Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-22 / 144. szám
Mindig jól gazdálkodunk a káderekkel? Ponekker Zsigmonddal, a dombóvári ÁFÉSZ párttitkárával beszélgettünk Ponekker Zsigmondot, a dombóvári ÁFÉSZ pártszervezetének titkárát, több más párttitkárral egyetemben meghívták a megyei pártbizottság legutóbbi ülésére. Ott Ponekker elvtárs felszólalt és több figyelemre méltó dolgot mondott, saját pártszervezetükre vetítve olyan kérdéseket feszegetett, amelyek általános érvényűek és ezért méltán megérdemlik az általánosítást. A felszólalásból két kérdés- csoport váltotta ki a megkülönböztető figyelmet. Az egyik: nincs minden rendben a funkciók arányos elosztásánál, a másik: minden lényeges munkaterületen legyen párttag. Hatvannyolc tagú pártalap- szervezet működik a dombóvári ÁFÉSZ-nél. A pártszervezet működése természetesen Dombóvárra korlátozódik, ugyanakkor az ÁFÉSZ járási területen működik, több gazdasági vezető járási hatáskörbe tartozik, de ugyanakkor a városhoz tartozó pártszervezet tagja stb. Megegyeztünk Ponekker elvtárssal, hogy ebbe a kérdésbe nem bonyolódunk bele. mert, mint mondja: — Eddig ilyen jellegű gondunk még nem volt. Sőt nagyon jó az együttműködés azoknak a községeknek a pártalapszervezeteivel, ahol gazdasági egységünk van. A járási pártbizottság koordinálása sokat segített és segít. Amikor a bevezetőben említett témákra rátérünk, Ponekker elvtárs elsőnek akaratlanul is azt választja, mit értenek azon, hogy minden lényeges területen legyen párttag. Már az első mondatokban tisztázódott: nem valamiféle statisztikai szemléletről van szó. A pártszervezet erejét, hatékonyságát nem az itt és ott dolgozó párttagok száma határozza meg, viszont a pártépítő munkában sok szempontot figyelembe kell venni, a többi között ezt is ajánlatos. Erre a pártszervezet vezetősége már három évvel ezelőtt is rámutatott, s ma már úgy vélekednek, lényegesen jobb a helyzet, mint volt azelőtt. Nincs helyünk részletesen kitérni erre a kérdésre, inkább azt említenénk még meg, amit Ponekker Zsigmond is fontosnak tartott hangsúlyozni : — A központi igazgatóságon tizenkilenc párttagunk van. az ipar és szállítás területén hat. a kiskereskedelemben és vendéglátásban 37, s ezenkívül hat nyugdíjas. Az ebből összetevődő pártszervezet öt pártcsoportra tagozódik. A pártcsoportok az adott termelési, gazdasági területen működnek, így képesek arra. hogy annak a területnek a problémáit pártszervezeti szinten ismerjék és a munkában is így vegyenek részt. Nem valamiféle kis párt- szervezetekről van itt szó, de megszívlelendő, amit Ponekker elvtárs mond: — Azt akartuk elérni, minden pártcsoport élén olyan bizalmi álljon, aki bármelyik pillanatban be tudná tölteni a párttitkári tisztet is. Elértük. — Elérték, hogy a párttagok, a pártszervezet, minden munkaterületen „ott legyen”? — El. De még egyszer hangsúlyozom, ez nem valamiféle statisztikai és pláne nem adminisztratív kérdés. Igyekeztünk céltudatosnak lenni a pártépítésben. — Térjünk rá a második kérdésre, amely sokkal ..izgalmasabbnak” tűnik. — Szívesen, mert ez nálunk ugyancsak probléma, bár azt hiszem másutt sem kevésbé. Miről is van szó? Arról, hogy a különböző funkciókat, a párt- és társadalmi feladatokat helyesen, arányosan, elvtársaink teherbírásának megfelelően osztjuk-e el? — Az arányos elosztás — vetem közbe — amennyiben egyáltalán helyes itt valamiféle „arányosításról” beszélni, eléggé általános probléma, de hogyan néz ez ki a dombóvári ÁFÉSZ-nél? — Beszéljenek a számok. Egyszer végeztünk egy felmérést és az azt mutatta, hogy három elvtársunknak egyenként négy funkciója van, négynek három, kilencnek kettő. Négynél több funkciót visel, tehát végez valamilyen formában társadalmi munkát három elvtárs, de ez a négynél több hat-nyolcat jelent személyenként. Mondanom sem kell. hogy ezt nem tartjuk egészségesnek. De mielőtt félreértés lehetne elmondom, arra törekszünk, hogy minden párttag kapjon, legalábbis időnként valamilyen feladatot. Tehát munka nélkül senki sem marad, de egyesek túl sokat vállalnak. — Vállalnak, vagy túl sokat rakunk a vállukra? —Egyik is másik is. Ezek az elvtársak a legjobb kádereink, ezért