Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

INDOKI IVA

Pusztulástól az újjáépítésig

2. Hétmillió tonna bomba ?

Vietnam két részében és Laosxban már béke van, ha törékeny is. Kam* bodzsában még ez is csak álom, de hamarosan ide is el kell jönnie a békét hozó fegyvernyugvásnak. Korai lenne tehát még végső mérleget készíteni arról, hogy mit is okozott Indokína népeinek az Egyesült Államok háborús kalandja. De az amerikai pusztítás körvonalai, a második viláaháború utáni időszak legvéresebb, leghosszantartóbb konfliktusának következményei kezdenek kirajzolódni.

Halottak és sebesültek milliói. szétrombolt falvak és városok, lebombázott gyárak, hidak, iskolák, kipusztított erdőségek — ezek diókéiban a földfelperzselés módszerének „eredményei”. Az amerikai szenátus menekültügyi bizottságának bevallása szerint az 1965 januárjától 1972 októberéig tartó időszakban csak Dél-Vietnamban másfél millió polgári áldozatot (halálos és sebesült) követeltek a harci cselekmények. A Pentagon által kiszivárogtatott adatok szerint az említett időszakban hétmillió tonna bomba zúdult Indokína földjére.

Hétmillió tonna bomba? Számos nyugati laD szerint tudatosan kis számot adtak meg az amerikaiak. Annyi bizonyos. hogy csak a Vietnam területére ledobott bomba- mennviség háromszorosa a második világháborúban az eurónai hadszíntérre hullott bombák mennyiségének. És Kambodzsában még ma is rendre felszállnak a B—52- esek...

A bombázások milliókat tettek földönfutóvá. családok,

közösségek tízezreinek életét bolygatták fel. Dél-Vietnam 17 millió lakosából 6 millió.

Kambodzsa 6.4 millió lakosából 2 millió. Laosz 3 millió lakosából 1 millió kénysKerjilt otthonának elhagyására.

Az indokínai agresszió;pusztítás amennyire céltalan, értelmetlen volt. annyira drága. Az amerikai hatóságok

szerint a vietnami háború költségei 137 milliárd dollárra rúgnak. Ez fölöttébb szerény összeg, nincs benne a. háborús veteránokkal kapcsolatos kötelezettség 50 milliárd dolláros tétele.

Hogy morálisan, politikailag milyen rombolóan hatott az indokínai háború az Egyesült Államok tekintélyére, ezt fölösleges részletezni. Megtépázta azonban gazdasági tekintélyét is; legalábbis egyik előidézője volt annak az átrendeződési folyamatnak.

amelynek eredményeképp az Egyesült Államok és a dollár elvesztette hegemón szerepét a tőkés világgazdaságban.

— Amerika kivonul Vietnamból, de Vietnam még hosszú ideig itt marad Amerikában — állapította meg találóan James Reston, a New York Times neves publicistája a vietnami fegyverszüneti egyezmény megkötését kommentálva.

Persze ennek a háborúnak is megvoltak a haszonélvezői. A Thieu-rendszer kisstílű hivatalnok üzletelőitől kezdve a iaoán nagytőkéseken át az amerikai óriás monopóliumokig sokan húztak sápot Washington agressziójából.

A sokat szenvedett Indokína végre hozzákezdhet a romeltakarításhoz. a kiláboláshoz, ú j iáépítéshez. A béke. a

helyreállítás megannyi bonyolult gazdasági problémát vet fel. melyeket Indokína saját erejéből végtelenül hosszú idő alatt tudna csak megoldani. A külföldi segítség létfontosságú. Az Egyesült Államoknak nedig aligha vitatható erkölcsi kötelezettsége hozzásegíteni Indokína államait a háborús sebek begyógyításához.

Washington, amely meglehetős precizitással vette számba saját emberi és anyagi veszteségeit. ugyanezt nem tartotta fontosnak Indokína esetében. Nixon az év elején egyszerűen bejelentette, hogy kérésére számadást készített az AID

(Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség), amelyben 7,5 milliárd dollárra becsülte az indokínai félsziget négy országának újjáépítéséhez szükséges hitelek összegét. Ennek kétharmad részét. kereken 5 milliárd dollárt kapna Dél-Vietnam, Kambodzsa és Laosz, a fennmaradó 2.5 milliárd dollárt pedig a VDK-nak juttatná. Washington szemmel láthatóan kevésbé nagyvonalú az újjáépítés támogatásában, mint az agresszió pénzelésében; az indokínai háború amerikai költségeinek alig tizenötöd részét hailandó Indokína újjáépítésére fordítani.

