Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
K özségfej 1 észt és Milyen lesz i\agvHiányok ? Hagyjuk a papírokat, az irodát. Gyerünk inkább az utcára és próbáljuk mindazt helyére képzelni, ami most még csak a tervekben létezik. Hol kezdjük? Itt van ez a girbe-gurba Táncsics Mihály utca régi házakkal. Itt van az iskola is, az is régi. A tanácstagi választásokat megelőző jelölő gyűléseken sokan vetették fel miért nem épül Nagymányokon korszerű általános iskola? — Jogos volt a kérdés, az épület kicsi is, tornaterme sincs — mondja kísérőm. Reichert Ödön vb-titkár. — De nem lehet mindent egyszerre csinálni. Az iskola korszerűsítésének vannak tervei, megvalósításukra .azonban anyagi eszközök hiányában várni kell. A következő megállónk a körzeti orvosi rendelő, ami már nem sokáig lesz az. Miért nem? A Petőfi utcában júliusban megkezdődik egy új, négy munkahelyes központi rendelő építése. A tanácsnak közel egész évi köz- ségfeilesztési alapja „rámegy” az idén az éDÍtkezésre, a megyei támogatás mellett. — Megéri? — Biztos. Annyi panasz volt. A központi rendelő elkészülte véget vet ennek is. A nagymányoki kismamák, kisgyermekes édesanyák már előre örülnek annak, hogy a Táncsics Mihály utcai rendelő egészségház lesz, amint az új rendelő elkészül. Hívogatok, szépek az újtelepi házak. — Ez lesz Mányok legszebb része. Látja, az utca végénél azt az üres telket? Éppen a napokban mértünk ott ki huszonnégy telket. Ügy tervezzük, hogy az egész újtelep közművesítését 1975-ben kezdjük meg. Néha a jó is rosszul sülhet el. Az újtelep legtalálékonyabb lakói házilag oldották meg az ivóvízellátást. Úgy hogy az udvarokban levő ásott kutakból motor segítségével vezették be a lakásokba a vizet. Mi a rossz ebben? padkát kőtermelék borítja, egy—másfél méteres sávban. — Ezt már tényleg a KPM köteles lebitumenezni. Bár nem tanácsi út, mégis megcsináltattuk tavaly, nem tudtuk nézni tovább. A KPM-től kaptuk az ígéretet — igaz, csak szóban —. hogy lebitu- menezi az útpadkát. Nagyon várjuk már. Rövidesen új üzem „ver sátrat” a volt téesz-iroda, a Petőfi utca 33. alatt. Igaz, különösebb munkalehetőséget nem kínál a majdani sütőüzem, de a nagyközség kenyérellátását végérvényesen megoldja, s a vb-titkártól hallottam, hogy állítólag az egész bonyhádi járást innen látják majd el péksüteménnyel. Izzik az aszfalt. Megyünk tovább. Ki ne ismerné a mányokiak közül a Dolha-féle házat? Nos, az öreg épület adja majd át a helyét a központi körzeti orvosi rendelőnek. — Júniusban nagy társadalmi munkaakció lesz. Hogy spóroljunk egy kicsit, a lakosság végzi majd el a Dolha- féle ház bontását. Látja, ott hátul az udvarban már százezer tégla piroslik. Annyit beszélünk arról, hogy milyen fontosak a lakott területeken a fák, és mennyire fontos a parkok létesítése. A mányokiak, ugyancsak társadalmi munkában a Dolha-féle ház hatalmas udvarának belső felét parkosítják. — A sok munka miatt ezzel a jövő tavaszig várni kell, — mondja a titkár. A kis földszintes épületen tábla. Posta. Sehogyan sem tetszik ez az öt lépcső, itt a hivatal ajtaja előtt. — No, látja, ezen már volt aki a lábát, karját törte. Ez a mi postahivatalunk. Bizony, nem elégíti ki az igényeket. — Tervek? — Ha minden jól megy, az idén nyáron kitisztíttatjuk. A