Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
Arany, ezüst, drágakő Szegények vagyunk, de jól élünk... Vagy talán nem is vagyunk olyan szegények? A gazdagodás fokozataival, nem egy torzképződményével nemrégiben már foglalkoztunk lapunkban. Most kicsiben bár, de aziránt érdeklődtünk, hogy mennyire birtokolja még hatalmát, milyen szilárdan ül trónusán évezredek egyik leg- sóvárabb uralkodója, az arany? A Nemzeti Múzeumban, de a szekszárdiban is. rég lepergett évszázadok ihletett kezű ötvöseinek csodálatos munkáit csodálhatja a látogató. A jól munkálható, a környezeti hatásoknak ellenálló „nemes" fém már a legkorábbi történelmi időszakokban felbukkan, mint dísztárgyak, ékszerek alapanyaga és egyben a kincsképzés, tezurizálódás anyaga is. A társadalmi viszonyok vál. toztával, mintha az arany is „demokratikusabb” mezbe öltözött volna, társfejedelmeivel az ezüsttel, platinával és a drágakövekkel együtt. A platinát ritkasága és drágasága miatt ugyan kivonhatjuk a sorból, a többiekkel kapcsolatban azonban megáll tételünk. Az ékszerek, ékkövek a korábbinál jóval szélesebb rétegekhez jutnak el, de elterjedésüknek még mindig határt szab pénzbeli ellenértékűk, vagyis az áruk. Milyen határt? Néhány számadat, a szekszárdi óra-ékszer bolt majdnem tizenöt éves forgalmáról, melyben a „súlyt” egyre inkább a nemesfémből készült drága áruk képviselik. 1958: 1 252 000 forint 1962: 1 903 000 forint 1967: 2 858 000 forint 1969: 3 400 000 forint 1971: 4 902 000 forint 1972: 5 435 000 forint Az idei forgalom várhatóan meghaladja a hatmillió forintot. Irtuk már, hogy tavaly a kis boltban majdnem negyed mázsa aranyékszer kelt el, természetesen a rengeteg jeggyű- rűvel együtt. — Az idén mennyire számítanak? — kérdeztük Kaiser Ferenc üzletvezetőt. — Amennyit kapunk — válaszolt. — Gyakorlatilag minden mennyiség elkel. Rövid beszélgetésünk során, mintha csak szavait akarta volna igazolni, kétszer nyílt az ajtó és ketten érdeklődtek: — Érkezett már arany? Az ékszerek túlnyomó többsége a budapesti Pénzverde már európai hírnevet szerzett ötvöseinek munkája. Kisebb, talán, ha tízszázaléknyi rész a régi, nagv hírű lombard ötvösök hazájából, Olaszországból származik. — A törzsvásárlók?. — Szekszárdiak. — A legnagyobb vásárlók? — Vidékiek. Tisztviselő, fix- ből élő, ezt gondolhatja, nagyobb tételben nem vásárol aranyat. Bár a nemesfémek vásárlási kötöttsége megszűnt, elég bajos egy nagyobb tételben aranyat vásárlót elképzelni. — Mi volt egy összegben a bolt legnagyobb ékszereladása? — Tizenkétezer forint körüli. Valaki egyszerre vett karkötőt, nyakláncot és gyűrűt, nem is akármilyet. Áru nélkül természetesen nincs forgalom, az áruellátás azonban javult. Néhány szót még az ajándékozás csúcsidőpontjairól és az ékszerbolt vezetője által megfigyelt szokásokról. — Napi átlagos forgalmunk 12—20 000 forint körül mozog. Karácsony előtt, húsvétkor, ballagáskor és a nevesebb bér- málási alkalmakkor felugrik ötvenezer, nemritkán százezer forintra. Közvetlen hozzátartozónak. gyereknek, rokonnak a vásárlók általában a legdrágább árut választják. Az érettségi ajándékok közül szinte teljesen eltűnt már a korábban divatos bonbonier. olcsó karóra. Helyét