Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

Hatvanéves Weöres Sándor, Babits legnagyobb tanítványa £Asztalánál ültem és W. megkínált, beszélt velem; m ■ ő támogatott engem és gondolt velem, jó volt hozzám mint apám.* ^ >». íme feléje nyúlnék és kiáltanék, hangját hallom s szája nincs, felém fordul s nem érzem a tekintetét.* Hányszor mondjam, ember volt, beszélt velem, most többé határa nincs és mint rég, diákkoromban, oly közel és oly messze-messze van." '$* Babits halálakor írta Weöres Sándor siratóénekében ezeket a megrendítő sorokat. Weöres, Babits legnagyobb tanítványa. 60. születésnapját ünnep­li Magyarország és az irodal­mi Európa a ma legtöbb ide­gen nyelvre lefordított magyar költőnek. Mint csodagyerek tűnt föl 15 éves korában, 1928- ban és első versei között olyan halhatatlan remekmű akadt, mint a Kodály megzenésítette Öregek. Weöres Sándorban már akkor csodáltuk a korá­hoz képest megdöbbentően érett bölcset, akinek külseje is kínai filozófus-költőre em­lékeztetett. A fiatal Wéöres Sándor két nagy költőhöz fordult bizalom­mal: Babitshoz és Kosztolá­nyihoz. Babits első verseit ol­vasva írásban adta: még ki­számíthatatlan meglepetéseket várhatunk a fiatal költőtől, Weöres azóta is mindig hal­mozza a meglepetéseket. A magyar költők közül nemcsak koraérettségével, de példátlan termékenységével és sokolda­lúságával is messze kiválik. Már egész fiatalon fölfedezi az Európán kívüli irodalmakat, az egyiptomit, a hindut, a kí­nait. A Nyugat-nemzedék sem kizárólag a Nyugat, azaz Euró­pa szellemisége iránt érdeklő­dött. Babits, Balázs, Füst, Ju­hász, Kosztolányi, Lengyel Menyhért is földolgoztak ke­leti, sőt távol-keleti témákat, Weöres azonban a keleti iro­dalmak szellemébe, az ázsiai gondolkodás filozófiájába igye­kezett behatolni. Hozzájárult ehhez nagy utazókedve is. Nemcsak könyvből ismeri a Közel- és Távol-Keletet, sze­mélyesen végigjárta Egyiptom, tói, Ceylonon, Indián, Kínán, Hongkongon át a Fülöp-szige- tekig a Keletet, — Kínában kétszer is volt, másodízben már mint a nagy kínai klasz- szikusok ünnepelt fordítója. Nincs a magyar irodalom egész történetében még egy költő, aki a földgömb annyi országá­ban fordult volna meg, meg­ismerkedve az emberiség ma élő legnagyobb íróival. Érdeklődése azonban nem­csak a két ősi világrész, Ázsia és Afrika antikvitása felé for­dult, hanem az európai iroda­lom történetét is fölfedezte a görög és latin korokig vissza­menően. A pogány és keresz­tény elemeket oly izgalmasan elegyítő kelta költészet, a ger­mán ősköltészet és a finnugor népek népköltészete az ő tol­mácsolásában vált magyar nyelven csodálatunk tárgyává. E sorok írójának alkalma volt költőnkkel egy ízben együtt dolgoznia. A Világirodalmi Antológia 2. kötetének, a kö­zén- és renaissance-kori an­gol irodalomnak szerkesztője­ként nyersfordításokat készí­tettem e két korszak kiemel­kedő angol alkotásaiból. Szö­veghű. de szürke prózai for­dításom szemem láttára válto­zott át a költészet gyöngy­szemévé Weöres gyors varázs­lata révén. A költő ajándéká­ból birtokomban van Shelley Leláncolt Prométheuszának nyers- és végleges