Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
Nyitás: július 6-án Állattenyésztők, növénytermesztők Palánkról Néhány napja szakemberek Benn az épületben még érettségiznek, húzzák a tételeket. izzadnak, felelnek a mezőgazdasági gépész szakosok, kinn az iskola parkjában nyári ingekbe öltözött fiúk beszélgetnek, ök már harmadik napja túl vannak az érettségin, ami bizonyítja, befejezték a mezőgazdasági szakközépiskolában tanulmányaikat. Enyhe túlzással — szakembernek tiszteljük őket, ennek örvendenek ugyan, de jól tudják, csak tiszteletbeli a cím, a gyakorlatban kell majd kiérdemelniük. Azt mondják, osztályuk, az állattenyésztő-növénytermesztő osztály, ha tanulmányi eredményekben nem is, de közösségi életét tekintve nagyon jó osztály volt. Ez az oka annak is, hogy senki sem szervezte meg, mégis szép számban összegyűltek délelőtt. Ma utaznak haza szüleikhez a kollégisták: az utolsó alkalom a búcsúzásra. Persze, nem szomorúak, nagy a hangzavar, van. aki csupa szeretetből rúgdossa a másik bokáját. Piszkálják egymást, nagy-nagy barátsággal a szemükben. Hetesi Károly Keszthelyre, az agrártudományi egyetemre jelentkezett. — Ma intéztük el a kijelentkezésünket a kollégiumból. Töltögettük a rubrikákat. Volt közöttük olyan is. ahol a foglalkozást, meg az iskolai végzettséget kellett beírni. Akkor éreztem először, hogy tényleg leérettségiztem, hogy valami befejeződött — meséli az egyik volt kollégista, és a többiek is bizonygatják, igen. valami történt velük. hogy most tudatosult bennük az érettségi jelentősége. Beszélgetünk a fiúkkal. Ki miért választotta a mezőgazdaságot élethivatásul, mit jelentett számukra a szakközép- iskolában eltöltött négy esztendő, hová készülnek és mire számítanak jövendő munkahelyükön. milyen terveik vannak, milyen lehetőségeik, hogyan képzelik el életüket? Kutis Árpád Budapestről került Palánkra. 1 — Jóval kevesebb fogalmam volt a mezőgazdasági munkáról, mint azoknak az osztálytársaimnak, akik falun nevelkedtek. Nem értek kellemetlen meglepetések, ami 14 éves koromban érdekelt, azt mára megszerettem. Különösen az állattenyésztés érdekel. Vagy Sióagárdon, vagy valamelyik Pest környéki termelő- szövetkezetben fogok dolgozni, gyakornokként. Jövőre lehet, hogy megpróbálok tovább tanulni, valamelyik főiskolán. Ha nem így alakulna, akkor is tanulok majd, továbbképzéseken, tanfolyamokon. Állandó tanulás nélkül nem lehet jó szakember senki sem. — Hogyan emlékezem vissza Palánkra? Jó iskola volt, jó alapokat viszünk magunkkal, és nagyon sok barátot szereztem itt. — A szakmai gyakorlatokon eddig csak jóindulatot tapasztaltunk az idősebb szakemberek részéről. A szervezési tanárunk mondta egyszer, hogy szerények legyünk, mindenkitől tanulni akarjunk, eszünkKutis Árpád: „Különösen az állattenyésztés érdekel.” be ne jusson a végzettségünkkel hivalkodni. Azt hiszem, teljesen igaza van. én ehhez tartom magam. Hogy szakmailag milyen lehetőségeim lesznek, azt majd a képességeim szabják meg. Nem voltam jó tanuló, de gyakorlatból ötösöm volt, bízom magamban. — No igen és új életritmust kell majd megszokni. A mezőgazdaságban számolni kell azzal, hogy akkor van szabad idő, amikor adódik. Hajnalban kelni, későn feküdni — erre is számítok. Vállalom, persze. Én ezt választottam, és irodában üldögélni azért, hogy délután -négytől ne legyen dolgom — el sem tudom képzelni! Hetesi Károly pálfai, az ottani termelőszövetkezet ösztöndíjasa. Keszthelyre, az agrártudományi egyetemre jelentkezett, a többiek egyöntetűen állítják, hogy fel is fogják venni. Károly nyolcadik lett a növénytermesztési országos tanulmányi versenyen, biológiából nem is kell felvételiznie. — Külön is foglalkoztam a növénytermesztéssel, az egyetemre is növényvédelmi szakra jelentkeztem. Nem az egyetlen voltam, aki már most is forgatta a szakkönyveket, az osztályunkban talán nincs is, aki csak azért járt volna ide, hogy elvégezzen valamilyen középiskolát, és aztán eltűnjön a pályáról. Mindannyi- ónkat érdekel valami, kit az állattenyésztés területéről, kit a növénytermesztésben. — Nagv várakozással kezdem majd az egyetemet, ha felvesznek. Érdekelnek az ottani lehetőségek, főleg