patakmeder kotrása 350 ezer forintba kerül. A községet kötelezték, hogy tisztítsa ki, saját erőből. Ezt megfellebbeztük. így másodfokon született a döntés, hogy a megyei tanács biztosítja a munkákhoz szükséges pénzösszeget. A határidő június 30 volt, de ebből nem lesz semmi. Véleményem szerint augusztus végére azért csak rendbehozzuk a patak medrét. A hídon túl, az utca másik oldalán kis erdő. A községi ifjúsági park. — Ezen a területen alakítjuk ki az új közégközpontot. Az első épület egy tűzoltószertár- laktanya lesz. Körülbelül négyszázezer forintba kerül. Az idén készül el az éoület alapja, jövőre pedig a felépítmény. A tűzoltószertár mellett épül a községi pártszékház is. A tervek szerint jövőre készen lesz már. Az 1985-ig szóló középtávú községrendezési terv szerint az új községközpontban kap még helyet egy hatállásos autóbusz- pályaudvar, egy pénzintézeti székház és egy áruház. Nagymányok évi községfejlesztési alapja háromszázezer forint. Figyelembe véve a település nagyságát, az itt élő háromezer-kétszáz ember igényét, bizony nem nagy összeg ez. A tervek azonban azt tükrözik, hogy Nagymányokon a lehetőségekhez mérten terveztek, másképpen fogalmazva, addig nyújtózkodtak, ameddig a takaró ér. ■ VARGA JÓZSEF Két jubileum jegyében Köszöntötték az építőket Kismunkások Tavaly a nyári szünidőben a szekszárdi kertészetnél majdnem ötven gyerek dolgozott, két nap, két hét, egy hónap között változott a kisdiákok, kismunkások nyári elfoglaltsága. A dombóvári vasútüzemek tavaly legalább száz kismunkást tudtak volna foglalkoztatni — parkban, raktárakban, építkezéseken, stb. A vasipari vállalat műhelyeiben tavaly a kismunkások egy hét alatt elnyütték tréningruhájukat. Az egyik szülő mégis így nyilatkozott: „A gyerekre többet költöttem, míg dolgozott, mint amennyit keresett, de vigasztal a tudat, hogy munkások között volt, olyan emberek alakították jellemét, hozták közelebb a munkásosztályhoz, akik becsületet, lelkiismeretet, munkahűséget tudtak adni a srácoknak." S tulajdonképpen itt jutottam el a diákok nyári munkájának igen fontos mozzanatához: ahhoz, hogy megpróbálnak közelebb kerülni a munka—pénz—igény—lehetőség—szükséglet körhöz. Nyolcadik általános iskolás gyerekekkel beszélgettem tavaly, amint a parkban dolgoztak. Komolyan fogták fel, hogy rájuk bízták, hogyan töltik el a munkaidőt. Mert a felügyelőjük két osztállyal felettük végzett, tetu haverok voltak, semmi sem kényszerítette tehát őket, hogy szót fogadjnak. A munkát komolyan vették azok a lányok is, akik olajkályha-alkatrészt rakosgattak egész nyáron, elnyűve minden otthon fellelhető blúzt- nadrágot, de boldogságukat leírni sem lehet, amint a „fizetést” hazavitték. A megyében tavaly közel egyezer gyerek vállalt a nyári szünidőben munkát. Vízhordók, takarítók, raktári segédmunkások voltak. Mások az építőiparban már komolyabb munkát is vállalhattak. Mindenütt nagy szeretettel fogadták őket, és egyengették a kismunkások útját a munkások között. Idén, a héten mór várható, hogy munkát kereső kisdiákok, gimnazisták kopognak majd a gyárigazgatók, szövetkezeti vezetők ajtaján. A munkalehetőség több, mint amennyi jelentkezőre lehet számítani. A dombóvári ipari szövetkezetek, vasútüzemek, a Paksi Konzervgyár, a