyanis látható egy padló rajza, amelyről azt írja, hogy Magyarország egyik templomában látta, s most ez a minta a vilisszent- kereszti templom padlóján előbukkant. Egyébként a francia mester művei közül ez az egyetlen, amelynek eredetijét sikerült eddig megtalálni. Es ha a mester itt járt akkoriban Magyarországon, amiről három helyen is tesz említést, feltehető, hogy a síremléket is ő csinálta. régi ismerősömet táncolni. Csinos, fekete lány volt; korábban udvaroltam neki. Úgy hozzám tapadt tánc közben, hogy majd megőrjített. Sugdostam a fülébe, ahogy mostanában a srácok mondják: nyomtam neki a sódert. Az asszony meg figyelt. Közben észre sem vettem, hogy a zene elhallgatott. Mindenki abbahagyta a táncot, csak mi ketten lötyögtünk tovább. Már kacagtak rajtunk, amire észrevettük magunkat. Lepasszoltam a lányt. Keresem az asz- szonyt; nincs sehol. Kérdezem az ismerősöket: ifem látták, nem tudják hol van? Rohanok a ruhatárba; ott tudtam meg, hogy hazament. Amikor hazaértem csomagolt. Közben potyogtak a könnyei. — Mit csinálsz? — Látod! — mondta. — Hová mész? — Haza. — Megbolondultál? Kitéptem a kezéből a bőröndöt és bevágtam a szekrénybe. — Jól van. csinálj, amit akarsz, én akkor is elmegyek — jelentetté ki sírásra fakadva. Rávetette magát az ágyra; zokogott és közben átko- zódott. Á Baranya megyei Marok község határában jelentős kora vaskori kincslelet került napvilágra, amely egy háromezer év előtti bronzöntő műhely működésére utal. Lengyel Sándor mezőőr figyelt fel a kúkoricaföldön szerteszét heverő fémtárgyakra. Összegyűjtötte a kincs darabjait és felfedezéséről nyomban értesítette a pécsi Janus Pannonius Múzeumot. A régészek további ásatással újabb bronzeszközökre bukkanták és — Miért jöttem én ide? Inkább pusztultam volna el otthon! Nekem itt senkim sincsen ! Idegen ország ... Idegen emberek ... ! Odaültem mellé, próbáltam vigasztalni, de durván ellökött magától. — Menj a pokolba! — kiáltotta. Egy pillanatra megdöbbentem, de nem sértődtem meg. Tudtam, hogy én vagyok a bűnös. Odabújtam hozzá, megpróbáltam magam felé fordítani az arcát és megcsókolni a száját. Gondoltam, ha megcsókolom, attól talán megbé- kül. De nem! Te még olyant nem láttál! Kitört belőle a düh és az öklével belecsapott az arcomba. Isten szentségemre mondom; úgy megütött, hogy elszédültem. Nyúlok az arcomhoz, az orromból ömlik a vér. Kegyetlenül elfutott a méreg. Ökölbe szorult a kezem, azt hiszem, hogy ott nyomban agyonütöm. Végül is meggondoltam a dolgot. Kimentem a fürdőszobába, lemostam a vért. A hideg víz kissé kijózanított. Vártam, hogy utánam jön. Nem lehet, hogy ne jöjjön, hiszen látta, hogy vérzek. Lehet haragudni, lehet gyűlölni, de azért a gyűlöletnek is van határa. Ilyen esetben csak a gőg, csak a büszkeség tarthat visz- sza valakit. Hát ő gőgös volt és büszke! Hiába vártam. Megtöröltem az arcomat, vattát gyömöszöltem a vérző orrlyukamba és visszamentem a szobába. Ott feküdt az ágyon, így pontosan hitelesíthették % leletet. A fémtárgyak nagy kerámia edényben voltak elrejtve, összsúlyuk — megtisztított állapotban — meghaladja az 55 kilogrammot. A ja- nus Pannonius Múzeum megjutalmazta a figyelmes, lelkiismeretes mároki mezőőrt. Á leletek a kora vaskorból, azaz az időszámításunk előtti XI—XII. századból származnak. Az a nép. amely a kincset elrejtette, az úgynevezett váli kultúrához tartozott. falnak fordulva. Már nem sírt, csak a harag miatt szorította fejét a párnák közé. Egy darabig néztem, aztán vettem a kabátom és elmentem hazulról. Elmentem a kocsmába. Nem is jöttem haza, csak baj. nal felé. Amikor beléptem a szobába döbbenetes látvány fogadott, A feleségem ott feküdt a padlón. Nem tudtam mi történt vele. de pillanatok alatt kijó. zanodtam. Letérdepeltem mellé. megfogtam a testét, éreztem, hogy meleg. Kezdtem rázni, beszéltem hozzá. Egy pillanatra kinyitotta a szemét, rámnézett és kábultan csak ennyit mondott: — Meghalok. A telefonhoz ugrottam. Próbáltam tárcsázni, de nem volt vonal. Mit csináljak? Felkaptam az ölembe, kirohantam vele az utcára. Idegesen, kétségbe esve topogtam a kapu előtt. Vártam, jöjjön egy gépkocsi. Vártam, vártam... sokáig semmi! Végre feltűnt egy. Kiálltam elé az útra, ölemben az ájult asz- szonnyal. Az meg villogott a reflektorral és elhúzott mellettem. Tele volt vidám, integető utasokkal. Bizonyára azt hitték, hogy valami bolondos szerelmes vagyok, aki ölében hurcolja a nőjét. Kétségbeesve néztem utánuk. Nem várhattam tovább, féltem, hogy meghal az ölemben. Már abban sem voltam biztos, hogy még él, csak a testének melegét éreztem, azért reménykedtem. (Folytatjuk) Cereneaéri Jenő t Szívtrombózis