az elméleti, kutatási feladatok. A neheze aztán jön majd: a munkában. Egy valamit itt sem tanítottak meg, az egyetemen sem fognak: az emberekkel való bánásmódot. Nekem különösen nehéz lesz, mert szülőfalumba készülök vissza, Pálfára. ' Ördög Attila tankönyvet szorongat a kezében, ö kidolgozott tételekért jött, lévén, hogy az érettségi sem sikerül mindenkinek, és Árpádot kétszeres balszerencse érte. Magyarból és történelemből is újrázik ősszel. — De az állásom már megvan. Szekszárdi vagyok, a Jóreménység Termelőszövetkezetben leszek gyakornok. A szakmámat szeretem, de a magyar meg a történelem nem ment. Városi gyerek vagyok, ám a szüleim is mezőgazdasággal foglalkoznak, úgyhogy tudtam, mit választottam, annak idején és most is. A munkahelyemet ismerem. azt hiszem, jól fogom majd érezni magam. És hát lakhatok a szüleimnél, és a fizetésem sem lesz rossz: kétezerrel kezdek. Kapinya Dezső kocsolai fiú. Kocsolára készül vissza, ahol édesapja is állattenyésztéssel foglalkozik, a termelőszövetkezetben brigádvezető. — Én is állattenyésztőnek készültem, négy éven keresztül érdekelt, főleg a fajtaproblémák. Ezért is jelentkeztem a kaposvári főiskolára. Most egyszer csak elkezdett foglalkoztatni a tövénytermesztés, az utóbbi hónapban. Úgyhogy nem bánkódom, ha nem sikerül a felvételim az idén, úgy látszik, még nem vagyok eléggé kiforrott... Beszélgetünk a nyári tervekről. Az utolsó szabad nyár, mert dolgozni mindenki csak ősztől fog. Nem is örülnének a termelőszövetkezetek, ha ilyenkor kapnának egy csetlő-botló újoncot, a legnagyobb dologidőben — érvelnek a fiúk. Egyikük Siófokra készül táborozni, másikuk a Balatont járja körül barátaival. Kutis Árpád egy hónapra munkát vállal, hogy összegyűjtse egy erdélyi utalás anyagi fedezetét. Ezek a legközelebbi tervek. És aztán? „Munka vagy tanulás, katonaság. .. aztán megöregszünk.” — mondják. — És közben? Mondjuk húsz év múlva? Hová érkezik akkorra, mit érhet el a ma 18 éves ifjú állattenyésztő, növénytermesztő ? Kapinya Dezsőnek az édesapja is állattenyésztéssel foglalkozik. — Attól függ, sikerül-e elvégeznem valamilyen felsőfokú iskolát. Tanulni mindenképpen szeretnék. Ha üzemmérnök leszek, gondolom valamilyen vezető beosztásom lesz. Ha nem. akkor jól képzett és tájékozott brigádvezető leszek. Huszonöt éves korom után családot alapítok, addigra kellene egy ház és egy autó is. A feleségem dolgos, házias lesz. aki a ház körüli munkákat is szívesen elvégzi. Mert lesznek otthon is állataim, nemcsak mert az pénzforrás, hanem mert szeretem őket. Lesz egy fiam és egy kislányom addigra — válaszol Kutis Árpád. Ördög Attila tervei: — Szüleim vesznek egy Zsigulit, és akkor jövőre nekem és az öcsémnek adják a mostani Zastavánkat. A szüleimnek adok majd havonta ezer ördög Attiía: „A Joremény- ség Tsz-ben leszek gyakornok.” forintot a fizetésemből, hogy előbb összegyűljön a Zsiguli ára. A többi pénzemet öltözködésre és szórakozásra költőm. Egyszer én is megnősülök, olyan lányt veszek feleségül, akinek háza van. Két fiút is szeretnék. Hetesi Károly így képzeli: — Bennem sok a kísérletezőkedv. Mindenféle új dolgot próbálok ki. ha módom lesz rá. Lesz a háztájimban is egy kis „kísérleti telep”, ennek az is célja lesz, hogy segítsen minél hamarabb kialakítani az anyagi egyensúlyomat. — Én sem arra vágyok, hogy csendben megüljek valamilyen munkakörben. Szeretném ha értelme lenne annak, hogy dolgozom. Termelési és munkaszervezési újítások. .. Addigra lesz időm olvasni. Szépirodalmat és persze, szakirodalmat. — mondja Kapinya Dezső. Milyen lesz néhány év múlva mezőgazdasági értelmiségünk derék hada? A fiúk vallomásai derűlátásra biztatnak. Szeretik leendő szakmájukat, készülnek rá, ismerik felelősségét és várják is. Egyikőjük azt mondta: jól érzik magukat, mert biztonságban vannak. Meg fogják őket becsülni, szakmájukra szükség van. És ez nagyon fontos. V. F. É. Fotó: Komáromi Zsűrizik a Pécsi Ipari Vásár termékeit Pécs negyedízben od otthont ipori vásárnak, de már most látszik, hogy az idei felülmúlja a három előzőt. A nagy ipari seregszemlén közel százötven hazai és külföldi cég állítja ki termékeit. A részt vevő