Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-23 / 145. szám
Ember a Marson 1980—1982-ben ? A jövendő Szojuz—Apollo repülés szovjet legénységének exkluzív nyilatkozata írta: René Piehelin Rézüstök Hőgyészről Alekszej Leonov és Valerij Kubaszov a Szojuz és az Ápol. lo 1975 júliusi űrtalálkozójának két szovjet pilótája nyilatkozott a L'Humanité tudósítójának. A két űrhajós nem „új fiú” az űrkutatásban. Alekszej Leonov ezredes — 39 éves — erélyes, s ugyanakkor közlékeny ember. Ö indult elsőnek „űrsétára” 1965. március 18-án, a Voszhod—2 fedélzetéről. Sétája mindössze 20 percig tartott, de korszakot alkotott a kozmosz meghódításában. A 38 esztendős Valerij Kubaszov mérnök rendkívüli felkészültségű, tartózkodó, szűkszavú ember. A Szojuz—6 legénységéhez tartozott, 1969 októberé, ben, amikor is ő végezte el az első hegesztést az űrben, a súlytalanság állapotában. Feltesszük az első kérdést. — Hol tartanak a Szaljut űrállomás programjának végrehajtásában? Egyáltalán mi a Szaljut—2 kísérletének értelme? Egyes nyugati kommentátorok nem haboztak kudarcról beszélni. Valóban az volt? A. Leonov: Ä Szaljutnak megvan a maga saját programja. Ha fellőtték, nem kell okvetlenül embert is küldeni utána. A Szaljut—2 jelentős mértékben hozzájárult az űrállomások fellövésének tanul, mányozásához, elérte célját. Uj konstrukciós elemeit kipróbálták, most tanulmányozzák azokat az értesüléseket, amelyeket az űrből küldött. — Uj űrhajón dolgoznak-e a szovjet tudósok a Szojuz—11 tragikus balesete és a három űrhajós halála után? Esetleg újabb Szojuz-űrhajót terveznek? A. L.: Pontosan tudjuk, hogy mi történt a Szojuz—11-gyei. A visszatérésre szolgáló pilótafülkét és a visszatérés előtt elhagyott „orbitális” fülkét jó néhány „áramkör” köti össze: a villanyáram, a hidraulika, a levegő, stb körei, amelyek megannyi hermetikus illesztés, bői és csatlakozóból állnak. A két kabin elválásakor — mint. egy 200 kilométer magasságban — az egyik ilyen „dugó” elvesztette léghatlanságát, s a kabinból eltűnt a levegő. — A nyomás megszűnése természetesen halálos volt. V. Kubaszov: Elvileg nem kísérletezünk új űrhajóval: minden újabb változat „Szojuz”. De megvizsgáltuk a légszivárgás problémáját és elgondolkodtunk rajta. Ebből hasznot húztunk, amennyiben bizonyos módosításokat hajtőt, tunk végre a hajón. Három űrhajós helyett csak kettő lesz a fedélzeten, ami lehetővé teszi újraöltözésüket. — Több Apollo űrhajósai jártak a Holdon. Milyon lohotőségokra van kilátás a szovjot űrhajósoknak azon a tor illaton? V. K.: Számunkra igen távoli kilátás a bolygókon tett látogatás. Bonyolult műszaki kérdéseket kell megoldani ahhoz, hogy az ember ilyen hosz. szan tartó és távoli űrrepülésre vállalkozzék. De majd ha ezeket megoldottuk... akkor igen! Semmi esetre sem 10 éven belül. A. L.: Talán majd 1980-ban vagy 1982-ben eljutunk a Marsra... Azt azonban még nem tudjuk, képes-e az ember súlytalanságban élni hosz. szú időn át, s nem kell-e mesterséges nehézkedést teremteni számára. V. K.: Erre a kérdésre még valóban nem kaptunk választ, nyilván még nem tudja senki sem: — Hót a Hold? A. L.: Az automata gépekkel végzett szovjet holdkutatás vé - leményem szerint nem drága és bőségesen tájékoztat bennünket. Éz azonban nem jelenti azt, hogy lemondtunk az űrhajósok repülőútjairól. Tovább dolgozunk ebben az irányban, de programunk mindenekelőtt a nagy súlyú űr. állomások röppályára juttatásán alapul. V. K.: Valóban ez kutcitá- ' sunk fő iránya. — önök vesznek rétit 1975-ben a Szojuz ét az Apollo együttes repülésén. Jöient ez önöknek valamilyoo különleges problémát? V. K.: Egyik legfontosabb probléma... az idegen nyelv tanulása. De treníroznunk kell szimulátorokon, tanulmányoznunk kell a Szojuz- és az Apollo-űrhajókat, stb., stb. A