Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-30 / 151. szám

A KB ÜLÉSE UTÁN

Napirenden a n evei »ni n n k a

A Szakszervezetek Országos Tanácsának ülése

(Folytatás a 2. oldalról)

sodés, amely — a legfejlettebb technológiai eljárások alkalmazása mellett — a nagy sorozatok gyártását helyezi előtérbe. A kisürrmek, középüzemek természetesen a nagy szériában történő gyártás széles körű kibontakozásával sem válnak fölöslegessé, rájuk változatlanul szükség lesz.

— A gépinar munkáját befolyásoló másik jelentős tényező a nemzetközi munka- megosztás napjainkban tapasztalható rohamos bővülése. Húsz évvel ezelőtt a termékek értékesítése könnyebb volt: amit csak gyártottunk, mind vevőre talált. Tíz évvel ezelőtt már némileg változott a helvzet; kezdett elterjedni a szocialista országok egymás közötti kapcsolatában is a szakosodás, az a felismerés, hogy bizonyos termékeket gazdaságosan egv adott országban nem lehet termelni. Vagyis az, hogy nem helyes, ha minden ország mindenfajta terméket gyárt. Elkezdtük a szakosítást, most viszont az szükséges, hogv a szocialista országok egymás közötti kapcsolatában erőteljesen kibontakoztassuk a termelési együttműködést. Ez viszont megköveteli a Vörös Csillag Traktorgyár, a Csepel Autógyár és más üzemek teljes rekonstrukcióját.

Ezzel kapcsolatban Nyers Rezső rámutatott arra, hogy a nemzetközi méretekben tapasztalható szakosodási folyamatnak előnyei mellett vannak például olyan következményei, hogy bizonyos terméMeg mérőszobák műszerei előtt, szabászasztaloknál, szerelőszalagoknál. Száz ipari foglalkoztatottból 44 leány vagy asszony. Száz munkás közül 42. A szakmunkások esetében százból húsz. A népgazdaság keresőinek 42 százaléka, több mint 2,1 millió fő a nő. A sokat emlegetett nőkérdésnek nemcsak politikai, társadalmi jelentősége van. Hanem gazdasági is, egyenlő súllyal. Mert ma már túljutottunk azon, hogy elég munkát adni. A munkával, a munka mellett ezer minden jár még az iparban dolgozó nők hatalmas seregének.

A CSELEKVÉS RÉTEGEI

1970. február 18—19-i ülésen átfogó határozatot fogadott“ el a nők helyzetének további javításáról a párt Központi Bizottsága. A X. kongresszuson — 1970 novemberében — Kádár János elvtárs megállapította: „A Központi Bizottság a kérdés nagy társadalmi fontossága és a szocialista fejlődés általános menetére való hatása miatt, különös figyelmet fordít a nők helyzetére.” Minisztertanácsi rendelkezések, ágazati szabályozások sora bizonyította azóta a fokozott törődést. S a legfrissebbet említve: a SZOT elnöksége május 28-án tartott ülésén kimondhatta. hogy a március elsején végrehajtott központi bérintézkedés leanagvobb mértékben a szakmunkásnők keresetét növelte.

A cselekvésnek sok rétege van, s mindegyiknek meghatározott jelentősége. Van. amit országosan kell megoldani. S még több, amit helyben, a vállalatoknál, az üzemekben. Mert például a vállalati szociálpokek gyártásáról le kell mondanunk.

Viszont termelési lehetőségeink a szocialista országokkal folytatott gazdasági kapcsolataink révén lényegesen bővülnek, s ez nagy lehetőséget nyújt, összességében tehát előnyös számunkra a nemzetközi szakosodás.

— Ez gépiparunk fejlesztésének koncepciója;

Ennek megvalósítása érdekében határozta el a közelmúltban pártunk Központi Bizottsága, hogy az iparfejlesztés kérdéseire nagyobb figyelmet kell fordítani, s elő kell mozdítani, hogy a szocialista állam mind hatékonyabban, gyorsabban és eredményesebben tudja megoldani az ipar időszerű problémáit.

