Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

Két és fél év az ötből

1,6 millió nyugdíjas — 16,6 milliárd forint nyugdíj

Tanácskozás a SZOT-lmn az idős emberek helyzetéről

— Illetékes szervek a régi,

T Ä negyedik ötéves terv első íele zárul le június végén’. Két és fél esztendővel ezelőtt olyan ötéves időszakot kezdtünk el, amelyre nemcsak a népgazdaságnak, hanem már első ízben a vállalatoknak is volt középtávú célkitűzése, stratégiája. A félidő lehetőséget kínál a vállalatok számára a számvetésre. Sikerült-e hosszabb távra helyes irányt szabni a vállalat gazdasági és műszaki fejlesztésének? Sikerült-e jól számba venni és hasznosítani a helyi lehetőségeket, tartalékokat? A kiigazítások, a pálya- módosítások a legjobb középtávú tervnél is elkerülhetetlenek.

A középtávú vállalati tervek összeállításánál például^ aligha lehetett részleteiben előre látni a piaci viszonyok, a gazdasági környezet alakulását. Most a vállalatok a kialakult helyzet ismeretében elvégezhetik a szükséges kiigazításokat a középtávú célkitűzéseken, a tervezés módszerein, esetleg módosíthatják magát a stratégiát

nem lehet a múlt „bővített újratermelése”, hanem magában kell, hogy foglalja az előző időszak elemző-bíráló értékelését, a holnapot körvonalazó tanulságait.

A múlt és a jövő ismeretében érthető és érzékelhető igazán a jelen, összes gondjaival és örömeivel együtt. A jó vezető már csak ezért is igyek_ szik együtt gondolkodni a kollektívával, bevonni a beosztottak, a munkások széles körét a tervezésbe. De egyben a sokszemű kollektíva ahhoz is hozzásegíti a vezetőt, hogy messzebb, és többet lásson. Ezért sajnálatos, hogy még az élenjáró vállalatoknál sem alakultak ki a tervezés demokratizálásának formái, módszerei, a dolgozók közép- és hosszú távra szóló javaslatainak, kéz. deményezéseinek rendszeres igénylése, nyilvántartása és hasznosítása.

A fokozatosság elvének megfelelően az üzemi demokrácia fejlesztésének úgy tűnik

mindennél fontosabb feltétele napjainkban a munkáskolfek- tívák rendszeres tájékoztatása. Érdemes lenne a szokásos termelési értekezleteken, esetleg e célból összehívott külön munkásgyűléseken megvitatni: hol tart a vállalat saját ötéves tervének végrehajtása, melyek az eredmények, a gon. dók és a feladatok? E tanácskozások a közös gondolkodás fórumává, szókimondó, problémafeltáró munkásgyűlésekké válhatnának. A dolgozók megismerhetnék a tervezés, az előrelátás mértékét, színvonalát, a vezetés gondjait. A vezetők pedig megismerhetnék a munkahelyi légkört, a folyamatos munka akadályait, a munkások javaslatait, kezdeményezéseit. Vagyis a közös gondolkodás, a közös cselekvés alapjává válhatna a második félidőben, a negyedik ötéves terv még hátralévő két és fél esztendejében.

kovács József

alacsony összegű nyugdíjban részesülők életkörülményeinek további javítását tervezik — mondotta Palotai Károly, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának helyettes vezetője a nyugdíjasok helyzetéről a SZOT-ban szerdán rendezett ankéton. Rámutatott, hogy különösen az utóbbi öt évben egész sor intézkedéssel könnyített a kormány az idős emberek helyzetén. A további előrehaladás mértéke is attól függ, hogy hogyan alakul az ország gazdasági helyzete, milyen mértékben nő a termelékenység, a nemzeti jövedelem. Jelenleg már minden hatodikhetedik magyar állampolgár nyugdíjas, s arányuk igen gyorsan növekszik. A negyedik ötéves terv időszakában mintegy 20 százalékkal nő a nyugdíjasok száma, az egy- egy nyugdíjasnak folyósított átlagösszeg pedig 15 százalékkal emelkedik. Tavaly 1,6 millió idős embernek 16,6 milliárd forint nyugdíjat fizettek ki, 9 milliárd forinttal többet, mint 1965-ben. Előrejelzések szerint 1985-ig abban az esetben is megnégyszereződne a nyugdíjakra fordított összeg, ha időközben a nyugdíjakat nem emelnék. A nyugdíj összeg azonban ennél nagyobb mértékben nő, hiszen a társadalom a jövőben sem t feledkezik meg a nyugdíjasok életkörülményeinek javításáról. E munká. bán sajátos eszközeivel a szak- szervezeti mozgalom is erőteljesen részt akar vállalni. (MTI)