szekszárdi nagyvállalatok, a simontornyai szőrmeüzem, mind kész arra, hogy fogadja a gyerekeket. A Paksi Konzervgyárban a gyerekek mellé mindig a legjobb brigádvezetóket „emelik ki" megszokott környezetükből — azzal a nem is titkolt reménnyel, hogy néhány végzős gyerek úgy megkedveli a szokmát, hogy tanulmányai befejezése után szakmunkásként, technikusként majd visszakerül a „gyakorlati" helyére. És vissza is kerülnek. Éppen a napokban hallottuk a hírt, hogy a dombóvári vasútforgalmi szakközépiskola diákjainak nagy része nem hivatalos nyári gyakorlaton lesz, míg a most végzett 17 fiú és 12 lány közül csak kettő nem a vasút kötelékében helyezkedett el. A kjsmunkások nyári tevékenysége az üzemek vezetői körében is népszerű — nemcsak azért, mert a legtöbb igazgató, elnök diákkorában maga is részt vett ilyen „termelési gyakorlaton", hanem mert ilyenkor „pedagógussá” válhat, és saját gyerekeiként foglalkozhat a fiúkkal, lányokkal, tanítva őket a szakmára, a gyári hűségre, a munka szeretetére. A vasipari vállalatnál a párttitkár személyes ügyének tekintette tavaly is, hogy a gyerekek jól érezzék magukat: gondosan ügyelt, hogy étkezésük, pihenésük, fürdésük ne ütközzön akadályba, hogy a szerződésben vállalt, a kollektív szerződésben előírt kötelességeket a gyár pontról pontra teljesitse. Idén ismét kopogtattak már a srácok a pórtirodán: „Titkár bácsi, mikor jöhetünk?" A héten már várják a gyerekeket az üzemek, a boltok, az épíkezések. Jó munkát kisdiákok, jó munkát kismunkások. — Törjük a fejünket, hogyan szervezzük majd be a törpevízmű-társulásba a házi- vízvezeték-tulajdonosokat. Biztos sokan tiltakoznak, mondván, nekem már van ivóvizem. — Mikor lesz törpevízmű? — Két-három éven belül. Közeledve a Petőfi utcához, egyre jobban halljuk az autók bugását,^ dudálását. — A főutca — mutat Reichert elvtárs az előttünk izzó fekete sárva. — Ez a mi Petőfi utcánk, a bonyhád—dombóvári út Mányokot átszelő szakasza. — Veszélyes. — Az. Rengeteg a jármű és épp a falu szívében. Érdemes megemlíteni? Igen. Reichert Ödön mesélte el, hogy a KPM-nél már készen vannak azok a tervek, melyek szerint az út majd kikerüli Mányokot. Mikor valósul ez meg? — Erre ne tőlem várjon választ. Távoli dolog, de biztos elkészül majd. A Petőfi utca középső része sima, jó a kerekek alá. Az útWpájság 3 1973. június 3, — Nekünk nincs tervünk, hiszen nem a mi feladatunk a postaépítés. Egyelőre sajnos, nem lesz változás. Alig hagyjuk el a posta épületét, a vb-titkár előre mutat. — Csak ez ne lenne már itt, A széles, téglafal korlátú híd alatt zavaros víz, partján mindenféle eldobott használati tárgyak, körülöttük kacsák úsznak. Negyvennyolc munkanapot áldoztak a szekszárdi és szekszárdi járási népi ellenőrök arra, hogy körülnézzenek a megyeszékhelyen. továbbá Faddon. Tolnán és Bátaszé- ken. az öregek napközi otthonában. Az otthonok célja, hogy a nappali órákra kellemes környezetet, ellátást biztosítson azoknak a hajlott korú embereknek, akik saját lakással rendelkeznek ugyan, de hozzátartozóik napközben nem tudnak gondoskodni róluk. Az egészségügyi előadások növelték az otthonok látogatóinak tisztaságigényét. Nép- s -erű a szekszárdi és a báta- széki otthon hideg-meleg vizes fürdője —. s bizonyosan az ’esz a tolnaié és