A munkásszív és a munkásértelem arra biztat, hogy fogjunk bátran hozzá feladataink megoldásához. Ez a meggondolás vezette pártunk Központi Bizottságát, amikor meghozta tavaly novemberi határozatát ilyen értelemben foglalkozott az ipar kérdéseivel a közelmúlt napokban, « ezt a törekvést akarjuk a jövőben is érvényesíteni a gyakorlatban.

Nyers Rezső nagy tapssal fogadott beszéde után Horváth Ede szólalt fel. A többi közt kitért az egyesítéssel kapcsolatban eddig tett intézkedésekre a vállalat jövőjével összefüggő teendőkre.

Felszólalt a nagygyűlésen Horváth Géza szerelő és Kerekes Balázs, a forgácsolóüzem dolgozója is.

A munkásgyűlés Kotka Sándor zárszavával ért véget.

litikát nem lehet helyettesíteni semmivel.

ELTARTOTTAKBÓL

KERESŐK

Nem árt visszatekinteni. 1949-ben kétmillió munkaképes korú eltartott nő volt az országban. Ma számuk a hatszázezret is alig haladja meg. Száz ipari foglalkoztatottból 21,5 volt nő 1949-ben. ma 44. A textilruházati iparban a munkások 84, a kézmű- és háziiparban 80 a textiliparban 71, a nyomdaiparban 54. az élelmiszeriparban 50, de még a vegyiparban is 40 százalék a nők aránya. S hogy eloszlassuk a tévhitet, ami szerint a nők csak a ..női” iparcsoportokban vannak otthon. írjuk le: a híradás, és vákuumtechnikai ipar minden száz munkásából 57 leány vagy asszony. Jó néhány iparterületen tehát a nőkhöz kell igazítani a fejlesztési. technológiai terveket éppúgy, mint a munkásvédelmet, a szociális gondoskodást, azon egyszerű oknál fogva, hogy ők alkotják az ott tevékenykedők többségét.

Heti 44 óránál többet ma már csak az ipari munkásnők: négy százaléka dolgozik. Jó ez? Természetesen. Ám vegyünk szemügyre egy másik adatot: száz munkásnőből 60 betanított. 21 segédmunkát végez, s csupán 19 érte el a szakmunkás rangot. Rossz ez? Igen. Arra figyelmeztet hogy nem lehet, nem szabad a nők helyzetét, a teendőket leegyszerűsítve megítélni.

A LEGFŐBB UTÁNPÓTLÁS

öt év alatt a szocialista iparban 150 ezeirel bővült a foglalkoztatottak száma. Ebből mindössze 30 000 a férfi, a

A szakszervezetek nevelőmunkájáról, agitációs, propaganda. és kulturális tevékenységéről tárgyalt pénteki ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácsülésen részt vett és felszólalt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagja, ott volt Orbán László, a művelődés-, ügyi miniszter első helyettese, s meghívták a tanácskozásra a SZOT intézményeinek vezetőit, a szakszervezeti központok és az SZMT-k kulturális kérdésekkel foglalkozó munkatársait is. Földvári László elnöki megnyitója után Viriz- lai Gyula, a SZOT titkára vitaindító beszámolójával egészítette ki az elnökség előterjesztését a szakszervezeti nevelőmunka időszerű kérdéseiről.

A SZOT 1963-ban átfogóan vizsgálta, értékelte a szakszervezeti nevelőmunkát és hosz- szú távra szólóan meghatározta az ezzel kapcsolatos tennivalókat, ezen belül az agitációs, a propaganda- és a kulturális rfevelőmunka feladatait. Az írásos beszámoló a megkezdett munka főbb tapasztalatairól adott számot, s felhívta a figyelmet a SZOT ezzel kapcsolatos korábbi állásfoglalásának még következetesebb végrehajtásához szükséges teendőkre.

