Tolna Megyei Népújság, 1973. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

Egy iroda múltja és jövője

Bach és Gershwin — Társadalmi események: — másképp

Személyes emlék. Három esztendővel ezelőtt a távoli Győr-SOpron megyében lévő Szany községben térihez ment az egyik sógornőm. Népes esküvő volt. r olyan, amilyen faluhelyen hagyományosan ' dukál. A polgári kötelezettségek teliesítése után hosszú tömött sorban vonult el a násznép a széo. méghozzá háromtornyú plébániatemplomba. Zúgott az orgona, az anát úr az egyház adta minden lehetőség kihasználásával látta el funkcióját. A tényeket maguk természetességében felfogó, akkor három és fél éves kisfiam pedig — szerencsére szokatlanul halkan — odafordult az anyjához és megkérdezte:

— Mondd, anyu! Mi ez? Színház?

Természetesen nem volt színház és a gyermeki kérdésben rosszindulatot keresni lenne a rosszindulat. Egyszerűen arról volt szó. hogv templomot belülről sosem látott fiamra az egyház tradicionális szabálvok szerint végzett erőfeszítései, melyek a misztikum felhasználásával igyekeztek emlékezetesebbé tenni a fiatal pár életének valóban emlékezetes eseménvét. egyáltalán nem hatottak. illetve így hatottak. A példa nem olvan szélsőséges, mint gondolnék. Senki nem ta- gadia, hogy eav kiváló akusztikájú csarnokban zajló, kitűnő zenével kísért , szertartás szép lehet és a maga misztikumával hatással is a telkekre. Csakhogv a modern emberben mind kevesebb hajlandóság él a misztika iránt, a hit

Fertőző szavak

Őrködjünk anyanyelvűnk tisztaságán. Hiszen csúnyán beszélünk, körülményesen fogalmazunk, nehézkes szószaporítással lopjuk a magunk és mások idejét.

Az anyanyelv tisztaságának féltése, s az emberi kapcsolatok, az illendő társadalmi érintkezés óvása arra késztet, hogy — távol állván a túlzott szemérmességtől! — intő szándékkal hívjam segítőtársul mindazokat, akik sokadmagukkal méltatlankodnak a fület és a jó :z- lést sértő rossz szokás hallatán.

Fájdalmasan hasít dobhártyánkba a durva szó. EgyiK- másik, nyomdafestéket sem tűrő, félreérthetetlen kifejezés olyannyira megszokottá vált már, hogy hovatovább „közhelynek" tűnik. Csak azért ijesztő és lesz egyre ijesztőbb, mert már nem csupán a felnőtté cseperedő ifjúság tekintélyes része tartja természetes társalgási formának a goromba szavakkal tűzdelt beszédet, hanem a még alig volt pendelyesek is.

Az ám, csakhogy a kölyök legtöbbször nem is tudja, mi az értelme annak a szónak, amit kimond. Valahol, valakitől hallotta. A nagyobbaktól. De a na gyobbak is hallották valahol, valamikor. Egy biztos: nem az iskolában, a magyar nyelv óráján. Hallották a magakorúak társaságában, tőlük tovább terjedt... míg végül visszajutott oda. ahonnan eredetileg elindult: c fel - nőitekhez. S itt áiljunk meg egy szóra!

Nagyon visszatetsző, amikor fiatal fiúk és lányok durva beszédét halljuk. Darázsként lopkod a szó és csíp. Gyakran sértő arra nézve, akinek szól, vagy akinek a valakijéről szól. Fel sem veszi. Természetesnek tartja. Miért ne tartaná, hiszen a válasz se különb. Az ordenáré beszéd — s a vele párosult magatartás — nyílt teret kapott: halljuk az utcán, a mozi előcsarnokában, a villamoson, a téren, a cukrászdában, az iskola előtt (I), a házibulin. Megülep- szik a szokás, ami ma még „csak" rossz, holnapra jellemkérdéssé növekedhet.