a báta- székié is. ha majd azokba az A hét végén megyénkben megkezdődtek a hagyományos építők napja alkalmából rendezett ünnepségek. A megemlékezések két évforduló jegyében folytak le. 25 évvel ezelőtt államosították az építőipari vállalatokat és 70 éve annak, hogy szövetségbe tömörültek a szervezett építőipari dolgozók. A Tolna megyei Építőanyagipari Vállalatnál pénteken délelőtt került sor a otthonokba szintén bevezetik a vizet. A szekszárdi öregek részére az otthon a Patyolattal mosat, Bátaszéken a takarítónővel. Legyen ez a munka könnyebb, vegyenek mosógépet, centrifugát — javasolta még a vizsgálat idején a népi ellenőrzés. A tegnap — szombaton — elkészült összefoglaló jelentésből kitűnik, hogy az otthonokat fenntartó helyi tanácsok évről évre többet áldoznak. Az egy gondozottra jutó költség 1971-ről 1972-re — otthononként változó mértékben — átlagosan 500 forinttal emelkedett. Tolnán a legtöbb: évi 4435 forint. A pab ronálóhálózat segítségének értékét forintban bajos volna kifejezni... Ki mondhatná meg. mennyit ért pénzben központi ünnepségre. Szek- szárdon. a központban a munkáról, a feladatokról beszélgettek a paksi, a mázai, a csatári beton- és kerámiaüzemek. valamint a szekszárdi építőrészleg vezetői. Az üzemegységekben tegnap délelőtt tartották az ünnepséget. Ezeken 35 dolgozó kapott pénzjutalmat, és az építésügyi és városfejlesztési miniszter nevében Adorján Györgynek, a paksi beton— például — az az élmény, amit a bátaszéki öregeknek a Petőfi-vetélkedő nyújtott? Hány forintot ér az anyák napján, a Télapó-ünnepségen, az öregek napján felcsattanó taps? A vizsgálatot végző munkabizottság tagjai megnézték az otthonok könyvtárait is. A könyvek jelentékeny hányada kiselejtezés .eredményeként” került az otthonokba. A népi ellenőrzés úgy véli: az otthonvezetők leleményességével, a patronálok — esetleg újabb patronálok — segítségével ki lehet javítani ezt a nem túlságosan nagy hibát. A legkönnyebben úgy. hogy a községi könyvtár fiókkönyvtárt nyit az otthonban. B. Z. üzem dolgozójának átadták az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál az üzemegységenként megrendezett ünnepségeken öt dolgozó kapta meg az Építőipari Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, 66-an a Kiváló Dolgozó, ketten a Kiváló Újító kitüntetés ezüst, egy dolgozó pedig bronz fokozatát kapták. Négy szocialista br;- gádot a Vállalat Kiváló Szocialista Brigádja címmel tüntette ki és összesen 350 ezer forint pénzjutalmat osztottak szét. Szombaton délelőtt a Tolna me®vei Beruházási Vállalatnál Rimái József, a szak- szervezeti bizottság titkára bensőséges, családias hangulatú ünnepségen emlékezett meg az építők napjáról. Tegnap est,e rendezték meg a Tolna megyei Tervező Vállalatnál a hagyományos ünnepséget. Paszler József, a vállalat igazgatója rövid beszédében méltatta az eltelt időszak eredményeit. Tizenhét dolgozó törzsgárda tagságáért 11 ezer fon'nt Pénzj-.!t?! nat kapott, s Kiváló Dől gozó kitüntetéssel. valamint n.?”-jutalommal jutalmaztak 10 dolgozót. Az énítők nooja nlki’m ) c.z.ombnton vó’—z^oí j nak. a Paksi K u; Építőipari Szövetkezet do’ gozó iának átadták az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. Kellemes nappalok IS EB-vizsgálat a szekszárdi járásban
