Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
Szemlélődés a szobornál TÓTH PISTA, a bátai kisvendéglő huszonegynéhány esztendős üzletvezetője nagyokat pislog az álmosságtól, amikor reggel hat óra tájban felhúzza a redőnyt. Hétfő van. A kisvendéglőnek jó a fekvése. Egykori tulajdonosa — aki kiskereskedő volt — tudta, hogy hova és hogyan kell megépíteni a boltot. A vegyeskereskedés az ötvenes évek elején fodrászszövetkezetté lépett elő. Az öt kilométer hosz- szú faluban egyedül itt lehetett nyiratkozni, borotválkozni. Aztán, amikor a mesterek ismét saját műhelyükben fogadhatták a kuncsaftokat, a vas-műszaki boltot rakták a borbélyok helyére. Jó néhány esztendővel ezelőtt pedig az „Aranypontyához címzett kisvendéglőt. A nyitott ajtóból belátni az egész környéket: a központot, vagyis a Hősök terét, meg a Fő utca egy darabját. Itt van a tanácsház, az iskola, a takarékszövetkezet, a presszó, a buszmegálló, a benzinkút, a zöldségesbolt és a szobor. Két katona ércbe öntött alakjának talapzatára 120 nevet véstek: emlék az első világháborúról. Egyébként a bátaiak sohasem használják a Hősök tere kifejezést Ók a „szoborhoz” mennek, a „szobortól” jönnek, vagy a „szobornál” várakoznak. A VENDÉGLŐ AJTAJÁNÁL kapások támasztják a biciklik, nek odakészített korlátot — Hova mennek? — Lánkára, kukoricát kapálni. Várjuk a buszt. Két cigányasszony ballag át az úton. — Mennyi a napszám? a Az ajtó előtt hetven körüli öregasszonyok csoszognak el a talpalt csarapákban. Viszik a vakarót, a rafiát a szőlőbe. Ez az ő dolguk, a fiatalok csak menjenek a tsz-be. A téren némileg élénkül a forgalom. A szénáS6zekerek vendégoldalai meg-meghajol- nak a nagy súly alatt. Azt mondják, nem valami jó idén a bődéi széna, sokszor megázott. A kevés egyéni gazdák egyike biztatja a Kedvest csendes szóval. Lassan döcög a kocsi, ki a határba. Ráér a gazda, a maga ura. Csendes a délelőtt, csak időnként tűnik fel szolgálati kerékpárjával és hetyke kalapjával a tanács hivatalsegédje. Viszi a meghívókat, idézéseket — meg három üveg szódát. Dél körül elfogynak a takarékszövetkezet ügyfelei. Ezen a napon harmincán voltak. A TEMPLOM TORNYÁN az óra mutatója a tizenkettes szám felé közeledne, ha jó volna, A harangozó ilyenkor már ballag fölfelé a toronyhoz. Három templomban kondul meg a harang: a reformátusban, meg a két katolikusban. Dél van. A mezőn dolgozók fölkapják a fejüket, az idősebbje még gyorsan megkapál néhány tő kukoricát, megköt egy-két bokor szőlőt, (ennyivel is kevesebb marad délutánra), csak aztán vet gyorsan keresztet. A tsz gépműhelyénél megszólal az elektromos kürt. Dél Van. Biciklik, motorkerékpárok, személykocsik röpítik haza az ott dolgozókat ebédelni. Igyekezniük kell, mert fél óra múlva ismét szól a duda. Előtte az irodisták gyorsan beugranak a kisvendéglőbe egy kávéra. A tsz-központban elnöki rendelet tiltja a kávéfőzést, így aztán senki nem vetheti az „adminisztratívak” szemére, hogy mást se csinálnak, csak feketéznek. SZÉNÁSKOCSI ÁLL a tér másik oldalán, éppen ott, ahol a rosszul parkírozó úrvezetőket szokták megbüntetni. Vékony, sovány parasztember várja a bakon, míg a kollégája otthon bekap néhány falatot. — Honnan való ez a jófajta széna? — Csak innen a LapistóbóL — Lett sok? — Nem mondhatnám. Négy mázsa az enyém, a többi a tsz-é. Dehát nem is kell any- nyi, mint