Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-05 / 129. szám
flz utolsó összevont nyolcosztályos iskolálian L Elkezdődött az óra. a tanító néni kiosztja a feladatokat. Finom por lep mindent Döbrönte-Szőlőhegyen, sehol egy lélek. Az iskola komoly épülete is csendes, pedig még tanítási nap van: az utolsók egyike. A gyerekek az árnyékban játszanak: úgy j viselkednek, ahogy egy pedagógus álmodná. Nem'verekednek, nem civakodnak. az ismeretleneket tisztelettudóan köszöntik és okosan útbaigazítják. Amikor a tanító néni megjelenik, nyílegyenes sorokban vonulnak az osztályba. Két sor pad van. a bal oldaliban az alsótagozat. a másik sorban a felső ül. Ez az osztály az iskola, azaz itt az iskola: egy osztály... Nem sokáig: szeptemberben már nem működik a megye utolsó összevont nyolcosztályos iskolája sem. A tanító néni —Szabó Gyu- láné — kiosztja a feladatokat, aztán a három ötödikessel ismételni kezdik az ókorról tanultakat. Hol egyik, hol másik gyerek beszél, tudják a leckét. A többiek körmölnek, lapozzák könyveiket: nem érdekli őket a másik sarokban zajló felelés. Megszo’/ták, hogy mindig beszél valaki. • Mérföldkő az ilyesmi: valami megszűnik, ami egykor igencsak általános volt. Apróságában is nagy dolog: itt Tolnában elértük. ho£.v nem kell egyetlen tanítónak sem egyszerre nyolc osztályban tanítania, egyetlen gyereknek sem egy teremben kijárnia a nyolc általánost. És mégis, valahogy fájó szívvel örvendezünk. Igaz, nem véletlenül élt a legtovább a döbröntei iskola: egészen rendkívüli hangulata van, olyan „igazi oskola”, ahová a gyerek jószívvel jár. jól érzi magát, ahová a szülő is szívesen benéz. * Az ember hajlamos azt hinni, hogy az az iskola, ami 15 főből áll, amolyan játékiskola. Pedig itt minden komoly: a tanteremben körben négy fekete tábla, falitérképek. a katedrán kísérleti eszközök és sok virág, a tanító nénin fehér. a gyerekeken kék köpeny, a Táskákban kékbe kötclt füzetek. könyvek, térképek. (Ha az olvasó gyanakodna: döbröntei látogatásunk váratlan volt.) .....—— A z iskolatévé plakátját sem díszítésként szögezték ki: televíziója is van a tanyasi iskolának. A szőlőhegyiek — 160 ember lakik itt — nem szívesen búcsúznak az öreg iskolától. A gyerekek szeptembertől elszakadnak szülőhelyüktől — többségük szüleitől is —. Ozorára járnak iskolába, busszal, vagy a hegyen át gyalog, vagy kollégiumba költöznek. Pincehelyre. A nyolcadikosok gimnáziumban, szakmunkásképzőben folytatják a tanulást. Az egyik hatodikos kisfiú azt mondja, azért választotta a kollégiumot, mert az ozorai gyerekek vadak. Nem tudja, hogy a pincehelyiek is ..vadak”, vagyis időnként verekednek. csintalankodnak. Ezek a szőlőhegyi gyerekek egy kicsit izolálódtak: köztük nincs hangos szó sem. a nagyok jó testvérként foglalkoznak a kisebbekkel. — Valaha hatvan-hetven gyerek járt itt iskolába, négy éve 27, most 15 tanuló van. Döbröntén sem „divat” már a sok gyerek. Egyre kevesebben lesznek, néhány év múlva egyetlen tanuló sem lenne. Nem éri meg fenntartani így az iskolát. No. és a nagyobb iskoláknak jobb a felszereltsége. több és modernebb kísérleti eszközzel rendelkeznek. A felsősöket szaktanár tanítja, és arra. amire itt 25 perc jut hetente, ott majd kétszer negyvenöt. — Nagyon szeretem az iskolámat. még ha nagyobb munkát is jelent nekem is. — mindig nyolc osztály anyagát kell a fejemben tartani — igazi közösségben élünk a gyerekekkel. A szülők személyes jó ismerőseim, ismerem nevelési gondjaikat* hallgatnak rám. Ősztől Ozorán tanítok. egy kicsit én is szorongok, akár a gyerekek, én is tartok az újtól... — Itt minden gyerek mindennap tudja, hogy holnap számot kell adnia a tanulásról. Naponta felelnek. a jegyek formálisak, mindenkiről pontosan tudom, hogyan készül az órákra. Ez a nagy iskolákban másként van. nem véletlen. hogy az innen kikerült gyerekek javítanak tanulmányi átlagukon. A másik iskolában is rendszeresen tanulnak, napról napra — meséli