Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
A MAGYAR S ZO C IA L I S TA- M ü N K AS PÁ P I .TO.t N A MEGYEI BIZOTTSÁGINAK UP3A TOLNA hegyei VILÁG PROLÉfÁRjAI, ÉGYÉSŰUÉTÉKl XXIII. évfolyam, 146. szám. ARA: 1,30 FORINT Vasárnap, 1973. június 24. Brezsnyev—N ixon San Clemente-ben folytatódtak a tanácskozások Hétfőn hoxxák nyilvánosságra a xáróköxleményt Brezsnyev és Nixon Washingtonból az amerikai elnök repülőgépén a kaliforniai San Clcmentc-bc repültek. Képünk az elnöki repülőgép fedélzetén készült. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára Nixon elnök társaságában tette meg pénteken délután a közel 5000 kilométeres repülőutat a Washington környéki Andrews katonai repülőtérről a Csendes-óceán partján fekvő kaliforniai El Toro haditengerészeti légitámaszpontra. Innen közép-európai idő szerint, szombaton hajnali 3 óra előtt a két államférfi és a kíséretükben lévő szovjet és amerikai kormányférfiak helikopteren repültek a közeli San Clementé-be, Nixon elnök tengerparti üdülőjébe. Az elnöki különgépen a repülőút nagy részét Brezsnyev és Nixon tolmács közvetítésével négyszemközti eszmecserével töltötte. Az elnöki gépen utazó új- ságírócsoport egyik tagja megkérdezte dr. Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadót, vajon az SZKP főtitkára nem sajnálja-e, hogy nincs módja többet látni az országból. Kissinger így válaszolt: „Majd amikor legközelebb visszajön hozzánk, bizonyára többet fog látni az országból”. „ És az mikor lesz?” — hangzott a következő kérdés. „Úgy gondolom, hogy megint sor kerül majd egy viszontlátogatásra, a mi legközelebbi látogatásunk után” —felelte Kissinger. Az elnök főtanácsadója/ arra utalt, hogy előző este, a washingtoni szovjet nagykövetségen adott díszvacsorán Leonyid Brezsnyev újabb szovjetunióbeli látogatásra hív. ta meg Nixon elnököt. aki azt örömmel elfogadta. A két vezető között láthatólag egyre szívélyesebbé váló kapcsolatokról egy újságíró megjegyezte Ronald Ziegler- nek, az elnök sajtótitkárának: „Úgy tűnik, hogy az elnök és főtitkár remekül kijön egymással.” Ziegler így válaszolt; „Tényleg jól kijönnek egymással. Azt hiszem, mindketten realisztikusan ítélik meg fennálló nézeteltéréseiket és a tárgyalásokon határozottan képviselik álláspontjukat. Az aláírt egyezményekből \<> megítélhető, hogy haladástértünk el a csúcstalálkozókon és hogy további haladásra lehet számítani”. Szombaton tartották San Clemente-ben a csúcstalálkozó zárótárgyalásait. amelyekről hétfőn záróközleményt tesznek közzé. Leonyid Brezsnyev vasárnap reggel utazik vissza a Washington környéki Camp Da- vidbe, ahol éjszakai pihenő után az SZKP főtitkára hétfőn reggel Párizsba repül. A szombati szovjet lapok fő témája a nukleáris háború elhárításáról szóló megállapodás, amelyet a washingtoni Fehér Házban pénteken írt alá Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon. — Pénteken egy olyan határozat született, amelynek végrehajtásától jelentős mértékben függ milliók és milliók reményeinek és vágyainak megvalósulása — jelentették a Pravda washingtoni különtu- dósítói. Moszkvai körökben hangsúlyozzák: A megállapodás aláírása ékesszólóan bizonyítja, hogy a két nagyhatalom minden tőle telhetői elkövet, hogy Földünkön sohase használják a nukleáris fegyvereket. .I Nixon elnök, a Pravda tudósítójának adott rövid nyilatkozatában elmondta, hogy a meghatározatlan időre kötött és máris életbe lépett megállapodás a legszélesebb támogatásra talál az Egyesült Államokban. A termálfürdő első hónapja Több mint 10 exer vendég — Máris kevés a parkolóhely Az eltelt egy hónap alatt, június 20-ig nagyon sok helybeli és vidéki lakos kereste fel az új dombóvári fürdőt. A megnyitás napján körülbelül 1500-an fordultak meg területén. Ebből 800-an élvezték a i fürdő 38—40 fokos meleg vizét. A többiek pedig kíváncsian