régebben. Egy kis üszőnk van. Tehenet nem tartunk, mert nem bírom a fe- jést. Az ujjaim miatt. A fiam, meg a menyem a tez-ben kötik le magukat. Az öregember nem fej többet, pedig nem is olyan régen este, reggel kannaszám vitte a tejet a csarnokba. Valaki megsúgta, hogy már csak azért is szeretett a „gyárba” járni, mert ott, meg útközben meg-meg- legeltette a 6zemeit —, hogy min, azt könnyű kitalálni. Úgy látszik, most már ezért sem érdemes felkötni a kék kötényt, este, fejés után. A szénáskocsival átetlenben nagypapa, vagy inkább déd- nagypapa az unokájával, „babavásárt” tartanak a járdaszélen. A kollekció mindössze két darádból «SU. mégis -sokát kérnek érte. — Odaadjuk a féle tsz-ért. — szól az öreg kérdezés nélkül — hadd jusson belőle nekünk is! Hajaj, csak negyven évvel korábban találták yolpa ki a szövetkezést, nem tettem volna tönkre magam. A falu összes házát éri nádaztam be, ráment a jobb kezem. Most aztán leszázalékoltak. Nem fáj ez, ha pihentetem, csak a nyugdíj lenne egy kicsit több. Azt mondta a Kádár, hogy fölemelik. Biztos így lesz, ■mert a Fock Jenő is megmondta tavaly, aztán tényleg megemelték. ESTEFELÉ jönnek, a buszok, meghozzák akit reggel elvittek. Azaz nem mindenkit, mert a messzebbre járók majd csak a hét végén térnek vissza. De jönnek a kerékpárok is. Kifényesedett pengéjű kaszák, a földtől megtisztított kapák vannak rájükmadzagolva. A csomagtartón batyuba kötött gaz a disznónak, répalevél a kisrécének. A kormányra akasztott szatyorban üres, félliteres borósüveg, madárlátta kenyér, szalonnabőr, átizzadt, poros ing. A biciklisek karjában, hátában, vállában egy nap nehéz fáradtsága. Későn esteledik. Nyolc óra is elmúl, mikorra sötét lesz a bátai főtéren, ahol ezen a hétfői napon a benzinkútnál eladtak kétszáz litert benzint, ezer liter fűtőolajat, a tanácsháznál ülést tartott a végrehajtó bizottság, a takarékszövetkezetben harmincán jártak, a kisvendéglőben megfordult számtalan vendég — köztük három volt a részeg ember. Kilenckor Tóth Pista lehúzta a kisvendéglő ajtaján a redőnyt. GYURICZA MIHÁLY Kitüntetések könyvterjesztő munkáért Tegnap a délelőtti órákban Lovas Henrik, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője átnyújtotta Juhász Gyulának, a Földvár Gumiipari Szövetkezet dolgozójának a Szocialista kultúráért kitüntetést. Juhász Gyula közel két évtizede kiváló eredménnyel, lelkesedéssel vesz részt, a Kossuth Könyvkiadó megbízottjaként a politikai irodalom terjesztésében. Ugyanekkor Dobos Gyula, a Művelt Nép Könyvkiadó bizományosa miniszteri dicsérő oklevelet kapott kiváló könyv- terjesztő tevékenységéért. Bővül a kereskedelem hűtőkapacitása A meleg idő beköszöntével évek óta egyre nagyobb feladatot jelent a kereskedelemnek a gyorsan romló élelmiszerek tartósítása, valamint az üdítő italok hidegen tartása. Ezeknek a gondoknak csökkentése érdekében a Pannónia Sörgyár nyolc darab Pepsi-Cola hűtőládát adott térítésmentesen a Tolna megyei ÁFÉSZ-eknek és a Tolna megyei Vendég- látóipari Vállalatnak. Az ÁFÉSZ-boltok korszerűbbé tétele érdekében az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek 143 darab 230 literes hűtőszekrényt vásárolhatnak a forgalmi költség terhére. Tehát ezeknek árát nem a fejlesztési alapból kell fedezniük. — A kapásoknak 120, a maguk kosztján, a kaszásoknak meg kétszáz. — Hát akkor megéri. — Meg. De