Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-23 / 145. szám
Játék, pihenés, munka Nyugtatok helyett mozgási lehetőséget a gyerekeknek ! N. N.-né. Y és Z uralt a Jelek szerint régen elfelejtették, hogy ők U voltak gyerekek, amolyan egészséges örökmozgók, harsány torkúak, esetenként kicsit vásottak is. N. N.-né. Y és Z urak tiltakoznak. Mondhatni egyfolytában csak tiltakoznak, ha a lépcsőházban boldog nekisza- badulást kopognak ki a gyereklépték. Poklot, kénkövet, tébolyt emlegetnek, ha ablakuk alatt labda hupog. Tulajdonképpen az is fizikai fájdalmukra van. ha az akkor éppen az ihlet pillanatait élvező gyerek, vagy gyerekek Sicc-úrfikat, Donald-kacsákat remekelnek a járdára. N. N.- né. Y és Z urak idegszálai égnek merednek, ha sír a gyerek a papírvékonyságú falon túl, nyugalmuk elleni bűntényt emlegetnek, ha a szomszédgyerek, uram bocsá’ túl hangos. Mi. akik még emlékezünk saját, kiscsikós ficánkol lású gyermekkorunkra, azt hiszem leginkább ezek miatt a gyerekek ellen szüntelenül ágálok miatt ismerhetjük el és hangoztathatjuk is, hogy, rettenetesen nehéz ma gyereknek lenni a városokban és városiasodé településeinken egyaránt. Szűkül a szabadság, szűkül a mozgástér. Maholnap a gondos szülő akár kalitkába zárhatja reményteljes csemetéjét valami ilyen célra szerkesztett hangfogóval fölszerelve. ha fontos számára a lakóközösségi békés egymás mellett élés. Abszurd a gondolat és majdnem kivihetetlennek látszik ez a megoldás, hűvel a gyerek, az gyerek. Játszani akar és mozogni, mert ha nem játszhat, nem mozoghat, belerokkan. Sajnos, minél több áldását élvezhetjük az urbanizációnak, annál kevesebb lesz a játszótér és fullasztóbb a szűkülő mozgástér, annál több viszont a főként pszichésen sérült ember. Aki kételkedik, szánjon rá időt és energiát, nézze meg csak a megyeszékhely új lakónegyedeit, hány játszóteret talál? Nagyjából még azt is kiszámíthatja, hogy a nem tudom hány négyzetméteres mozgástérül eten hány csak szekszárdi 3-tól 14 éves korú gyereknek kellene játszani, ha elférnének. Utána pedig tekintse át, milyen mértékben emelkedett a gyermekideggondozók forgalma csak az elmúlt öt évben . .« Vége a tanévnek. Most a tanulás igen kemény kalodába szorított napjait a pihenés, a játék, a játékos munka váltja fel. Látszatra derűs időszak következik valójában rengeteg gondtól terhes időszak. A szülőknek, felnőtteknek kell ugyanis megszervezniök. hogy őszre kelve testben és lélekben egyaránt egészséges gyerekeiket küldhessék az iskolába. Ezekről a gondokról beszélgettünk a megyei gyermekideggondozó főorvosával és gyógypedagógusával. Igaz, sokra nem mentünk az eszme, cserével, lévén hogy a jótanácsok — amelyeket ezúttal sem voltak restek nem tudom hány százszorra is elmondani — nem újak. Olvashattuk. hallhattuk is őket, olvashatjuk és hallhatjuk még igen hosszan, mert nagy szégyen ugyan, de ebben a vonatkozásban nem túl sok bennünk a jóra való készség. Ha ránkijeszt a belgyógyász a nagyobb bajtól, fájdalmaktól való félelmünk felépítteti velünk az óvatosság hadállásait, mentáidig iéné v el foglalkozó szakemberek, pszichiáterek intelmei rendszerint a falra hányt borsó sorsára jutnak. Még komiszabb tárgyilagossággal fogalmazva: tudjuk, hogy van testünk és mintha nem akarnánk tudomásul venni, hogy fizikai valónk állapota nem független a pszichétől. De tán ennyi elég is invokációnak a továbbiakhoz. Kanyarodjunk kicsit vissza N. N.