szemlélték a létesítményt, azzal a szándékkal, hogy a tapasztalatok szerzése után felkeressék a fürdőt és maguk is f űröd jenek. A forgalom összesen 10 012 fő volt. Ebből a fizető vendégek száma 8510, míg a megvásárolt téglajegyekkel belépők száma 15o2. Az elmúlt hetekben történt esőzések kedvezően hatottak az elvetett pázsitfűmag kelésére, valamint az elültetett fák meg. eredésére. Ma már gyönyörű, szép zöld fű övezi a medencéket és a fürdő környékét. Igaz, hogy munkát is adott az eső, mert a föld rokkanása folytán csőrepedések, törések keletkeztek, amelyeket több esetben kellett javítani. Az üdülő környékén a városi tanács által kijelölt és eladott telkeken egymás után állítják fel a szép kivitelezésű faházakat, a szilárd építésű víkendházak építéséhez pedig hordják az anyagokat. Több helyen már alapoznak is. Mindezek azt mutatják, hogy a város vezetőinek egykori elhatározása a fürdő megépítésére. helyes volt. Nagyon sok elismerő nyilatkozat hangzott el a fürdőt látogatók részéről, és bizony sokan már úgy nézik, hogy évek múlva milyen szép lesz ez a gunarasi terület, mit jelent Dombóvár és környéke lakosságának. Az egy hónap persze problémákat is vetett fel. Ilyen például többek között az is, hogy a sok érkező kocsinak kevés a parkolóhely. Egy-egy vasárnapi forgalom esetén, egészen a fő közlekedési útig parkolnak a járművek. E területet a lehetőségek mellett bővíteni kell. Megoldásán a vezetők dolgoznak. Mindent egybevetve, a jövőre nézve biztatónak ígérkezik a II. lépcső tervezett megépítése az anyagi fedezetek megteremtése után. Ezért a város lakosságának érdemes újabb áldozatot vállalni, akár anyagi, akár társadalmi munka végzéséről is lenne szó. Egy olyan üdülőtelep van megvalósulóban, amely nagyon nyugodt és kellemes pihenést biztosít Dombóvár dolgozóinak. Papp István Dombóvár fiz ember mim ügyfél Gyakran hangzik el a különböző hivatalokban, intézményeknél a panaszos megállapítás, hogy: „az ügyfél is ember”. Mintha ez nem lenne természetes, s a jogi műszó mögött valamiféle Sajátságos, az embertől „elidegenedett” tartalom húzódna meg. Az állami, államigazgatási szervek, feladataik intézése közben az állampolgárok sokaságával kerülnek rendszeres vagy időszakos kapcsolatba. Ez a kapcsolat sajátos, mivel a résztvevők jogviszonyba, tehát jogilag szabályozott társadalmi viszonyba kerülnek egymással. E jogviszony jellemzője, hogy létrejöttét — az esetek többségében — az ügyfelek, tehát az állampolgárok, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, stb. kezdeményezik, ami érthető, ha meggondoljuk, hogy — a törvény szavaival szólva .— olyan ügyekről van szó, „amelyek intézése sorén az államigazgatási szerv az ügyfeleket érintő jogot vagy kötelezettséget állapít meg, részükre adatot igazol, vagy nyilvántartást végez.” E rendkívül tömör meghatározás mögött az állampolgárok mindennapi életének számtalan lehetséges mozzanata húzódik meg. A születési anyakönyvezéstől a halotti anyakönyvezésig, az építési, ipari, kereskedelmi tevékenység engedélyezésétől a lakáskiutalásig, az örökbefogadás engedélyezésétől a kisajátításig, s még hosszan sorolhatnánk. Az egyes embereknek, sőt nem egyszer az egyes osztályoknak, rétegeknek, önálló, esetenként a magasabb szintű érdekektől eltérők az érdekeik. Hazánkban a lehetséges — és a meglévő — érdekkülönbségek, ellentétek, nem antngo- nisztikusok. Az össztársadalmi érdekekkel antagonisztikus ellentétben nem álló érdekek érvényesítése magától értetődően nem ellentétes társadalmi rendünkkel. Társadalmunkban a különböző érdekek érvényesítésére számos lehetőség van. Ezek egyike, hogy az ügyfelek, ügyeik intézése során, saját érdekeik érvényesítésére törekszenek; azon érdekekre, amelyek jogaikban, jogos érdekükben, jogi helyzetükben jut. nak kifejezésre, testesülnek meg; másfelől kötelezettségeik