a, tanító néni. Ä gyerekek számolnak. író-: gatnak. Már a nyári vakáció forog a fejükben. Idén izgalmasabb lesz. mint eddig: a nagyobbak dolgoznak majd az erdőgazdaságban, a kicsik játszanak a réten, de készülnek az őszi „valami másra”. (vfé—kz) Üdvözlet az olvasóknak Vasárnap kétszer jelentkezett a Magyar Rádió műsorában Szekszárd. A szokásos időpontban a Gemenc Szállóból hangzott fel a Játék és muzsika ismert szignálja. Délután pedig a Babits Mihály Művelődési Központ emeleti márvány- termében zajlott — egyenes adásban — a rádió könyvheti irodalmi rejtvénymüsorának második fordulója. Egy nappal korábban volt az első forduló, s az VRH-akció programjának megfelelően Kaposvár jelentkezett az éter hullámain. Tolna megye vasárnapra kapott „szót", s amit a rejtvényműsorban részt vevők elmondtak a klasszikus és mai, sőt a legfrissebb magyar irodalom ismeretéből, megnyugtató képet adott a versenyzők irodalmi tájékozottságáról. Egy órán át az olvasóknak szánt üdvözlet jegyében szép magyar versek és prózarészletek hangzottak el olyan előadók előadásában, mint Agárdy Gábor — akiről itt és ezúttal tudhattuk meg igen sokan, hogy művészi pályakezdésének szép emlékei fűzik Szekszárdhoz — Berek Kati, Öze Lajos, Szabó Gyula, Szokolay Ottó, Csengery Adrienn, Baki Gyula. Mint minden vetélkedő jellegű műsor alkalmából, most is igen szép számban jelentek ineg azok, akik meghívóhoz jutottak. Szabad beözönlés esetén valószínű még sokkal többen lettünk volna. No, nem versenyzők, hallgatók és drukkerek. Rapcsányi László játékvezetőként már az első percekben feloldotta azt a mikrofonlázat, ami csekély kivétellel mindenkit hatalmába kerít, amikor ország-világ füle hallatára kell beszélnie. Részt vett — a jelképes szerepű zsűri elnökeként — a rejtvényműsorban Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költőnk is. A vele való személyes találkozás valószínű igen Sokaknak lesz maradandó élménye. De legkivált Gora Arankának, aki a vetélkedő során — erre a lehetőségre nem készülve külön — kérdést is intézhetett a mai magyar költészet egyik vezéralakjához. Mondhatom, kétszeresen forró perceket éltünk a művelődési központ márványtermében egy és negyedórán át, lévén, hogy a nap igen buzgón ostromolta az üvegfalakat és az a bizonyos szellőzőberendezés, ami olyan sok pénzbe került, ezúttal sem működött. No de kibírtuk. S tán az sem baj, hogy az olvasóknak szánt üdvözlet fizikai értelemben is forróbb volt a tervezettnél. A versenyzők — főként fiatalok — jól állták a sarat, egyetlen kérdés nem maradt válasz nélkül, így a 100, 200, 300 forintos nyeremények, könyvutalványok itt maradtak Szekszárdon. Igaz, nem volt túl nehéz a „vizsga", hiszen Csokonaiból, Babits Mihályból, Illyés Gyulából. Garai Gáborból, Kassák Lajosból, Nagy Lászlóból kellett „felelnünk" — többek között. Nagy keserűségünk lehetett volna, ha nem ismerjük föl a paksi születésű Pákolitz István Nő, virággal című versét. Szabó Gyula előadásában. De fölismertük. Gratulálunk a versenyzőknek! Nekik köszönhetjük, és nem is kis mértékben, hogy jó volt vetélkedni és jól is vetélkedtünk. Az ünnepi könyvhét alkalmát méltón használtuk föl a szellem örömére. S ez volt a cél... — a — Több a tanult ember Diplomások, érettségizettek nemzetközi rangsorban A dolgozók szakképzettsége, műveltsége számottevően gyarapodott a legutóbbi két évtizedben. A kereső lakosság 1949-ben átlagosan még csupán 4,2 évet töltött iskolapadban, s ez a szám 1970-ig 7,4-re növekedett. Vagyis az átlagos iskolázottsági színvonal 76 százalékkal nőtt 21 év alatt. Meghökkentő adat. A Központi Statisztikai Hivatal felmérése — és az ennek alapján készült kiadvány — az iskolázottság, a képzettség, a szakképzettség alakulását vizsgálva kimutatta, hogy az általános iskola nyolc osztályánál kisebb végzettségű dolgozók aránya 65-ről 39 százalékra csökkent 1960 és 1970 között. Vagyis 1,1 millióval nőtt a nyolc osztályt végzett keresők száma