Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-21 / 143. szám

/ Évgyűrűk a tudományi szolgálatában A keresztirányban elvágott fa­törzs gyűrűs rajzolata szemet gyönyörködtető látvány. Az év­gyűrűk azonban fontos informá­ciókat is jelentenek a mindenre kíváncsi ember számára. A fa osztódó szövetanyagát a kambium alkotja. Sejtjei a gyö­kér és a hajtástengely külső ol­dalával párhuzamosan helyez­kednek el és sugárirányban min­dig újabb sejteket hoznak létre. Tavasszal a kambium, a növény nagy vízigénye következtében, tág üregű faelemeket hoz létre. Ezek azok a korai pászták, ame­lyek a fa metszeti képében vi­lágosabb színt mutatnak. A nyár közepén azután csökken a fa vízszükséglete, a faelemek sző­kébb üregűek lesznek, színük megsötétül. Ily módon alakul ki a. késői pászta. A korai és a késői pászta közötti éles határt nevezik évgyűrűhatárnak. Az egy­másra rétegeződő évgyűrűkből rrreg lehet állapítani a fa korát. Egy világos és egy sötét rész fe­lel meg egy évnek. ÉVGYŰRŰK ÉS BŰNÜLDÖZÉS Az évgyűrűs kormeghatározás módszerét a bűnüldöző szervek is hasznosítani tudják. Falopások nyomozásánál, amennyiben a fa kidöntésének helyét azonosítani lehet, a fa kivágásának időpont­ját ezzel a módszerrel már nem nehéz meghatározni. Különösen a lucfenyőnél lehet nagy pon­tossággal, félhónapos eltéréssel megállapítani a kivágás idejét. Az építészeti bűnügyek felde­rítésében szintén jól beválik ez a módszer. A különféle épüle­tekben meghibásodott fakonst­rukcióknál még azt is meg lehet állapítani, hogy a szóban forgó fát annak idején nedves vagy száraz időszakban vágták-e ki. A harmincas években a világ­sajtó sokat foglalkozott Lind- berg ezredes, a net/es óceán­repülő gyermekének elrablásával. A.nyomozók a bébi elrablásának színhelyén • egy létrát találtak. A laboratóriumi évgyűrű-analízis se­gítségével sikerült kideríteni a fa kidöntésének pontos helyét. Ennek alapján fokozatosan elju­tottak a létrát készítő asztalosig. Ez a vonal végül is a rablók nyo­mára vezette a detektíveket. GEOLÓGIAI FOLYAMATOK NYOMOZÁSA A növények közül a fák so­vány talajokon és mostoha kö­rülmények között is megélnek. Egyes fajok azonban pusztulás­nak indulnak, mihelyt egy részü­ket betemeti a föld. Ilyen ké­nyes fa Európában a tölgy. A betemetődés rendszerint eróziós folyamat következménye. A tölgy­fák halálának időpontját, év­gyűrűs kormeghatározással pon­tosan meg lehet állapítani. A geológus számára a kihalt fa az adott terepen egy megállt óra szerepét tölti be. Az évgyűrű­analízis azonban nemcsak a fa halálának időpontját mutatja ki, hanem az ezután bekövetkezett földfelszín-feltöltődés mértékét is. A „megállt óra" segítségével tehát egy geológiai folyamatot időben vissza lehet pergetni. az Ön 'v liirdLetése is példányban jeleziifc meg; Ritkábban az is előfordul, hogy a fa egyik része elpusztul, a I másik része tovább él, mert gyö­kerei különleges helyzetbe kerül­nek. Rendszerint vihar, eróziós folyamatok, vulkánkitörések, föld­rengések következtében alakul ki így a fa további élele. Az ilyen esetek is kitűnő indikátort jelentenek a geológus számára az elmúlt évszázadokban lezaj- lőtt geológiai folyamatok idő­beni meghatározásához. ÉVGYŰRŰK ÉS A RÉGÉSZET A archeológia területén is al­kalmazzák az évgyűrűs kormeg­határozást. Fából készült hajók, I építmények, használati eszkö­zök, rituális célokra használt tárgyak, régi táborhelyek tűzhely­maradványainak dotálását végzik ezzel a módszerrel. Huber és Holakeide német ku­tatók ezzel a módszerrel még 1942-ben megállapították, hogy a Wasserburg német városka mel­lett fekvő bronzkori falu összes | leletei egy időszakból származ­nak. Az évgyűrű-kronológia se­gíti a régészt és a néprajzost egyes népek, törzsek vándorlá­sának követésében. Napjainkban 600 ezer indián él az Egyesült Államok területén, ezekből félmillió az országban szétszórt rezervátumokban. A leg- I nagyobb kiterjedésű