vállalatok a hazai ipar termelésének szinte teljes kereszt- metszetét felvonultatják. A kiállításon részt vevő cégek kétharmada hazai, míg egyharmada jugoszláv, illetve finn kiállító. Számos vállalat a BNV-n kiállított termékeivel jelentkezik Pécsett, s ezek zöme díjazott áru. A vásár területén, a Köztársaság téren és környékén — már második hete folynak az építési munkálatok. A munka dandárja erre a hétre esik, javában dolgoznak a dekoratőrök, asztalosok. Az első pavilont a Kecskeméti és a Pécs—szekszárdi TÜZÉP Vállalat építette fel, a vásárváros főterén pedig a Győri Graboplast szakembereinek irányításával már befejezték az óriás műanyagsátor palástjának „varrását". Az autósok eddig akadálytalanul jutottak át a Rét utca déli szakaszán, de néhány nap óta, az 500-as Szakmunkás- képző Intézet előtt emelt színpad miatt vissza kell fordulniok. Itt rendezik meg ugyanis majd a vásár kulturális eseményeit. Július 8-án a közkedvelt Bóbita bábegyüttes ad műsort, közben a Hazai Fésűsfonó és a Centrum Áruház mutatja be legújabb modelljeit. A „vásári színpadon" július 15-én rendezik az utolsó programot: akkor sorsolják majd ki a belépők alapján, a több, mint százezer forint értékű nyereményeket, köztük a Fenyő I. hétvégi faházat, televíziót, rádiót és sok értékes ajándékot. A vásár egyébként más kulturális programot is ajánl: a megnyitó előtti este „Pécsi vásár — ez a divat” címmel a pécsi szabadtéri színpadon műsoros divat- bemutatót rendeznek fővárosi művészek felléptével. Kialakult a szakmai napok programja is: idén több mint 25 vállalat invitálja meg a szakembereket és tart bemutatót, illetve előadásokat. Ezek a rendezvények természetesen zártkörűek, de a Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat naponta vetít délelőtt és délutánonként szakmai filmeket, amit bárki megtekinthet. A sok ezer bemutatásra kerülő árucikk közül 20 nyerheti el a vásári nagydíjat, 250 termék pedig a IV. pécsi ipari vásár díját: ezeket a díjakat mint eddig is, a Pécsi Porcelángyárban készítették. Salamon Gyula A hogy eszi könyvtáros Csak az autók járják az olvadó aszfaltot. Forróság, a járdák kihaltak, öt perc múlva három. Gyerünk addig is a szemközti fa alá. Nézem az ablakok porfoltos üvege mögül kikandikáló könyveket, azután arrább az iskola magasodó épületét, majd a tekintet végigpásztázza a hozzájuk vezető utat. „Az iskola, a család, a könyvek. A könyvek, az is- kola, a család. Melyik az első?” Jön. Kezében kopott aktatáska. A kulcs három órakor fordul a zárban. — Mint az óramű, — Megszoktam — mondja Virág János, a hőgyészi könyvtáros. — Szép neve van. — Fiatalabb koromban jobban illett hozzám. Most már hervad a Virág. Nevetünk. Közben nezem a könyvtárat, a két hosszú, egymásba nyíló helyiséget, a szép nevű könyvtáros birodalmát. — Azt mondja, 1953 óta könyvtáros, legalábbis másodállásban az, a tanítás mellett. — Így van. Éppen jubilálok. — És talán bele is unt egy kicsit... — Nem, nem. Erről szó sem lehet. Két évem van nyugdíjig de a könyvtároskodást akkor sem hagyom. — Hőgyészen kezdte a tanítást? — Nem. Idevalósi vagyok, apám tekintélyes, ismert kovácsmester volt itt, A koporsó. ját is tizenkét volt segédje vitte az utolsó útra. Szóval, 1943-ban szereztem meg a tanítói oklevelet az esztergomi érseki tanítóképző intézetben. Állás nem akadt sokáig. Csak úgy helyettesíteni jártam, hol ide, hol oda. Tevelen kezdtem, onnan kerültem Kurdra. Kurd- ról 1945-ben mentem Csibrákra. Onnan vezetett ide az út — Mikor? — Húsz éve. Amikor idekerültem Hőgyész. re, talán hatvan olvasója ha volt a könyvtárnak. Most meg több mint hatszáz. A könyvek? Volt kétszázötven kötet, most meg jóval több, mint hétezer. Jönnek az olvasók. Odamegy hozzájuk, járja velük a helyiséget, könyveket vesz le a polcról. — Nagyot léptünk előre. Évi tizenhárom- ezer forintunk van az állomány frissítésére. Lépést tarthatok nagyjából a könyvkiadással és ez nagyon fontos. Virág János 1953-ban levelezőn végezte el a Pécsi Tanárképző Főiskolát. Földrajz-biológia szakos tanár lett. A tanácsok megalakulása óta tanácstag és kétszer kapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Megérdemelten!