kapják a legtöbb feladatot. De ők is várják, sőt elvárják, hogy dolgozhassanak, sokszor erejükön felül is. A mi fajtánk nem tud meglenni tevékenység nélkül. Folytathatnám még a párbeszéd idézését, célszerűnek látszik ellenben összegezni. Általános jelenség, hogy egyes emberek túl vannak terhelve. Az amúgy sem köny- nyű, termelő, gazdasági, intézményi, hivatali munkájuk mellett sokan erejüket meghaladó mértékben végeznek társadalmi munkát. Az ok kettős. egyrészt a társadalmi feladatokat adják „felülről”, másrészt sokan el i* várják, hogy kapjanak, minél többet, minél több erőfeszítést kívánót. Ponekker elvtárs a beszélgetés során felvetette: „minden társadalmi funkció feltétlenül pártmunkának minősül-e”? Pedagógus-szakszervezeti titkárok tanfolyama Szekszárdon Szerdán este ért véget az a háromnapos tanfolyam, melyet a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetősége szervezett Szekszárdorí. A tanfolyamon négy megye — Pest, Somogy, Baranya. Tolna — megyei, járási, városi, nagyközségi bizottságainak és BuEzt talán nem is érdemes taglalni, azt viszont hangsúlyozni kell: minden elvtársunk valamely alapszervezethez tartozik, az alapszervezet véleményének megkérdezése nélkül más, akár felsőbb, szervek ne aktivizáljanak senkit. S attól se kell megijedni, hogy pillanatnyilag valaki sértettnek érzi magát, mert öt tisztségéből hármat levettek a válláról. A társadalom legértékesebb. legtöbbet tenni tudó éc tenni akaró emberanyagáról van szó. Káderpolitikánk sokszor nem éppen avval pazarló. hogy a legjobbakat túlterheli. mindenütt őket akarjuk látni, hallani, velük elvégeztetni minden tennivalót? Úgy hisszük igen. mert előbb- utóbb az ember is elfárad, esetleg kiég. Vigyázzunk a káderekre, mert az ember egészsége, munkabírása, életkedve hallatlan nagy érték. — Pártszervezetünkön belül többé-kevésbé már rend van — mondja Ponekker elvtárs —, de nem tudjuk és nem is akarjuk magunkat elszeparálni, sőt. Az összhangot más szervekkel is jó lenne megteremteni. De sok még a tennivaló. Pedig tenni kell. Dombóvárott is, másutt is... LETENYEI GYÖRGY A rostipar kilátásai A lennek későn jött ez a június közepi hűvös, esős idő. Arasznyira nőtt, cérnavékony a szára, sápadt kék virága altkora szirmú, mint egy légy szárnya. Idén nem ígér jót a len. Kevés is lesz és amit levágnak az meg rövid szárú. Az olajlen is gyöngécske, virága kicsi, nem tudni milyen magot érlel. Azt kiváltképpen nem, mennyit. A rostlen termelése idén nem lesz nyereséges. A kendert az elmúlt hetekben mintha húzták volna, úgy nőtt. A sietős növekedés — legalább három hetet késleltette a növényt a rossz időjárás — sem sokkal biztatja a mezőgazdasági szakembereket: idén közepes, vagy még ennél is gyengébb lesz a kendertermés. Nincs még egy olyan alapanyagot termelő iparág, mint a rostipar. A téglaipart — amely eddig igen időjárásérzékeny volt — ma már tető alá telepítették, a kőbányákban, sóderkitermelő helyeken a gépesítés védi az embert, biztosított még rossz időjárásban is a folyamatos termelés. A rostiparnál más a helyzet. Itt a mag kiválasztása, a termőföld kijelölése, a vetés ideje, a növényvédelem, mind-mind meghatározó. Kiváltképpen az időjárás. A rostnövény reneszánszát éljük, az ötvenes évek végén már sokan eltemették: pótolja a műanyag. Aztán kiderült, hogy nem pótolja és a sorvasztott ipar most kezdi érezni, hogy egy évtizedig halódott a műszaki fejlesztés. A gazdaságok meg a növénytermesztők, -nemesítők munkájának hiányát érzik: nincs megfelelő rostkender — amely ellenálló a betegségekkel szemben, gyorsan nő, kellő rostanyagot ad. A mag beszerzése ezért leginkább külföldről történik — volt rá példa, hogy rossz magot vásároltak. Ez is megingatta a termelőket, csökkentették a vetésterületet. Aztán az ipar rendezte a rostkender, a rostlen árát. Két év óta a termelői kedv élénkülését tapasztalhattuk. Tavaly jól fizetett a rostkender. Idén a kilátások — a kedvezőtlen idő- ' járás miatt — nem a legjobbak: kevés is, meg rövid szálú is lesz a termés. A gyáraknak szükséges nyersanyag azonban a termőterületről beérkezik majd — a termésbecs. lések szerint. Éppen a kedvezőtlen időjárás teszi indokolttá a termeltető rostipar kérését: a gazdaságok nagyobb gonddal kezeljék aratás után a kendert, a lent. Az a célja a rostiparnak, hogy minél többet fizethessenek az átadott termesért — azaz a kender és a len minél jobb minőségű legyen. Ezért ezekben a napokban a gyárak termeltetési osztályairól egyre gyakrabban utaznak a termőterületre: figyelik a kender és a len növekedését, tanácsot adnak, ho. gyan készüljenek az aratásra, mikor kezdjék a termés betakarítását. Várható, hogy idén a gabona aratásának megkezdése után két hétre a kenderföldekre is ki kell küldeni a gépeket, a gyalogmunkásokat.