-néhez. Y és Z-hez. akik életük deléhez, vagy alkonyához közeledve nem állhatják a „gyerekszagot” és legkivált nyáron a szünidő alatt némítanák el az élet legegészségesebb, egyben legtöbbet ígérő zajait szűkebb és tágabb környezetükben. Nincs hozzá joguk! Azt hiszem a legkisebb mértékben sem érdemel méltánylást beteges mértékű csend- és nyugalomvágyuk, a gyerekek ro- “ vására, hiszen talán nem is sokára azok fogják társadalmi szinten — dolgozó emberekként — eltartani őket, akiket most „elviselhetetlenül ri- csajos” kölyköknek tartanak, akiket '„legjobb lenne egy lakatlan szigetre száműzni”. ■— Nincs szomorúbb dolog mint nyugtátokkal tömni a gyereket, ahelyett, hogy több mozgási lehetőséget adnánk inkább neki! — hallhattam idézni a megyei gyermekideggondozóban. Ez az igazság akkor is igazság. ha objektív tényekre, illetve a körülményekre hivatkozva megpróbálják a szülők, felnőttek magyarázni a bizonyítványt. Azt tudniillik, hogy ők dolgozó emberek, kevés az idejük a gyerekkel foglalkozni. nincs játszótér, kicsi a lakás, alig van együtt a család stb. A mozgásigény művi visszaszorítására nincs elfogadható magyarázat, következésképpen elnéző megbocsátás sincs. Rosszul szereti az a szülő a gyerekét, aki megfosztja a játék — a gyerek szintjén az önmegvalósítás első — örömétől és nem tulajdonít jelentőséget a gyerek mozgásigényének. A gyerek a jövő állampolgára, s mint ilyen, teljes figyelmet, odaadást, okos szeretetet igényel. Csak így lehet majd egészséges felnőtté. íl De nézzük az újra ígért jótanácsokat. — Nem könnyű dolog, a szülők mégis szervezzék meg okosan gyerekeik számára a nyári pihenőt. A feladat azért nem könnyű, mert elég ötlettel enek vagyunk és ha el is készül a családban a program. arra a legkevesebb szülő gondol, hogy a gyerek elfoglaltságaiban jelen kell lennie a szülői kontrollnak is. Itt nálunk sokszor hangzik el, hogy „nem érünk rá sokat foglalkozni a gyerekkel”. Nem is kell sokat foglalkozni vele. A foglalkozás folyamatossága az. ami nélkülözhetetlen, mert erre épülnek az érzelmi és értelmi kapcsolatok, az összetartozásnak az a meghittsége. ami egészséges légkört visz a családok életébe. Az elmúlt években sokszor volt szó arról, hogy a felnőttek, a dolgozó emberek zöme visszaél fizikumának és ideg- rendszerének tűrőképességével. Van nem egy olyan páciensünk, aki 8—10 éve nem vette ki, egybefüggő pihenésre szánva évi szabadságát. Félő, hogy a szülői példa megtenni a maga gyümölcsét; a gyerekek egyaránt könnyen tanulják el a jót és a rosszat, így lesz nekünk állandó utánpótlásunk kimerült emberekből. o Nem csak itt és most hallottam, hogy „színtelenül élünk”. A dolgozó ember megszerez magának minden meg- szerezhetőt ahhoz hogy élete kényelmes, korszerű legyen, de hamarabb támad vágya pl. gépkocsira, egyebekre, mint arra, hogy megszerezze magának a külső-belső harmóniát. Anyagiakban mérünk, gondolkodunk. De gondolkodunk-e igazán? Néha úgy tűnik. hogy nem. — Menjen a család egyszerre szabadságra! A gyermek- nevelés szempontjából felbecsülhetetlen értékű tényező az úgynevezett együttes élmény. Az, hogy az év 365 napjából két-három hetet a szó legszorosabb értelmében együtt tölt a család, együtt éli át az akár pozitív, akár negatív élményeket. S még valamit... Rettentő hibás normákat fabrikál magának a ma embere. Egyesek azt hiszik, hogy a szabadság értéke azonos a gépkocsival megtett kilométerekkel. Tévedés. Ahhoz hogy szülőnek és gyereknek közös élménye lehessen a szabadság, a pihenés néhány hete, nem kell feltétlenül Spanyolországba menni, elég a Balaton, a Bükk. vagy a Mátra. Még Dombori is elég. De együtt kell menni. Aztán ... valamelyik nap hallottam a rádióban azt az okos intelmet hogy a gyerekek a nyári szünet alatt olvassanak