a kőművesek negyven forintos órabére még- inkább. A segédmunkások is egy húszast kapnak óránként. JÖN A GULYA. Nem nagy, jó ha két tucat tehén, üsző. A számuk egyúttal magyarázat arra, hogy miért olyan kevesen igyekeznek a begyűjtőhelyre, a „tejgyárba”. Ok is többnyire csak egy kis kannát lóbálnak. Bent a vendéglőben szól a rádió. „Hagyd a könnyeket másnak, rád még szép percek várnak...” Az egyik asztaltól alacsony, vékony kis öregember áll fel, arcán mérhetetlen szomorúság. Nem idevalósi. Megmarkolja a stampedlit, odamegy a szomszédjához. — Idehallgass, te! Nekem is volt ám> egy életem. Még a fogaim is megvoltak. Mikor odaálltam a zenekar elé.„ — Ki ez? — Nem tudom, állítólag va. lami kiöregedett magyarnóta- énekes. Most színes műanyaggal fon be kis üvegeket Az öreg megpróbál együtt énekelni a rádióval. Hörgő, rekedt hangok törnek elő a torkából. Észre sem veszi, hogy befut a busz, elviszi a kapásokat, a Bátaszéken Szekszár. don dolgozó munkásokat, adminisztrátorokat, ipari tanulókat. öt ottfelejtik. „Hagyd a könnyeket másnak, rád még szép percek várnak...” Hamis a dal. A rádió rendületlenül szól tovább. Reggeli torna. „Egy, kettő, három, négy, balra kettő, három négy. Idősebbek abbahagyhatják." Népújság 5 1073. június 22. Liszt Ferenc nyomában — Szekszárdim ■•' A zenetörténet úgy tartja számon, hogy a főváros utätf' az akkor igencsak jelentéktelen kis vidéki fészek, Szek- szárd volt az a település, melyhez Magyarországon Liszt Ferenc a legjobban kötődött. Látogatásai három évtizedre oszlottak ugyan el, de szórványosságuk ellenére is nagyon tartalmasak, sőt zene- történeti jelentőségűek voltak. Először 1848. októberében járt itt. majd 1885. őszén. 1870. augusztus 1-től egészen november 16-ig Szekszárdon időzött. végül utoljára 1876. október 21—31. között látogatott a városba. Egy zeneművész emléke máshogyan él. más körökre hat, mint mondjuk azé, aki verssorokban veti papírra érzelmeit. mondanivalóját önmagáról és a világról, a világnak. Liszt elenyészően kevés olyan művet komponált, melyek „iskolamunkának” számítalak, vagyis a zenepedagógiai tevékenység során közvetlenül felhasználható lenne. Művei megértéséhez, főleg reprodukálásához még csak a középszerű tudás sem elég, komoly zenei felkészültség kell. Liszt-kultuszról, a hívek népes táboráról tehát nem beszélhetünk olyan arányokban, mint például József Attila esetében, szégyenkezésre azonban nincsen ok. Objektív statisztikák (rendelvények és résztvevők viszonyszáma) jelzi, hogy Pécs után Szekszárd lakói érdeklődnek leginkább a komoly zene iránt. ahonnan Liszt működése kitörölhetet- len. Tizennyolc esztendeje immár, hogy nagyon komoly és tudatos erőfeszítés történik Szekszárdon Liszt megismertetése, megszerettetése érdekében. Ekkor alakult a zeneköltő nevét viselő zeneiskola, öt pedagógussal és százötven tanulóval. Ma az intézményben huszonhárom zenetanár Po",''ri'r>7,ik mpidno'-ri nyolc- száz növendékkel. A tizennyolc esztendő során fiatalok Százai kerülték' ki' innen, akiket az oktató-nevelő munka lazább-szorosabb. de okvetlenül valamilyen kapcsolatba hozott Liszt Ferenccel. Ennek érdekében különösen a zongora tanszak tanárai. Husek Rezső, Thész László és Lányi Péter tettek sokat. 1971-ben az iskola túllépett a szorosan vett pedagógiai munkán. Ez év novemberében került sor a tudományos ülésszakot, hangversenysorozatot is magába foglaló Liszt-napok megrendezésére. 