Hol a hiba forrása? Hol keresendő a gyökér? Semmiképp sem a gyerekben. A gyereket az apja, az anyja, a felnőttek ta- tutják a beszédre, a szavakra.

pedig egyre többekben csak formális, emlék. A változó társadalom változó igényű embere egyéniségéhez, érzésvilágá- hoz közelebb álló, új formákat keres. A házasságkötés, születés-névadás és az élettől való elbúcsúztatás, a temetés azonban éppúgy fontos társadalmi esemény maradt, mint ahogyan mindig az is volt. Éppen ezért a forma keresése nem könnyű. Évszázados hagyományok még álló falai repedeznek. Egyáltalán nem közömbös. hogy milyen keretek között, miiven tartalmú új váltia maid fel fokozatosan a régit. Az új formák keresése közben könnyű hibát elkövetni. Ezzel kapcsolatban ismét eev személyes emlék:

Huszonnégy évvel ezelőtt Pz. kollégám, a frissen végzett okleveles kertész ..formát bontott" falujában. Nem esküdött nao előtt, de mivel akkor az ilven jellegű társadalmi események rendezése terén még az első lénéseket sem tette meg senki, maga alkotta meg lakodalma ünnepi részének forgatókönvvét. Amikor a tanácsháza előtt összeállt a násznép, az ifjú férj érces hangon rázendített. Imigyen: ..Elvtárs. a csákányt jó mélyre vágd!” Sz. lakodalmának a nevetőizmokra gyakorolt elsöprő hatását falujában közel negyedszázad elmúltával még mindig

Az imént azt írtam: visszatetsző a fiatal fiú és leány szájából elhangzott durva, illetlen szó, ami egyben hasonló magatartással párosul. Ám sokkalta visszd- tetszőbb á durván beszélő és viselkedő felnőtt! Hányször, de hányszor botránkozunk meg olyan ocsmány szavak hallatán, amelyek munkahelyeken, s olykor „jobb körökben1' hangzanak el. Némelyek azt hiszik sikk a durva szó, „jópofának” tűnik, aki amúgy istenigazából „ magyarosan" beszél.

Magyarul nem tudunk úgy istenigazából. Annál inkább „magyarosan", ha nem tetszik valami, vagy ha tetszik valami; ha megittuk a fejadagot és kulturáltságunkat legyőzi a gátlástalanság.

Nem jó ez Így. Még akkor sem, ha csak rossz szokás, miként a cigaretta, a kávé, a féldeci. Ezekkel csak önmagunk szervezetét romboljuk; a durva szó és magatartás fertőz. Mi értelme? Semmi. Akkor meg miért van, miért tűrjük?

CSALA LÁSZLÓ

A hetvenhárom éves öreg- legényt ágynak döntötte az influenza. Lehet azonban, hogy más nyavalya kapta el, de ő csak az influenzát szidja. Két hétig gyötörte a láz, az utolsó három napot ágyban töltötte. Izzadt, szédült, sápadozott. Három napig senki nem nyitotta rá az ajtót. Nem evett. Nem lehet evésnek mondani azt a néhány főtt tojást, meg két-három falat szalonnát, amit néha leküldött a gyomrába. Harmadik nap elteltével, szédelegve, kóvályogva fölkelt.

— A szakramentumba, hagyom én, hogy a láz ágyba döntsön!? — mondotta minap nagy mérgesen, amikor a központban találkoztunk.

Persze a méregnek más oka is volt. A Patyolat. Az a cég, amelynél az én vénlegény barátom is dolgozott és évekig tisztította a felsőruhákat,

— Tudod, — kezdi mindig mesélni — amikor először a műhelybe mentem, azt mondta az igazgatóasszony, hogy harminc kiló a norma, Jó,

emlegetik. Mindez csak utalás arra. hogy adott esetben az ünnepélyes és nevetséges milyen közel kerülhet egymáshoz.

Ezóta természetesen hosszú évek múltak el és a társadalmi ünnepségek méltó keretek közti megrendezése felmérhetetlenül sokat feilődött. Központi elvi irányítója a Népművelési Intézet, mely maga is átesett az első tétova lépések számos buktatóján. Fővárosban és vidéken sorra nyíltak a megfelelő környezetet biztosító házasságkötő termek és a családi és társadalmi események rendezésére egvre több iroda alakult országszerte. Eevebek között Szeged. Szolnok és Kaposvár Példáinak felhasználásával az év elején Szekszárdon is. A negyedéves múltú (hiszen tényleges működését csak február 24-én kezdte el), és szén jövőt ígérő Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda eddigi működéséről számolunk be az alábbiakban.