közös edzést már ezen a nyáron megkezdjük: Houstonba megyünk egy hónapra. Aztán ősszel amerikai kartársaink jönnek el a Szovjetunióba, a Csillagvárosba. A. L.: A közös program leglényegesebb szakasza a biztonság kutatása, a mentési lehetőség tanulmányozása a Föld körüli röppályán. De további szakaszok is megnyílnak előttünk, abban a mértékben, amelyben előbbre jutunk a ter_ vek tanulmányozásában és a programunkban. Talány Néhány nappal ezelőtt a rá dió esti krónikájában rövid riport számolt be az ismeretes hús- és áliatitermék-tilalom- ról. A riporter egy magas rangú pénzügyőr tiszt társaságában a helyszínen győződött meg arról, hogy a rendelkezést az utazóközönség betartja. Elkobzásra alig-alig került sor, sőt még az utazó csecsemők szülei sem tettek kísérletet arra, hogy üvegben egy-két deci tejet átcsempésszenek a határon. Nagyon helyesen, hiszen az állategészségügyi rendszabályokat nem véletlenül hozzák, azokkal nem lehet kukoricázni. És ekkor következett a talány. Az Utasellátó képviselője nyilatkozott ugyanis, és közölte, hogy a húsételek és szendvicsek kiszolgálását, árusítását tizenöt perccel a határ elérése előtt megszüntetik, és csak annak túlsó felére érve kezdik el újra. Azóta laikusokkal és hozzáértővel, negyedszázados praxisú főállatorvossal együtt töprengünk, hogy hol rejtőzik itt a logika? A régmúlt idők hangulatát idéző, de ma is sok helyütt használt rézüstöket készítenek Hőgyészen a Vegyesipari Szövetkezetben. S a számok azt bizonyít ják_ nem is keveset. Az elmúlt évben 500 darab 5—8—10 és 25 literes rézüst hagyta el a szövetkezet műhelyét. Az üstök egy részét magánszemélyek megrendelésére készítik, de sokat értékesítenek a TITÁN Kereskedelmi Vállalaton keresztül is. Jelenleg tárgyalásokat folytatnak NSZK-beli kereskedőkkel, és lehetséges, hogy a közeljövőben a nyugatnémet turisták is Hőgyészen készített rézüstben főzik a magyaros gulyást, vagy halászlét. Képünkön Mahrai Béla a csillogó rézedény oldalát egyengeti. Beszélik, hogy, Csökkennek az árak Ott voltam a Parlamentben, amikor bejelentették, hogy árleszállítások lesznek. Eszerint június 18-tól 10—15 százalékkal olcsóbb több hazai termelésű és szocialista országból származó tartós fogyasztási cikk: hűtőszekrények. órák, lemezjátszók és öt százalékkal a hazai gyártmányú hűtőgépek. Olcsóbb lesz továbbá néhány más termék is. Azt'is bejelentették, hogy év közben még lesznek hasonló árleszállítások; mindez a lakosságnak Jól fejlődik a magyar—román belkereskedelmi választékcsere-forgalom 15 százalékkal haladja meg a tavalyit. Kedvező számukra az is, hogy a választékcseréhez sikerült megfelelő árualapokat találni. Az idén például 1,6 millió rubel értékű cipőt cserél kölcsönösen a két kereskedelem. Ezenkívül kedvező feltételekkel juthatunk hozzá az itthon sokszor hiányzó és keresett olcsó pamut alsó fehérnemű cikkekhez. Hozunk be ezen kívül igen tetszetős és jó minőségű műszőrme-konfekciót. divatos, merész mintákkal és színekben készült szöveteket, s a választékbővítés céljából nyugati licenc alapján gyártott kozmetikai cikkeket. • mosószert, valamint 2,5 f? millió doboz halkonzervet stb. Változatlanul érkezik a hazai közönség által kedvelt és keresett «félautomata mosógépből is. P a haWt^eRti^qBgatom.