fordítása. Külön tanulmányt érdemelne a világirodalom e remekének magyar nyelven való újjáte- remtése Is. Szabó Dezső csúfolódik egy helyen Babitsról, hogy a világ- irodalom nagy költőinek stí­lusát olyan tökéletesen képes utánozni, hogy ilyen versei jobbak, mint az eredetiek. Ez sokszorosan áll Weöresre is, de mint művészetének erénye és dicsősége. A népköltészet, a ínagyar klasszikus líra és a világirodalom olyan ősforrás számára, mint Bartóknak a sokféle népdal, — esszenciáját, leglényegét jeleníti meg egy- egy költészetnek. Valóban tudatos költő, sőt tudós költő, poéta doctus. Akárcsak Babits volt. Weöres elméleti írásai igazolják ezt, de hisz ő nemcsak költő: drá­mái az utolsó években arat­nak nagy sikereket, és tudunk arról, hogy regényei is vannak. Ugyanakkor, amikor a leg­igényesebb műízlést is ki tud­ja elégíteni (verseinek angol fordítása tizenötezer példány­ban kelt el naookon belül!), a legszélesebb közönségnek, a fiatalságnak és az olvasni még nem tudó kicsinyeknek, az óvodásoknak is kedvenc köl­tője. Gyermekversei rímjáté­kukkal és fülbemászó ritmu­sukkal valósággal a magyar nyelv és a magyar lélek leg­mélyebb titkaiba avatják be az új nemzedékeket. Weöres Sándor nemrégiben Stockholmban töltött egy hó­napot. Hírek szerint Illyés. Gyula mellett az irodalmi Nobel-díj jelöltjei között sze­repel. A háború után nemzet­közi népszavazás indult Nobel- díjra érdemes, de abban nem részesült nagy írók névsora felől. A modem magyar iro­dalom nagyjai közül Ady, Ba­bits, Kosztolányi, Móricz és Szabó Dezső kapta á legtöbb szavazatot. Ideje lenne már, hogy a magyar líra nagy kép­viselői is végre egyszer meg­kapják ezt a nemzetközi el­ismerést. GÁL ISTVÁN Ó vatosan magamhoz szo­rítottam a szakszerve­zet által vásárolt dinnyebefőt­tet, egy köteg 1934-es évfolya­mú Tolnai Világlapját és egy csokor rózsazsínű szegfűt (kis gyári hibával). A szolid ele­ganciával berendezett kórte­remben az ablak melletti ágyon feküdt Kondorossy kol­légánk az adminisztrációból. Bágyadt kézlegyintéssel üdvö­zölt. én viszont harsányan fel­ordítottam : — Szevasz, öreg fiú! Ez igen! Mi majd megőrülünk a vál­lalatnál, annyi a munka így a hó végén, ő meg szépen elbú­jik a kórházban... Hát szabad ezt? Haszon tálán szimuláns. Itt sütteti a hasát a nappal, az állam pénzén! Há't illik ez? Vedd tudomásul, hogy az egész osztály irigyel. Szerencsés fló- tásf — Ne bolondozz 1— nyögte kissé sápadtan —, á prof sze­rint meg kell csinálni a mű­tétet. — Bs ha meg kell vcsinálni? Na bumm! És akkor mi van? Tudod, mi lesz az egész? Ka­tonadolog, gyerekjáték/ ipi- apacs, egy-kettő-három! A professzor azt mondja: te fvagy a fogó, aztán kész. Ekkor fehér bóbitás ápdBónő lénett az ágyhoz: — Most szé­pen a hóna alá tesszük a\hő­Schneider Jutka: Csendélet (linóleummetszet). Szabó Dezső ismeretlen fényképe A két háború közötti időszak egyik leghatásosabb író­ja volt, amit talán legjobban példáz, hogy Németh László neki ajánlotta A minőség forradalmát. Műveinek java ré­sze azóta bizony megkopott, s élete büszkesége, ami a ma­ga korában valóban indulatokat kavart, nagy regénye, Az elsodort falu ma