Az élenjáró vállalatoknál nemcsak az 1975-ig szükséges korrekciókat végzik el, hanem évről évre újabb esztendővel is megtoldják középtávú tervüket. Vagyis folyamatosan terveznek, állandóan megújított, 5 esztendőre szóló' célkitűzésekhez igazítják éves terveiket.

Csak úgy készülhet jó éves terv, ha az a távlatok ismeretére épült. Az ésszerű, gazdaságos munka, a hatékonyság fokozása csak előrelátó, kitartó és tervszerű munkával valósulhat meg. A termelés szerkezetének átalakítása például —, hogy egy konkrét és újabban gyakran hangsúlyozott tennivalót említsünk —, több évre szóló távlati feladat. A vállalati kollektíva egy-egy esztendő során csak akkor képes maximális erőfeszítésre, ha ismert a távlati cél: a kihalásra ítélt termék és a jövőt képviselő új profil. A műszaki fejlesztés, a beruházás, a technika és a technológia rekonstrukciója szintén csak akkor lehet eredményes és hatékony, ha áz éves tervek nem ötletszerű intézkedéseket tartalmaznak, hanem hidat építenek a jelen eredményei és a lelkesítő távlatok között.

A vezetés lényege az előrelátás. A jó vezető azzal emelkedik beosztottai fölé, hogy távolabb lát náluk, bátorítja az alkotó gondolkodást, a fantázia szárnyalását, felkarolja az előremutató kezdeményezéseket és határozottan szakítani akar mindazzal, ami konzerválja a múltat és reprodukálja a jelent. Igáz, hogy a múltból a jelenen át vezet az út á jövőhöz. Mégsem elég csupán a múlt fejlődésvonalának előrevetítése, meghosz- szabbítása a jövőbe. A jelen

A Sárköz — Baján

A szekszárdi Béri Balogh Ádárn Múzeum néprajzosai megkezdték egy érdekes és értékes kiállítás anyagának ősz- szeállítását. A kiállításra augusztusban Baján kerül sor a Duna menti folklórfesztivál alkalmából és ezen múzeumunk egy sárközi szoba, valamint a népviselet bemutatásával szerepel. Ugyanez az anyag kerül szeptemberben Budapestre, a magyar néprajzi tudomány évtizedek óta legnagyobb seregszemléjére, amelyen hazánk valamennyi megyéje bemutatja kincseit. A szobabelsőben a múlt század negyvenes és hatvanas éveiből származó tárgyak lesznek, míg a népviseletet a század- fordulótól részben a harm1'- cas évekig, de részben a máig élő anyag dokumentálja.

Válaszok a Tv-fórum kérdéseire

A június 8-án rendezett Tv- fórumra több kérdés érkezett a televíziónézőktől, amelyeket Nyers Rezső elvtárs a rendelkezésre áuó adásidőben nem tudott megválaszolni. Ez alkalommal a Központi Sajtószolgálat a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumtól kapott válaszokat közli az alábbi két kérdésre.

Kérdés: Várható-e a közúti járműforgalom növekedésével az úthálózat olyan irányú korszerűsítése, hogy az E—5-ös utat autópályává építik át? Olaszok fogják-e építeni, és milyen egyezménnyel?