rezervátum a návajo indiánoké. A navajo valamikor jelentős törzs volt, tag­jai Arizona végtelen síkságain éltek. Természetesen, nem egy­helyben laktak. Vándorlásukat I hol demográfiai okok váltották ki, hol pedig egyszerűen csak dúsabb legelőket kerestek az ál­latoknak. Mozgásuk viszonylag lassú folyamat volt, évszázado­kon keresztül. Amikor azután a fehér ember betette a lábát a I kontinensre, vándorlásaikat a | taktikai okok is meggyorsították. A múlt században ezután foko­zatosan zsugorodott a törzs, amelynek tagjai ma már csak az Egyesült Államok területéhez | viszonyítva — jelentéktelen nagy­ságú rezervátumokban élnek. A navajo indiánok, mint más I néptörzsek is, ételeik elkészítésé- [ hez tüzet raktak, de számos hasz­nálati eszközük, kultikus tárgyuk, I tábordíszítésük is fából készült. Az évgyűrű-analízis nagyban se­gíti napjaink régészét a navajók I vándorútjainak nyomon követésé­ben. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az egykori büszke törzs | történelme a földön hever. Az sem baj, ha a faemlékek elsze­nesedtek, mert így jobban kon­zerválódtak az utókor számára. Az évgyűrű-kronológia adataival vissza lehet pergetni- a navajók I vándorútjait, törzzsé fejlődésük, | mozgásuk, expanziójuk, majd összezsugorodásuk időszakoit. A SZÁMLÁLÁS TECHNIKÁJA A számolást a vágáslap ani linnel történő megfestésével I könnyítik meg. Közönséges na­gyító vagy optikai mikroszkóp | elegendő a gyűrűk megszámlálá­sához. Előfordul azonban, hogy a fametszetben igen gyengén látszik, vagy teljes mértékben I hiányzik a gyűrűrajzolat. Ez a fejlődési rendellenesség az ct- | moszféra iparifüst-szeanyezése- nek következménye is lehet. Ilyen ] esetekben a xylochronoiógia se­gít.- Mintavevő szondával kicsíp­nek belülről egy öt milliméter I átmérőjű farészt, és erről hosszú­hullámú röntgensugarakkal fel- | vételt készítenek. A röntgensuga­rakkal készített felvételről rajzol­ják meg a bevizsgált fa úgyne­vezett denzitásqörbéjét. E görbe | lefutásának jellegéből határoz­zák meg a fa évi növekedési I „kórlapját". Valójában ez a gör­be egy mesterséges évgyűrűtér- | kép, amelyről a vegetációs perió­dus szakaszait lehet leolvasni. I Nemcsak a fa korát állapítják | íay meg, hanem a fejlődése ide­jén végbement klímaváltozásokat, | sőt, a légszennyezés mértékét is. H. J. Ittöro­képzőműyészek Őbányán Fehérváry Gábor, a bonyhádi Vörösmarty Ált. Iskola 7. osztályos tanulójának rajza. / A „képzőművész" elnevezést, rangot természetesen nem ad­ják ingyen. Ha azt a legfiata- labbakkal kapcsolatban használ­juk, úgy az előlegezett bizalom jele. A bizalom egy olyan irá­nyú készség, képesség, adottság gyümölcsöztetésének lehetőségei­vel kapcsolatban, amelyeknek ki­bontakoztatására minden adott. Ne tévedjünk! Egyáltalán nem fontos, hogy valamennyi jó rajz­készségű gyerek, az agyagból szobrocskákat gyúrni, a fából alakokat formázni képes, valami­féle szülői elhatározásra eleve Michelangelo vagy Leonardo da Vinci talentumát vélje felfedez­ni magában. Bőven elég, ha a szép iránti fogékonyságot, ami persze a jobb és különbre hiva­tott jövő kibontakozásának csí­ráit is magában rejti. Ennek ér­dekében rendezett a megyei út­törőszövetség táborozást a festői környezetű Óbányán. Tizennyolc úttörő töltött itt egy hetet Kovács Ferenc rajzszakfelügyelő és Tóth István tanár felügyeletével. A különböző községekből érkezett fiatalok igyekeztek továbbfejlesz­teni rajz- és festészeti tudásukat, amihez a szép táj számlólhatat- lanul kínálta a lehetőségeket. A foglalkozások mellett elméleti képzést is kaptak, filmeket te­kintettek meg és ellátogattak Teiml István fazekasmester, a Népművészet Mesterének műhe­lyébe, ahol a formázással ismer­kedtek. A táborozás során nem volt hiány játékokban, kirándu­lásokban sem. Utóbbiak közt Réka várának és a püspökszán­tói arborétumnak megtekintése szerepelt. «o-s Érdi Judit rajzai

Next

/
Thumbnails
Contents