megállapítása során is lehetőségük nyílik erre: igénybe vehetik a jogszabályokban meghatározott jogorvoslati lehetőségeket E szempontból — nyugodtan állíthatjuk — az ügyfelek vannak „könnyebb” helyzetben, részükről ugyanis az érdekeik érvényesítésére irányuló törekvés természetes, és magától értetődő. Nem ilyen egyszerű a hivatalos szervek helyzete. Kötelességük ugyanis, hogy az eljárás, az ügy intézése során az egyén és a társadalom érdekeit egybehangoltan érvényesítsék. Ez nem egyszer bonyolult, egyik-másik ügyben megoldhatatlan feladat. Alapelv ugyanis — és ez a társadalmi érdek magasabbrendűségéből következik —, hogy az egyéni érdek (legyen az bár az ügyfél szempontjából még oly alátámasztott is), nem érvényesülhet a társadalmi érdek rovására. Ha a két érdek ellentéte ilyen konfliktussal fenyeget, a társadalmi érdeket kell előnyben részesíteni. Az államigazgatási munka tökéletesítésének egyik kulcskérdése viszont, hogy megtalálja és alkalmazza azokat a módokat, törvényes lehetőségeket, amelyek segítségével mind jobban biztosítható az egyéni és a társadalmi érdek harmonizálása. Nyilvánvaló pl. hogy a társadalmi érdekből — a jogszabály szavaival: közérdekű célból — történő kisajátítás adott esetben ellentétes az ingatlan tulajdonosának érdekeivel. Az államigazgatási szerv a törvényességi követelmények szigorú betartásával, a felek közötti egyezség elősegít'■-ével azonban sokat tehet azért, hogy a kisajátítást szenvedő jogos egyéni ^érdekei is érvényesüljenek. Gyakori az is, hogy különböző esetekben ellenérdekű felek egyéni érdekei között keletkezett problémát kell megoldani. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi érdek ilyenkor sem hagyható figyelmen kívül, tehát az egyéni érdek semmiféleképpen nem érvényesülhet a társadalmi érdek rovására. Mégis, gyakran előfordul, hogy többé-kevésbé mindegyik ellenérdekű ügyfél érdekei tartalmaznak érvényesíthető és érvényesítendő elemet. Ebben az esetben az ügyintéző szerv döntése különösen felelősségi?1 ies, — a törvényes előírások és a körülmények gondos mérlegelésén kell alapulnia. A döntések nem mindig „népszerűek”. Különösen ígv van ez akkor, ha a szerv kötelezettségeket állapít meg. A jogszabályokon alapuló kötelezettségek — pl. adófizetés, kötelező előírások betartása építkezéseknél, stb. — alapvetően a társadalmi érdekek kifejezői, objektíve tehát azoké is, akiket köteleznek. Más kérdés azonban, hogy ennek tárgyilagos elismerése ritka eset, ilyenkor a „legnépszerűtlenebb” intézkedésnek, a végrehajtás kényszerítésének kell következnie. De csak olyan, törvényes és egyben nélkülözhetetlen végrehajtási eszközök alkalmazhatók, amelyek nem hátrányosabbak, mint a határozat alkalmazása lenne. Erre való tekintettel írja elő az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény, miszerint: „Az államigazgatási szervnek a végrehajtás elrendelése előtt meg kell kísérelnie, hogy a kötelezettet a határozat rendelkezéseinek teljesítésére vagy tűrésére rábírja.” Az említett törvény széles körű biztosítékokat tartalmaz az eljárás törvényessége, az ügyfél jogainak érvényesítése érdekében. Ezek közül néhányat említünk: az ügyfelet a kezdeményezésére indult eljárás során meg kell hallgatni. Az ügyfélnek egyébként is biztosítani kell, hogy az eljárás során nyilatkozatot tehessen, jogait érvényesíthesse. Az ügyfél jogosult bizonyítást kérni. Az államigazgatási szerv köteles az ügyfelet jogaira és kötelességeire figyelmeztetni, s gondoskodni arról, hogy a jogszabályok ismeretének hiánya miatt ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Rendkívül jelentősek az ügyek jogorvoslati jogai (fellebbezés, panasz, jogosultság). Az ügyintézés folyamatos javítása, s az ügyfél „szerepének” tudatos vállalása társadalmi valóságunk egymást feltételező. s erősítendő jelenségei. DR. DONATH ROBERT