elfoglalta az ékszer és a legdrágább óra. Esküvőre családtagnak az ezüst étkészlet. Az olcsóbb — megjegyzem egyáltalán nem rossz — órákat, kisebb ékszereket az emberek általában saját maguknak veszik, vagy olyan alkalmakkor, amelyekre nem rokonként, hanem csak ismerős meghívottként hivatalosak. Szegények vagyunk; de jól élünk..; Vagy talán nem is vagyunk olyan szegények? Esetleg csak az értékmérőink változatlanul torzak egy kissé? Valóban szép egy finom mívű ékszer, de tett-e már valaha is valakit, megajándékozottat és ajándékozót''csakugyan nemesebbé a „nemes” fém? ORDAS IVÁN SZOMJÚSÁG ÉRDI JUDIT RAJZA Aranyos sztorik MiicsairszágMf a rádióban A KÖZVETLENSÉG nem azonos a közvetlenkedéssel és hogy egyik, vagy másik írót milyen érdekes helyzetekkel áldja, veri az élet, az úgy tűnik nem egészen az élet kiszámíthatatlanságán múlik, sokkal inkább magán az írón. Más érdekes dolgok esnek meg vele, ha beleéli magát a társadalmi nagykorúság állapotába, és megint más érdekes, maradandó, kiemelkedő dolgok esnek meg vele, ha magát túlkoros csecsemőnek, a felnőtt olvasót mulatságos, napközis pajtásnak hiszi. De hát nem ist udom. érdemes éppen erről felvont szemöldökkel szólni? A rádiókabaré előretörő humorista sztárjainak sem árt. sőt inkább használ az elma- rasztaíó kritika, pedig hát az aztán valóban Mucsaország, vidékiesség a javából. Ahogy ott egymást, a közönség vélt színvonalán szórakoztatják, az az igénytelenségre nevelés magasiskolája, a jelentéktelenség, a sekélyesség kihívó felvonultatása. Ehhez viszonyítva a rádió múlt szombati Vidám könyvsátra miatt tulajdonképpen ne panaszkodjunk. A Vidám könyvsátor csak vidám - kodott, s én a magam részéről a műsorvezető írónőt, továbbá az írók történeteit hallgatva, fanyarul újból megbizonyosodtam arról: nincs új a nap alatt. . , i De azért legyünk belátóak. Elvégre az író vétlen. Nem tehet arról, hogy az olvasó állandóan összetéveszti egy másik íróval. Neki ez az érdekes. A műsor és a műsorvezető biztatására a Vidám könyvsátor égisze alatt az író újból elmondta hallgatóinak: egyszer felismerték személyét, de örö- me korai volt, mert egy másik Lehet, hogy csak én nevezem így őket. Egy beszélgetés fültanúja voltam. Férjek, feleségek beszélgettek: megélhetésről, a gyerekekkel kapcsolatos gondokról. Az egyik feleség így fakadt ki: . — Amióta a gyerekek tanulnak — mi csak parizert vacsorázunk. Tíz dekát ketten a férjemmel. A férj bólintott, jelezve, helyben hagyja a felesége kijelentését. — Miért, mennyit küldtök a gyerekeknek havonta? — 1200 forintot fejenként. Ebből is nehezen jönnek ki. Sokba kerül az egyetem, a főiskola ... — Minden költségüket, ti fedezitek? — Igen. Honnan lenne nekik pénzül^? A beszélgetés hosszabb volt. de én itt most befejezem, mert a probléma érzékeltetéséhez elég ez a néhány villanás is. Sok nálunk az összkomfortos fiatal, És ez nem jó. Sok az olyan középiskolás, akinek semmi más gondja, elfoglaltsága nincs, mint a tanulás. Minden teher a szülőkre hárul, gyakran még a háztartási munka egésze is. • Ezek a fiatalok összkomforto* körülmények között nőnek fel. Csak szólniok kell: új ruha kell, moziba akarok menni, 200 forint kell az iskolai