1972-ben bonyolították le első ízben a „Liszt-versenyt”. A cím még nem. végleges. mert ilyen néven nemzetközi találkozókat is jegyez a zenei élet, fontossága azonban kiemelkedő. Az ország százhúsz önálló zeneiskolájának kétezer körüli pedagógusa közül ugyanis viszonylag kevés az, aki aktívan muzsikál, pedig ez az oktatómunka eredményességének egyik előfeltétele. A versenyt zenepedagógusok részére rendezték és a negyvenhat nevező között emlékezetes si. kéri aratott ~‘ ''éTáS ' Welyévét Thész László. A kétévenként ismétlendő verseny, amellett, hogy emeli Szekszárd rangját, abban is segítségét nyújt, hogy a vidéken éló zenepedagógusok, akiket helyzetük bizonyos mér’téfti.g óhatatlanul izolál, bekapcsolódhassanak a tevékeny művészeti életbe. A Liszt-kultusz fokozott ápolására azonban csak az idei év teremtett, minden eddiginél 'gazdágább' lehetőséget. Az iskola korábbi kritikán aluli épületéből a sok vitát kiváltott, restaurált régi Augusz-ház emeletére kitűzött. Prahács Mafgtt, a • budapesti Zeneművészeti Főiskola Liszt-emlékmúzeumának igazgatója már évekkel ko- ráhban. felhívta . a figyelmet, hogy itt okvetlenül helyet kell adni egy,- a nagy zeneszerzőre vonatkozó gyűjteménynek. A hely megvan, pontosan ott, ahol szekszárdi tartózkodásai idején Liszt Ferenc lakott. A gyűjtemény összeállítását a megyei múzeum kezdte meg. anyaga egyelőre — főleg a művész szekszárdi • időzésével Részlet a szekszárdi Liszt-emlékszobából. kapcsolatosan — még fogyató-' kos. Ezt majd gazdagítani fogják á megyéi levéltárban őrzött LiszJ-levelek nemrég elkészült fotókópiái és feltétlenül gyarapítani lehetne megfelelő könyvgyűjteménnyel,' ami a megyei könyvtárnak kínálhatna szép feladatot. Mint arról már hírt adtunk, itt kapott helyet a Sopronban felfedezett zongora is. Az emlékszoba összeállítását, berendezését Gábry György zene- történész irányította. A gyűjtemény gazdagítását (esetleg kutatást Liszt innen Pécsre tett kirándulásainak valószínűleg ott fellelhető dokumentumai után, de a Zeneművészeti Főiskola múzeumának Jgért /segítségét is) többek közt ndokolnáj hogy Liszt szekszárdi tartózkodásai lényegesen többet jelentettek puszta látogatásoknál. Ezt jelzik itt született munkái, de az a történelmileg igazolt tény is. hogy szekszárdi időzésében a mai zenei fesztiváloknak bizonyos mértékig elődjét lehet ' keresni. Az európai hírű művész a maga korának legnevesebb alakjait vonzotta Szekszárdiba és ilyesformán, a más érdemek révén még véletlenül sem dicsérhető. Augusz Antal báró háza időnként valódi, sőt olyan súlyú kultúrközpont volt. amilyennel a város sem azelőtt, sem azóta nem dicsekedhet. A Liszt-kultusz ápolását, de emellett az általános zenei műveltséget is, egyedülállóan szolgálja majd a megyei könyvtár által itt berendezés alatt lévő zenemű- és hangle- mtztár. Ha a technikai felszerelés megérkezik, az érdeklődők egyénileg fülhallgatóval, vagy csoportosan hallgathatják itt hanglemezről a kívánt és kiválasztott zeneműveket. Az emlékszoba a toronylép- csőn át megközelíthető, így a várható látogatók az iskolai oktatást .sem zavarják majd. A régi Augusz-házra egyre inkább jogos lesz az az elnevezés, amely az itt tanító pedagógusok szívéhez máris a legközelebb áll: — Liszt-ház. O. I. foto: K. Z.