Éppen a’ közelmúltban fogadta el a kormány a magyarországi autópálya-építés további programját. A járműforgalom rohamos növekedése ugyanis arra kényszeríti a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, hogy — bármilyen nagy anyagi megterhelést jelent is az országnak a szokásos utak sokszorosába kerülő sztrádák építése — a jövőben az eddiginél gyorsabban kell építeni a hazai autópályákat. Ebben a programban első helyen szerepei a legnagyobb nemzetközi átmenő forgalmat lebonyolító útvonalunk, az E—5-ös út. Ennek a sztrádának az építése már meg is kezdődött. Jelen, leg Győr és Taitabánya között haladnak a korszerű útépítő gépsorok, ahol egyelőre ollyan „fél” autópálya készül, mint amilyen Székesfehérvár és a Balaton között van. Ezt tehát bármikor egy újabb betonsáv megépítésével autópályává lehet átalakítani. Az ötödik ötéves tervben feltétlenül megépül új nyomvonalon az autópálya Kecskemét—Budapest, valaminit Budapest és Győr között. Tíz éven belül pedig a négy nyomvonalas, korszerű utat Szegedig, illetve a nyugati országhatárig hosszabbítják meg. Eközben befejezik az M—7-es autópályát a Balatonig és az M—3-as sztrádát Budapest és Miskolc között.

A leírtakból is kitűnik, hogy az autópálya-építés programja a következő esztendőkben nagy megterhelést jelent majd a népgazdaságnak. Gondoljuk csak meg: egy kilométernyi sztráda — hidakkal, aluljárókkal — 50 millió forintba kerül. Természetes tehát, hogy ilyen nagy beruházásnál felvetődik a külföldi kooperáció hasznosságának kérdése. Valószínű hót, hogy a magyar autópálya építésé- / ben is részt vesznek majd kül- 1 földi vállalatok.

Kérdés: Mennyi a maximális összeg, amelyet a vállalat adhat saját kocsi használatáért a tulajdonosnak? Voltak-e már ezzel vállalati visz- szaélések?

A 14/1972. számú kormány- rendelet, amely szigorúan szabályozza az állami és közületi tulajdonban lévő személygépkocsiik használatát, és számát, egyúttal olyan céllal született, hogy a vállalati dolgozókat érdekeltté tegye abban, hogy hivatalos utakra is használják saját gépkocsijukat. Ez a kormányrendelet és a hozzá kapcsolódó pénzügyi rendelkezés ugyan nem szabta meg az egy adott időn be'ül kifizethető kilométerpénz felső határát, ugyanakkor szigorúan meghatározta, hogy egy- egy vállalatnál mennyit költhetnek ilyen cálra:

A kiküldetési költség — mondja ki a rendelet — nem haladhatja meg az 1971-es költségkeretet. Ezt az összeget csupán abban az esetben lehet növelni, ha az illető vállalat egy vagy több gépkocsit leadott, tehát ha csökkentette közületi személyautóinak szálmát Mivel az átlagos számítások szerint évente 120 ezer forintba Ikerül egy közületi személyautó üzemeütetése, a rendelet kimondta, hogy ennek a költségkeretnek a felével meg lehet emelni a kiküldetési kimutatásokat. Vagyis leadott gépkocsinként 60 ezer forinttal emelkedhet az évenkénti kiküldetési keret. A vállalatok tehát csakis ebből az összegből gazdálkodhatnak a magánautókra kifizetett kilométerpénzekkel is.

Ami a visszaéléseket illeti: a KPM Autófelügyeiet éppen a közelmúltban végzett ezzel kapcsolatban széles körű vizs. gálatot, és megállapította, hogy egyes vállalatoknál indokolatlanul alacsony, másutt érthetetlenül magas havi átalányokat fizetnek néhány dolgozónak, aki saját kocsiját használja. Megállapították to_ vábbá, hagy néhány — speciális munkakörben dolgozó alkalmazott — egy-két hónap alatt egy új kocsi árát kereste meg a kilométerpénzen. Bár ez nem jogszabályellenes, így tehát nem tekinthető visszaélésnek, a KPM Autófelügyelete a kedvezőtlen tapasztalatokait mégis a kormányhatározat előkészítésében részt vett 'tárcaközi bizottságnak jelenti.