„megmaradó” 120 000 nő! A legfőbb utánpótlást ők adják, s bár a távlati tervek szerint arányuk az iparban jelentősebben már nem növekszik — ez az úgynevezett tercier ágazatokban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, az igazgatásban, aZ egészségügyben stb. megy végbe —, de számszerűen újabb tízezrek keresik majd kenyerüket gépek mellett. Nem mindegy mekkora, milyen ízű ez a kenyér.

A munkahelynek, a szűkebb közösségnek döntő szerepe van abban, hogv számottevően változik-e a nők helyzete. A műszakok helyes megosztása, a munkaidő alatti szakmai továbbképzés lehetőségének megteremtése, a részmunka- időben való foglalkoztatás, a nehéz fizikai tevékenységek gépesítése, az egészségtelen munkakörülmények fokozatos fölszámolása. — egy-egy állomás a járt és járandó úton. Ezt „fentről” nehéz elérni, ha „lent” a tettekre hivatottak a vállukat vonják.

KEZDVE A KÉPZÉSSEL

»

I

Segédmunkás az élelmiszer- iparban dolgozó nők ötven százaléka; 42 százalékuk betanított munkás, s csak nyolc százalék a szakmunkások aránya. Igaz, a textilruházati iparban ez utóbbi 53 százalékra emelkedett. Területenként tehát nagyok az eltérések, de az ipar egészének csekély szakmunkásnői aránya már a nyolc általános utáni továbbtanulásnál megsejthető. A szakmunkástanulóknak pusztán negyede lány, a gimnáziumot végzettek csak „végső esetben” adják feniket szakma elsajátítására, inkább — átmenetként— segéd, és betanított munkát vállalnak. Sűrűn,

A SZOT titkára beszámolójában elsőként a munkahelyi nevelés fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy

a munkahely, a munka, a termelési aktivitás formálja az embereket, erősíti bennük a közösségi érzést. A szocialista munka- versenyben sem csak a termelés mennyiségi vagy minőségi alakulásáról, hanem a dolgozók felemelkedéséről, a vezetésben való részvételükről, a nárt politikája megvalósításának fontos feltételeiről is szó van.

A szakszervezetek, a közösség, a társadalom ügyével törődő, a termelésben és a közéletben aktív, művelődő, olvasó, magát képező, a becsületes munkát tisztelő, a szénét, a jót, az igazságot kedvelő embereket akarnak nevelni. A szocialista társadalom még nem épült fel. s így az emberek többsége még nem ilyen. Ebből adódik, a szakszervezetek egyik legfontosabb tennivalója. A munkahelyi nevelés kérdései között a SZOT titkára felhívta a figyelmet az ifjúság és az értelmiség körében végzett szakszervezeti munka fontosságára, a munkahely és a szülők felelősségére, együttműködésére.

Hangsúlyozta azt is. hogv a szakszervezeteknek bővíteni- ük kell az értelmiség vílágnészándékaikkal ellentétben, nem átmeneti időre szól választásuk.

Mert vannak teendők — kiváltképp a szemlélet megváltoztatásában — ezen. azaz a lányok, asszonyok oldalán is. Ha már ipar, akkor legyen iroda; az^ adminisztratív alkalmazottak 78 százaléka nő ... Mond ez is valamit. S a baj nem ez, hanem az, hogy nagyobb a becsülete — amint a szakemberek mondják, társadalmi presztízse — a műhely. írnokságnak, az anyagkönyvelésnek. bérelszámolásnak mint a szakmának, a köszörűsség- nek, esztergályozásnak. műsze- részségnek, fonásnak, szövésnek, szabásnak.

.Napjainkban már ritkán akad példa arra, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét a nők esetében kirívóan megsértsék. Kirívóan. Van itt még teendő — például az órabér-besorolási úgynevezett tóiig határok kihasználásában, hogy ne csak férfiak érjék el a maximumot —, hiszen vizsgálatok szerint a férfiak legalacsonyabb és legmagasabb órabére közöd; különbség ötszörös, míg a nőknél csak háromszoros ... Ahogy az ágazatok közötti bérkülönbségek is vizsgálatra szorulnak, majd — az ország teherbíró képességének megfelelően — változtatásra.