kirándulásra, vegyetek nekem egy mopedot, fizessék be az Expressz-utat, a Pistának már új magnója van ... — és a kérések, illetve követelések, ha nem is azonnal, de teljesülnek. Néha előfordul, hogy a szülők magyarázkodni kezdenek: nézd kisfiam, most nincs annyi pénzünk, mert a pénz nem pottyan ám az égből, azért meg kell dolgozni, majd te is megtudod, ha önálló leszel. Sajnos, csak akkor tudja meg. Addig nem is sejti. Meg van győződve arról, hogy csak kérni, követelni kell és máris mehet a boltba a legdivatosabb ruháért, az Expressz-hez a vonat-, vagy repülőjegyéért... Ö összkomfortos ellátást kap a szüleitől. A szüleinek pedig gyakran még félkomfortos ellátásban sincs részük. Mentségére legyen mondva: nem ő akarja, teremti ezt a helyzetet, hanem a szülők. A szülők, akik a gyereküket nemcsak a széltől, de a munkától is óvják. Pedig a szélhez is, a munkához is hozzá kell szokni. Mert mi lesz, ha képletesen szólva, a gyerek csak akkor kerül szélviharba, csak akkor ázik bőrig, amikor felnőtté válik? Köhögő, náthás, fejfájós ember lesz belőle. Állandóan fél a széltől, az esőtől. Pedig a társadalomban előfordulnak „szeles”, „esős” napok is. És e szelek”, „esők” ellen nincs esernyő. Csak egy segít — a hozzáedződés. a tudatos felkészülés és felkészítés a társadalmi életre, . ___ S zubjektív sorok • • Összkomfortos fiatalok Az a gyerek, aki kiskorától kezdve tudja: a családban neki nemcsak „karácsonyfaszerepe” van, nemcsak ruhát, magnetofont, mopedot, küldföldre szóló repülőjegyet akasztanak rá, hanem takarítást, disznóetetést, bevásárlást, mosogatást," főzést, nyári szünetben végzett munkát is, más felnőtt lesz. Értékelni tud mindent, hisz ő is kenegette felsebzett tenyerét, mosogatóportól kilúgozott kezét, tudja mennyi időbe és munkába kerül egy disznó __ . _ . . felhizlalása... M indent mérni tud. A lehetőségeit is. Tudja, mennyi és “milyen munkát kell végeznie ahhoz, hogy hozzájusson az összkomfortos lakáshoz, tudja, hogy nem elég megkívánni valamit. meg is keli dolgozni érte. .. Nem arra akarok én buzdítani senkit, hogy tagadjon meg mindent a gyerekétől. Csak maradjon a lehetőség és az ésszerűség határán belül. Ne áldozza fel önmagát a gyerekéért. A jövőért együtt hozzanak áldozatot. A szülő is. a gyerek is. A szülő ne éljen félkomfortosán csak azért, hogy a gyereke élvezhesse az összkomfort minden előnyét. A szülő azzal, hogy teljesen gondtalan, munkanélküli életet biztosít, mindent előteremt a gyermekének, nemcsak aránytalanul nagy áldozatot vállal, de kárt okoz a társadalomnak is. Igen, kárt okoz. Mert ezekből az összkomfortos fiatalokból lesznek majd az állandóan mozgó, mindennel elégedetlen felnőttek, a lazsálok. a sültgalambot várók, a munka nélkül nagy jövedelmekre törekvők, a felelősségvállalás elől bujkálok. Az ilyen típusú embereket pedig nem szükséges mesterségesen tenyészteni a jövőnek. Ebből a típusból már most is elege van a társadalomnak. A szülő ne érje be öt deka parizerrei vacsorára, azért, hogy a fia, lánya csak a tanulásnak, szórakozásnak szentelhesse az életét. ’ Ha csak öt deka parizer jut a szülőknek, képletesen szólva, mert itt nem parizerről van szó. akkor ne jusson több a gyereknek