Nyári szünet

SZAKEMBEREK AZ ISKOLÁKBAN

Az idei nyár sem kivétel, hiszen alighogy a tanév befejeződött, a megye jó néhány általános és középiskolájába különböző szakmák képviselői érkeztek. Miért? Elvégezni azokat a javításokat, átalakítási, felújítási munkákat, amelyekre az oktatási intézmények igényt tartanak. E nagyobb munkák mellett természetesen valamennyi oktatási intézményben sort kerítenek a nyári nagytakarításra is.

Milyen jelentősebb munkákat végeznek el a szakemberek az idén nyáron, hol, melyik iskolában, kérdeztük Enyedi Istvántól, a Tolna megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának gazdasági csoportvezetőjétől.

Megtudtuk, hogy éves szinten a megye kisközségeinek és az önálló felújítási alappal nem rendelkező tanács területén" lévő oktatási, művelődésügyi intézmények felújítására tizenhárommillió forintot biztosit a megyei tanács. Hogy sok vagy kevés-e a pénz? Természetesen itt sem ártana a több. Mindenesetre a cél az, hogy az összegből fedezhető felújítási munkák többségét a nyári szünet folyamán végezhessék el. Jó ez a kivitelezőknek és diákoknak is, hiszen tanév közben ki-ki a másikat zavarná munkájában.

Az idén nyáron igen jelentős munkát végeznek a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, melyet a szünet alatt kapcsolnak be a városi távfűtési hálózatba, valamint felújítják a gimnázium tornatermét is. Nagy munkák színhelye az Árpád utcai fiú- kollégium, melyet több mint kétszázezer forintért felújítanak és kicserélik — többek között — parkettára a régi padlózatot.

A bótaszéki gimnáziumot félmillió forintért újítják fel. és a munka várhatóan augusztus 20-ra elkészül. Közel egymillió forintért rakják át a högyészi általános iskola és nevelőotthon épületének tetőszerkezetét. és megoldják ebből az összegből a

csapadékvíz elvezetését is. Dombóvárott, a Gőgös Ignác Gimnáziumban a villanyhálózatot korszerűsítik, és végzik el azokat a munkákat, melyek már a jövő nyáron esedékes központi fűtés megvalósításának előfeltételei.

Az általános iskolák közül jelentős munkát végeznek a lengyeliben, s vele együtt az óvodát, és egy szolgálati lakást is felújítják. A nagymányoki általános iskolát közel egymillió forintért, a váraljai két, egyenként két-két tantermes iskolát is jelentős összegért hozzák rendbe. Zombán a nyár folyamán egy régi épületből 160 gyerek ellátására alkalmas napközi otthont alakítanak ki, s az újjávarázsolt épületben helyet kap még az úttörők csapatotthona is. A mucsi általános iskolában politechnikai műhelytermet, valamint napközi otthoni konyhát alakítanak ki a nyári szünetben, belső átalakítással, közel háromszázezer forintért. Várdombon közel félmillió forintos költséggel napközis konyhát létesítenek, és az általános iskola épületét korszerűsítik. A nyári szünetben végzik el a faddi emeletes általános iskola villanyhálózatának korszerűsítését, és a tantermek padlócseréjét. Szedresen új külső vakolatot kap az általános iskola, négyszáz- ötvenezer forintért. Iregszemcsén korszerűsítik a napközi otthon konyháját, a pincehelyi általános iskolában pedig politechnikai műhelyt alakítanak kif Jelentős munkák színhelye lesz a nyári hónapokban a nagydorogi általános iskola is. A régi épületből 800 ezer forintos költséggel hat napközis foglalkoztatótermet létesítenek. Németké- ren több mint negyedmillió forintért alakítják át az általános iskolát.

Jócskán akad tehát tennivaló a néptelen iskolákban Mit fűzhetnénk mindehhez? Talán csak annyit, hogy reméljük, mire az első szeptemberi csengetés elhangzik, valamennyi munka készen lesz!- . *K ' . —Vj—