-Pjdapest kerületeinek pedagógusszakszervezeti titkárai vettek részt, közel százhetvenen. A tanfolyam résztvevői előadásokat hallhattak szakmai kérdésekről, többek között a párt oktatáspolitikai határozatából adódó feladatokról és az ifjúsági törvényről. A félév vége előtt a szekszárdi téglagyárban Csatáron túlteljesítették a tervet — Palánkon a nyers téglánál van lemaradás — Segítenek a diákok Több hőnap eltelt azóta, hogy a megyeszékhely két téglagyárában begyújtották az égetőkemencéket. Az eltelt időszak alatt több millió téglát'szállítottak az építkezésekhez a csatári és palánki üzemből. Néhány nappal a félév befejezése előtt megkerestük a két gyár vezetőjét, s megérdeklődtük, hogyan teljesítik a terveket. Csatáron Málingér Mihály gyárvezető elmondta, hogy ebben az évben 3 626 000 kisméretűnek megfelelő nyers téglát gyártottak, ami hetvenezerrel több, mint amennyit a terv tegnapig előírt. Égetett téglából 2 332 000 készült el, ami 170 ezerrel több az előirányzottnál. A jó eredményeket komoly nehézségek leküzdése árán sikerült elérni. Kezdetben gondot okozott a nem megfelelő minőségű alapanyag és problémák voltak a létszám- hiány miatt is. Most a tanítási szünet jóvoltából négy diák munkába állításával teljes lett a létszám, és ha az időjárás nem okoz gondot, túlteljesítéssel zárják az első félévet. Tanulnak a kereskedelmi dolgozók A technika állandó fejlődése egyre magasabb szintű felkészülést követel meg az iparban, mezőgazdaságban dolgozóktól. Korunk rohamléptekben növekvő műszaki színvonala hasonló felfételeket követel azoktól is, akik az iparban és mezőgazdaságban megtermelt árukat a fogyasztóknak továbbítják, a kereskedelmi dolgozóktól is. Ezeknek a követelményeknek teljesítése érdekében megyénkben is több záz kereskedelmi dolgozó vesz észt különféle szakmai to- ábbképzésben, tanfolyamorr. Az elmúlt tanévben 111-en szerezték meg a szakképzettéget a már dolgozók részére Indított oktatás során. Harminckilencen tették le a boltvezetői, illetve üzletvezetői szakvizsgát. Húsz árkalkulátor vett részt továbbképzésen, amit első ízben rendeztek meg idén Tolna megyében. Gyarapítják tudásukat a szakmunkástanulók oktatásában részt vevő kereskedelmi szakemberek is. Közülük 25-en pedagógiai szakképzettséget szereztek. A korszerű árucikkek eladása magasabb szintű ismereteket követel még az eladóktól is. Részükre 18 előadásból álló tanfolyamot rendeztek, amelyen 526 kereskedelmi dolgozó kapott ismertetést a legújabb árucikkekről. Korábban egyszer vasárnap és egyszer szombaton is dolgozott a téglagyár valamennyi dolgozója, s ezzel csökkenteni tudták a tavaszi esős időszak okozta átmeneti lemaradást. A palánki téglagyárban Wágner Márton elmondta, hogy a féléves égetési tervet már tegnapra 14 ezer kisméretű téglának megfelelő mennyiséggel túlteljesítették. Eddig 2 714 000 készült el. Sajnos némi lemaradást kell behozni a hátralévő napokban, hogy a nyerstégla-gyártási tervet is teljesíthessék. Itt ugyanis 4 150 000 a féléves előírás és ez ideig 3 678 000 nyers tégla készült el. A félév végéig még a szabad szombatot is beleszámítva kilenc munkanap van hátra, s igyekeznek, hogy ne zárják adóssággal az első hat hónapot. A korábbi néhány hónapról érdeklődve megtudtuk, hogy itt is gondot okozott az eső, a rossz minőségű alapanyag és a létszámhiány. Nem voltak kazalozók. Most tizenkét diák végzi ezt a munkát. A havi terveket május kivételével tel_ jesítették nyerstégla-gyártásban, az égetett tégla mennyisége pedig minden esetben több volt a tervezettnél. Népújság 3 1973. június 22.
