Tolna Megyei Népújság, 1973. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
r 1 m SS J É sor TAÍCÁTS GYULA: Á tábor szóhoz sokféle képzettársítás kapcsolódik. Ha ki- kimondjuk. hadrakelt seregek gomolyognak szemünk előtt, nyaraló úttörők szalonnasütésének illatát érezzük, de fel- rémlenek sötét képek is, hiszen évszázadunk legnyomasztóbb emlékéi is a „tábor” szót Viselték nevükben. Csak éppen ebben az ösz- szetételben új: olvasótábor. S ha első hallásra követni próbáljuk értelmét, sátrakat látunk. melyeket könyvekbe merült emberek ülnek körül, kimenekülve a zajló világból a természet nyugalmába. a csöndbe, ahol érzés és gondolat zavartalanul teremti újjá az írói szóba foglalt élményeket. Ám az olvasótábor mégsem tegészen ilyen sereglés. A Hazafias Népfront új kezdeménye valójában régi hagyományt elevenít fel: a népfőiskolákat, s a népi írók egykori együttléteit hajdani fiatalokkal — valamikor ezek a táborozások adtak módot érdeklődő, művelődő, útkereső emberek gondolatcseréjéhez. A mai olvasótáborok többféle céllal indulnak, szervezésük, módszereik a kísérlet jegyeit viselik, s bizonyára évekbe kerül, míg az 1972-ben induló, 73-ban izmosodó, terjedő vállalkozás kiteljesedik, ledobva magáról a korai sokat markolásból eredő nyűgöket. A hajdani együtüéteken a2 életet jól ismerő, a társadalom gondjait művekben ábrázoló, javakorú írók vitáztak olvasó, töprengő fiatalokkal. A mai táborokat jórészt fiatal írók vezetik,. akik maguk is útkeresők — vezetettjeikkel együtt. A fiatal írók keze alól — kevég kivétellel — kiemelkedő mű még alig-alig került ki. s akiket vezetnek, azok még nem olvastak tőlük semmit. s maguk az írók is, az egybegyűlteken keresztül ismerkednek az élet valóságával* A fiatalok viszonyai sokfélék. A néhány iskolában —tavaszi szünetben — szervezett olvasótáborok általában művelt, s művelődni vágyó, értelmiségi pályákra készülő gimnazistákat tömörítettek, akik örülnek, hogy végre van kivel vitatkozni az elolvasott könyvekről és kicserélni az összetorlódott gondolatokat, amelyek sokkal elevenebben foglalkoztatják őket, mintsem vélnénk. (Hogyan lesz az ember alkoholista? Miért olyan sok az öngyilkos? Miért olyan gyakori a válás? — kérdezték a szobi gimnazisták amikor as Hiányzó jegenyefasorok Tolnában Barnáth Aurél világhírű festőművészünk, a Balaton- környék tájszépségeinek harcos bajnoka, akinek múlhatatlan érdeme a Badacsony állagának megmentése, a Magyar Nemzet április 30-i számában szívhezszóló tárcát írt a szigligeti szépséges fasor kivágásáról. Érzékletes szavakkal idézi vissza, mit jelentett neki, a somogyi kisfiúnak a két jegenyefasor látványa és állandó élménye. Ahogy hosszú évekkel ezelőtt az ő intelme nyomán határozta el a kormány a Badacsonyt pusztító kőbánya bezárását, ugyanúgy most is országos akciót sürget a nemcsak természeti, hanem történelmi látképet és kincset jelentő fasorok védelmére. A nemzetközi idegenforgalom még nem terjesztette ki hálózatát Tolnára, de a tolnai természetnek is megvannak a maga veszteségei. Külföldiekkel Pécsre utazva elragadtatott szavakat hallok mindig a Sió-híd után Kakasd felé vezető nyárfasor ma már gyönyörű boltozatáról. De ha csak szűkebb szülőföldem, Bonyhád és környéke eltűnt tájszépségei jutnak eszembe, egy 10 km hosszú útvonalon három jegenyefasort sirathatok. Az egyik a Bonyhádról Börzsönybe vezető szerpentin út tetejétől magáig Börzsöny faluig vezetett, a másik Bonyhád alsó végétől, a régi vízimalomtól az első faiskola mellett föl a szekszárdi országúira, a harmadik a cikói vasútállomásról be a hármas útelágazásig. Illyés Gyula, ennek a vidéknek szerelmese irta és mondta nekem nemegyszer, hogy ilyen szép vidéket, mint Bonyhád és környéke, ő csak Dél-Franciaországban látott. Mindig az volt az érzésem, hogy a verseiben említett je- genyesorok bonyhádi diákköri emlékei. Első verskötetében, a Nehéz földben rögtön az egyik első sor: „Jegenyék őrzik a hegy taraját", a börzsönyi fasorra vonatkozik. Végigjártam Illyés összes tolnai tartózkodási helyeit, de sehol hegyen vonuló jegenyesort nem láttam. Babits, aki gyerekként és felnőttként is többször utazott hintán Pécsről Szekszárdra, tájleírásaiban jegenyeszegte országutakon kocsizott végig. 1930-ban kerültem el Bonyhádról, akkor Szekszárdtól Cikóig még a Bezerédj által ültetett szederfák vonultak az országút két oldalán, ingyen gyümölcsöt kínálva lila, fehér és fekete csemegéjükkel a gyerekeknek. A húsz éve épült új pécsi országút oldalra vetette és szinte teljesen használhatatlanná tette a régi kanyargós országutat. Közben persze a szederfák nyesése és gondozása is megszűnt, hiszen nincs már szükség selyemgubó-termelésre és az ehhez szükséges szederlevélre. Ahogy az utolsó évtizedekben egyre ritkábban kerülök vissza szülőföldemre, különösen az utóbbi években egyre kopárabbnak, fátalanabbnak és bokortalanabbnak látom a Völgységet, a Határárok széles, szittyós, bozótos völgyét. De az egész útvonal eléggé fátalan. Az ötvenes évek elején telepített mezővédő erdősávok elég kevés helyre jutottak Tolnába, az új országút nem kapott faszegélyt. Pedig Dunaföldvártól le Tolnáig nagy kihasználatlan árterülete van a Dunának a pécsi magasútig. Még idegenforgalmi célokra is jobban lzi lehetne használni a befásított. másra úgysem jó területeket, de festői jegenyék és nyárfák odatelepítése bizonyára emlékezetesebbé, vonzóbbá, élvezetesebbé tenné a ma elég sivár utazást Szekszárdig. Valószínűnek tartom, hogy az annyi természeti szépséggel megáldott Tolna megye idősebb bennszülöttei Bonyhádon és környékén kívül másutt is össze tudnának állítani hiányzó jegenyefasorokat. Meg vagyok azonban győződve, hogy a mai hatalmas megyei fejlesztési tervben illetékes hatóságok találnának módot és fedezetet rá, hogy a Bernáth Aurél által oly gyönyörűen ecsetelt lélekindító természeti szépséget, amit egy-egy fasor jelent, Tolna megyében is elszavorítsák. GÁL ISTVÁN általuk kiválasztott témák kerültek a tervbe.) Am a tavaszi táborozásnak más célja is van: a művelődés felé elindítani azokat a dolgozó fiatalokat is. akik eddig nem voltak lelkes barátai a könyvnek, érdeklődést, tudásvágyat kelteni a tovább nem tanulókban. S ez a nehezebb feladat, legalábbis lassúbb sikert ígérő. Azt hihetnénk — hiszen a táborozás önkéntes —, hogv aki idejött, abban már „mozog” valami, azt már belső szomjúság űzi a sejtett, de meg nem talált források felé. Ez nincs mindig így. A fiatalok eseményre, társaságra vágynak, s jönnek: alaptudásuk hiánya, félénkség, vagy a beszédkészség csiszol atlrnsága miatt azonban megszólalni nemigen mernek, s kétséges, hogy a hallottak valóban művelődésre késztetik-e őket. ha maga az olvasás is fáradságos számukra. Mert az általános iskola után tovább nem tanuló fiataloknál megdöbbentő gyorsasággal tűnik el a tanultak hatása, ha addig nem szoktak rá a könyvre, azután már egyre ..nehezebben fognak. (Az egykori autodidakták lassan kivesznek, mert akiben érdeklődés él, az ma már tovább tanul.) Szélsőséges példákat hasonlítottam össze: az értelmiségi pályákra készülő gimnazisták „válogatott csapatát”, s az/ általános iskola után munkába lépett falmi fiatalokat, bár az olvasótáborok szélesedő moz- % galma más rétegekre is kiterjed. Bizonyos idő és tapasztalat kell hozzá, hogy a hatásosak eredményeket áttekinthessük,’ lemérjük, s azután bontakoznak majd ki a körvonalak: merre tovább: hol, mivel, mire lehet, jutni? Az mindenesetre máris bebizonyosodott, hogy az olvasótábor hasznos és jó: elmélyíti a fiatalok gondolkodását, csiszolja kifejezőkészségüket. helyes irányba tereli érdeklődésüket, közösségi-' élroéevéket. tapasztalatokat ad. De hogy az egyáltalán nem olvasó fiatalok számára milyen formában és módszerrel lehetne közelebb hozni az értékes irodalmat. azt még nem tudjuk. És hogv egváltalán mindenkit olvasó emberré lehet-e nevelni? Hogy nem ésszerűbb-e az ún. „közvélemény-formálók" kibontakoztatása minden közösségben. akik a ..többiek helyett olvasva” élőszóval tájékoztatják a betűktől idegenke- dőket? Sok vita és kísérlet folyik még majd erről, ne vágjunk eléjük. BOZÖKI ÉVA VARSA Nagy varsa... Kegyetlen varsa a nap. A fákat gyökérig kifogta és szőlőinket forró partra tette, mint pikkely zörög a karók bokra. Iszonyú hóhér-halász... Csak nézhetik parázsról mind, mind a vizet. Tüzes nyársra húzva!... S délre? ... Sült fügét és ringlót csipeget. Fölkap két horgas ujja közt... Fogó szőrit... Kopoltyú, tarkó bódultán zúg és úgy dobol, mint égbe vert üres harangszó. Lepörzsölt kertek és rímek között árnyéka-sincs angyal kutat. Nem lénye, égő szárny bűze feszít e fények közt utat, hogy itt a por sátrában még s e kettős sárba verve napot törhessünk és eget, mint október nyárűző kedve. A költs Sós forrós e. kötetóból. BALIPAP FERENC: ZÜZMARA-RÓZSA Tél dárdái felől közeledtél. Álmok hajótöröttje. Csiripelt szoknyád után a szél, zúzmara-rózsát nyújtott zörögve. Itt elfordultál, sírás gyerekké döbbentve a házat. Hó gyűrte szét lábad nyomát is. Merre rohannék utánad? Garay sírja Tolna megye székhelyén, Székszárdon van Garay-szo- bor, tér, szálló, termelőszövetkezet, gimnázium. Van továbbá Háryról elnevezett borozó is, és saját feltételezésünk szerint úgynevezett „Garay- kultusz”. Ez utóbbit akkor szoktuk emlegetni, amikor a Babits-kultusz létét, hiányoljuk, hiszen tessék bár, vagy ne tessék, az irodalomtörténet mércéje szerint Babits óriás volt. Garay János pedig valamivel több, mint a tisztes középszer. Háry alakjával azonban mégis sikerült halhatatlant formálnia és teremtenie egy olyan kifejezést, amelyet Csokonai még nem ismerhetett, de ma minden kisdiák tud: a „háryjánoskodást”. Szekszárd tehát joggal lehet büszke tisztességes. becsületes és ilyen formán még halhatatlanná is ■vált fiára. A felsorolt intézmények, létesítmények ezt a büszkeséget látszanak igazolni. Garay János sírja már nerp? Az alsóvárosi temetőben található, egy nagyobb szemétdomb tőszomszédságában. A kőtalapzat betűit alig olvashatóvá fakította az idő, a család többi tagjának elmúlására emlékeztető sírköveket, a képünkön látható módon csak a vaskerítés menti meg a felborulástól. Garay sírja esetében nem lehet azt mondani, hogy „tetesse rendbe a család”. Család nincs, viszont van tanács, középiskola, vannak a kőfaragás szakmáját éppen elsajátítani igyekvő ipari tanulók, egyszóval vannak éppen elegen, akik ennek figyelmet szentelhetnének és kellene is, hogy szenteljenek. Mikor? ORDAS IVAN Foto: Gottvald Károly