Indokína újjáépítése egyébként egyfajta kollektív nemzetközi vállalkozás lesz. Nagy aktivitást mutat Japán, hozzájárulását jelentette be Franciaország. NSZK, Nagy-Britan. nia. Svédország és még jó néhány állam. A VDK, ahogy a háború idején, úgy a béke beköszöntekor is számíthat a szocialista világ. mindenekelőtt a Szovjetunió széles körű támogatására.

Az amerikai légierődök néhány év leforgása alatt megingatták Indokína gazdaságának alapjait, a regenerálódáshoz hosszú. szívós munkára van szükség. Az újjáépítés Indokína minden államában a sajátos társadalmi-gazdasági viszonyoknak és a politikai helyzetnek megfelelően megy majd végbe.

GYŐRI SÁNDOR

Oroszország főutcája

— A Volga—Balti csatorna.

A Szovjetúnió víziútjainak összes hossza több mint háromszor nagyobb az egyenlítőnél. Olyan hatalmas folyók képezik ezt a víziút-rendszert. mint a Volga, a Jenyiszej, az Ob. a Léna. az Amúr. a Dnyeper az Észak-Dvina. Valamennyi a Föld legnagyobb folyói közé tartozik.

A Volga az északi országrészben ered és dél felé haladva olcsó vízi úttal köti ösz- sze a Szovjetunió fontos gazdasági területeit, majd a KasHúsfeldolgozó üzemünkhöz

AZONNALI

BELÉPÉSSEL

HÚSIPARI

SZAKMUNKÁSOKAT

FELVESZÜNK.

Fizetés megegyezés szerint. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. ÁFÉSZ Enying. Telefon: 15.

(37)

Gereneaéri Jenő:

Szívtrombózis

Népújság 4

1973. június 3.

9.

Az asszorfy hangja elcsuk- lik, több szó nem jön ki belőle. Csak a végtelen zokogása hallatszik.

A párttitkár nézi a zokogó asszonyt és maga előtt látja a férjét, aki 43 éves kora ellenére is fiatalos, jóképű férfi. Daliás termettel, őszülő halántékkal és csontos, kemény, napbarnított arccal. Néhány évvel korábban még aktív sportoló volt. Jelenleg az üzemi ökölvívó-szakosztály edzője... A múltkor végignézte egyik tréningjüket. Még meg is döbberft rajta, hogy a 43 éves ember úgy mozgott a ringben, úgy verte ki a 20— 22 éves fiatalokat, hogy azok elhulltak mellette, mint ősszel a legyek. Igen ... Most már emlékszik a raktároslányra is. Ott ült az egyik sarokban, nézte a tréninget és bámulta a férfit...

— Nyugodjon meg Hajdúné — szólt vigasztalóan — majd én beszélek a férjével.

Az asszony úgy néz rá. mint valami megváltóra, aki feltétlenül tud segíterfi.

— Segítsen titkár elvtárs! Segítsen valahogy, az isten is megáldja!

Felkel, menni készül. A párttitkár tudja, hogy nehéz ilyen ügyekbe beavatkozni. A közbelépés néha többet árt, mint használ. Érződik is a hangján: nem nagyon bízik abbarf, hogy ezt a szétesett házasságot még egyszer össze lehet reparálni. De azért ismételten megígéri:

— Beszélek vele.

*

A gyárudvaron teherautó -íi vr‘i'-7 zsákokat raknak le róla a munkások. Hordiák be a raktárba. Fent a kocsin Hajdú Vince csoportvezető dolgozik, rakja a behordok vállára a zsákokat. Felsőtestén fehér atlétatrikó. Mezítelen karján és vállán feszülnek az izmok. Kezében könnyedén repülitek a zsákok, mintha súlyuk sem volna.

A raktárajtóban miniszoknyás lány áll. Számolja a behordott zsákokat és közben né2i a férfiakat. Különösen Hajdút csodálja. Itt a férfiak között az egész lány egy kacér jelenség. Tudja, hogy szép és kívánatos, és csakazértis hívja, csalogatja a faló tekinteteket.

Az utolsó zsák is lekerül a kocsiról. Hajdú egyetlen mozdulattal átdobja magát a magas kocsioldalon és úgy szökken le a földre, mintha rugóból volrfa a teste.

A lány a kocsihoz megy. Fellép a kerékre, megkapaszkodik a kocsioldalban és úgy ellenőrzi a rakteret.

Hajdú Vince vágyakozva nézi a gumiként nyúló, hajladozó, karcsú lánytestet. Észre sem veszi, hogy megáll mellette a párttitkár.

— Tetszik? — súgja a fülébe Vajda.

Egy pillanatra meglepődik, aztán elmosolyodik.

— Naná! — nyalja meg a szája szélét.

A lány leugrik a kocsiról és beszalad a raktárba. A munkások sóvárogva nézik. A gépkocsi tovább gurul, amire észreveszik már le is maradnak. Szaladnak utárfa és menet közben kapaszkodnak fel a hátulján.