Központi és helyi teendők ötvözete szilárdítja és hosz- szabbítja azt az utat. amely az ipari munkásnők jobb helyzetéihez megbecsüléséhez vezet. Ám nagy hiba lenne úgy vélni, hogy ahol igazságosan megfizetik a nők munkáját, ott már megtettek mindent. A kötelességek közül is csuoán egyet hajtottak végre. A többi még ott sorakozik, a kötelességeken túli, de szükségszerű cselekedetekről nem beszélve.

zeti felkészültségét, politikai

ismereteit, s több alkalmat

kell teremteni részükre ahhoz, hogy az úgynevezett kényes kérdésekben is felszínre kerüljön véleményük. Az értelmiséget fokozottabban be kell vonni a szakszervezeti munkába, kérni kell aktívabb közreműködésüket.

Ezután a munkások, dolgozók iskoláztatásának;. a közművelődés problémáinak kérdéseivel, tennivalóival foglalkozott a beszámoló.

Az elnökség az iskola- rendszerű felnőttoktatásban egyebek között hiányolja a társadalmi összefogást és az átfogó tervet az ezzel kapcsolatos feladatok megoldásához.

A szakszervezetek javasolják a felnőttoktatás továbbfejlesztése érdekében, hogy a közművelődési intézmények segítségével teffvék lehetővé a vizsgára való felkészülést iskolába járás nélkül is. Nem a bizonyítványok hiányoznak — hangsúlyozta a beszámoló. — hanem az ismeretek. A szakszervezetek kívánatosnak tartják azt is, hogy mielőbbi hozzak létre a szakmunkások középiskoláját, amely lehetővé tenné a tapasztalt, . képzett dolgozók tömeges továbbtanulását, az érettségi szint elérését.

Befejezésül a dolgozók é's a művészek kapcsolatával foglalkozott a beszámoló. Megállapította, hogy, a szakszervezetek törekednek a művészetek megismertetésére, de arra már kevésbé figyelnek, hoev felszínre hozzák a különböző művészeti eseményekről, művekről a közönség, a dolgozók véleményét, s ezeket eljuttassák az alkotókhoz, nyilvánosságra hozzák megfelelő fórumokon.

Nem igaz — kelt ki a beszámoló a nemritkán hangoztatott nézet ellen —, hogy a munkásközönSégnek nincs véleménye, s hogv csak -az igénytelenség jellemzi ízlését. Azt nem lehet várni tőlük, hogv mindenre kiterjedő szak- szerűséggel fogalmazzák meg műbírálatukat — hiszen sajnos ezzel még a hivatásos kritikák is sokszor adósak maradnak —

de ha figyelembe akarják venni a tömegek jelzéseit, akkor biztos, hogy őszintén elmondják, mennyire hatott rájuk egv-egy alkotás, igaznak érzik-e azokat a konfliktusokat, emberi sorsokat, amelyeket különböző írásokban, filmekben, színdarabokban. tv-ben, rádióban észleltek.

Az eddigieknél még következetesebben kell dolgozni azért, hogy a tömegek véleménye eljusson a művészekhez. A szakszervezetek javasolják a dolgozók és a művészek kapcsolatának fejlesztéséhez új lehetőségek és módszereik felkutatását, alkalmazását.

Az aktív, sok javaslatot és, kiegészítést tartalmazó vita után a tanácsülés elfogadta az elnökség előterjesztését és a szóbeli beszámolót. Ezután Gál László, a SZOT titkára javaslatot tett a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZOT elnökségének második félévi munkatervére, majd beszámolt a SZOT két ülése között végzett munkáról.

X9QJi3V'i9iWit'l

Nők a gépek mellett