Az iroda ebben a pillanatban főnökkel és beosztottal egyetemben két dolgozót foglalkoztat. Ketteiük sok munkája a város társadalmi szerveinek. vállalatoknak és intézményeknek már eddig megmutatkozott széles körű támogatása nélkül nem lenne elvégezhető. Az iroda a városi tanács második emeletén, szűk. Egy szoba, két íróasztal. írógépasztal. négy vendégszék, tárgyalóasztal. Nagyon bajos elképzelni, hogy míg az egvik székben víg lakodalmat beszélnek meg addig a másikban türelemmel várja egv gyászba borult hoz.zátartozó a társadalmi temetés részleteinek meztárgynlésát. A folyosón várakoztatni azonban nem lenne tapintatos, hiszen aki

idejön, az nem valarpiféle kötelezettségnek tesz eleget (mint az adófizetés, vagy a bejelentkezés). hanem éppen az új

iránti igényét bizonyítja. Az

elhelyezés azonban minden bizonnyal csak a kezdet nehézsége. és a jövőben változik. sőt kell is. hogv változzon.

— Ki fordult negyed év

alatt az irodához?

Sebők Lászldné, az iroda vezetője:

— Az első házasságkötés február 24-én Krasznavölgvi Júliáé és Gutái Istváné volt. Ezóta június 1-ig még ötvenegy házasságkötés és harmincegy névadó ünnepség megrendezését vállaltuk.

— Kiknek?

— Örömünkre és tulajdonképpen meglepetésünkre is

mondtam, ha harminc, akkor harminc. Aztán amikor negyvenet csináltam, akkor azt mondták, hogy ötven. Amikor nyugdíjba mentem, akkor már százharminc kilónál tartottunk. Node, szóval nem is ez a lényeg, hanem az ing.

Kigombolja a kabátot és mutatja a kockás inget. Szép tiszta, frissen vasalt

— Ide. ide nézz!

Oda nézek, ahova nagy, bütykös ujjaival mutat: fosz- ló szélű lyuk tátong az ingen Nem is egy, legalább négy

— Hát ez az, az anyjukat

ez az! Az ember holmiját tönkreteszik. Felelősséget

ugyan nem vállalnak, de tönkreteszik az ember holmiját.

Valóban előfordul ilyesmi: az ember beadja a Patyolatba a holmit, aztán nem ismer rá.

— Amikor a hóhért akasztják — évődöm öreg barátommal.

nemcsak az új iránt közismerten fogékony fiatalabb korosztály részére. Ügyfeleink mintegy húsz százaléka — ha szabad ezt a kifejezést használnom — már túl volt a „KISZ- korosztályon”, de szintén igénybe vették szolgáltatásainkat.

Az iroda vezetője nem szereti munkájukkal kapcsolatban a „szolgáltatás” kifejezést használni és tulajdonképpen igaza van, hiszen ami itt történik. kétségtelen anyagi ösz- szefüggései ellenére, egyáltalán nemcsak üzlet. (Mellékesen szólva: a város megjelölésével együtt hét szóból álló irodaelnevezés alkalmasabbal való felcserélésére is érdemes lenné pályázatot hirdetni valamikor.) Természetesen nem mindegyik esküvő, névadó ünnepség nagyméretű. Volt amelyikre kétszáznál több vendéget hívtak, volt amelyikre féltucatot.

— A virágdíszt, villanvor- gona-zenét, esetenként a szavalatot azonban ezeken is igényelték.

— Hol lehet lebonyolítani az ünnepélyes szertartásokat?

Ez egyelőre meglehetősen fogas kérdés. A városi tanács házasságkötésre szánt termének falfestményein még dolgozik Sarkantyú Simon festőművész. Az újságíró megkockáztatja azt a magánvéleményét, hogy a terem a munka elkészülte után (a művész előttünk egy hónapról beszélt) is szűk lesz népesebb rendezvények lebonyolítására. Nesv- ven-negyvenöt személynél több Itt már zsúfoltságot teremt és talán az. sem egészen indokolatlan félelem, hogy egy ideig ezek sem az ünnepséget figyelik majd, hanem a falak harminchat félember-nagvsá- gú színes figuráit. A városi tanácsterem már méltóbb környezet. de adott esetben ez is kieshet a lehetőségek közül, más Irányú felhasználás (Például kiállítás) miatt. A régi megyeháza udvara, az apátsági templom romjainak ódon környezete egv alkalommal ritka hatásos volt. ebből azonban nem lehet és nem is lenne helves rendszert csinálni. Uav véljük, más városok (Szeged) példájára, idővel érdemes lenne fontolgatni az iroda elhelyezését az amúgy is zsúfolt városi tanács épületén kívül. Idáig a legsikerültebb rendezvényekre a régi megyeháza dísztermében került sor. ahol. a csatlakozó vadászterem a sokak által óhajtott ünnepség utáni kisebb összejövetelre is lehetőséget kínál. Talán jó lenne mérlegelni, hogy ha az Ál— A hóhért? Tudod, én- hozzám 60ha nem jöttek reklamálni.