sokat. Ezzel is hadilábon áll sok család, mert nem könyvet ad a gyerek kezébe, hanem a televízió elé ülteti különösebb válogatás nélkül. Szellemi késztermékkel traktálja a gyereket, s ennek sokkal nagyobb az ártalma, mint azt gondolnák. — óa. — Tízezer kaszanyél Hegyes-dombos vidékeken esetenként még a nagyüzemekben is elő kell venni a kézikaszát az olyan táblák termésének betakarításához» amelyeken a gépekkel, vagy a magas dőlésszög, vagy pedig a gabona megdőltsége miatt nem boldogulnak. Meglehetősen sok kézikaszát használnak: még a háztájiban is. A jó kaszának pedig legalább olyan fontos része a megfelelő módon kialakított nyél, mint a penge minősége. A készítésé^ nek titkai hajdan apáról fiúra szálltak. Borsod megyében a Bükk déli lábánál fekvő Cse-* répfalu és Cserépváralja lakói szinte kivétel nélkül értik ezt az ősi mesterséget. Munkájuk még most is akad: a Mezőkövesd és vidéke fogyasztási szövetkezet megrendelésére az idén is mintegy tízezer kaszanyelet készítettek. Honismereti tábor Ozorán Éveken át, amikor a megyei KISZ-bizottság támogatásával létrejött honismereti táborokról írtunk, Gyönk nevét kellett említeni. Ebben az évben azonban nem folytatódnak az itteni régészeti ásatások. hanem a honismereti szakkörökben, klubokban tevékenykedő fiatalok más munkaterületet kaptak. Az a harminc szaká- lyi, tamási, paksi, lengyeli. palánki és a többi községből érkezett fiú és leány, aki jó KISZ-es munkája elismeréseként is jutott Ozorára, megfelelő szakirányítás mellett háromféle területen dolgozik. Gyűjtik a nagy múltú község gazdag helyneveit, foglalkoznak a néprajzzal és a munkás- mozgalmi hagyományokkal. A helynévgyűjtéssel a fiatalok bekapcsolódnak abba az egész megyére kiterjedő akcióba, melynek közelmúlt indulásáról már hírt adtunk. Bár esetenként sor kerül tárgyi néprajzi anyag felkutatására, az ozorai népviselettel való megismerkedésre is. fő feladat a népi gyógymódok. orvoslási szokások összegyűjtése. Néhány hónapon belül a szekszárdi múzeum ad majd otthont egy ilyen vonatkozású országos tanácskozásnak. A népi orvoslás egyáltalán nem megmosolygásra érdemes. A szakemberek már az esetek sorában derítették ki, hogy a természetes receptek összeállítói nemzedékek tapasztalatai alapján olyan hatóanyagokat választottak ki. melyek haszJános József tizenkilencen veterán emlékeiből mesél és kitüntetéseit mutatja a fiataloknak. nosítása a modern gyógyszer- vegyészetet is érdekli. Ozora munkásmozgalmi múltja, a község szerepe a legnagyobb aratósztrájkokban közismert. Szalai András szülőházán néhány éve helyezték el a megemlékezés emléktábláját, most sor kerül az épület korhű tárgyakkal való berendezésére. A fiatalok összegyűjtik a községben élő idősebb. elsősorban a tizenkilen- ces veteránok visszaemlékezéseit is. A honismereti tábor tagjai és vezetői — dr. Ros- ner Gyula, Gaál Attila és Gémes Balázs muzeológusok — az általános iskolában kaptak helyet és kifogástalan ellátást. A párt-, tanácsi és termelőszövetkezeti vezetők, a pedagógusok Schlauch Ede iskola- igazgatóval az élen mindenben támogatják a község számára is közérdekű munkát. A gyűjtendő anyag és az összeállítandó jegyzetek egy példánya a múzeum tulajdonába kerül, egy a fiatalokat idebocsátó honismereti szakköröket gaz* Biczi Józsefné szívesen öltötte fel a honismereti táborozok részére a fehér alapon fehér motívumokban gazdag szép ozorai népviseletet. Foto: K. Z, dagítja majd. O. I. Szőlősgazdi ik! Tolnán a Népbolt 40. sz. vasboltjában (a házzal szemben) tanácsCUPROSAN PERMETEZŐSZER KAPHATÓ. 30 kg-os zsákban, 698,— Ft. (498) /