már szinte olvashatatlan. Barokkos nyelve, tekervényes mondatai, erőszakos jelzői teljesen el­vesztették hatásukat, néhány tanulmánya viszont, s min­denekelőtt a Feltámadás Makucskán, a Horthy-korszak közéletének ez a gyilkos szatírája, állja az időt. Ahogy nagy önéletrajzi visszaemlékezése is, az Életeim, ami jó­val halála után, 1965-ben jelent meg. Szabó Dezsőről kevés fénykép maradt. Amit itt köz­lünk, irodalomtörténeti ritkaság, eddig sehol nem jelent meg, s úgy készült, hogy Szabó Dezső nem is tudott róla. Bérei László, bajai fotóművész a harmincas években a népi írók (Veres Péter, Erdei Ferenc, Németh László stb) „házi fényképésze” volt, s a róluk készített, közismert fényképek jelentős része az ö nevéhez fűződik. Részt vett a szárszói konferencián is, s itt készült mindmáig ki­adatlan fényképsorozata valóban irodalomtörténeti jelentő­ségű. 1941-ben Rákóczi téri lakásán felkereste Szabó Dezsőt, hogy lefényképezze. Szabó Dezső azonban mereven elzárkó­zott, s a felvételből egyelőre nem lett semmi. A könyvnapon azonban sikerült Bérei Lászlónak egy óvatlan pillanatban le- fotografálnia Szabó Dezsőt, a kép azonban mindeddig nem jelent meg sehol. Mi adjuk közre először. mérőt. így ni — mondta ked­vesen mosolyogva, aztán el­sietett. —. Micsoda nő, öregem — kacsintottam Kondorossyra — átkozottul jól megy a dolgod. Ne félj, láttam, hogy nézett rád ez a tündér! — Hogy nézett rám? — nyögte kétségbeesetten Kon­dorossy. Küldetésben — Engem nem tudsz félre­vezetni. Mindig nagy szoknya, vadász voltál. Ilyen ápolónő mellett boldogság az élet. Ud­varolj csak, fiatal vagy! — intettem barátian. — Jut is nekem eszembe ilyesmi. Értsd meg, lehet, hogy még a héten 6or kerül az operációra — suttogta elme­rengve. — Becsületszavamra irigyel­lek. Mi el kell, hogy készítsük a bonyolult exportkimutatást, ő meg itt lazsál a kórházban. Az egész ügy gyerekjáték. Lánc-lánc eszterláne, eszter- lánci cérna... A dinnyebefőt­tet meg ne edd egyszerre! Tu­dom. milyen mohó vagy. — És ha esetleg valami komplikáció merül fel? — Komplikáció? Hogy oda ne rohanjak. Tudod, az ország, bán hány ilyen karcolást vé­geznek az orvosok? A prof ál­mában behunyt szemmel csi­nálja az ilyesmit. Ott sem kell lennie, interurbán telefo­non megcsinálja. Úgy elvégzi, hogy közben Steinbecket olvas és hallgatja a Szabó-családot, hogy mi történt az Icukával. Hiába, a sors kegyeltje vagy. Mi hóvégi hajrázunk, ő meg puha paplan, fehér ágy... Már egészen kigömbölyödött a ké­ped. Remek színben vagy, Kondorossy — mondtam elis­merően és búcsúzóul kedélye­sen hátbavágtam. Mielőtt el­hagytam volna a kórtermet, tagbaszakadt ápoló lépett Kon­dorossy ágyához: — A kedves beteget most áthelyezzük a műtőbe — har­sogta biztatóan. — Látod — mondtam iri­gyen —nagy kópé vagy. min­dig tudtad, hogyan kell he­lyezkedni...! Ezután pánikszerűen kiolda- logtam az utcára, szilárdan el­határozván, hogy megmondom a vállalatnál Radóczkinak. ezentúl mást küldjenek szak­szervezeti beteglátogatásra. Például Gábor Miklóst. Ő még nálam is jobb színész! GALAMBOS SZILVESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents