Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
Bajor Nagy Ernőt Gida Gida megöregszik Kertes-Kolmann Jenő: Ex-librisek '■ .*» XrfkCt v Újhelyi János első kisregényében (Svédország messze van) egy rossz közérzetű fiatalemberről rajzol portrét. Varga Bálint könyvtáros harmincéves korára fiókvezetővé küzdi föl magát, összekupor- gatja a beugrót egy öröklakásra is, mégis pokolian rosz- szul érzi magát az összkomfortban. Úgy véli, még nem ért el semmit, nem tett semmit. pedig nagv tettekre készült, hős szeretett volna lenni: Napóleon, Oleg Kosevoj, Guevara, de hát még miniszter sem lett belőle, pedig kiskorában ezzel biztatták tanulásra. Vélt sikertelenségéért persze a viszonyainkat okolja: szerinte nálunk ma reneszánsza van a kispolgári Ságnak. a kisnoleároknak. akiknek a pénzével nem lehet versenyezni, mert ahol a pénz, ott az igazság. Ismerős fimira ez a Varga- Werther. a keserveit ma elég sok fiatal szajkózza. Ujhelvi nem vitatkozik, nem foglal állást, de közvetett módon elég erőteljesen megkérdőiple- zi ezeket .a sirámokat. K'derül ho"v Var"a Bálint uovan lelkesedik Oleg Kosevoiért. dr ismer; a rágalmat, hogv Olrr üniM volt. aztán Faove- Jev öngvilkossága is, ugye... Példokárwí Guevara —, de naplójából olyanokat idéz, hogy harminc után már a jövőjére gondol az ember, meg hogy a partizán azért van egyedül, mert tudja, hogy az emberekre nem számíthat... És Napóleonról is azt írja Stendhal... A hősi időkre is kesernyésen emlékezik: verset írt a vezető születésnapjára és gumipitypang- meg gyapotszüretre vezényelték kiEnnvi kétely teljesen komolytalanná teszi a sóvárgást a hősi életre, s föltételezhető- vé, hogy ez a mai Werther Gida hetvenéves, de sorsfordulataiért még ma is szülei felelősek. Azon a porhavat hordó decemberi napon, midőn Gidát keresztelni vitték, édesapja, a helyi gőzmalom igazgatója, bepálinkázott. Mámorában hangos szóval követelte. hogy fiacskája a Gedeon nevet kapja. Keresztül is vitte akaratát. Igen ám. de vezetéknevük is Gedeon volt! A kát név ilv szerencsétlen egyesítése aztán már zsenge gyermekkorában komikus, vagy éppen szánnivaló helyzetekbe sodorta Gedeon Gedeont. Tanítója már az elemi iskola első osztályának első óráján így szólította emberünket: állj föl Gida Gida! Amikor negkapta első hosszú nadrágját, és 6zét akart nézni a lányok között, a bakfisok vihogva froclizták: „Ugyan mit akarsz. Gida Gida!” A két féldsci. amivel atyia a kelleténél többet ivott a keresztelő napján, még fél emberöltő múltán is zavarta őt elhelyezkedésében. Megpályázott egy segéd fogalmazói állást, de a képviselőtestületet markában tartó vén takarékpénzazért kesereg, mert vagy rest. vagy képtelen a cselekvésre. Újhelyi János regényének utolsó mondata („Induljunk el! Jó?”) azt sejteti, hogy az író még bízik, hátha hőse elindul egy értelmesebb élet felé. Tagadhatatlan, hogy mindez kiolvasható, kikövetkeztethető Ujhelvi regényéből, s a módszer ebből a szempontból üdvözölendő is: gondolkozásra, állásfoglalásra. tehát aktivitásra serkenti az olvasót. Ugyanakkor a csak dokumentáló. állást nem foglaló módszernek megvan az a hátránya, hogv a tétovázói, útkereső olvasók modellnek használhatják, a gyakorló wertherek pedig önigazolásnak. Nem csekély veszélyek ének. amelyek eléggé kétségessé teszik a módszer használhatóságát túlnyomórészt nevatív jelenségek és figurák dokumentálásakor, miként az Újhelyi regényében is történik. A Kortárs, amikor tavaly igen melegen bemutatta Újhelyi Jánost, dicsérte ezt a szenvtelen, csak tükröt tartó magatartást. A Svédországi messze van arról tanúskodik, hogv nem lelkendezhetünk egyértelműen érte. De arról is árulkodik hogv az író helyenként csak erőszakkal tudta elnvomni az önkéntelenül is feltörő ítélkezési váffvát tehát valószínűleg korántsem olvan szenvtelen írói alkat, amiiv, ennek mutatia magát Amiért is bízhatunk talán abban, hogy ez a nem teljesen átgondolt dicséret nem lesz meghatározó ereiű egész pá- lváíára. s Ujhelvi János még várható műveiben nemcsak az operatőr reprodukáló, hanem a rendező értelmező, ítélkező munkáját is elvégzi. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972.) HOMORÖDI JÓZSEF tári igazgató azt mondta: „És mi lesz, ha valamelyik foltozóvarga odaáll elébe, és azt mondja neki, hogy Gedeon úr!? Honnan tudja maid, hogy az illető a vezetéknevén szólította, vagy pimasz módon bizalmaskodik vele?” — E probléma döntött, más nyerte el a stallumot! Igv szorult történetünk főszereplője az élet peremére. Végül is ügvnök lett. És ki hitte volna! Nem közönséges talpraesettséget tanúsított, a legnehezebb helyzetekben is. Hajdani pályatársai máig is emlegetik, miként sózta rá a lŐsidó Lexikon ötven példányát a híres antiszemita Albrecht főhercegre miként ajánlotta föl egy Foe nevű belga mező- gazdasági gépgvárosnak, hogy gyártmányainak a magvar pi- a—a történő benyomulása érdekében száz magyar községben ugvanannvi ezresért utcát neveztet el róla. S a belga fél év múltán ámulva győződött meg arról, hogv a Duna—Tisza táián falvak tömegében nevezik a legszebb utcát — persze fonetikusan — Fő utcának; Nem volt utolsó üzlet számára a Közismerten Tisztességes Emberek Almanachiának szer. kesztése sem. Ebbe. ötszáz aranvpengóért, bárki bekerülhetett fényképestől. A könyvészeti ritkaságnak számító kiadványban annyi zugbankár, árdrágító, tilosban iáró ügyvéd. ma"ánorostituált, szerepelt hovv az albumot a rendőrség bűnfjgvi nyilvántartóiéban nélkülözhetetlen kézikönyvként forgatták az egymást váltó detektívnemzedé- kek. Nagv vállalkozásainak Mussolini veiének pesti látogatása, pontosabban egv Ciano nevű versenyló vetett véget. Akkori, ban — a második világháború kellős közepén I — megfordult náh.ánvszor Pesten a fasiszta diktátor mucsai bonv>vánra emlékeztető voie. Ez adta az ötletet Gida Gidának, hogv fölkeressen néhánv szenvedélye« lóversénviátéfcost és becsületszóval ígért titoktartás főiében ..elárulion” nekik ezy sok nénzt kínáló szenzációt. Azt. hoev á kissé kövér, de nagyon becsvágyó olasz fiatalember kimegy a szombati versenvre megnézi a róla elnevezett paripa győzelmét. T°en, a győzelmét, mert — Gida ezt halkan, bádogszín arccal mondta — politikai kezdés. hogv aznap az ügetőn Ciánót senki, akit kanca szült, meg ne előzhesse. — Egv kicsit ezen múlik az olasz—magyar kapcsolatok sorsa is — állította re’mdten. — Az ügetőn már tudják a narancsot: ha nem akarnak kikötni az intemálótáborban Cián ónak csak győznie szabad. Föl is vett töhbektől összesen tízezer pengőt, hogv csekély húsz százalék „tioodíi” fejében megjátssza a holtbiztos parioát. Említésre méltó korrektséggel le is bonyolította a fogadásokat. Csak éppen — ő is két féldecivel ivott csak többet, akár a keresztelő előtt tulajdon édesapja — megfeledkezett valamiről. Arról, amire egész tervét építette. Nem hívta föl a miniszterelnök nevében az ügető főkorifeusait, hogv figveimeztes«e őket mit követel kivételesen „a haza érdeke.” Igv fordult elő. hogv a nagv fogadásokkal megpakolt Ciánó szolid ötödik lett. — Nem vagyok a régi —. sóhaitott Gida. amikor szeszes álmából ébredve. 8z esti rádióadásból értesült Ciano gyatra futásáról. Rendezett még evv bankettet a Kárpátiában, abból az alkalomból, hogy huszonöt éve „ötleteiből él”. Attól kezdve mindenki hozzátartozója. Hogy ez mit jelent, arról hamarosan azonos szövegű levélben tájékoztatott vagy száz pesti írót. színészt, orvosprofesszort. vállalkozót, sőt nem is tudhatni, milyen megfontolás alapján, néhánv egyszerű hivatalnokot is. Szólt pedig a levél a következőképpen: .Sajnálattal tájékoztatom, hogv a megélhetés közismert gondjai megfosztottak létalapomtól. Ónt a társadalom nemes lelkű emberként ismeri és tiszteli. Arra kérem, átmenetileg ne tagadjon meg havi harminc pengő .segítséget egv olyan embertől akinek ennek hiányában meg kellene válnia életétől. Támogatása megment, hozzá- tartozóként örök hálával ön- hoz láncol — elutasítása elpusztít.” Általában havi harminc életmentő hozzátartozója volt. Szeretik Pesten az emberek. ha nemeslelkűként emlegetik őket. R bizonyosak lehetnek valakinek az örök hálájában. Azóta, ha nem viszolyognék e csúnya szótól, azt mondanám, hogy tarhás a mi Gedeon Gi- dánk. Ám az igazság kedvéért meg kell mondjam: a műfajnak talán legkültúráltabb képviselője. Nem egyszerűen inkasszál mint ennek a megélhetési formának a robotosai. Figyelemmel kíséri pártfogóinak életpályáját. Elsőül és őszintén gratulál sikereikhez, életük nehéz, vagy éppen tragikus pillanataiban pedig a vigasz legegyszerűbb, legemberibb szavait mondja el. Figyelmessége időnként a "bőkezűséggel rokon. A háziasszony névén apjára februárban is rózsacsokrot küld. s ha például váratlan vendégként olyan ..hozzátartozóját” köszönti föl. akit a jó sorsa valami nagy ajándékkal örvendeztetett meg. azt örmény konyakkal, francia pezsgővel vagy Martinival leni meg. Hogv szíve nem érintetlen a mély és megrázó érzelmektől, azt könnyes szemmel bizonygatta öt esztendeje egv vízivárosi szépasszony. Annak mondta ki a Mária téti vadgesztenvefák alatt magányos férfiélete legfelel AsségteL iesehb mondatát: .Mókuska. ha én magával húsz évvel ezelőtt találkozom... Mókuska. én akkor magáért még állásba Is mentem volna... Ez viszont régen volt. Azóta nem jutottak eszébe ilyen val- lomásos szavak. Figyelme is úgy szétszóródott, mint az erőtlen november! napragyo» gás. A múltkor azzal a kérdéssel rendített meg, hogy vajon melyik színházban játszik most Tímár József és már kedvenc csapatának, a Fradinak az összeállítását sem tudja, pedig valaha hogy fújta: „.. .Háda, Polgár. Korányi, Laky, Móré, Lázár”... még azt is tudta, hogy Sárosi testmagassága 184 centiigaz, egynémely modern ismerete bizonyos körökben a szuperértesültség legendáját társítja személyéhez. Pompásan ismeri a Konsumex árait, valamiféle szájhagyományokból táplálkozó kivénhedt tiszticímtárként tudja, hogy hol és mit csinálnak a volt Hitelbank utolsó cégvezetői, melyik közértben dolgoznak a belvárosi csemegés-dinasztiák sarjai, milyen tőzsde-katasztrófa ütötte el Londonban a Luxor-kávéház hajdani törzsvendégét attól, hogy a sziget- országban is versenyistállótulajdonos legyen. Csak pénzforrásai apadoz- nak napról napra, törzshozzátartozói lassan rendre kiköltöznek a farkasréti vagy a keresztúri temetőbe. A mai negyvenesek pedig — szerinte ez az az életkor, amelyben az ember a legjobb kedvvel akadozik — jószerivel azt sem tudják, ki az a Gida Gida. így sorvadó ügyfélhálózatát a hatvanasokból igyekszik kiegészí. teni. De hol van Gida föllépéseinek valahai kelleme! Egyik neves képzőművészünk, aki. nek asztalát hetekig pásztázta Gedeon Gedeon zavart tekintette, a minap egy percre egyedül maradt reggeli rövid triplájával. A mi emberünk bizonytalan léptekkel odament hozzá. — Uram, szívesen venném, ha minden elsején kisegítene egy ötvenessel. A szobrász úgy tett, mintha nem értené a mondatot — Mi van ötvenkor? Gida félénken szétnézett, majd megismételte a mondatot De miért? — tetette a csadálkozást a szobrász. — Milyen alapon? — Mert kell — mondta az öreg. — Uram, ha nem tévedek, ön Gida Gida — így a művész. — Azt hallottam, hogy ön emberi módon meg szokta indokolni ilyen igényét. Gida lehajtotta a fejét. — Igaza van. Bocsássa meg, de már nem bírom a strapát, öregszem. Tulajdonképpen már nyugdíjban volna a helyem. Véreres szemét könny futotta be. — Persze, csak mondogatom. Hát meg tudnék én lenni akár egy napig is munka nélkül?... ...Ezzel a mondattal nyert — azóta is pontosan kapja a havi ötvenét. Hiába, akadnak még emberek, akik előtt nimbusza van a szorgalomnak! " PÁLOS ROZIT A: VIQASZTALO ha majd tavaszi villám leszel vagy olyasmi — lombfedele alatt a szónak ki jelentését megteremti távol a kibérelt agyak eszmeárusok behemót rémeitől és minden álhatalomtól a tizenkét angyal kapuja mögött hol a haldoklás szerszámaiból kék zene lesz nem kell többé lámpafény se napvilág — gondold el anyám szépen annyi vesződs' ggel megszerzett halálod felcsendülni a befogadott egek hullámhosszán Konyvetpolc Varga-Werther keservei Kisregény a rossz közérzetü fiatalokról