A párttitkár és a csoportvezető ottmarad a gyárudvaron.

— Szerelmes vagy? — kérdezi Vajda inkább pajkoskodva mint felelősségre vonva.

— Én? Kibe?

— Belé — int a raktárajtó felé, ahol a lány eltűnt.

— Ugyan ... Majdnem eny- rtyi idős lányom van.

— Na és ... Az öreg kecske nem nyalja meg a sót?

— Nem mondom, ha úgy adódna...

A lány kilép a raktárajtón, a kezében szállítólevél blokk. Könnyedén, szökdécselve elszalad a két férfi előtt. Miniszoknyája fel-fellibben a maga körül kavart légörvényben. Olyan kecses és fürge, mint a körtnyű tavaszi szellő.

A férfiak utánanéznek.

— Hát most mond meg őszintén — fordul Vajdához a csoportvezető — ha úgy adódna ... te mit csinálnál?

— öregem... ! A párttitkár sincs fából.

— Na látod.

— Rendben van — mondja elgondolkozva Vajda —, de attól félek, hogy szerelmes leszel és ez a csitri átdob a pa- lánkorf.

— Ne félts te engem.

— Nem féltelek, de tudod, hogy van az már a mi korunkban. Ebben a pillanatban még tetszel neki, mert több vagy mindenkinél, akit ismer. Ma még megőrül érted, de holnap már mást gondol és tovább áll egy 20 éves sráccal.

Ezen meg Hajdú Vince gondolkodik el. Egy ideig hallgat, aztán váratlanul megkérdezi:

— Volt hálád az asszonv?

— Volt.

Hajdú hosszan, hallgatagon bámul maga elé.

— Mit mondott?

— Eléggé el van keseredve.

— Nem csodálom.

Vajda szeretne mondani valami okosat, de egy értelmes szó nem jut az eszébe. így aztán csak annyit mond.

— Ez az élet.

Hajdú felkapja a fejét, mélyen a párttitkár szemébe néz.

— Mondd Imre. te még sohasem vesztél össze az asz- szorfnyal ?

(Folytatjuk)

pi-tengerbe ömlik. A folyón már ősidők óta szállítanak fát, ércet, illetve felfelé vontatva eljuttatják a Kaspi-tenger olaját, halállományának nagy részét és sok más értékes terméket Közép-Oroszországba. Híres városokat összekötő útvonal is ez. Gorkij szavaival; „Oroszország főutcája”.

Az orosz mérnökök már régóta tervezték, hogy meghosszabbítják ezt a vízi utat. a Balti-, illetve a Fekete-tengerig. Elhatározásukat több évi kemény és nagy szakértelmet igénylő munkával megvalósították. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig vezető vízi út legnagyobb kikötői: Leningrad, Cserepovec, Ribinszk, Gorkij. Kazány. Volgográd, és a Don menti Rosztov.

A Szovjetunió mesterséges vízi útjairól szólva, meg kell említeni, hogy a szovjetrend- szer éveiben adták át a Fehér-tenger—Balti-tenger csatornát. a Moszkva-csatornát, a ribinszki. a cimljánszki. a kahovi, a kujbisevi, a gorkiji. a volgográdi a bratszki, a krasznojárszki víztárolót, valamint más vízierőműveket, tárolókat és csatornákat is.

Az Oroszországi Föderáció. Ukrajna. Belorusszia. Kazahsztán és a többi szövetségi köztársaság folyóin 1972-ben több mint 400 millió tonna rakományt szállítottak. Ugyanebben az időszakban körülbelül 50 millió utas vette igénybe a folyami vízi utakat.

A teherszállításban a hajók és a tolatással eljuttatott szállítmányok befogadókénességének növelése a cél. A központi országrész vízmedencéiében hatékonyan alkalmazzák a Blücke-Marsall típusú, 4 ezer lóerős tolóhajókat, amelyek, összesen 16—20 ezer tonna teherbírású szállítóeszközök mozgatására készültek. A Volgái flotta nemrég egész sorozat ilyen hajót kapott. A szibériai folvókra továbbra is 2 ezer lóerős. 10—14 ezer tonna rakomány mozgatására képes tolóhajókat gyártanak.

Az utasszállító járatokon kényelmes, nagy befogadóképességű, vagy gyors járatú szárnyas. légpárnás hajókat használnak.

A folyami tengerjáró hajókon évente több mint 10 millió tonna terhet szállítanak. Hogy csak néhány példát említsünk: a Baltikumból Iránba berendezéseket, a belső országrészek kikötőiből Bulgáriába és Romániába illetve az Amúr medencéjéből Japánba fát továbbítanak, a Volga- vidékről oedig kőolajszármazékokat szállítanak Finnországba.

JURIJ FJODOROV