— Mentek a művezetőhöz.

— Ahhoz se.

— Akkor nem voltak ilyen erős vegyszerek.

— Voltak.

— Lehet, hogy az anyag volt erősebb.

— Az meglehet.

— Jobban figyeltetek a munkára — kezd felengedni, hogy dicsérőbe hajlik a szó.

— Jobban, Persze, oda kellett figyelni.

— Aztán láttad-e milyen széo az az új vállalat, ott kint a Tartsay utcában?

— Nem. Tájékára se megyek.

— És a szalon, ott a százhatvanas alatt?

— Nem érdekéi.

— Mégiscsak a régi vállalatod.

— Hetvenhárom éves vénlatforgalmi Vállalat előbb- utóbb bekövetkező kiköltöztetésével itt hely szabadul. ne költözzönre a régi megyeházára az iroda. Sebők Lászlóné dédelgetett álma egyszer majd a házasulandók, vagy a fiatal házasok klubjának megvalósítása. Miért ne. és miért ne itt,..? Ezzel azonban csakugyan előre szaladtunk kissé az időben...

Társadalmi, vállalati, intézményi segítséget említettünk korábban. Az eddigi tapasztalatok szerint szervezésnél, ajándékozásnál nem utolsósorban a költségek részleges, vagy teljes vállalásánál már egész sor kiemelkedő példa született. Felsősorban a Sza- kály testvérek Ktsz. mely külön alanot is létesített erre a célra. Aztán a Nyomda, a Népbolt. a Cipész és a Szabó Ktsz. a Városgazdálkodási Vállalat, a kóraáv a Vasipari Vállalat, a MEZŐGÉP. AGROKER. Ge’ka és a Bőrdíszmű. A névadódnál a honvédség, az Állami Építőipari Vállalat, i«mét a Városgazdálkodási Vállalat és a tűzoltóság.

— Mit kaphatnak a megrendelők?

— Házasságkötésnél iskolai énekkart, ebben már valamennyi általános iskola segített. Az irodalmi színpad, vagy szerződéses szavalóink szavalatát. Élőzenét. harsonaszót. mely utóbbi különösen népszerű. Természetesen szőnyegezést. virág díszítést és egész sor járulékos szolgáltatást, mint magnófelvétel-készítés hozott szalagra, fényképész,, virágcsokor és még számos más megrendelése.

A névadóknál nagyjából ugyanez a helyzet, a társadalmi temetéseket egyelőre a Temetkezési Vállalat biztosítja. A különböző szolgáltatások közül a legolcsóbb öt forint, a legdrágább száz. A szavalat és zene iránti igénvek a legváltozatosabb képet mutatják. Előbbiek közt szerepelt Jevtu- senkó: Bűvölő-je és Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú-ja. A zenében Bach: Parasztkantá- tája és a d-moll toccata. Beethoven: Öröm ódája, de a Sorrentói emlék. Lavotta: Első szerelme, vagy Gershwin: Kék rapszódiái a is. A gyűrű- cserénél szinte általános az igénv Schubert: Ave Mariája

iránt.

A hosszú nevű. Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Iroda múltja rövid. de eredményes. Jövője, erre minden remény megvan. még szebb lesz és eredményekben gazdagabb, mert egyre fokozottabban megmutatkozó társadalmi igények kielégítését szolgálja.

ORDAS IVÁN

legény vagyok. Tisztítsák ki. ne szagassák szét. Aztán vége. Nem tárgyalunk többet.

— Talán nem is ismernek már?

— ösmernek. Mind Pista bácsizik. Az igazgatónő is.

Az ember megöregszik, aztán pörben áll a világgal. Azért, mert a világ nem öregszik, az mindig fiatal. A fiatalok teszik mindig azzá. Ámbátor az én öreg barátom is fiatal.

A múlt héten, amikor legjobban esett az eső, és hűvös szél söpört a Garay téren — az utcaseprő gép helyett — és egy félórácskára kisütött a nap, Pista bátyámat az utcán láttam. Rövidnadrágot lobogtatott lába szárán a szél. atlétatrikó feszült valamikor és most is izmos mellén.

— Napoztatom az öreg csőn. tokát — mondotta. — Most már nyárnak kell jönni.

Én is azt hiszem, most már itt a nyár.

PÄLKOVÄCS JENŐ

Azt hiszem, itt a nyár