- is A magyar—román belkereskedelmi munkacsoport ülését a napokban tartották Bukarestben, A tanácskozás eredményéről Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes nyilatkozott az MTI munkatársának. if — A megbeszéléseken érté- \ keltük a két ország belkeres- ■ kedelmi választékcseréjének helyzetét, s megállapíthattuk kapcsolataink fejlődését. A 10 millió rubeles szerződésen belül a magyar kereskedelem 4 250 000 rubel értékű árut . szállít, és a szaldóhelyzet ja-| vitására mintegy egymillió ru- S bellel több fogyasztási cikket ■ vásárol. A megállapított keretek 75 százalékát az érdekéit magyar—román vállalatok már szerződésekkel lekötötték. Az eddigi eredmények biztatóak ahhoz, hogy a kölcsönös forgalom az év végéig mintegy megélénkült, az előirányzott félmillió rubelből a Konsumex importban 160000, exportban 120 000 rubel értékű élelmiszer- és vegyi cikk szállítására, valamint 45 000—50 000 rubel értékű cikk behozatalára kötött szerződést. A kedvező tapasztalatok alapján az árucsere hasznos, eredményes formájának tartjuk az áruházak közvetlen kapcsolatait, amelyeket: fejleszteni kell. Megállapodtunk, hogy a nemzeti hetek rendezésébe bevonunk több fővárosi és vidéki áruházát, s arra törekszünk, hogy a bemutatón megkedvelt cikkeket folyamatosan lehessen kapni. Korábbi tárgyalásaink alapján most rögzítettük, hogy augusztus 20-án a magyar fővárosban „Bukarest”, augusztus 23-án pedig Bukarestben „Budapest” éttermet nyitunk. (MTI) 1973-ban 600—800 millió forint megtakarítást jelent. Lopva körülpillantottam az ülésteremben, de meglepetésnek semmi jelét sem láttam, a képviselők feltehetőleg előre tudtak a dologról, gondoltam magamban. Ez rendben is van, hiszen a parlamenti ülésszakokat megelőzően bizottsági üléseken és más formában is tájékoztatják a honatyákat. De mégis aggodalmaskodtam, hogy nem okoz-e kiszámíthatatlan megrázkódtatást az ár- leszállítás az előre be nem avatott lakossásnak? Nem vol- na-e szerencsésebb, ha először csupán célozgatnánk arra, hogy lesznek bizonyos árváltozások. Később hozzá lehetne tenni, hogy ezek a bizonyos árváltozások jellegüket tekintve nem felfelé irányulok: A továbbiakban néhány köz- gazdasági szakcikkben a sorok között elrejtve meg lehetne pendíteni, hogy a fogyasztói árszínvonal megfelelő alakulásához időnként árcsökkentés válik szükségessé. És csak ezután kellene fokozatosan, kellő kímélettel beadni, hogy olcsóbb lesz a hűtőszekrény. A következő napokban aztán szép sorban nyilvánosságra lehetne hozni a lemezjátszók, magnók, órák, majd a borotvapengék olcsóbbodását is. Mert nem volt buta ember, aki kitapasztalta, hogy a váratlan öröm is megárthat. Sajnos, mire mindezt végiggondolhattam volna, már villámgyorsan, a legcsekélyebb tapintat nélkül nyilvánosságra is hozták az árleszállításokat, az egészet együtt, mH sem törődve az esetleges következményekkel. Sőt. az illetékesek egyenesen úgy intézkedtek, hogy az érintett cikkek ártábláin át keli húzni a régi árat és az újat jól láthatóan fel kell tüntetni. Ezen kívül az üzletekben, kirakatokban jól látható helyen, külön táblán is tájékoztatni kell a vásárlókat a cikkek régi és új fogyasztói áráról. Ez számomra azért is volt érthetetlen rendelkezés, mert az eddigi áremelések alkalmából soha nem követelték meg a kereskedelemtől a régi árak feltüntetését, pláne külön táblákon. Nem csoda hát. hogy ez az előkészítés nélküli árleszállítás sokakat megzavart. Az órásbolt előtt például azon méltatlankodott valaki, hogy minek venne olcsóbb karórát, amikor nemrég vásárolt egy drágább újat. Azt sem vettem észre, hogy a lemezjátszókért tömegek törték volna magukat. A legcifrábbat mégis egy bisztróban hallottam, ahol az érdeklődők gyűrűjében az egyik törzsvendég szabadelőadást tartott, hogy ő csak akkor húzna ebből hasznot, ha venne egy hűtőszekrényt, beleülne, közb'*» az új magnó zenéje mellett az olcsóbb zsilettpengével megborotválkozna. Hallottam egyéb badarságokat is, ezért mondom, hogy vigyázni kell ezekkel az árleszállításokkal. Ahhoz, hogy ne okozzanak hasonló megrázkódtatásokat, az eddiginél gyakrabban kellene sort keríteni rájuk. Egészen addig, amíg szépen megszokják az emberek, hogy az árakat csökkenteni is lehet tervszerűen... Arkus József