tíz év alatt. Még így is csaknem kétmillió dolgozó általános iskolai végzettsége hiányos, de ezzel együtt hazánk a dolgozók iskolázottsági szintjét tekintve a nemzetközi élvonalba tartozik. Még gyorsabban növekedett a közép- és felsőfokú képzettséget szerzett dolgozók aránya. Az általános iskolát végzetteké 3,4- szeresére. az érettségizetteké 3,9, a felsőfokú végzettségűeké 3,5-szeresére nőtt 21 év alatt. Az érettségizettek és a főiskolát végzettek aránya leggyorsabban a mezőgazdaságban, az erdő- és vízgazdálkodásban emelkedett (2,5- szeresére) 1960—1970 között. A mezőgazdaság szocialista átszervezése tehát valóságos képzettségi forradalmat is eredményezett. A főiskolát és egyetemet végzett ipari dolgozók száma kétszeresére, az érettségizettek csaknem 2,5-szeresére nőtt 1960 és 1970 között. A szállításban és hírközlésben szintén jelentős a fejlődés. Érdekes, hogy a nők, bár hátránnyal indultak, napjainkban mégis iskolázottabbak, mint a férfiak. Amíg az érettségizett férfi keresők száma csaknem háromszorosára, a nőké hétszeresére emelkedett 1949—1970 között. Az általános iskolát végzett és a diplomás dolgozó nők számaránya szintén gyorsabban nőtt, mint a férfiaké. A diplomások között még így is kisebbségben vannak a nők. Hazánkban a mérnökök száma 3,3-szeresére nőtt 1950—1965 között. Ezt csak a Szovjetunió és Csehszlovákia (4,5—4,5-szeres), valamint Hollandia (3,9-szeres) fejlődése múlta felül. Kanadában 2,5-szeresére, az USA-ban, Svédországban, Angliában, az NSZK-ban kétszeresére nőtt a mérnökök száma ugyanezen 15 év alatt. A közgazdászok számarányának növekedése 1950—1965 között hazánkban 268 százalékos, átlagosan kétszer olyan gyors ütemű, mint más szocialista és tőkésországokban. Az orvosok száma 95, a pedagógusoké 78 százalékkal nőtt Magyarországon ugyanezen időszakban. Tízezer dolgozó közül hazánkban 78-nak van műszaki diplomája, Svédországban 77-nek, Angliában 70-nek, Franciaországban 67-nek, Belgiumban 57-nek. Dániában 53-nak, az NDK-ban 49-nek, Hollandiában 36-nak. A műszaki diplomások száma — ugyancsak tízezer , dolgozóra számítva és szintén 1965-ös adatok alapján — az USA-ban 204, az NSZK- ban 139, Kanadában 112, Csehszlovákiában 106, Svájcban 93, Norvégiában 91. Vagyis a műszaki diplomások számaránya és a gazdasági fejlettség között nincs egyértelmű és szoros kapcsolat. A nem fizikai (szellemi) munkakörben foglalkoztatott dolgozók aránya már valamivel hívebben követi az országok gazdasági fejlettségének rangsorát. Az USA-ban 40, Kanadában 39, Hollandiában 35, Belgiumban 34, Angliában 34, Svédországban 33, Svájcban 31, Franciaországban 30, az NSZK-ban 30, Dániában 28, Csehszlovákiában 28, Norvégiában 26, Ausztriában 26, Finnországban 22, Olaszországban 21, Magyarországon 17 százalék a nem fizikai — szellemi — munkakörök aránya a teljes dolgozólétszámhoz viszonyítva az 1960. évi adatok szerint. 1971-ben már a dolgozók 24 százalékát foglalkoztatták hazánkban nem fizikai munkakörben. (Az alkalmazotti létszámnak ez a viszonylagos növekedése nem feltétlenül negatív jelenség, hiszen a szükséges szellemi munka az intenzív fejlesztés, a hatékonyságemelés fontos eszközé.) A megyék dolgozóinak iskolázottsági rangsora lényegében az ipari fejlettség függvénye. Baranya, illetve Hajdú-Bihar megye áll az élen, ezer foglalkoztatottra 52 diplomás és 104, illetve 103 érettségizett jut. (Pest megye 55 ezrelékes aránya rendhagyó, csakúgy, mint a fővárosi 61.) őket követi Fejér 51, Csongrád és Komárom 49 ezrelékes diplomásarányával. Majd Veszprém és Nógrád 47, Szolnok és Győr-Sopron 46, Zala, Tolna, Bács, Borsod 45, Szabolcs 44, Somogy 42 és végül Békés 39 ezrelékkel következik. A középiskolát végzettek aránya sem elhanyagolható: Győr-Sopron (108), Borsod (103), Nógrád, Pest, Vas (102), az élvonalban állnak, Tolna (82), Békés, Szabolcs (83), Somogy (87) pedig a középiskolát végzettek arányát tekintve a derékhadtól leszakadtak. K. J.