sem.. Helyesebben, ne a szülők pénzéből jusson többre, hanem a sajátjából, amit vagonkirakásért, újságárusításért. . . kapott. Ne csak a gondatlanság, banem a munka ízét is érezze, mert ellenkező esetben felnőtt korában sem lesz kíváncsi a munka zamatára. Gondtalanul, munka nélkül pedig önállóan élni nem lehet. Erre a mai összkomfortos fiatalok is rájönnek majd, és akkor a szüleiket hibáztatják, akik azt hitték, hogy akkor tesznek jót a gyermekeiknek, ha csak értük dolgoznak, ha csak nekik adnak meg mindent. SZALAI JÁNOS írót ismertek fel benne és ez abból derült ki, hogy őt a másik író nevén szólították. Érdekes eset, biztos igaz. hiszen az összetévesztés nálunk Magyarországon gyakran - előfordul. Hol? A villamoson, az író-olvasó találkozón, az egyik vidéki, városkában, az egyik községben, a tájelőadás szünetében, presszóban, és az M7- es úton. Kivel? Némelyik íróval, némelyik színművésszel. ’ írókat és színészeket szokás összetéveszteni. Az egyiket egy fejkendős néni. a másikat borízű hangon egy idős kalapos bácsi, a .harmadikat a bolti eladó, a negyediket a kalauz, az ötödiket a rendőr keveri össze egy másik neves íróval, színművésszel. Hallót-- tűk, olvastuk legalább féltu- catszor. Gyanítom, az állampolgárok tudatosan, szándékosan keverik össze az egyik írót a másikkal, az egyik színészt a másikkal, hogy legyen mit elmondaniuk önmagukról a hallgatóságnak. MÁSIK NAGY SZÁM: a tisztelők lelepleződése. Ez se új, az ember mégis a hasát fogja a röhögéstől, s rendszerint előre fogja a hasát, fáért előre sejti, most jön a leégés,, a lelepleződés. Sémája, képlete roppant egyszerű. Ez a sztori a Vidám könyvsátorból sem maradhatott el. Ezúttal is minden a séma szerint történt. Tisztelői meghívják az írót találkozóra, a tisztelők küldöttei felkeresik és személyesen köz.- . ük vele nagyon népszerű, könyveit ronggyá olvassák,,: reggel nyolcra várják, jöjjön. ‘ Reggel nyolcra. Nem éjfél után,, kettőre, vagy este tizenegyre, mégis a reggel nyolc órát az * író kissé szokatlan időpontnak tartja, s eltölti a bizal- : matlan kíváncsiság. Érdeklődik. melyik könyvét ismerik? ' Csend. Melyik elbeszélését..-. ’ A tisztelők küldöttei végre., ’ „kinyögik”, nem olvadtak tőle semmit. Hát nem aranyos egy história. Végeredményben nincsenek régi sztorik, egy újszülött- . nek minden sztori új. Meggyőződésem, a szóban- forgó tisztelők két bájos küldötte évek óta hallgatja, olvassa az írók, a színészek vidám eseteit a közönséggel, a tisztelőkkel. Aztán a vidék. Ki nem maradhat, még véletlenül sem. A vidék ízes beszédű, a vidék áldott kis provincia, aranyos Krahács-szín- vonallal, nagy bajuszokkal, fejkendőkkel, pajkos históriákkal, állandóan ismétlődő félreértésekkel. szidolozott Göre • Gáborokkal. Durbincs sógorokkal. A vidék Mucsaország. Árkádiában legalábbis így gondolják. Egyesek. EBBEN A MUCSAORSZÁG- BAN a szóbanforgó szombati"' ' műsort hallgatva a hetvenes évek, a harmincas évekre még.. inkább a boldog ^békeidőkre emlékeztetnek. Igaz, egy ilyen műsort nem kötelező végighallgatni, a rádió bármikor lecsavarható, lecsavarva nyomban elhallgat, és azonnal be-" fogja a száját. Sz. P. aBaaraireggnnsa Népújság 1973. június 17.
